Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-22 / 203. szám

Szeged, 1915. augusztus 22, DÉLMÁGYARÖRS'Zm 3 Mlpdsn vonalon visszavertük az olaszok Budapest, augusztus 21. (Közli a minisz­terekuöiki sajtóosztály.) Olasz hadszíntér: Tirolban a Totiale állásúinknak egy részére, valamint a lavaronei és a folgariai ienslkon levő erödmiiveink tegnap is tartósan nehéz ágyútűz alatt állottak. Egy bersagiieriekkel megerősített olasz gyalogezred a Montecos­tont két ízben hiába támadta. Hasonlóképen meghiúsítottuk Schluderbach vidékén egy alpini osztagnak ama kísérletét, hogy a fora­ne Horpadsra előrenyomuljon. A kianiníihiai határterületen a szokásos ágyuharcok tovább tartanaik. A terigermelléken nagy olasz erőknek a flitsch—toilmekil szakasz ellen megismételt előretörései megint eredménytelenek ma­radtak. f A vrsicii előretolt állásunk ellen Intézett támadás a st.-pöüeinii vitáz és landwehr-üte­günik renidithé'tetien kitartásán Musult meg. A Mrzíi • Wrh előtt az ellenség legalább 800 embert veszített. \A. tolmeini hidíő ma éj­iéiig nagyon heves ágyútűz alatt állott. Ezt Kozarsec ellen 4 és az e helységtől délre cmekedő magaslatok ellen három ellenséges előretörés követte, amelyeknek mindegyike megtörött csapatainknak SZÍVÓS vitézségén. A doberdói líensik szélén levő állásaink ellen is kétségbeesett eredménytelen előre­törést kíséreltek meg az olaszok. Egyébként itt és görzi hídfőnél a tüzérségi harc tovább tart. Egy repülőrajunk Udiuére bombákat és gyújtó nyilakat dobott. Valamennyi légijár­miivünik sértetlenül tért vissza. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Hepfjiőgépee Magyarországból Konstantinápoly ha. — Hogyan védik a Dardartellákat. — Szemtanú a törökök vitéz harcáról. — Nyugalom a ffraneia fronton. Berlin, augusztus 21. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Nyugati hadszíntér: Különösebb esemény nem történt. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Nagy angoi vei*es£g Adess mellett. — A török főhadiszállás jelentése. — Konstantinápoly, augusztus 21. A Milli távirati ügynökség jelenti: Anaforda környé­kén az ellenség kisebb csapatokkal támadott, de vereséget szenvedett s kénytelen volt régi hadállásaiba visszavonulni. Néhány foglyot ejtettünk. Ari Bitrmr és Sed il Bahr szakaszai ban semmi jelentős esemény nem fordult elő. Jemen-seregünk benszülött harcosok se­gítségével a Jementől délre fekvő Lahaj váró sát és környékét elfoglalta, amely egy idő óta az angolok hatalmúban volt. Elkeseredett, ti­zenöt óráig tartó küzdelemben az angolok sok száz halottat és sebesültet vesztettek. Mi­négy ágyút, öt géppuskát és nagy tömeg ha­dianyagot zsákmányoltunk. A megvert ellen­ség visszavonult és Adenben bezárkózott. A harctér egyéb frontjain nem történt említésre méltó esemény. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) (Saját tudósítónktól.) A világháború ese­ményeiről szóló tudósítások között Török­oroszág szerepel a legkevesebb hírrel. (Moszk­vából, Pekingből, Indiából, Misből, Newyork­jóI, Krisztiániából, Bubimból ós a földke­rekség' minden ;zeg-zu@álhól könnyebb in jut­nak el a tudósítások a lapok szerkesztősé­geibe, mint a iGallipol i-félszigetről, ahol a rejtélyes kelet küszöbén, klát földrész között harcias törők nemzet élet-halálküzdelmét vívja. Csak kerülő utón és .legtöbbször megkés­ve érkezik meg a Milli-ügynökség hivatalos jelentése, amelyből a száraz tények mellett nem lehet fogalmat alkotni arról, hogy mi­lyen önfeláldozó hősiességgel és milyen em­berfeletti erővel állják a Dardanellák vlédői több, mint kilenc hónap óta a világtörténe­lem legmakacsabb ostromát. Erről a titárai mérkőzésről, amely népek sorsa és államok ekzisztencáájáinak átalaku­lása felett vau hivatva dönteni, páratlanul érdekes részleteket mondott el a Délmagyar­ország munkatársának ©gy aviatikus főhad­nagy, aki két hétig szemtanúja volt a Darda­nellák leghevesebb ostromának. iA főhad­nagy, — aki nem hatalmazott fel nevének közlésére — néhány nappal ezelőtt érkezett Szegedre. Autón jött meg és egyenesen- a Royal-szállóba hajtatott. Az óriási gépkocsi körül egy pillanat alatt valóságos csoporto­sulás támadt, A nézők nem annyira a kocsit, mint a főhadnagyot bámulták, akinek uni­formisát ia legkülönbözőbb maga® kitünteté­sek -díszítették. A mellén a- hadiékitményes Szignum Laudisz, a harmadosztályú katonai érdemkereszt és a (Ferenc József-rend lovag­keresztje csillogott. Goimbkikából a másod­osztályú német vaskereszt (fekete-fehér sza­lagja kandikált elő; baloldalán a vaskereszt első osztálya volt látható. A főhadnagy a lakásán volt szíves fo­gadni és miután szerényen kitért azok elől a kérdések elől, amelyek saját hőstetteire vonatkoztak, elmondotta konstantinápolyi útját és az ottani tapasztalatait. — Április vtégén — kezdette feljegyzései­ből — az antant elhatározta, hogy -semmi áldozatot sem kímélve, kiiorszirózza a Dar­danellák bevételét. (Ekkor már hetek óta a világ legnagyobb hajóegységei lőtték az erő­döket. Először a KilidUBahrt bombázták, a hol a szoros legkeskenyebb, majd a iSedil­Balirt és Ari Burnut. A hajóágyuk védelme alatt megkísérelték a partra-szállitást, Mint ismeretes, nagy veszteségek étrték itt az ellen­séget, de végre is iKum iKalellmál sikerült nekik partrajutni és Kabatepénél megma­radhattak nagyobb ellenséges osztagok. — A törökök helyzete nagyon veszélyes­sé vált ekkor. (Nem rendelkeztek még' azok kai a hadiszerekkel ós technikai felszerelések­kel, amelyek -szükségesek a modern háború­ban a legrafifiuáltaihb eszközzel dolgozó os­trom sikeres visszaverésére. Nem voltak még akkor sem elég repülőgépük, sara. nagy kali­berű mozsárágy.uik, sem buvárhajóik. Ner künk kellett megoldani azt a nehéz felada­tot, hogy szövetségesünk szorongatott hely­zetén segítsünk. 'Ebben az időben indtultak meg a német tengeralattjárók veszedelmes útjukra. Hat darab nagy német búvárhajó átszökött a Gibraltár-szoros alatt, amelyet pedig 50 méter mélységű acélháló véd mind a kiét bejáratánál. Az osztrák-magyar búvár­ba jókat, amelyek ma már szintén megbe­csülhetetlen szolgálatokat tesznek a Darda­nelláknál, a leggyorsabb védett cirkálónk vontatta a Földközi-tengeren, amelyen állan­dóan erős ellenséges flották őrködnek, a szo­ros felé. Mikor aztán a távolban észrevette, bogy nagy ellenséges egységek közelednek, akkor a buvárhajókat útjára bocsátotta és minden bántódíás nélkül visszafutott az Ad­riába. — Én egy kis repülő-osztaggal indultam el a Dardanellákhoz. Éjszaka szállottunk fel és át röpültünk Szerbia felett; nappal leszáll­tunk és másik éjszaka Bulgárián keresztül megérkeztünk Konstantinápolyiba. A város­tól már száz kilométerre hallottuk a rettene­tes ágyúzást. A gépekkel közel kétezer méter magasban tartózkodtunk, mert máiskülön­ben a levegő rázkódtatását nem tudtuk volna •legyőzni. (Soha el .nem felejtem azt a képet, amelyet közvetlen megérkezésemkor láttam. Az összes erődítményekben dörgött az ágyu. Távol,• a legjobb messzelátóval nézve, a sík tenger végtelen pontjain füst- és tűztenger látszott. A jól elrejtett tüzérségi állások és a külső erődítmények előtt és mellett-, hatal­mas gránátok robbantak állandóan. Való­ságos sziklamezük terültek el itten és köz­tük az utak kanyargó hosszúságát fehér kő­törmelék ós sok szines kavics fedte. Amikor lecsapott egy nehéz löveg, a sziklák ós kő­darabok sivító hangja még a dörgést is túl­szárnyalta és a következő pillanatban már valóságos vas- és kőzápor hullott. — A török katonák, akik a világ leg­bátrabb katonái, ebben a pokoli helyzetben sem vesztették el lélekjelenetüket. Nyugod­tan húzódtak meg a kőtömbök közé bevésett kanyargó, hosszú lövészárkaikba és a tüzér­ség elhallgatása után nyugodtan készültek az ellenséges gyalogság rohamának méltó fogadtaására. Szem tan uja voltam itten egy olyan heves gyalogsági küzdelemnek, amely párját ritkítja. Ekkor még a (hírhedt francia légió 'és angolok szedett-vedett territoriális csapatai nem ösmertók az ozmán harcosokat. Vad, elkeseredett rohammal indultak a tö­rökök ellen. (Szélvészként törtettek előre, hogy parti -állásaikat kiszélesithessók és igy kikerüljenek végre a török ütegek gyilkos tüzéből. — A törökök azonban meg sem várták, amig a roham hozzájuk ér. Amikor az ellen­ség kétszáz méterre lehetett lövészárkaiktól, kiugráltak fedezékeikből és ellenrohamra indultak. Ódon várak ifegyverberméiben lógó, színehagyott csataképeken is aligha akad olyan véres küzdelem mejgörökitére, mint amilyen a Gallipoli-ifálsziget szikiái között lefolyt. A töröic szuronyok és szablyák ba­lomra kaszabolták az ellenséget, amelyhez a nyílt küzdelemben is folyton megerősítő csapatok rohantak, A 'személyes bátorság­nak itt nyilatkozott meg talán legjobban az értéke az egész világháború alatt. A török vitézek izzadva és vértől csöpögve vagdal­koztak a rettenete® közelharcban és több, mint két óra telt bele, mig végre a meg­fogyatkozott franciákat és szines angolokat vissza tudták zavarni parti, védett állásaikba. — Kát héten keresztül, amig az, erődök között tartózkodtam, nap-nap után meg­ismétlődtek ezek a viéres jelenetek. iDe ekkor ín ár .mi is beleszóltunk a dologba. Gépemmel én is gyakran jelentem meg az ellenségei® tábor fölött és sikeres bambavetésekkel nagy pánikot idéztem elő. Egyszer sikerült egy csapatszállító kisebb gőzöst is elpusztítanom, ezért, kaptam -a vaskeresztet. — Mielőtt eljöttem Törökországból, lá­togatást tettem Konstantinápolyban. Bizánc

Next

/
Oldalképek
Tartalom