Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)
1915-08-20 / 201. szám
4 fiÉíMAGYAROeiSZáé, Szeged, 1915. augusztus 18. A görögök Jövendő vetélytársa es a görögök és törökök nem tudtak megegyezésre jutni. És Hellasz álmát az ozmán birodalom görögje is álmodja, ö ott nagyon munkás, előrehaladt, de — ennek az álomnak a révén — egyúttal nagyon ellenlábas elemmé is lett. Akkor, amikor a törökök az oross túlerővel szemben csak teljes hősiességük latbavetésiével tudtak boldogulni, Konstantinápolyban sok görög arc ragyogott, és a mikor Kum-Kale és Sed-il-Bahr, ez a két kis erőd, az angol és francia sárkány tüzében elhamvadt, titokzatos és egyúttal reménykedő liirek szállingóztak az örökké forrongó görög negyedből, Tatavlából és fekete, súlyos felhőkként függtek Vera fölött. Venizelosz tárgyalásai az, antánttal világosan elárulták a portáinak az ő céljait. A volt miniszterelnöknek fölötte kívánatosnak tetszett, bogy Törökország ebben a hősi küzdelemben elbukjék. Természetes tehát, bogy ebben az atmoszférában uj súrlódások ós incidensek fordulhatnak elő, amiről a kisázsiai görögüldözések miatt támadt izgalmak eléggé tanúskodnak. Lukrati tengerpartján, melynek a vize ép olyan kék, mint a Boszporusz csodás hullámai, mert ugyanaz a kék égbolt terül el fölötte, néhány nappal azelőtt beszélgetést folytattam Galib Kemaly bejjel, a Törökös Görögország közti viszonyról és a konfliktus mélyebb okairól. — Emlékszik-e arra a beszélgetésünkre, — kérdezte a követ — amelyet mintegy három éve a szigetek kérdéséről Berlinben folytattunk? Ozmán Nizami pasa akkor még Londonban tartózkodott és még semmisem volt eldöntve. De én még akkor mondtam meg finnek, hogy a szigeteknek görög kézre jutása a görög-török viszonyt tartósan el fogja rontani s sogy onnan a török birodalom testébe majd szünetlenül pusztító mikrobák áramlanak, Az antant ügynökei azon mesterkednek, hogy ezeket a hangulatokat kihasználják ós azt mesélik az embereknek, hogy Németország .Konstantinápolyban való befolyását nem arra használja fel, bogy a török-görög kérdésben mérsóklőleg hasson, hanem egyenesen arra törekszik, bogy „a kisázsiai görög elemnek német alapossággal való kiirtására, ingereljen." Világos, hogy itt vannak elegen, akik ismerik a valóságot, akik tudják, hogy Németország törökországi követe: v. Wangenheim báró micsoda őszinte jóakarattal működik mindig közre azon, liogy a Törökországban élő külömböző elemek közt az egyetértés előmozdítt assék. Ha minden kisérlete nem sikerült, az csak azért volt, mert Görögország Venizelosz miniszterelnök vezetése alatt nem csinált titkot abból a politikájából, hogy minden erejével Törökország tönkretevésén dolgozik, Nem. szabad tehát azon csodálkozni, ha a törökök az iránt az államférfin iránt, akinek titkos álmait ismerték, nem voltak bizalommal. Talán szüksége van minden nemzetnek oly ábrándképre, amelynek a megváló,sitására törekszik, de amellett, nem szabad megfeledkeznie a valóságról. Görögországnak ma másra kell törekednie, mint Bizáncra és a kisázsiai partokra: ott van Dél-Epirusz és Olaszországnak a helyzete a Földközitengeren. Ez a lehetőség és megvalósításának itt az ideje, már csak azért is, mivel a görögség jövendő vetélytársa és ellensége: Itália.! J? negyvenhaíos szeged: bakák y véres /járom napja J)oberdórjáL Dr. Lederer Leó, a Berliner Tageblatt athéni tudósítója a török-görak viszonyt annyira jellemző alábbi tudósítást küldte lapjának: „I polis", „A város", csak igy nevezik a görögök Konstantinápolyt, ami,kor a kalifa székhelyéről beszélnek. Oly mélyen él ebben a népben Bizánc emléke, hogy fölöslegesnek tartotta nevet adni annak a városnak, a melynek falain Konstantinos Paleologos a félhold elleni küzdelmében elbukott, ötödfélszáz század telt el azóta, hogy II. Mohammed az izlám jelképét kitűzte az Aja Sophia kupolájára. A Bizánc feltámadásában való hit azonban nem halt k'i a hellénségből. Egykor az egész kereszténység álmodta Bizánc feltámadásának az álmát. Kapisztrán János bejárta a világot, liogy uj keresztes háborúra lelkesítse. A pápaság a császártól követelte, hogy Bizáncot ragadja el a kalifátustói, mig végre a skizma uigy keleten, mint nyugaton elnyelte ezt az álmot, De a hellenizmus álmaiban továbbra is élt a görög császárság misztikus emléke. Sohasem volt ez az álom élénkebb, mint ma. Alig rázták le a. balkán-államok a török jármot, máris megkötötték a Balkánszövetséget. Amikor az 1912-iki keresztes hadjárat a keresztény seregeket egészen Konstantinápoly falai alá vezette, a hellenizmus álomképe megvalósulni látszott. Csak egy aggasztotta akkor Görögországot, az, hogy azon a fehér paripán, amely a törökök legyőzőjét fogja Stambulba vinni, nem Konstantinos császár, hanem a bolgárok királya fog ülni. Csataldzsa ércvonalainál félelem és remény összetört. A Bizánc föltámadásába vetett bit azonban uj erőre kapott. Csataldzsa véres ködén keresztül a hellenizmus évszázadok óta most látta először az Aja Sophia csodálatos szépségének a ragyogását. iMa angol, francia és orosz ágyuk dörögnek Konstantinápoly kapui előtt. Lázas feszültséggel figyel e vad dörejre a görögség. Venizelosz gondolatában, hogy Konstantinápoly elesténél Görögországnak is jelen kell lennie, sok görög osztozik, •olyanok is, akik meg vannak róla győződve, hogy a szövetségeseknek a Boszporusmenti városba való bevonulásánál a görögöknek legföljebb a minden oroszok cárjának a paripáját lesz szabad a kantárjánál fogva vezetniük. Ámde emellett titkos gondolatok főnek a görögség fejében. Nem esett-e már meg, bogy a szolga lett az arany kincs őrévé, mert az urak nem tudtak annak birtoklását illetően megegyezni? Viszont vannak elegen, akik olyan1 okosok, liogy a lárma dacára sem hisznek a Dardanellák közeli elestében. Emberek, akik tudják, hogy még nem érkezett el a cselekvés órája, akiik a törökben, „az örökség legjobb őrét" látják, .mert a leggyöngébbnek tartják. Azonban Veni-zelosznak az a gondolata, bogy Bizánc elesténél a görögök is jelen legyenek és kisázsiai gyarmatokon kivül bizonyos jogot nyerjenek Konstantinápolyra és e jogukat ujfennen dokumentálják: önmagában megfelel a görög érzésnek. Venizelosz roálpolitiknsan gondolkodó fők ellenállásán megbukott, mert azok nem látták még Konstantinápoly bukásának az előfeltételeit biztosítottaknak. De a történelmi emlékek sokkal jobban uralkodnak a görögök érzésén, sőt politikai gondolkodásán, semmint azt Európában egyáltalán gondolják. Konstantinápolyban persze ismerik ezeket az álmokat, Ez a legigazibb oka, amiért (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi betek hivatalos jelentéseiben nem kevés szó esett az olasz háború óta nagy nevezetességre vergődött doberdoi fensikról. A jelentések — különösein a imult hó vége felé — mind igen véreseknek jelezték a fensikon folyó harcokat, amelynek birtokáért az olaszok egy idő óta már semmi áldozatot nem kiméinek. Ezekről a világháborúban is csaknem páratlanul álló véres harcokról, különösen a julius 24, 25. és 28-ikán dühöngő borzalmas tusokról mondott el egynehány izgalma® részletet D. Béla főhadnagy, szegedi bankhivatalnok, aki a. napokban érkezett Szegedre, pár napi szabadságra. , Ezek a részletek annál közelebbről érintenek bennünket, mert hiszen ezekben a harcokban nagyöbbára a mi fiaink, a szegedi meigyvenhatiosok vettek részt és bizony, nem egy szentelte vérével közülök .a nevezetes fensikot. Hogy teljesen hiven leír juk azokat a borzalmakat, amelyek a véres bárom nap alatt flélóránkint ismétlődtek, a világ legnagyobb drámaírójának tollára lenne szükség, ezért a főhadlnagy elbeszéléséhez alkalmazkodva, lehetőleg tárgyilagosan igyekszünk megismertetni olvasóinkat a vitéz negyveníhatoisok legvéresebb három napjával. Kezdődik a tánc. — Huszonkettedikén támadtak utoljára a fensik ellen az olaszok — kezdte meg elbeszélését a főhadnagy — és ekkor olyan Vereséggel távoztak el állásainktól, hogy két napig, huszonnegyedikéiig felénk sem néztek. Mindössze a tüzérségük dolgozott, de az seim a szokott eréllyel. Általában azt lehetett micgállapitani, hogy az olaszok kimerültek a folytonos harcokban. Mi örömmel fogadL tuk a pihenőt; istenem, állandóan naigyon kemény munkában voltunk akkor már hetek óta, de tudtuk azt is, hogy ez a nyugalom nem tarthat .soká. Olyan ez, kérem, mint a szélcsend a még nagyobb vihar ©lőtt. Ismeri minden katona és tudja előre a folytatását is. Ehhez mérten rendezkedtünk hát be a pihenőre. És Csakugyan, a következmények megmutatták nekünk, liogy nem számítottunk rosszul. Huszonharmadikán délután az ágyuk szolid koncertjébe egyszerre csak beleüvöltött az olaszok 28-as mozsarainak hangja. Gondolom, három szólalt imleg egyszerre éis mi azonnal tudtuk, liogy a pihenőnknek vége. iNcui ' csalódtunk. öt perc múlva már bömbölt az áigyu, végig a nagy olasz frontion. Megszólalt az olaszok minden iit-ege lós állásaink előtt, felett, megett búgva, fütyülve szántották a levegőt a mindenféle kaliberű srapnelek,, gránátok; a szakállas, láncos golyóbisok. Borzalmas volt. Mintha megnyílt volna aiz ég és kénköves, tüzes eső hullott volna a véres földire. És ez a minden képzeletet felülmúlóan borzalmas tüz az idők múlásával csak fokozódott. Uj és uj olasz ágyuk szólaltak meg minden percben, aiztáin — amikor tetőfokát érte el a rettenetes ágyúzás, frontunk mögött megszólaltak ami ágyúink is. A öörügfétsnek, dörgések okozta pokoli hangzavarnak ezt a fokozatát lehetetlen szóval kifejezni. A lóg remegett és iszonya szél süvöltött árkaink felett az ágyuk okozta légnyomásától. Egy olasz gránát alig száz lépésre tőlem furód-ott a földbe. Még ma, hosszú idők multán is borzadva gondolok vissza arra a látványra, ami a gránát- robbanását követte. Száz és száz méter magasságra csapódott fel a föld a levegőbe a lecsapódó gránát nyomán ós ezer darabra szakgatott -emberi testrészek hultak le még percek und fán is. Olyan ritka teli találat volt ez a lövés, amilyen még a mi kitűnő tüzérségünk nek is tiz lövés közül egyszer, ba sikerül.