Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-07 / 189. szám

Szeged, 1915. augusztus 5. dédmagyárórszáö. 7 Kisszeged felépítéséért. (Saját tudósítónktól.) Az a szerény moz­galom, amelyet megértő készséggel kezde­ményezett a Délmagyarország azért, hogy segítsen a tanács határozatának testet adui, egyre szélesebb rétegek figyelmét vonja ma­gára és a megértő áldozatkészségnek egye nagyobb és általánosabb jeleit termi. Egyre több kedves bizonyítéka gyűl össze szerkesz­tőségünkben annak, hogy a háború színteré­től messze fekvő, borzalmait csak újságcik­kekből ismerő Szeged lakossága kötelessé­geinek tudatában van. Kisszeged, fel fog épül­ni, a város közgyűlésének és lakosságának kötelességérzete hajlékot fog emelni olyan embereknek, akiknek otthonát a fegyvereink ereje elől menekülő oroszok perzselték fel, vagy rombolták le. Pénteki számunkban három nap gyűjté­sének eredmények-ép ,2845 koronát mutathat­tunk ki. Ezzel szemben csak pénteken 3000 korona folyt be Kisszeged felépitésére, az eddigi gyűjtés eredménye tehát közel 6000 korona. Ebből az eredménybői nemcsak az a tanulság vonható le, hogy Szegeden meg­értették ennek a mozgalomnak kivételes ér­tékét és mélységesen, nemes Intencióját, liá­nom az is, hogy az ügy iránt való érdeklődés és buzgóság nap-nap után nagyobb hullámo­kat ver. Az elpusztult felvidéki falvak felépítésé­re indult mozgalmak egységes vezetésére Budapesten országos bizottság alakult. A háborúban feldúlt tűzhelyek újratelepítésének országos bizottsága néven. A bizottság el­nöke g,róf Khuen-Héderváry Károly, társel­nökök gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert és gróf Zichy Ala­dár. Érdekes, hogy Szeged vezetői közül sen­kise,m szerepel a bizottságban, ennél is. érde­kesebb talán, — ilyen példákból különösen Szeged tanulhatna — hogy a bizottságnak több budapesti és vidéki ujságiró tagja van. Kisszeged felépítésére pénteken a követ­kező adományok érkeztek hozzánk. Back Bernát fiai gőzmalom részvénytár­saság 1800 K Kender- ós Lenipar r.-t. (Újszeged) 1000 K Szász Ernő igazgató 100 K Aczél Géza igazgató 50 K Bokor Emil " 20 K Fischer Lipót 20 K Flick Sándor 10 K Tegnapi végösszeg Az eddigi eredmény tehát Összesen 3000 K 2845 K 5845 K A Délmagyarország szerkésztősége to­vábbra is kéri az adományokat, amelyeket nap-nap után nyilvánosán nyugtáz. HIREK oooo Mert félünk Uram, mindannyian. Uram, ne hagyj elsorvadni És ne hagyd, hogy fújjon a szivem, Ha felgördül halkan a fekete hintó És letörlök mindent az igen, Hová az életem csendben felrajzoltam, Amikor éltem, amikor voltam És nem volt az élet bus, keserű vinkó. Uram, ne hagyj elsorvadni, És ne büntess, mert messze mentem, Mikor még nem volt dal, álom az éjszakában, Csak egy édes, mosolygó szentem És sűrű, sok könny és sok-sok lázas sóhaj És fehérlő vágy és fehér óhaj És csak menteni, mentem, óh, mert vitt a lábam. Uram, ne hagyj elsorvadni. És ne hagyd hogy fájjon a szivem, Ha felgördül halkan a fekte hintó És megtérek fehéren, híven Az ismeretlen és messzi tartományba Megtörve busán sok setét vágyba Az uion, hol minden bus álmokba ringó . . . Uram, lásd, már jön is a fekete hintó'.! Sipos János. — A trónörököspár szombaton érkezik Budapestre. „Budapesti Tudósító" jelenti: Károly Ferenc József trónörökös és Zita fő­hercegnő szombaton délben 11 óra 50 perckor érkezik meg Budapestre. Az udvari különvo­nat, mely a trónörököspárt és kíséretét Bécsből Budapestre hozza, a keleti pályaudvarra érke­zik, ahonnan a trónörökös és neje a Rákóc-zi­uton, Kossuth Lajos-utcán és Erzsébetekidon át hajtat a budai királyi várpalotába. Este a fő­város hódoló fáklyászenét rendez, melyet a aas9b3!,!a*kasrassba&iin»aas!iaaabaa.bbnnnflhen<a.hiib.afibssbaeai<.abaabafl trónörököspár a vár erkélyéről fog végighall­gatni. — Lipót bajor herceg. Lipót bajor herceg, akinek csapatai Varsó várát és városát birtok­ba vették, öccse Lajos bajor királynak. Jelen­leg 70 éves és felesége királyunk lánya, Gizella főhercegnő. A herceg egyik leánya József fő­herceg felesége, Auguszta főhercegnő. Lipót herceg az 1866-os és 1870-es hadjáratot végig­küzdötte és a szed ám csatában is jelentékeny részt vett. A vitte-,pioni ütközetben a herceg, aki akkor kapitány ivolt, megsebesült, de to­vább küzdött és példaadó bátorságával vissza­verte az ellenség támadását. A francia háború ból az első osztályú vaskereszttel tért vissza. Két évtized óta a herceg bajor tábornagy. — Öngyilkosság, Tragikus fset boritotta gyászba az előkelő és népszerű Szivessy csalá­dot. Szivessy Boriska, dr. Schiller Ármin buda­pesti" ügyvéd felesége tegnap délután hat óra tájban Budapesten a Liszt Ferenc-tér 9. számú házban levő lakásán revolverrel szivenlőtte magát és meghalt. Szivessy Boriska tragikus elhatározásának oka ismeretlen. Egy hét előtt Szegeden volt látogatóban, hozzátartozói nana is sejthették, hogy a fiatal úrasszony milyen tervvel foglalkozik. Halála mély gyászba borí­totta édesanyját, özv. dr. Szivessy Lászlónét, nővérét és fivéreit, akik közül dr. Szivessg Lehel és Szivessy Tibor a háború kezdetétől a harctéren küzdenek. — Székely bakák becslilete. Érdekes esetet ir .meg a harctérről a székelyekből álló nyolcvankettes gyalogezredben szolgáló egyik szegedi bankhivatalnok a hős székely bakák nagy becsületéről. Közöljük 'a levélnek azt a részét, mint igen érdekes dokumentumát a magyar ezredek bátorságának: Már eddig is sokat irtak a magyarok, de különösen a székely nyolcvankettős gyalog­ezred vitézségéről. Most a legutóbbi harcokból is kivették a részüket, különösen a Wisloká­nál, ahol éjszakai támadás során fényesen tűn tették ki magukat. Itt ucmesak, hogy az át­kelésnél az elsők voltak, de rögtön támadásba mentek át, amely reggelig tartó ütközetté fej­lődött ki. Ekkor éjjel állásaiból visszavonult az orosz s reggel huszárcsapatok mentek előre, hogy hátvédjeiket nyugtalanítsák és hogy ki­kémleljék a terepet. Mikor egy nyolcvankettős zászlóalj előtt elhaladtak, a vezető tiszt meg­kérdezte az egyik altisztet, hogy melyik ezred­ből valók. Mikor megtudta, harsány "hangon igy kiáltott hátra: — Huszárok! a nyolcvan­kettősök előtt le a csákóval! — És a huszár­csapat levett csákóval vonult a székely vitézek előtt, akik a huszárokat viszont megéljenezték. — Hogy kütikurrálnak egymással a makói lapok. Egész kötetre való humoros esetet és adomát lehetne összeírni csak a há­ború idejéből a vidéki szerkesztőségek életéről, egymáshoz való viszonyáról és arról a mér­hetetlen konkurrcnciáról, amely valóságos or­giákat ül a legtöbbi vidéki lap szerkesztőségé­ben. A lemarasztalás, más lap hirei megbízha­tatlanságának bebizonyítása a legtöbb vidéki újságírónak rejtett, titkos óhajtása, vágya és isten irgalmazzon annak a szegény kollegának, aki az uborkaszezon következtében hasriport írására határozza el magát, mert a konkurrens vállalatnál dolgozók ugyan nem irgalmaznak. Ez a konkurrenciából származó vágy humoro­san érdekes esetet szült a legutóbb Makón. Csütörtökön, Varsó és Ivangorod elfoglalásá­nak napján ugyanis a Makói Független Újság délután négy órakor rendkiviili kiadásban megjelenve közölte a makóiakkal a világháború legszenzációsabb eseményét, hogy Varsó el­esett. Elolvasták ezt a rendkívüli kiadást a konkurrens Makói Hírlap szerkesztőségében is, ahova akkor még egyetlen sor értesítés sem érkezett a világszenzáció erejével Írató ese­ményről. Itt azonban pesszimisták dolgozhat­nak, mert sehogysam akartak hitelt adni a konkurrens lap hírének. Mivel periig hozzájuk lapzárta idejéig sem érkezett meg a távirat, kárörvendve állapították meg, Ihogy houkur­ren.sük beugrott valami kósza híresztelésnek. Ezt az alkalmat pedig nem szabad elszalaszta­ni egyetlen újságírónak sem a konkurrens laip leleplezése érdekében. Fogták tollát magukat és a következő hírt tették közzé lapjukban: Varsó még nem esett el. A „Makói Füg­getlen Újság" délután 4 órakor rendkívüli kiadásiban közli, hogy Varsó elesett. Ezen tudósítás nem felel meg a valóságnak, mert délután 4 óráig Makóra hiteles utón semttní féle tudósítás nem érkezett. Makón 'az a hír van elterjedve, hogy Varsó elesett. Ezen hír egy kissé korai, mert Varsó elestéről csak annyi igaz, hogy Varsó erődei estek el. Lapunk zártakor tudósítást nem kaptunk. Igy konkurrálnak egymással a makói la­pok. „Lapunk zártakor tudósítást nem kaptunk. Varsó nem esett el. Varsó erődei estek el." Valami tehát mégis igaz volt abból a rendki­viili kiadásból. — Halálozás. A Budapesten elhunyt Vég­man Károly szegedi postaifőtiszt holttestét csütörtökön Szegedre száll itották. Temetése pénteken délután folyt le nagy részvét mellett. — Golyó a szívben. Szinte hihetetlenül hangzik, ámde tudományosan be van bizonyít­va, hogy golyóval a szívben is lehet cini. Egy bajor baka megsebesült egy francia lövegiöl. Röntgen-sugárral keresték a golyó és azt a katona szivében találták. Mivel a do!«>í lehe­tetlennek találták, azt hitték, a felvételnél tör­tént valami szeszélyes véletlen. De akárhány felvételt eszközöltek, mindig ugyanazon a he­lyen: a szívben volt a golyó látható. Erre a katonát, mint már üdülőt Münchenbe küldték a bajor Vörös-Kereszt Röntgenoíogischee Zen­traTinstitutjába. Itt dr. Glaser Ferenc és dr. Kaestle Károly orvosok is ismételten megvizs­gálták, az eredmény mindig ugyanaz: a golyó

Next

/
Oldalképek
Tartalom