Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-14 / 167. szám

DÍLMAGYAKöMKXS Szegted, 1915. julius 14. alkalmával levitték az olasz harctérre. Hő­siesen küzdött elejétől mostanáig, kibírta a nehéz és hideg telet, a lövészárok állandó lakója volt s most a szép vidék magas he­gyei között küzdve, az álnok ellenséggel szemhon tanúsított vitézségéért kitüntetés­ben részesült. Tunius 26-ikán maga József ki­rályi herceg tűzte mellére a II. osztálya ezüst érdemkeresztet. — Hová való? — kérdi a főherceg. — Torontálmegyci, németszentmiMósi va­gyok! — És sok ilyen derék katona jött Toron­táliból? — Bátran és elszántan küzdünk hazánk­ért! — volt a derék torontáli hős válasza. — A nagy leszámolás. Pintér Imre, az országos liirü színművész egy kinemaszkeeset irt a mai világháborúról, a Nagy leszámolás címen. A ikineiuaszkecs igazán .fényesen sike­rült minden tekintetben s azt hisszük, hogy a szegedi közönség örömét, szórakozó kedvét leli a darabban. Hat felvonásos' mű, énekkel. A darab egyik dalát egy Ihires berlini zene­szerző szerezte. Részben Budapesten, részben ;a szerb batáron zajlik le a darab, izgalmas és élvezete', jelenetek szövik át, ugy hogy kü­lönleges hatású az egész clőa\dás. Szerdán és csütörtökön adja a 'Korzó-mozi a moziszkecs­cset, mely iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánul. A szkeccsen kivüil Parlaghy Kor­nélia és Pintér Imre, az országos nevű, ked­velt színművészek fehér kabarészámokat fog­nak előadni. (volt Konrád) Róka­utca 6. sz., Szeged­pályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakitva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva. Varsóban és Moszkvában. — Emlékezés oroszországi útra. — Váltakozó érzések között indultam né­hány évvel ezelőtt Oroszországba. -Nem is­mertem a népet, attól tartottam, hogy bar­bárokkal találkozom. De alig értem Granica határszéli városkához, ebbeli aggodalmaim teljesen eloszlottak. A vám és útlevél-vizsgálat szinte szalo­nias. Túlesve a kötelező szokásokon, siettem kijutni a bosszú 'folyosón, de mire a perron­ra értem, a vonat már elrobogott. A főnök megnyugtatókig intett s a vonat csaknem abban a pillanatban megállt. Aztán halad­tam Varsó felé... Varsó! Ha azt a néhány pompás orosz templömot, melynek arannyal gazdagon ve­gyitett harangjai ugy bangának, mint vala­mi mennyei zenekar akkordjai, be nem éke­lik, azt lehetne hinni, hogy Varsó most is a lengyeleké... Ott díszlik még a magas tor­nyú királyi várkastély, de szomorú hangta­lansággal néz széles terraszával az alatta folydogáló Visztulára, melynek Sándor cár­ról nevezeti- délceg hídján gyors iramú vil­lamosok futkosnak Prága nevű előváros ál­lomásához. Szomorú kérdőjelként várakozik a csodás építkezésű koronázási templom, de vájjon mire? ... Mint egy magas felkiáltójel mered az égnek Zsigmond királlyal tetején á szép „Zsigmond-oszlop." Lazsenka park negyven holdnyi terüle­tén vannak a régi időhői visszamaradt kis és nagy kastélyok. Egyikében, a francia had­járat alatt, Napoleon is lakott. Ott van a vizre épített nyári színkör. Szinpadja ima már romokiban hever. Nézőtere — a régi anphiteatrumók utánzata — most vendéglő. A park bájos, árnyas részeiből gyermekját­szóhelyek, kocsi, lovaglóutak és a botanikus kert vannak kihasítva. Színháza, képtára, muzeuma és állandó kiállításai meglepőek. Ottlétemkor ép az ős lengyelektől visszamaradt antik üveg- és porcellántárgyakbau gyönyörködhettem. A szomszéd épületben pedig gazdasági kiállí­tás volt. Tágas, élettől zsibongó szép utcái, nagy­szabású kereskedései fényes kirakataival, Pestet juttatják eszünkbe, mert ha lehet Pesthez várost hasonlítani, ugy az csak Var­só lehet. Varsónak csaknem kiegészítő része Wil­lanow, hova helyi érdekű vasnt vezet. Wü­lauow élőparkjában — remek rnivü balda­chin alatt — alussza örök álmát Potóczky. A belső park susogó fái között némán sóhajt a reneszánsz stílusban épült királyi kastély. Egyik földszinti szobáját, hol Szobieszky Já­nos, az utolsó lengyelí király meghalt, már­vány kápolnának alakították át. Az öltáron kamarai márványból faragva, Ttaffael Sixti­ni Madonnája látható. Csaknem harminc órai ut után értem el Moszkvát, az oroszok Rómáját. Szent csodál­kozás fogott el... Ennyi szépet, megkapót .még nem láttam sehol! A Kreml, — Moszkva büszkesége, — © bűbájos vár mintha meg­babonázta. volna szivemet.., Nap-nap után végignéztem a káprázatos képeken. Valósá­gos ámulat fogott el IL Sándor cár impozáns szobra, előtt. .Gyönyörű árkádja mennyeze­tén, medalion alakban, az orosz uralkodóház nő- és férfi-tagjainak képei láthatók mozaik­ból kirakva, világoskék mezőn, arany sze­géllyel. Az első pillanatban azt hittem, hogy ős magyar arcokat látok. A mozaikkal gazdagon ékített árkád előtt áll — természetesnél .kétszerte nagyobb alak­ban — a. cár hermelines paiiiástban, melynek hanyagul odavetett uszálya igazán fejedelmi. Fölötte a tetőzetet netlif cirádákkal ékesített oszlopok tartják. A talaj tükre barna, csiszolt gránitkő. Ugy iaz árkád, mint a szobor fö­lött levő tető arany és bronzzal kirakott bur­kolatán a derűs napsugarak káprázatos tán­cot járnak. A színes kövekkel fantasztikusan kirakott nagy E alakú boltíves árkád alól elragadó kilátás kínálkozott. Alattam a Moszkva folyó folydogált. Körülöttem csip­késen szegélyezett várfalak ódon rajzú tor­nyocskát látszottak, míg a távolból ezer templomnak kisebb-nagyobb aranyos kupo­lája ragyogott felém. Moszkva olyan hatást gyakorolt reám, amit feledni soha sem lehet! Mintha nem is a földön jártam-keltem volna házai között. Mindenfelé ujabb meglepetés, ujabb benyo­más! Cári palotája gazdagságával', kincseivel a mesék világába ringatta lelkemet, Termeit járva elfeledtem a földi nyomort, a milliók jajait. A cári palota hátulsó szárnyában lévő muzeum a kincsek valóságos halmazatát tárta ©lém. Ebben a keretben őrzik a szabad­ságharcból elhurcolt hadi zászlóinkat is. Szemben velük a lengyelektől 1831-bem el­kobzott; ezüst-szegélyű lobogók állanak. Előt­tük épen a lembergi egyetemi ifjak nagy csoportja zsibongott... A Kreml egyik kapuja a Szentkapu, — alatta a férfiak, polgárok vagy katonák csak hajadonfővel juthatnak át, — a Vöröstérre vezet, hol hajdan nagy vérengzések voltak. Most rajta szebbnél-szebb épületek ós szob­rok állanak. Első pillanatra a Szent vaisut­templom köti le a figyelmet különös formá­jával, festésével és tarka-barka sziuü hét tornyával. A tornyok mindegyike más-más csúcsos gömbbe végződik. Ez a regebeli templom talán "Moszkva legérdekesebb épü­lete. Előtte — akárcsak Velence vagy Fló­rén© főterén — galambok sokasága várja az etetésükre érkezőt. Szemben e templommal gyönyörű nagy áruház emelkedik, mely tiz millió rubelbe került. Itt vannak a. legele­gánsabb divatáru-üzletek. A nagy üvegtetős udvarban drága selymek, finom szőrmeáruk pompáznak; élénk sóhajt keltve ki a sóváran szemlélődő ajakán. Balra a vörös téglából épült városháza emelkedik. Mellette, kettős át járatú kapu között, a Szerecsen Mária ká­Igazgató: VAS SÁNDOR KORZO MOZI nyári helyiségében IE&EF0H: HVÓH113-96. TÉL! 11-85. Szerdán és csütörtökön, julius hó 14. és 15-én: Parlagi Kornélia és Pintér Imre társulatának felléptével Jl nagy leszámolás. Háborús kinemaszkeccs énekkel 6 felvonásban. Irta: Pintér Imre. Zenéjét: Parlagi Kornélia. — Történik részben Budapesten, részben a szerb határon. — A darabban előforduló „Fenséges asszony Auguszta" cimü dalt szerezte: Brachfeld O. berlini zeneszerző. Parlagi Kornélia és Pintér Imre különleges művész (kabaré) előadása. Előadások a téli helyiségben d. u. 6, a nyári helyiségben este 9 órakor. Helyárak: Páholyülés K2, Zsöllye K1-60, I. hely K 1-20, II. hely 80f. III. hely 50f. Kedvezményes füzetjegyek ráfizetéssel érvényesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom