Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-01 / 156. szám

Szeged, 1915. julius 1. DÉIiMAGYARORSZAG 7 KORZÓ-MOZI Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon nyári 13-96. O Telefon féli 11-85. ipi Mimrn Csütörtökön, julius hó 1-én. Szenzációs műsor. Két nagy sláger. Dráma 3 felvonásban. Vígjáték 3 felvonásban. Valamint az uj kisérő műsor. Előadások á téli helyiségben 5 és 7 órakor, a nyári helyi­ségben este 9 órakor. Rendes helyárak!! Rossz Idő esetén az esti előadás is a téli helyi­ségben lesz megtartva. Az egyik tiszt jobbról balra kezd olvasni har­mincig. A többinek Hátra are!-ot vezényel és .a vak engedelmességhez szokott katonák ez egyszer nem hallgatnak a vezényszóra. — Nem megyünk! Itt maradunk! — kia­bálnak össze-vissza. — Mi az, mi az, fiuk? — förmed rájuk az őrnagy. Előugrik az egyik, fegyyersziján lerántja a kezét tisztelgés jeléüli: — Őrnagy urnák alássan jelentem, én voltam a leges-legelső, aki jelentkeztem, ne tessék hát velem megtenni azt a csúfságot, h-ogy most visszaküld jön! Egy másik: — Előbb jelentkeztem, mint akárhány a kiválasztott h-arminc közül. Itt. .akar-ok ma­radni! A harmiadik: — Én még nem lőttem le egy muszkát sem. M-ost itt az alkalom! T-e-s-sék engem itt, hagyni! A negyedik: — Nem szeretek tétlenül gyalogolni, hadd maradjak itt! Az ötödik: — Ha már visszamegyünk mint ,a rák, szeretnék még az ellenség szem-e közé nézni! És igy mind a hetven tudott olyan meg­győző érvet mondani, bogy Reiff őrnagy kénytelen volt liát.ra hagyni mind a százat. -Mikor megkérdeztük a sebesül-t tiszttől, aki ezeket elmesélte a mi .negyvenhatosaink­ról, hogy hívták; ezeket a derék ,fiukat, -mond­ja meg legalább egypárnak- a nevét, azzal válaszolt: — Nevét egyinek sem tudom, m-ert én a dandár másik -ezredében szolgálok, .amint lát­ják az urak a hajtókámról is. Nevüket nem tudom! Nevüket nem tudjuk. Névtelenek, de -hősök! A maximális árak első napja. — Olcsóbbak az élelmiszerek a szegedi piacokon. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán lépett életbe ,a szegedi piacokon a rendőrség által megálla­pitott makszimális ár. A közönség már türel­metlenül várta azt az időt, amikor a hallatlan drágaságnak gátat vet a hatóság és az élelme­zés megoldásánk életbevágó fontos kérdését nem bizza továbbra is uzsorások -kénye-kedvé­re. -Ez az idő most elérkezett és a hatósági in­tézkedés már az első napon éreztette üdvös hatását. A szerdai piacon eleinte nagy zűrzavar volt. A hajnali órákhan megjelenő tanyai termelő­ket, akik még semmit sem tudtak, vagy nem akartak tudni az ár makszimúlásárói, a -szegedi kofák szomorú, de kárörvendő ábrázattal fo­gadták. Mivel ők -az első vásárlók, m-ert vi­szonteladásra vesznek, nekik jutott az -a ne-m épen kellemes feladat, hogy felvilágosítsák a tanyai önzetleneket arról, hogy már nem lehet egy pár csirkét 7—8 koronáért árusítaná. Ez a felvilágosítás természetesen eleinte nehezen ment. A tanyai asszonyok szóba sem akartak állani azzal a kofáv-al, aki a hét koronás csir­kéért 4 koronát, vagy 4 korona 50 fillért igért. Később azután, amikor látták, liogy -senki nem akar többet adni, cifra káromkodások kísére­tében adták át a mak-szimált baromfiakat. Akadt néhány olyan termelő is, aki szó nélkül visszarakta kocsijára a csirkéket és bőszen el­hajtott a piacról. , A vásárló közönség i,s jelentkezett nem­sokára. Az -asszonyok kezükben tartották az újságokból kivágott árjegyzéket és mielőtt megkérdezték volna a kofát, hogy mi menny-ibe kerül, gondosan -átvizsgálták ,az árjegyzéket. A vásárlók köziil, ami nagyon helyes, senki sem akart többet fizetni a megállapított árnál és ez a szolidaritás erősen támogatta a hatósági ren­delkezés betartását. Némelyik kofa azért .sehogy sem akart belenyugodni a-z uj rendbe és sok­szor kellett a rendőrség embereinek közbelépni ós a, felmerült nézeteltéréseket eloszlatni. A felügyeletet teljesítő rendőrtisztek, tanítók és rendőrök igen sikeresen működtek közre és biz­tosították a forgalom zavartalan lebonyolítását. Viharos jelenetekben azért nem volt hiány. Egy elkeseredett kofa, -amiért nem adhatta 12 fillérért a tojás darabját, dühösen felborította kosarát és az összes tojások eltörtek. A 'körül­állók jót neveltek a jeleneten, a kofa azonban megbánta az ügyet és megsiratta az eltört to­jásokat. Különösen érzékenyen érintette az ár makszimál-ás a zöldborsó árusítókat. Eze-k olyan szitkozódást csaptak, hogy káromkodásukról nem kevésbé híres -szegedi kocsisok ide jöhettek volna leok-eórát venni. Egy László Sándorné nevü sándonfalvai asszony meg olyan patáliát csapott, bogy be kellett kis-érni a rendőrségre. Dr. Temesváry Géza kihágási biró azonnal tár­gyalást tartott ebben az ügyben és kihágásért harminc korona -pénzbüntetésre itélte -a kofát, aki ugy látszik most már lehűlt és -megnyugo­dott oz ítéletben. Több esetben nem kellett büntetni. A kofák belátták, hogy a hatósággal és a közönséggel szemben tehetetlenek és végtére belenyugodtak a változhatatlanba. Sőt olyanok is akadtak már később, akik a -szabad verseny kedvéért a makszimális áron alul árusítottak. — Nálam vögyön a naccsága, — mondták, -- itt olcsóbb, mint az a mögmaximált. A szerdai piacon a suly mérést még nem használták. A libákat meg a kacsát c-sak ugy „fogásra" vették sok helyen, ahol nem v-olt súlymérték, de ezeknek i.s lejebb ment -az ára. Az ár-megjelölő táblákat is csak szórványosan lehetett látni, de -a hatóság erélyesen ]-át hoz­zá a rendszabályok megvalósításához és igy hamarosan normális állapotok lesznek a szegedi piacokon. K;opaay Gyula Auer-fény világítási- és jókarbantartási vállalat. szsqisi, Kosutti Ujos-siigM 1, szám. Csillárok, gázfőzők és mindennemű gáztelszere­a lés! cikkek raktára n Telefon t 468. Telefoni 468. 00000000000000000 Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . . 24.— kor. félévre . . . 12.~ „ negyedévre . . 6.— „ egy hónapra. . 2.— „ Vidéken: egy évre . . . 28.— kor. félévre . . . 14.— „ negyedévre . . 7.— » 0000000000000000®

Next

/
Oldalképek
Tartalom