Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-01 / 156. szám

Szeged, 1915. julius 1. déIimagyaroRszAG 419 szorog eleinte de hem sokára fut, rohan az ellenség elé és szembe találkozik veié, ifai'kasszemet néz e hordával, magasra tartja a legméltóságosabbat s a legenda azt mondja, hogy az ellenség banya,tt-homlok elrohant onnan és ők megmenekültek. Kedveseim! Mit tettünk egyebet mi? Rémes csatazajjal, dühöngő kebellel, tajtékzó szájjal milliók rohannak felénk a szélí-ózsft mindén irányából; nézzetek bármerre, mindenhonnan ellenség, üeln egyézétü karddal, hanem rémes hadiapparátusokkal rohan felénk és mi felkaptuk a legméltóságosahhat, lelkünk főpásztora közénk jött, felkapta a legméltóságosabbat, magasba emelte és nem tettünk ugy, mint azok a pici, gyenge hitvány lelkek, akik a rémes felhő közeledtének megtántorodnak, nem tettünk ugy, mint imanapság ezrek tesznek. amidőn a rémes háborút keresve, keresik az Istent, mig végre letagadják; mert azt mondják, ha volna, hát miért nem néz le, ha van szeme, miért nem néz a vérpatakokra, ha van füle, miért nem hallja meg az ezreknek, millióknak a sóhajtását, mért nem hallgatja meg az Özvegyek sírását, rímánkodását, .ha van, inéH nem csinál rendét. híért nem csinál rendet? . . . Szegény, egyszerű, együgyű lelkeknek mosolyra méltó istenitagadása. Mi nem tettünk ugy kedveseim, mi felkaptuk, ikeresve keressük az Istent. Keressük az Istent a háborúban, keressük az Istent ,e rémes sötétségben, beletesszük az Istent a háborúba, mert ott vau az isten, ott van a háborúban, ott van az ágya csövén, ott van a katona puskáján, ott van a szuronyoknak a hegyén, ott ,van a rémes öldöklésben, ott van férjeiteknek, fiaitoknak párolgó vérében ,s ott van a legnagyobb nyomorban s látja mindezt és tesz és oszt igazságot, ttéMfefeti Hetét mindén; bein az isten setétitette be ezt a láthatárt, nem az tótéfaj besötétítette azt egy pár, mondjuk egy pár tucat szürke ember, egy tucat ember, aki tultengésében, hatalma tultengésében, vétót, fegyveres vétót emelt s kiáltott felénk, akkor, -amikor mi az igazság és ,a szent jog erejével kardot ragadtunk, hogy a gazságot tönkre tegyük, hogy a gazságnak .véget vessünk. És az hz egy pár tucat ember tulhatalmaskodásában mit tesz? Fegyverrel, ágyúval közeledett és közeledik, hogy a mi véiéinbneík bulláján. keresztül gázolva, tönkre tegyen mindent, ami magyar, ami igazságos s ami szent. Itt van a disztinkció, kedveseim, ami jog, ami igazság a háborúban, az a háború istenségének eleme, ami hatalmaskodás a háborúban, az a gazságnak, az emberi feketeségnek eleme. És most az isteni elem és az emberi elem, az igazság és gazság rémesen összecsapott. S a háború nem egyéb, mint az igazságnak a gazsággal való megküzdése és a gazságnak rémes kapálödzSsa ,az igazság ellen. A történelem lapjain már sokszor láttuk azt, hogy az igazság összecsapott a gazsággal, sokszor láttuk azt, hogy ,a tul hatalmaskodás fegyvert ragadva kezében fegyveres kézzel tör az igazság szent joga ellen és leszürött tény a történelem lapjaiból az, hogy sajnos néha a gazság győzött az igazság felett, a gazság elnyomta, állapította, sokszor poesétába préselte a szent igazságot: de itt az uj, valóban páratlan tény: az igazságot le lehetett gázolni, meg lehetett tépázni, de elnyomni, tönkre tenni, él veszíteni, szétmorzsolni nem lehetett. — Sokszor láttuk a történelem lapjain, hogy az igazság zokog, vérzik és sir, hogy évekig, évtizedekig, néha évszázadig sirt és zokogott, de a vége mégis boldog mosoly lett, mert ha az igazság egy évig, évtizedig küzd, ha évszázadig nem élvezi jogait: végre mégis győzni fog. Kedveseim! E rémes küzdésben, amit én az igazság és gazság rémes küzdésének neveztem, ebben a rettenetes küzdelemben, a háborúban, amely palotákat és viskókat egyaránt siralom Völgyévé tesz, mely nem tud már mást gyártani, mint a menyasszonyi fátyol helyébe a gyásznak rémséges fátyolát, kérdem, eme rettenetes küzdelemben, mely annyi könyet fakasztott, kérdem, e rémes küzdésben, melyik lesz a győztes, igazság-e, vagy a gazság? Ugy-e, valamennyiünknek imádkozása, •yágya s éltető reménysége, hogy győzzön az igazsága Igen, kedveseim, győzzön az igazság! Győznie kéli a.z igazságnak, az igazságnak kell győznie. Isten, höl vagy, igazság istene, győzé zön a te igazságod, győzzön az igazság! Biztató reménységünk ő, akiit végig hordoztunk városunk utcáin, ő az igazság istene. Ugy-e győzünk, Jézus, győzni fog az igazság; ngy-e Jézus, visszajönnek a mi szeretteink, diatkílnaasan térnek vissza, bár véres lesz a kardjuk, mert karddal kellett ezt az igazságot kiiküzdeníínk; ugy-é Jézus, visszajönnek a kenyérkeresők, visszatérnek a férjek és itthon találják hűséges párjukat, vissza jönnek a daliás, Szent László mására teremtett férfiúink S visszaadod őket öreg anyókáiknak s apáiknak. Zadravecz István beszédlét feszü'ít figyelemmel 'hallgatták, egy-egy részletnél fölcsuk lőtt a zokogás, majd, büszke, szent örömmel teltek meg az embereik szivei a fölemelő, minden izében vallásos és magyar beszéd során. Esti 9 órakor a Templom-térről is 'hazamentek az ünneplők. ^^^•••••••••••••••••••.•••••••••••••ab.aáifl ásva Monarchiánk jövője. Zürich, junius 30. A Neue Züricher Zeitung vezércikkben1 foglalkozik a monarchia szerepével a világháborúban és a többek között a következőket árja: A világháború egyik legnagyobb tapasztalata, hogy általában ,a hadviselő államok erÖsebbeknek és egységesebbeknek bizonyultak, mint ahogy békében gondoltuk. Túlbecsültük azokat a nehézségeket, ellentéteket és torzsalkodásokat, amelyeik mindenütt megvoltak és ahol éddig sehol sem gyakoroltak lényegesebb befolyást a fegyveres erőkifejtésre. Legszebb példája ennek Ausztria-Magyarország, ámeiyet. aránylag sok nemzetiség alkot és ametyeÉfői fantasztikus híreket terjesztettek a háború kitörésé előtt és a háború első idejében. • A próba, amelyet a monarchia megáífí, egyike volt a legnehezebbeknek, de fényesen kiáltotta. Pétervárott, Belgrádban és Londonban elkeseredve látják, hogy a monarchia a háború tizenegyedik hónapjában tönhetetlenüi és frissen állja a harcot. A hadsereg teljesen intakt és. azok a hirek, amiík az entente sajtójában, röpködtek, az eredmények mérlegében könnyűnek találtattak. A pánszláv agitációk meddőek maradtak, a paraszt é§ a polgári elem egyformán teljesiti kötelességét, sőt sokszor valósággal csodákat müvei. Természetes, hogy az élelmezés kérdésének nehézségeit, mint minden hadviselő, fél, ugy a monarcia is érzi, miután a háború rendlkivüli követeléseket alított fel, mindazok a zavarok azonban, amelyek eleinte mutatkoztak, ma már lényegesen enyhültek. Az a meggyőződés, hogy a monarchiának meg kell maradnia s az a biztos; remény, hogy a Németországgal való szövetség erőben és hatalomban megsokszorosítja a központi hatalmak súlyát, ép ugy él Ausztriában, mint Magyarországon, ahol az önbizalom nagyszerű jelei' mutatkoznak. A nép készséggel és megnyugvással ált fegyverbe és elszántabb, mint valaha, ugy, hogy a mindenáron való béke eszméje a monarchiában teljesen idegen. A monarchia népei megismerték egymást, a magyar a tirolit, a lengyel a steiert, a horvát a románt egyformán megérti és. megbecsüli. Közös nagy szolidaritásban harcolnak a közös célért és ha ez a meglepetés is a tájékozatlan, vagy rosszhiszemű világ számára, bizonyos, hogy a világháború nemcsak hogv nem törte össze a monarchiát, hanem uj életre és uj jövőre ébresztette. ....... ......... .............. «.«..«.« a. a. .... mely sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint a . fa vagy szénnel való " főzés, ha egy szabadal- nnnfftorif Fongő Soma világítási válmazott mm\ lalatánál Kölcsey-u. 4. beszerez. hirek 0000 Bukaresti képek. Buktíregt, junius 26. Kora reggel már fölverik -az sívót az utcán nyüzsgő árusok kiáltásai: gyümölcsöt, zöldséget, szárnyasokat árulnak vidéki parasztok, aikiik között ugy vágtatnak a rikkancsok, mint a versenyparipák. Az újságárusok tiz hónapon át ontották ,az utcákon azt a mérget, amely a román fővárost inficiálta és lázba hozta. Most azonban csöndesebbek lettek az újságok, mert az orosz vereségek ellenmérge hatott. Néhány óra mul.va az izzó nap elviselhetetlenné teszi az utcákon való tartózkodást. A város központjában azonban nem szűnik meg a zajos, szines élet: munkások, lézengő semmittevők, elegánsan öltözött hölgyek és urak, kicsípett tisztek, parasztok és cigányok tömege mozog itt. A Calea Victoriei, a város főutcája érdekes képet nyújt. Üzlet üzlet mellett és a kiraktokban a hölgyek és urak számára csupán párisi holmit lehet találni. Rendkívül látogatottak a csemege-kereskedések ésr,a bu ff ettek, ahol ízes falatokban és borokban nagy a választók. A moziban ugyanazt játszák, amit Bécsben vagy Budaipesten, illetve Szegeden. Ugyanazok a plakátok terpeszkednek rilkitó színeikkel. Hiába keresem azokat a filmeket, amelyek a „német kegyetlenkedésekről" mutatnak be valami ujat. Ez az ára eltűnt a piacról azokkal a könyvekkel együtt, amelyek hasonló célt szolgáltak. A kirakatok nagyobbrészt francia könyvekkel vannak zsúfolva, de itt-ott német könyvet is látni. Számos helyen láttam Joffre generalisszimusz képeit, amint katonáihoz igy szól: Vaincre ou mourir! Estefelé, midőn a napsütés megenyhül, valósággal fölélénkül a város és a Kisselev-uton a villák és kertek között hullámzik a korzó, mely összegyűjt minden valamirevaló bukaresti hölgyet és urat, ruhát és uj divatot. A minden évben itt lejátszódó nagy virágkorzó az idén elmaradt, mert a rendezők két pártra oszlottak és a rendőrség jobbnak látta az ellenségeskedésnek elejét venni. A Cismigiu-parkban és a külvárosok felé eső árnyas, gyönyörű kerthelyiségekben, ahol melancholikus népdalokat és bécsi valcereket játszik ,a cigány, még inkább szembetűnik, hogy ez ia főváros, ellentétben szomszédaival, nem látott még háborút. Itt még gondtalanul folyik az élet és ugy látszik, hogy az a frivolság, amely a nagyváros luxusát ikörallebegi, zavartalan. Mégis a nagy tömegek idegessége elárulja, hogy a mosolygó arcok mögül aggódó szivek figyelnek az ország határain kivül lejátszódó nagy eseményekre. —Szegedlek, RodaRoda és a tüzérezredes Roda-Roda, a Neue Freie Presse nagynevű harctéri tudósítója, aki most az olasz harctéren tartózkodik és aki már olyan sokszor dicsőitette a bécsi világlap hasábjaim a magyar hősöket, a Neue Freie Presse legutóbbi számában leírja egy autóturáját, amelyet egy tüzérezredes társaságában az olasz tüzérség tűzhatás! 'körletében tett meg. E gyönyörű tudósításból kivesszük azt a részt, aimely 300 szegedi és nagykikindai katonai munkásról, azok harci vágyáról és önérzetes1 magyar becsületéről szól: — A már megindult autónak újból meg kell állania. A vörössapkás magyar munkások két kiküldöttje jelent meg az ezredes előtt. Kérésük volt. Háromszázan vagyunk szegediek és nagykikindaiak, mondották, ösz óta dolgozunk és szívesen, mert annak igy kell lennie. Mivel azonban most kitört a háború az olaszokkal, nem kell többé a vörös sapka, ha nőm szürkét kérünk és puskát ásó és kapa helyett, fel akarunk esküdni a zász-