Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-04 / 159. szám

8 DSLMAGYAR0R8ZAG. Szeged, 1§15. julius 4. Rettenetesen nehéz feladat lehet a csa­patvezér számára, hogy ia labirintus®aerü he­gyi tömkelegben: megőrizze az áttekint,ési készségét, kikér,esgesse a döntő fontosságú pontokat, egységesen vezesse az akciót. Berel S. ezredesnek, aki német származású bánáti magyar, olyan ihire van a hadtestében, mint aki előtt semmi nehézség sincsen, aeélakara­tu és acélszivü, amit akár szószerint is lehet érteni. A kárpáti harcok alatt ugyanis egy orosz gránát szilánkja egészen föltépte a mellkasát, ugy, hogy a szive mezítelenül he­vert bordái között és szemmel volt figyelhető a dobogása. Az oroszok már lemondottak az életéről s1 csak amikor még órák multán is élt, vitették el kocsin, hogy műtétiét próbál­janak rajta végezni. És ime: most itt áll új­ra, ép, erős egészségben és megint csak az a SZÍVÓS harckészség lelkesíti, ami a keleti Kár­pátokban bevitette, ahol mindig az ő ezrede volt az, amelynek — különösen támadások alkalmával — a legnehezebb feladatok ju­tottak osztályrészül és amely még az ő pa­rancsnoksága alatt csinálta végig a hétszáz­négyes magaslat ellen való hírhedett roha­mot. .Meghagyták ezredét dandárparanes­nolksága alatt is, — ugyanazok a debreceni fiuk ezek, akiknek égy kisebb osztaga nem­régiben négy alpini zászlóaljat négyórás csatában olyan alaposan látott el, hogy az ellenség — bár helyenként, szuronytávolra hatolt előre — végül is vad futásban kere­sett menedéket. Meginterjuolfam egy drága kofát. iA szegedi kofákról .mindenki elmondta a véleményét. Ildomosnak találtuk, hogy leg­alább egy kofa is elmondhassa szabadon a véleményét. Munkatársunk igen súlyos hely­zetbe került, midőn az interjú témáját meg­kapta. Elvégre egy kofával szóba állni ós a mai nehéz helyzetről csevegni: a legnehe­zebb riport-anyag, amit csak elképzelni lehet. A Tisza Lajos-köruton találtuk azt a termetes asszonyságot, akit röviden a drága kofának jelzünk, minden becsületsértés i vagy kihágási célzás nélkül. Amidőn a iésasszony megértette, miről van szó, imigyen kezdte: — Maguk újságírók is olyanok épen, mint a rendőrtiszt urak, rosszabbak, mint a közönség, a frász álljon — bizony isten nem tudják megérteni a ,mi nehéz napjainkat, mert csak ha baj van, mind jár rámásznak a szegény asszonyokra, hogy igy a büdös kofa, igy a büdös a kofa, hogy ülnének in­kább miaguk a mi helyünkre ós mi volnánk a nagyságos vásárló asszonyok. Ez mind egy szuszra jött. ki és valami-, vei hosszabb is volt, de egy-két saHangos jelzőt elfelejtettünk reprodukálni. Az eflső impressziónk pedig az volt, iliogy a drága kofa tud finoman is gondolllkozni. — Mindennek a kofa ,az oka, a kofa, sü­tötték ki a torony alatt. Arra nem gondol­nak, hogy az á tanyai menyecske, ha behoz egy pár .csirkét, liát azon akar meggazda­godni, hogy nem sül ki a szeme egyiknek­másiknak, mikor egy tojásért 9—10 fillért is el mer kérni. (Mink persze adjuk akkor 8 fil­lérért meg a tojó tyúkot is ráadásul, mi"? Nem köllenef? Az ilyen szegény magamfajta asszony, öt gyerekkel s jó magammal! együtt éljen a levegőből, hajnaltól késő estig, sza­ladgáljon, alkudjon, kiabáljöh, mii Elvár­nák, én még ilyen népet nem láttam, mint általában a szögedi. iS egy jóképű asszonyság felé kacsintott a drága kofa, kigömbölyödött képpel, áruira mutatva. Majd dühösen nézett a tovább­menő után és folytatta: — Látja .a tekintetös ur, az egész szögedi piacon nem talál ma krumplit! Hogy lőhet az? Csak ugy, hogy a múlt szerdán jötteik a hatósági emiberek meg egyes úriasszonyok és meghatározták a maksziiniális árat. Azt mondták: ez ennyit ér, az meg annyit kóstál és muszáj volt odaadni. A tanyaiak erre ki­mondták, hogy nem gyünnek be a piacra, ott egye m. ,a f., ahun van, mindenestül, azt hiszem, minket is beleszámítottak És ma hiába vártuk, lest ük őket, nem gyüttek, ténylegösen otthon maradtak. Igy nincs krumpli. Na, ezt érték el azok a nagyon okos emberek, akikre már nem is mondok semmi rosszat, ezek után ... Most aztán jó voillna a sok nagyságának — ínég a piacra is tollas kalapba sétálnak! — most ugy-e jó lennie a kofától is. a krumpli! Azt is elfelejtették, hogy milyen áldás, mikor az álmos asszony­ság kikeszmereg délfelé a körútra, és a mi révünkön rögvest helyben tanálja, amit sze­me-szája megkíván. Bezzeg nem igy lesz ez­után . . . Abbahagyta és a szemeit, törülgette kö­tényével: — A tanyaiakat rendszabályozzák meg, ne minket. Nagyon jól megy nekik, razt. se tudják, mire tartsanak ki egy pár csirkét vagy egy kis darab szalonnát. Nem lehet velük birni! Az is igaz, hogy ma mindenki kofa akar lenni, többen vagyunk, mint a ve­vők, sok aki visszaél. Aztán az összesség isz­sza meg a levét. A tanyaiak azonban kifog­nak a városon, nem jönnek be. .Ezt rendsza­bályozzák meg, hogy mie sztrájkoljanak. De mondja csak, mi lesz majd, ha mink: keres­VASS 0 1 MOZGO-SZINHAZ N TELEFON 807. [i] Vasárnap, julius hó 4-ikén. 0 ® Közkívánatra! 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 g a; 0 0! "—a kalandjai. I. eresztés. — 3 részben. Soraita 0 Folytatólagos előadások 2 0 0 órától. 0HB00000000000000 0 0 a] m\ 0 0 Egy indiai táncosnő regénye 2 felv. 0 0 0 kedő asszonyok, is beadjuk a garast és sztrájkba lépünk? He?! Végül a drága kofa megkérdezte, hogy hajlandó vagyok-e néki igazat adni. Tessék elgondolni, lehet-e vele szemben valaki ud­varitlan. Pláne mikor egy kosár tojás fehé­redett közöttünk... IMBtSIIElII BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBOBBOBBBBB Az orosz-amerikai hajójáratok. Amsterdam, julius 3. Az Associated Press jelenti Mont reálból: A Canadian Pacilfie-vas­utat az orosz kormány megbízta az orosz ön­kéntes flotta ügynökségi teendőivel Kanadára és az Egyesült-Államokra vonatkozóan. Az önkéntes flotta Vladivostok és Vancouver kö­zött rendes hajójáratot létesített. Elsülyesztett gőzösök. London, julius 3. Mint a Reuter-ügynök­ség West-Hartlepoolból jelenti, a Walburg nevű 3951 tonnás brit gőzöst, amely cukor­szállitmánnyal Kubából útban volt Queens­tovn fele, egy búvárhajó az ir parton elsü­lyesztette. A legénységet megmentették. London, julius 3. M'int a Lloyd Lozzard­bói jelenti, a Caücasian, nevű 4656 tonnás és az Inglemoor nevü 4331 tonnás brit gőzöst tegnap reggel búvárhajó elsülyesztette. A ha­jók legénységét Falmcuthban partraszállitoí­ták. Alméria, julius 3. (Havas.) Az Itália nevü vitorlás hajónak az Atlansit nevii gőzös köd­ben: nekiment és elsüllyesztette. A legénységet sikerült megmenteni. London félelme a Zeppelinektől. Berlin, julius 3. A londoni rendőrség fi­gyelmeztető hirdetést tett közzé, amelyből ki­tűnik, hogy attól tartanak Londont Zeppeli­nekről fojtó, gázt tartalmazó bombákkal fog­ják megtámadni. A lakosokat .figyelmezteti a rendőrség, hogy Zeppelinek érkezése esetén, meneküljenek pincékbe, az ablakokat csukják be, nehogy mérges gázok a lakásokba hatol­janak. India az angolok ellen. Konstantinápoly, julius 3. Jelentés érke­zett arról, hogy Indiában az angolellenes moz­galom egyre növekszik. Laboréban legutóbb az Európába szállítandó csapatok a behajózás előtt fellázadtak, nem akartak hajóra szállni és1 több tisztet megöltek. Miért zárták el az orosz-román határt. Bukarest, julius 2. Tuleeából irják az IJniversüln,ak: Az Ismailban székelő román konzulátus és az ottani orosz hatóság között súlyosabb természetű konfliktus történt. Ez a konfliktus vonta maga után az orosz határ elzárását Románia felé. Ugy mondják, hogy egy román hivatalnokot, aki rendesen láto­gatta a román konzulátust, az, orosz ható­ságok gyanúba fogták és megmotozták, s ez alkalommal kompromittáló iratot találtak nála, amelyet át akart vinni Romániába. Az eset megtörténte után az ismiaili hatóságok további intézkedéseket kértek .a kisenevi kor­mányzóságtól, amely azonnal elrendelte az orosz határ elzárását Románia felé. Másrészt az orosz hatóságok szigorú rendeletet kap­tak, miszerint nagyobb felügyelettel kezeljék .a Romániából jövő utasokat. Ez az eljárás' az utóbbi időben több letartóztatást vont maga után, i i,

Next

/
Oldalképek
Tartalom