Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-02 / 157. szám

Szeged, 1915. julíua 2. délmagyaböbszag 3 győzöttek fülébe keservesen fog sivítani a vac victis. Azok a terhek, melyeket a háború hozott, meg sokszorosodnak a legyőzöttek számára és évtizedekre, vagy talán évszázadokra kiható nyomást gyakorolnak az elbukott nemzetekre. Mindent meg fognak fenni tollát az oroszok, hogy tovább küzdjenek, annak dacára, hogy minden nap uj terheket és áldozatokat követel, végül pedig barátaik is el fogják árulni, ha ez kedvezőbb lesz rájuk nézve. Csupán egy dolgot nem fognak tenni Oroszországban, ami a legjobb volna: abbahagyni az egészet, ahelyett, hogy vabamqueot játszanának. A befolyásos személyek pedig jól tudják, hogy ez a játék fejekre megy és a fejek között a cáré is ott van. A forrongó Oroszország. Stockholm, julius 1. Az itteni szociálista párt lapja, amely rendesen be van avatva az oroszországi viszonyokba, pétervári tudósítójától levelet kapott az oroszországi forrongásról. Pétcrvárott cs Moszkvában a lúilönböző csoportok gyakra összejönnek tanácskozásra. Hogy micsoda forradalmi szellem hatja át ezeket a tanácskozásokat, bizonyltja az is, hogy még a félreakcionárius oktobristák is azt követelték moszkvai gyűlésükön, hogy haladéktalanul egybe kell hívni a dirmát és. felelős minisztériumot kelle alakítani, amely egészen átszervezné a mostani kormányrendszert. A Péter vár ott időző dumakép viselők néhány nappal ezelőtt Rodziank vezetésével értekezletet tartottak a parlament épületében. Ott az volt az általános vélemény, hogy Oroszország katasztrófa előtt áll, hacsak gyorsan gyökeres változás nem történik. Sajnálják, hogy teljes hatalommal ruházták fel a kormányt, amely igy minden ellenzéki mozgalmat csirájában elfojthat. A kormányzás eredménye az lett, hogy a hadsereg hijján van' a tüzérségnek és a muníciónak, hogy szükség és kilátás nélkül ember tömegeket áldoznak föl, hogy a sebesülteket nem gondozzák eléggé. Megegyeztek az értekezleten, hogy minden tábornok, aki csatát vészit, a zsidókon áll bosszút. Ezrével utasítják ki őket és nagyon sókat felakasztatnak és agyonlövetnek. Élesen támadták a hadvezetőséget, a melynek ugyanakkor, amidőn Mackensen megkezdte a galiciai offenzívát, az volt a legnagyobb gondja, hogy 1193-as számú rendeletében fölhívta a csapatparancsnokokat, hogy vigyázzanak a zsidó katonákra. Érdekes világot vet az orosz kémrendszerre egy lamsei pör, amelyet most tárgyaltak. Egy besúgó telefont rendezett be egy zsidó moziszinházban, azután följelentette a rendőrségen. A zsidót 'hadbíróság elé állították. Itt kiderült, hogy az egész komédiát azért rendezték, liogy ötezer rubelt zsarolhassanak a zsidótól. Két rendőrügy nököt hatévi kényszermunkára Ítélték. Egy hasonló esetben' azonban megtörtént, hogy az agent pro: vokatőr följelentésére tizenhét zsidót fölakasztottak. Libau bevehetetlen. Genf, julius 1. A Le Ternps hosszabb cikk keretében foglalkozik az orosz hadjárattal és megállapítja, hogy a németek az utóbbi idő ben annyira megerősítették Libaut, hogy az az oroszok számára teljesen bevehetetlen. Libau rendkívül fontos pont az oroszok szempontja ból és végzetes jelentőségű, ha ez a város német kézen marad. Annyi máris megállapitható, hogy a Balti-tengeri partrészek javanésze elveszett Oroszország számára. Arrastól északra a németek sikerrel küzdenek. Berlin, julius 1. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszintér: Arrastól északra az árokért való küzdelem tartós tüzérségi harcok közt ránk nézve kedvezően folyik. A Champagneban, Remistől délkeletre a franciák eredménytelenül támadtak. A Maas magaslaton és a Vogézekben csak élénk tüzérségi harc folyt. Ellenséges repülök Seebriiggére s Brüggére bombát dobtak, anélkül, hogy katonai szempontból vett kárt okoztak volna. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) 288-szos* . . . Berlin, julius l.A Le Journal haditudósitója azt irja, hogy a németek eddig 288-szor bombázták Reims városát. Kezdetben a németek nem igen bántották a várost. Később azonban majdnem mindennap, még éjnek idején is repültek a bombák a városba. A legborzalmasabb volt a bombázás szeptember 19-én, október 18-án, november 21-én, február 1-én, március 8-án és április 8-án. Csak ezeken a napokon 29.000 gránátot lőttek a németek a városba. Háromezer gránátnál kevesebb egy napra se esett. A franciák félnek az igazságtól. Genf, julius 1. Az Echó de Paris jelenti, hogy olvasói tömegesen panaszkodnak amiatt, hogy a francia sajtó egy idő óta egyáltalán nem közölheti a német nagy hadiszállás jelentéseit. A lap azzát védekezik, hogy a német jelentések hazug adatokat tartalmaznak, melyek a semleges államokat befolyásolni 'akarják. Jobb tehát, ha a franciák nem vesznek tudomást erről a veszedelmes méregkeverési folyamatról1. , Franciák és angolok. Stockholm, julius 1. A Stookholms Dagbladed jelenti kitűnő párisi forrásból, hogy Franciaországban Anglia magatartását már szigorúbban kezdik megítélni. A második téli hadjárat lehetőségét is vállalja, a francia nép minden önfeláldozás árán, de Angliától is hasonló áldozatkészséget követel. Az Adrián és Földközitengeren. Budapestről jelentik nekünk: A francia flottaadmirális hivatalosan közli, hogy a Földközi-tengeren a napokban ismét észleltek német tengeralattjáró hajókat. Ugyancsak hivatalosan jelenti azt is, hogy az egyesült francia, angol és olasz flotta őrködni fog ugy az Adriai-tengeren, mint a Földközin is. A montenegrói vezérkar főnöke lemondott. Zürich: Rómából jelentik: Ivanovics szerb tábornok a háború kitörésekor a montenegrói hadsereg vezérkari főnöke lett. — Moist elbocsátását kérte, amit meg is indokolt: tanácsa ellenére szállották meg a montenegróiak Szkutarit. A döntés a Balkánon — egy hónap múlva. Páris, julius 1. A külügyi albizottság ülésén Drtcöss^káilügyininiszlteir nyilatkozatot tett a Balkán-államokkal való tárgyalásokról. Kijelentette, hogy ezek a tárgyalások eddig eredményt még nem hoztak, de azért az entente balkáni követei munkájukat teljes odaadással folytatják és remélik, hogy a végleges döntés egy hónapon belül a Balkánion is meg fog történni. A német szocialista pártvezetőség nyilatkozata. A német pártvezetőség kiáltványa az összes német pártlapokban megjelent. Megrendszabályozás .azonban csak a Vorwartsnek jutott eddig osztályrészül. A betiltás minden valósizniiség szerint nem a kiáltvány szövege miatt következett be, hanem azért, mert régebbi betiltások következtében a Vorwarts előzetes cenzúrának van alávetve s ezt a kiáltványt a cenzúra megkerülésével jelentette meg. A kiáltvány legelőbb is jellemzi azt az óriási munkát, amelyet a szociáldemokrácia a béke érdekében kifejtett: „A czoeiáldemo'krácia imiinden erejével iparkodott eilötnozditani a népek közös kulturmunlkáját s az emberiségnek ezzel összefüggő főbenjáró érdiekeit. Tízezernyi népgyűlés, sok millió röpirat, a nemzetközi szocialista kongreszszusok s a legközelebbi mult bernii és baseli néimet-ifrancia összejövetelei erről fényes tanúbizonyságot tesznek". A kiáltvány azután Haase, Ebért és Seheidemann birodalmi gyűlési beszédei nyomán bizonyítani igyekszik, hogy a pártvezetőség a béke ügyét sohasem tévesztette szeim elől s ennek bizonysága gyanánt hivatkozik a németországi, ausztriai és magyarországi szociáldemokrata pártvezetőségek bécsti értekezletére. A németeknek a kiáltvány szerint való békehajlandóságával szemben rámutat arra, hogy a franciák s angolok tudni sem akarnak a békéről. Erre nézve a következőiket irja a kiáltvány." „Ezzel szemben örömmel állapítjuk meg, hogy Angolországban is, Fráneiaorsz igban is vannak olyan szociálista csoportok, amelyek csak ugy, mint az egész német szociáldemokrata párt és vezetősége, m'ndazt, ami módjukban van, megteszik a béke érdekében. De megállapítva ezt, nem szabad elhallgatnunk ama elszomorító tényt, liogy Angolországnak és Franciaországnak a nemzetközi szociálista; .irodához csatlakozott pártjai, a pártok szervezetei és vezetőségei országuk kormányával egvetemben mindaddig folytatni akarják a háborút, amíg Németország teljesen' le nincs verve". A német pártvezetőség már május 7-én egyhangú határozattal hozzájárult ily szellemű kiáltvány közzétételéhez. Az olaszországi események következtében azonban elhalasztották a kiáltvány közzétételét. Most azonban a galiciai nagy katonai sikerek után alkalmasnak tartottá ,a pártvezetőség a pillanatot ennek a kiáltványnak közzétételére.