Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-13 / 142. szám

Szeged, 1915. junius 6. DÉLM AGYARORSZÁG § Indítvány az élelmiszerdrágaság ügyében. (Saját tudósítónktól.) Szombaton a juniusi közgyülsé elé való terjesztés céljából a következő indítvány érkezett a polgármesterhez: Nagyságos Polgármester Ur! Mindazok az intézkedések, amelyeket a hatóság az egyre tűrhetetlenebbé váló élelmiszer-drágaság ellen eddig foganatosított, nem bizonyultak olyanoknak, amelyek a legelemibb élelmioikkeket -a társadalom részére méltányosabb feltételek mellett tennék hozzáférhetőkké. Ez a meggondolás késztet arra, hogy a törvényhatóság legfőbb fórumához, a közgyűléshez forduljak és az előtt sürgessem az energikusabb, szerény véleményem szerint inkább célravezető intézkedéseket. Az ügy nagy jelentőségére való tekintettel tisztelettel kérniem kell Nagyságodlat, hogy indítványomat a tanács érdemi javaslatával szíveskedjék a júniusi közgyűlés elé terjeszteni. Indítványom a következő: , J.,„ 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a legelemibb élelmiszerek árusítására minden városrészben 3—3 üzletet állit fel. 2. A piac állandó ellenőrzésére négy bizottságot alakit, amelyek közül 2—2 teljesit minden hetipiacon ellenőrző szolgálatot. 3. Kötelezi a törvényihatóság az összes élelmiszer kereskedőket, hogy üzletükben feltűnő helyen árjegyzéket függesszenek ki. Az árjegyzék esetenként való megvizsgálására adjon felhatalmazást a közgyűlés a piacok ellenőrzésére kiküldött bizottságnak.* 4. Hatalmazza fel a közgyűlés a tanácsot, hogy párhuzamosan ezekkel az intézkedésekkel a fontosabb élelmicikkek megengedhető ármagasságainak megállapithatására a megfelelő intézkedéseket haladéktalanul megtegye. 5. A határozatok életbeléptetésével kapcsolatos .részletkérdések sürgősen való megállapítására és (foganatosítására a főkapitány urat és az élelmezési bizottságot kérje fel a közgyűlés. Röviden vagyok bátor felsorolni mindazokat az indokokat, amelyek indítványom megtételére késztettek. 1. Színes rajz helyett egyszerűen hivatkozom arra a köztudomásu tényre, hogy az élelmiszerek árai eddig is hihetetlen mértékig emelkedtek és hogy ezek az emelkedések Világtalan Hősök.*) Irta: Dr. Ditrói Nándor. —Diadalszomiasan szállottatok harcba; Ihlettől sugárzott mindnyájatok arca. — — Ifjú telketekben 1 obo,gó tüz lángolt; ISujtó karotokba csodás erő szállott... — Olthatalan vággyal törtetek előre, A vérrel áztatott szent csatamezőre! (Rettegett hősei düló nagy csatáknak! •Kik az élsők közt is legelői csatáztak, Kik szemibe néztetek a sápadt halállal, — Gondolatunk, — telkünk Ti felétek szárnyal ! ... Villogó szemetek harci tűzben égett, Ahogy tiportatok ezer ellenséget; Ahogy rohantatok rohamról rohamra, Mámortól gyulladt ki mindnyájatok arca! —S ahogy küzdöttetek, — áhogy csatáztatok, Csodafénybe vonta az Isten a napot... iS csoda verőfényben ragyogott le Rátok, Legszebb érdem jelül, ahogyan csatáztok! — És a ragyogó nap csodatéli fénye Belevilágított mindenik szeméhe; *) Prológus a szombat esti jótékonyoólu előadáson. sok esetben teljesen indokolatlanok. Tizenegy hónapja vivjla a nemzet a legmegjfeszitettebb erőpróbával élet-halál harcát. Ilyen körülmények között azokat az élelmiszereket, amelyek különösen a szegényebb társadalmi osztály számára nélkülözhetetlenek, nem lehet teljesen sem a tenm'elő, sem a piaci kofa, ,sem a kereskedő tulajdonának tekinteni. A gazdasági élet berendezkedése olyan, hogy ezeknek az áruknak az ő kezükön kelt keresztülrmenni, de ha legtöbbjük teljesen megfeledkezik azokról a kötelességekről, amelyek egyformán terhelnek mindnyájunklat, akkor a legeminensebb közérdék nyomása alatt kell őket a helyes útra irányítani. A pékek számára például lisztről gondoskodott a kormányzat és annak utján a törvényihatóság. Már most a pék urak abban a téves íliitben voltak, hogy az egész apparátus azért mozdult meg, hogy nekik legyen lisztjük és minél olcsóbban előállítható kenyerük. A vétkes tévedés itt van, mert arról a lisztről a mi számunkra gondoskodtak és nem azért, hogy a viszontelárusitóknak /abból a célból legyen elég kiflijük, ihogy a hatóság által megállapított négy fillér helyett ihat fillért kérjenek egy darabért. Komolynak ismenem el ennél a pontnál azt az aggodalmat, lamely különösen a kiskereskedők érdekeit félti. Még sem oszthatom teljesen, mert a hatósági élelmiszerüzlet csak a legelemibb szükségleti cikkeket árusítaná, mert ennek a városi üzemnek árszabályozó hatása csak akkor nyilvánulhat meg, ha ilyen nagyobb keretek között mozoghat. Ez a lényegesen megnagyobbodott üzem sem láthatná el a kérdéses cikkekkel az egész közönséget, de most imár kétségtelenül arra (szorítania minden kereskedőt, hogy feltétlenül ragaszkodjék azokhoz az árakhoz, amelyeket a tisztességes polgári 'haszon számításba vételével esetről-esetre állapitana meg a 'hatóság. (Felmerül jtt természetesen még az a kérdés, hogy miért dolgozzék haszonra a városi üzlet? Azért, mert árszabályozó hatása különben nem lehetne anélkül, hogy a kereskedelemnek legjogtalanabbul ne ártson a legtöbbet. iA városi tizeimnél mutatkozó hasznot pedig hadijótékonysági célra ajánlhatná ifél a város. Azok az élelmicikkek, amelyek a városi üzletekben el árusításra kerülnének, a következők: Tej és minden egyéb tejáru (vaj, túró stb.), gyümölcs, krumpli, tojás, zsir, marhaés sertéshús, hal, kávé, cukor, zöldfőzelékek, .zöldségfélék, liszt és kenyér. S homályba borítva a gyöngébb világot, Földi látástokva ráfedé a fátyolt!... ... Az Isten rendelte, — az Isten akarta, Hogy e fátyolfelhő, mig a Megváltás jő, Ott maradjon rajta ... — Hogy aki az Urnák Glóriáját látta, Embereknek bűnét, — gyötrelmét ne lássa! ...Ne lássa a könnyet, mit azember hullat; Ne a sok szenvedőt, — szegényt, — nyomorultat. — iA véres íliáboru rettentő nagy árát, A siró özvegyet, — elhagyottat, — árvát! — A Halál szántotta letarolt mezőket... •A szenvedő, — siró édes anyaföldet — ... A nagy fényességre ráborul az éjjel. — Ámde a telketek teles-teli fénnyel! — Lelketeknek fénye az Ur örök napja; Életsötétjének világát ez adja. — ... Lépésiek vezeti vezércsillagképen; — Utat, ha vesztetek, — feltűnik az égen! Szent világot látott világtalan bősök, A nagy sötétben is vitézek, — erősök! — Nem a könyőrület, — szánakozás hangja, ... Dicsőség éneke, — nemzeti zsolozsma, A mi jöttötöket méltókép fogadija! Hódolattal hintjük lábatok elébe, •Ami virágot bont, tavaszóbredése. — Indítványom második pontjának megindokolására egyszerűen hivatkozom mindazokra, amelyeket erről a témáról a főkapitány ur mondott. A rendőrlegénység létszáma nagyon leszállt. Ott, ahol egy-egy rendőrnek alkalma volt ellenőrzést gyakorolni, azt kellő tapintataltal, energiával meg is tette. Sajnos, a piacon a túlkapások és a viszszaélések sokkal gyakoriabbak, semhogy azokon szórványos ellenőrzéssel lehetne, segíteni. Viszont a törvényhatóság tagjainak kötelessége elsősorban, hogy a lakosság egész egyetemének érdekeit képviseljék, védjék. Nem, kételkedem téliát, hogy a közgyűlési tagok közül a piacok permanens ellenőrzésére sokkal többen fognak ajánlkozni, mint amennyi munkaerőre egyáltalán szükség van. A magam részéről egy-egy ilyen . bizottságot három tagúnak kontemplálok és működéséhez szorosan hozzátartozónak tekintem, hogy eljárása eredményéről esetrőlesetre a főkapitány urnák beszámoljon. Az ilyen beszámolókról hivatalos jelentéseket kellene kiadni a nyilvánosságnak, hogy a közönség lássa, hogy érdekei védelmére ezen a téren is állandóan és munkát nem kiméivé mindent elkövetnek. Belátom, hogy indítványom harmadik pontja érzékenyen érintheti a kereskedaket. •De ha arra a sok korlátozásra gondolnák, amelyeknek nagy célok szolgálatában mindannyian készségesen és zúgolódás nélkül vetjük alá magunkat, be fogják látni, hogy amig ez az intézkedés egyrészt, a közönség megnyugtatására szolgál, másrészt alkalmas arra, hogy egyeseket, akik az árak felcsigázásától nem idegenkednek, módjában legyen a hatóságnak észretériteni. Bátorkodom itt felhívni a közgyűlés nagybecsű figyelmét arra, liogy a belügyminiszter ur őnagyméltósága még a mult év augusztusában, tehát mindjárt a háború elején rendeletet bocsátott ki, amely szerint az élelmiszerek árát aránytalanul magas összegben megszabni nem szabad. Kétségtelen, hogy a közönség legnagyobb rétegét az nyugtatná meg teljesen, ha bizonyos élelmi cikkek maximális árának megállapítására éppúgy felhatalmazást nyerne a kormánytól a hatóság, mint ahogy felhatalmazást nyert a liszt és kenyér maximális árának megállapítására. Teljesen osztom azonban a főkapitány urnák azt a tapasztalatokból leszűrt véleményét, hogy az árak limitálása a termelők tekintélyes részét arra birná, hogy áruival más piacot keressen fél. •Babérral övezzük homlokotok lágyan, — Nevetek élni fog nemzeti imánkban! — Szent világot látott megvakult vitézek! lA mi szemünk fényét adjuk oda Néktek. — Lelketeknek fénye tesz a mi világunk; — Sugaránál annyi szépet, — csodást látunk! ... Testvérek! — (Magyarok! — Fogjuk kezen őket, Kik a fényességből sötét utón jönnek! iS ahová a fénylő vezéricsillag mutat, ... Szivünkhöz, — lelkiünkhöz mutassuk az utat! ... És Ti látni fogtok! — Látni fogtok újra; iLelki szemeteknek végtéten tesz utja! — S aminek eljöttén karotok csatázott: — Látni fogtok egy szelbb, — boldogabb világot! Látni fogtok újra, — s látnoki szemekkel Találkozni fogtok Em'berszerettel. — — Által nem áll szemben fegyverrel a fegyver1, lAíhol együtt érez emberrel az ember!... .. .Ahol elérkezik minden küzdés ibére; Bűnök bocsánata, — Boldogság és Béke! .. „Az Idők csodája, — a föld menyországa; — iA Ti sötétségiek, — a Ti dicsőségtek — Megváltó sugár a! —