Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-05 / 135. szám

2 délmagy arorszÁ g Szeged, 1915. Junius 3. A városban levő raktárakban készületek és hadianyag nagy mennyiségét találtuk. v A foglyok száma még nem állapitható meg; azokat most gyűjtik össze egyes csoportokban az arcvonal mögött. Galíciai nagy csata a Visztulától csaknem a román határig terjedő területen kedvező kilátások mellett folyik tovább. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Galíciában dől el a világháború. Krisztiánia, juniuis 4. A Morgenblad Kató,fiai munkatársa irja: A bekövetkezendő események szempontjából Stryj elfoglalása Przemysl elesténél is jelentősebb. Stryj a vasutvonalak csomópontja lévén, lehetővé teszi a szövetségeseknek, hogy haderejüket a döntésre kiszemelt pontokon összesitsék. Az oroszök (kétségbeesetten védekeztek Stryjnél, de kényszerültek a Dnyeszterig visszavonulni. A döntő ütközet a Szan és a Dnyeszter között lesz. Kimenetele nemcsak a galíciai hadjáratot, nemcsak az oroszokkal való háborút, hanem ugy lehet az egész világháborút eldönti. Húszezer lakos maradt Przemyslben. Sajtóhadiszállás, junius 4. Przemyslben 56.000 lakosból húszezer maradt. Az oroszok eí/vonulás előtt az élelmiszer raktáraikat felgyújtották. Párisban félnek az orosz béke-vágytól. Genf, junius 4. A Lokalanzeigernek jelentik: Przemysl elestének hire akkor érkezett Párisba, amikor Delcasse az olasz, angol és orosz nagyköveteket látogatta meg. Izvolszki azonnal a külügyiminisztériumba sietett Dclcasseval, ahol kommünikét szövegeztek a vár eleste jelentőségének lefo'kozásáról. Páris közönsége fél, hogy Oroszországban az események miatt leküzdhetetlen béke-vágy kap lábra. Novoje Vremja mellettünk ír! Kopenhága, junius 4. A pétervári Novoje Vremja feltűnést keltő, cenzúrázott cikket közöl Oroszország szerepéről a 'háborúban. A vezető orosz lap szerint Oroszországján már csak a Dardanellák szabadságáért Hurcol, nem pedig Németország és a monarchia megsemmisítéséért. A központi hátaknak soha nem bizonyultak Nagy Oroszország kellemetlen szomszédainak. Az államférfiak föladata Oroszország érdekeit összehangolni Franciaország és Anglia érdekeivel, mert Angliának fontosabb a Dardanellák birtoka, mint az, hogy Elzászt visszaszerezzék Franciaországnak. RADOM VÁROS IS A MIENK. Krakó, junius 4. Az oroszok Radom kormányzósági székhelyet kiürítve, visszavonultak Ivangorodba. ország sokkal veszedelmesebb Szerbiára^, mint Ausztria-Magyarország. Azoknak a száma, akik a monarchiával külön békét akarnak kötni, egyre növekszik és nagyon valószínű, hogy rövidesen magához ragadja a hatalmat, Egy csöndes nap a Dardanelláknál. Konstantinápoly, junius 4. A főhadiszállás közli: A Dardanella-arcvonalon tegnap ugy a tüzérség, mint a gyalogság osak gyengén tüzelt. Az ázsiai partütegeink hatásosan tüzeltek az ellenség állásaira Sed il Bahr mellett. A többi hadszintéren nem történt semmi jelentős esemény. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) „Germanen - magyarén." A sajtóhadiszállásról jelentik: Tizedik napja kóboroltunk Nyugat-Galicia fölszabaditott földjein, ahol oly szépen zizeg most a magasra szökő kalász. Tavasz van, de a tavaszt nem veszi észre a sok százezer ember, akit elragad az örvény, a vértengerbe fulladt keleti népvándorlás nyomán támadt hullámzó forgatag. Ezeket mind csak a háború érdekli, az előttük futó ellenség, az uj küzdelem, 'uj összecsapás, uj siker. Valami fanatikus hit van az emberekben, valami csodálatosan erős meggyőződés: most minden jól megy minden sikerül, minden beteljesül. A kilebbenő tavasz lehelete elsöpri a tél zúzmarás rónáinak embereit és rohanásukban nincs megállás, nincs pardon, nincs visszatérés. Ott kellett élni közöttük, együtt hálni velük a csillagos ég alatt vagy piszkos pajtába bújni szakadó eső elől, nappal rohanni a srapnellfelhők után, éjjel hallgatni az ágyú kerekektől dübörgő föld szivének lüktetését. Látni kellett őket, bukdácsoló lépésüket, fáradtságtól fakó arcukat és hallgatni rajongó lelkesedésüket: — I1a kilenc hónapig kibírtuk, most a győzelem hónapjában nem maradunk vissza. És valóban jól megy minden. A piros vérrel megfizetett iskolapénzt nem fizettük hiába. Az emberek kiismerték az orcisz harcmodort és megtanultak vigyázni magukba. Most egész nagy offenzivánk nem került \anynyi áldozatba, mint a háború elején egy ütközet. De még ennél is fontosabb az önbizalom. Nincs többé kishitűség. A legutolsó baka, a mikor összeroskad a fáradtságtól, újra fölkel, mert érzi, mert tudja, hogy erőlködése nem marad gyümölcs nélkül. És ahogy önmagában bízik mindenki, ugy biztsak !a vezérekben is. Látják az eredményt: annak a sztratégának volt igaza, aki már békében hirdette, hogy az oroszt csak a Kárpátokhím lehet megőrölni, és csak Galíciában lehet megverni. Azután az indulatok is nagy szerepet játszanak. Elsősorban persze a- versengés a különböző nemzetiségek között. Ki éri előbb utói a menekülőt, ki veri meg gyorsabban az oroszt? Nem én mondom, hanem a falvakon átfutó orozok mesélték a lakosoknak, hogy ebből a virtuskodásból legjobban a magyar és a német veszi ki a részét. Germanen és magyarén, — ezek azok, akik előtt nemi lelhet megállni, — hangoztatják az oroszok s 'hamarjában maguk sefti tudják, hogy kitől félKét megerősített állást elfoglaltunk az olaszoktöL Budapest, junius 4. (Közli a (miniszterelnöki sajtóosztály.) Tirol határterületén nincs jelentős esemény. A Kreuzbergi nyeregtől keletre csapataink elfoglaltak két csúcsot, amelyet az olaszok átmenetileg erősen megszállva tartottak. A karinthiai határon helyenkint tovább folyik az ágyuharc. A partvidéken Karfreit körül harcolunk. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A TIROLI ÖNKÉNTESEK Innsbruck, junius 4. Tirolbán eddig tizenkétezer önkéntes jelentkezett; köztük ezerötszázian 65—70 évesek. A tiroliak álig várják, hogy az olaszok ellen mehessenek. EGY OLASZ HADOSZTÁLY ELPUSZTULT. Bern: A Secolo szerint annak a ténynek, hogy a belügyminiszter megtiltotta a riasztó hirek terjesztését, igen komoly jelentőséget kell tulajdonítani. Az intézkedés megtételére az adott okot, Ihogy Rómában, Nápolyban, Bariban és Turinban hire terjedt, hogy e városokhoz tartozó katonaságokból egy egész hadosztálynyi karabinieri pusztult el. Hqnotaux mesél. Hanoteiux volt francia gyarmatügyi miniszter a Figaro május 25-iki számában „L'ltalie á l'honneur" cimü nagyobb újságcikkében azt irja, hogy Itália már régóta tudta, hogy a monarchia meg fogja támadni. Ezt — legalább a szerző szerint — legjobban igazolja az a körülmény, Ihogy Ausztria-Magyarország tette az első ágyúlövést |az ol\fszosztrák-magyar háborúban, úgyszintén az osztrák-magyar hadiflotta már 24-én reggel megtámadta és bombázta az olaszpartvidéket és Velencét. A monarclua — mondja a cikk — igy akarja a hegemóniáját a Balkánon érvényesíteni. Szegény Hanotaux, ugy látszik, elfelejtette, hogy Olaszország már május 23-án kézbesítette a hadüzenetet a monarchiának. Mindenesetre elég barbárság — legalább az entente szemében, — hogy eddig még egyetlen ellenségünkkel szem/ben se voltunk annyira lojálisak, hogy a hadüzenet utáni első lövés dicsőségét annak átengedtük volna... Szófjábpl jelentik: Az Olaszország ellen való felháborodás egyre növekszik és terjed, ami sok gondot okoz az entente híveinek, különösen pedig Pasics miniszterelnöknek. A felháborodás a tetőpontját érte el akkor, midőn ismeretessé lett, hogy Olaszországból kiutasították a szerbeket és horvátokat. Nagyon sok szlávot, köztük Mestrovici szobrászt is kiutasították. A szerb lapok felette élesen írnak Olasz-* ország ellen. Azt irják, hogy Olaszországot banditák kormányozzák. Naponta gyűléseket hívnak össze, amelyeknek szónokai megállapítják, hogy Olasz-