Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-12 / 112. szám

4 DÉLMAGYAftöítSZÁG Szeged, 1915. május 12. dett. Magyarországon a katonai bíróságok hatáskörébe utalt visszaélésekre az osztrák kormány hasonlóan intézkedik. Az elfogadható módosításokhoz hozzájárul. Eleinte ellenezte a visszaható erőt, de a nyereségvágyás ijesztő példái tudomására jutván, Ihozájárult. A belügyminiszter kijelenti, hogy a nyereségvágyból elkövetett bűnösöknek névváltoztatás nem volt megengedve. A javaslatot általánosságban elfogadták, A részletes tárgyalás során a tizenegyedik szakaszig jutott. Holnap, szerdán, interpellációs nap lesz. Kettőkor áttérnek majd az interpellációkra. Mérleg Oroszország pénzügyi helyzetéről. Bécs, május 10. Amikor Kokovcov pénzügyminisztert a bankár Bark váltotta fel, Miklós cár arra érezte magát indíttatva, bogy uj pénzügyminiszterétől az állami bevételek eddigi rendszerének radikális megváltoztatását követelje. Akkor még nem volt szó a pálinka-monopóliumnak az eltörléséről, mely mellesleg mondva körülbelül 650 millió rubel jövedelmet hajtott a kincstárnak, /hanem oly eszközökön törték a ifejükiet, amelyek az eddigi állami bevételeket az egyenes adó utján tartósan és szabályszerűen emeljék. Kokovcov, aki azonközben magánzóvá lett és a Wittével való összekiülönbözése folytán még a pénzügyi bizottság ülésein sem \ett részt, elmondta, hogyan gondolta ő az orosz állami mérleget kiépiteni. „Évek során át >azon dolgoztam, hogy előkészítsem a jövedelmi adók útját. Hasztalanul. Így arra jutottam, hogy szépeknek találjam a régi nótákat és skepticizmussal viseltessem az uj nótákkal szemben. És még sincs hijja a munkaerőmnek. Még nem vagyok felőrölve". — Arra a kérdésre, hogy azalatt az idő alaí;, mig ő állott az orosz pénzügyek élén és oly eredményesen dologozott, vájjon gondoltak-e komolyan az állami-bevételek rendszerének a kiépítésére, azt felelte, hogy megfontolásra került az olasz minta szerinti biztosítási monopólium terve. De ezek csak elméleti megfontolások voltak, azoknál tovább nemi is jutottak. Igy Kokovcov. Bark-ban, az uj emberben volt bátorság a pénzköltéshez, aki, hogy cárjának tessék, könnyű szívvel adott volna tul azon a fái milliárd rubelen, amelyet Kokovcov az oroszjapán háború óta összes minisztertársaival való állandó fenekedése közben megtakarított. A cár akarata az ő meggyőződése volt és valóban szerencséje volt Oroszországnak, hogy a cár sohasem tudott akaratának állandó és szilárd formát adni. Már Bark pénzügyminisztersége alatt jelent meg az orosz Hiteliroda terjedelmes statisztikai munkája, amely tulszép és tul drága volt ahhoz, hogy a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé váljék. Ennék a diszmiünek a számadatai és grafikai ábrázolásai annak a pénzügyi és gazdasági munkának a sikereiről beszéltek, amelyeket Kokovcov egy évtized alatt elért. Bark. akinek viselnie kellett annak a munkának a nyomtatási költségeit, a mely az általa gyűlölt előd sikereit hirdette, gondoskodott róla, hogy ez a munka ne túlsók példányban jelenjen meg. A takarékos Kokovcov után jött a költekező Bark. Nem erős egyéniség. Amikor a cár a pálinkamonopólium megszüntetését követelte tőle, vonakodás nélkül belement a dologba, jóllehet annak jövedelmei a vasutakéival együtt az orosz pénzügyi rendszernek az alapjait képezték. Kckovcevban meglett volna a bátorság, hogy ebből kabinetkérdést csináljon, de Bark túlságosan gyönge volt az ellentállásra. A monopóliumot eltörölték. Oly időben, amikor a kincstárnak milliárdokra van szüksége a háború miatt. Május 1-én (orosz időszámítás szerint) Oroszországnak ismét pénzre lesz szüksége. Az államadósság köziben 12 milliárd rubellel növekedett meg, mialatt a kamatszolgáltató bevétetek tetemesen megcsökkentek: Nem éppen könnyű dolog körülbelül 900 millió rubelt egy csomó, aránylag kis forrásból előteremteni. Bark nem lát olyan messzire, mint az elődje. Egyik napról a másikra él és bizonyára már él benne a gondolat, hogy a bekövetkezendő béke miniszterségének is véget 'fog vetni. Nern törődik tehát vele, mint fedezze a mérleget, mely május 1-én mintegy 200 millió rubelt tesz iki és a háború folytatása mellett hat hónap alatt legalább még 400 milliót fog kitenni. Közben az orosz pénzügyminiszter találékonysága arra szorítkozik, hogy az állampénztárt gazdasági megkárosítás jövedelmeiből megtöltse. A levélportót felemelte, a sürgönydijakat a nevetségesig felsrófolta, a vasúti menetjegeyeket .pedig 25 százalékkal drágította meg. Mindezek az intézkedések azonban természetesen viszszafelé sültek el: a bevételek csökkentek. A deficit tetemesen nagyobb lesz, imint a,menynyire most könyvszerüen becsülik. Ráadásul megbénult az összes teherforgalom. Már békében sem volt elegendő kocsijuk. Ruchlov, a közlekedési miniszter, egy csoport soviniszta moszkvai iparos erőszakoskodása folytán vonakodott külföldiekhez fordulni, a honi müvek pedig nem elég szolgáltató képességűek. Ruchlov is a nirnetgyülölők csoportjához tartozik és gondja volt rá, hegy a német tökével dolgozó müvek sequestrum alá kerüljenek. A német mestereket elbocsátották és ezeknek a gyáraknak a termelő képessége 75 százalékkal csappant meg. Nem emlékeztet ez Barknak a pénzügyi politikájára, aki akkor törülte el a pálinkamonopóliumot, amikor a legtöbb pénzre volt szükség? Ha vége lesz a háborúnak és az orosz pénzügyi mérleg rendbehozatalára ikerül a sor, akkor kétségtelenül olyan megmentőt fognak keresni, aki elég nagy pénzügyi művész ahhoz, hogy megakadályozza a pénzügyi összeomlást. Kokovcov akkor talán kapható lesz .a mentésre, esetleg azonban nem áll kötélnek. Mert bizonyára kevéssé hálás feladat lesz megcsinálni a konvertálásokat, miután mindig büszkén hangoztatták, hogy Oroszország mindenkor eleget tudott tenni kötelezettségeinek. És mit fognak hozzá szólani a francia kistőkések, amikor évjáradékaik egyszerre a felére szállanak le?... ua^^aaabmbasbbbabzabiibisbbababsbaabbaahbabbaabbbbasfia Levél Szegedre Newyorkból. (Amerika beavatkozása abszurdum. — A trösztök parancsolnak. —• Az oroszt leterítjük, — mondják Amerikában. — Wilson politikája.) (Saját tudósitónktól.) Egyik Széchenyitéri kereskedőhöz érdekes tevéi érkezett Newyorkból. A messziről jött irás sok uj adatot is tartalmaz az Egyesült-Állámok hangulatáról és terveiről. Az írásból közöljük a /következőket: — Amerikában a háború elképzelhetetlen abszurdum. Hiszen itt nincs se katonakötelezettség, se adófizetés: Itt nincs semmiféle hivatalos nyomás. Az államháztartás csak egyre gondol, hogy megkapja a maga vámját. Minden egyéb privátügy és — tröszt ügy. A trösztök olyan hát almásak, amelynek erejét a Nikitát ismerő Európa föl se foghatja. Az acélkirály, petróleum-, gyapot-, bánya- és egyéb király uralkodik minden téren, annyira, hogy Amerikát csak az hozhatja ki flegmájából, ha a tengeri szállítás — mondjuk — megbénul, vagy ha sok kereskedelmi hajót ők veszítenek el. — Az a tény, ihogy az amerikai lapok az entente híreit feltűnő betűkkel hozzák s a néhret, magyar, osztrák jelentéseket 'eldugják, csak hangulat kérdése. (Elvégre angol itt is az államnyelv és legtöbben mégis az angollal tartják a rokonságot. Mi, magyarok és németek, kénytelenek vagyunk az utcákon és üzletekben, valamint gyárakban szintén angolul beszélni és lehetőleg alkalmazkodni, illetve hallgatni. A szegény munkásokra oly szamom világ keletkezett, hogy a háború után boldog lehet az, aki hazatérhet. A honvágy mardosását pedig otthon rnieg se tudják érteni, ez a legsúlyosabb betegség itt az uj világban... — Amerikában az a felfogás, hogy a háború még soká fog tartani, iMi bízunk rendületlenül a mi győzelmünkben. Nekünk a fö az orosszal végezni s azt leterítjük! Ezt már az amerikaiak se kétl'ik, ha erről szólunk. Viszont nekik szörnyen imponál Anglia, a flottái és kereskedelmi hajói, valamint szédületesen nagy gyarmatai miatt, na meg főként, mert az amerikainak csak egy imponál: a gazdagság. Szerinte e körül forog a világ. — Amerikának csak egy kérdése van: a business. Mennél többet szállítani, 'mennél nagyobb haszonra. A német iránt való antipátiát az magyarázza, hogy Németország nem vásárol az Egyesült-Államoktól, nem ugy, mint Angla, készpénzzel, gavallérosan fizet... — Magyar levelekből és újságokból ugy látom, hogy odahaza azt hiszik, Amerika Kínáért közbelép, illetve az entente mellé áll. Egyik se következhetik el. Ugyanis az Unió egyszerűen nem kezdhet senJmi nagyobbszabásu háborút. Nincs se hadserege, se megfelelő flottája. A nagyszabású reformok csak papíron vannak meg, melyeket a mai európai háború után tényleg meg fognak valósítani. De ma ezen a földön az uj világban csak .a business dominál és semmi fcnás. — Wilson elnök nem angolimádó, aminthogy nem is németbarát. Ő csakis amerikai és mindenekelőtt unionista. És legfőképen az amerikai trösztök szolgája, — a tröszóktől függ s a föambieiója az, hogy elnök (maradhasson és milliárdos legyen ... A helyzetét Londonban, Pekingben, Tokióban és Berlinben ép olyan jól ismerik talán, mint itt Newyorkban. Ezért nem1 hederita washingtoni fehérházi jegyzékre se Berlin, se London, — ezért kénytelen engedni Kina és ezért olyan végtelenül szemtelen Japán. — Az Egyesült-Államok főkérdése ma a sárga veszedelem. Itt egész komolyan veszik a jövő század sárga veszedelmét még pedig Japán telhetetlensége révén. Meg kell tehát akadályozni, hogy Kinát igájálba törhesse. Ha az Egyesült-Államoknak háborúja lesz, az csakis Kínáért és Japánország ellen irányulhat. De mindeni jel arra vall, hogy ma még nem érkezett el az Unió órája... Kina még nincs elég szoros viszonyban vele, — ez az első ok. Á második ok, hogy Kina ma szétzilált, gyönge birodalom. Á harmadik, legfőbb ok, hogy kénytelen ugy Kina mint az Unió is engedni, mivel a Japánnal való hadviselés veszedelmes kimenetelűvé válhat. Tudniillik ma se Kinának, se az Uniónak nincsen kész hadserege s ma az okosság azt diktálja, hogy engedjenek, amiig rendbe nem jönnek annyira belsőleg, hogy szervezni lehessen a kiuai ellentállást. Jmmsikküj, a kinai köztársaság elnöke zseniális ember, kiváló hazafi, ismeri Wilson és Bryan terveit és gyűlöli Japánt. villamos- csillárok minden áremelés nélkül óriási választékban Uilágitásl beuezeléseHef a legolcsóbban eszközli FrtraiS^ Qmrra^S világítási vállalata, Kölcseyí IPliyW utca 4.sz„ Wagner-palota 0000000000000000® (volt Konrád) Rókautca 6. sz„ Szetedpályaudvarral szemben. Gyönyörűen átalakítva, tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva.