Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-07 / 108. szám

Szegőd, 1915. május 7, DÉIMAGYARORSZAG. 3 Berlini világlap A Berliner Tageblait hétfői számából vesszük a következő szenzációs sorokat: A L'lllnstration egyik márciusi szánra Biilow herceg arcképét hozta, amelyet egy szemfüles római fényképész a német követségi palota, a Caffarelli-palota bejárata előtt vett fel. Biilow herceg, aki nyilvánvalóan látogatóba indul, huszár-egyenruhájában van, vállán a katonaköpönyeg, fején a német huszárok prémikalpagja és — bizonnyal a hivatalos látogatás utánra — egy kényelmesebb sapkát tart a kezében. Ez a kép Rostund Edmondot egy hosszú költemény megirására ihlette, amelynek velős rövidséggel „Biilow" a cime és a L'lllustration egy későbbi számában jelent meg. Csinos költemény és a mindig jelenlevő múzsához intézett e kérdéssel kezdődik: „Láttad-e Bülowot az ő két sapkájával?" „Janusnak — igy oktatja ki múzsáját a „Cyrano" szerzője, — két arca, Poroszország követének pedig két sapkája van s tl egyre megy. A magas prémsapka fenyegető és kihivój a posztósapka ellenben puha, simulékony, szerény és iápös". Egy ApollócSemete játékos fantáziájával és egy kalapos mester szakértelmével mutat rá Rostand az ö költeményében erre á szerinte mélységes ellentétre. Nemcsak azért érdemes e költeménynél időzni; rriert jói esik a:z ének szárnyain a földről más szférákba menekülni, hanem azért is, mért Rostarid hü megtestesítője a francia szelleműek. Á „Cy.rariö" és „Aigion" költője azt festi, nlint teszi fel Biilow a prémsapkát, a ^eoibackot", há Rómában „fegyvereinkkel, ágyúinkkal" fenyegetőzik és mint használja á „casquéttet" (a puha sapkát), mikor kacsintásaivaí be akarja hálózni Sulandrát és Sonnino-1. A harcias sapkával a fején igy szól Itá1 iához: „Mi vagyunk az erősek, a kemények — egy rugásunkkal beletaszitjuk az ósdi, elpuhult és szentimentális latin népeket a szláv ketrecbe". „Et l'Italie écoute, et s'étonne, Alors preste, L'homme őte son Colback etdit: „Veux-tu Trieste?" (És Itália figyel és csodálkozik. Azután gyorsan Elteszi ez az ember a colbackjátés mondja: Akarod [Triesztet ?) Azután megint föltette a herceg a casquettet, mind többet kinál, Itália azonban ránéz és hallgat, Ismét sapkát cserél és dühöngi „Féltsed márványszobraidat! A liliom könnyebben ellenáll i viharnak, mint Róma a Zeppelineknek! Semmi sem marad még Romából! Igy megy ez tovább, végre megkérdi Biilow a hallgatag Itáliától: „Hát hogy kell Véled beszélni? és Itália ezt feleli: „Födetlen fővel!" („téte rút.'"). A diplomáciai iratváltásokban pefsfté á római tárgyalások hasonlíthatatlanul józanabbak, mint a költő alexandrinjaiban, amikor a sapkákban szimbólumot lát. Olaszország a szövetségi szerződés batüszerint megengedhető magyarázatából és oly más okokból kifolyólag, amelyekről valamikor még szó lesz, nem követte Némtetországot és Ausztria-Magyarorszá£ot a háborúba, majd többé-kevésbbé direkt llton megértette, hogy az ő véleménye szerint ojonyos birtokall°mányok uj szabályozására Vu.'1 szukscg- A hármasszövetségben megindultak a tar?ya~ lások és olyan pontokban, amelyek ' Olaszországról. nekfölött döntőknek, de egyúttal nagyon is kényeseknek tetszettek, körülbelül megvolt a megyegyezés. Akkor azután kitűnt, hogy Olaszország messzibbre veti a tekintetét és anélkül, hogy talán mindenütt formális birtokigényekkel állott volna elő, más vidékekre és más partokra is átnézett. A tárgyalások akadozva folytak tovább, úgynevezett semleges megoldások merültek fel, ellenkövetelések támasztattak és eközben Oroszország kinyilatkoztatta, hogy az isztriui-dalmát tengerpartoktól a szláv népek néni zárhatók el, mire Londonban az olasz és szláv kívánságok közt megegyezést kerestek. Most, a kilencedik hónapban döntés előtt áll a dolog és angol és francia lapok szüntelenül azt hangoztatják, hogy Olaszországnak a háborúban való részvétele szilárdul el van határozva, amit az olasz kormány mindannyiszor gyorsan és szabályszerűen megcáfot. „A tárgyalások be vannak fejezve", — mondja ugyancsak nagy sietséggel, de el is sietve a Temps, — „a tárgyaló felek netn tudtak megegyezésre dütni, Olaszország öszszes fajtestvéreinek a felszabadítását követelte és az ész, a logika, a lelkiismeret Olaszországot azon liberális hatalmak mellé vezette, amelyeknek az igazságosságától és •humanitásról átkötött ideáljai ugyanolyanok, mint az övéi. Más nemzetek nem fognak habozni, szintén csatlakozni, az itt adott példa nagysága magával ragadja őket.." De vájjon bele fogja-e magát vetni ebbe a vérteiigerbe Olaszország, melynek fégi kivánságai vérontás nélkül teljesedhetnek, azért, mert -kívánságainak egy töredéke- nem mtegy teljesedésbe? Vájjon Olaszország és mindazok a nemzetek, amelyekre a Temps céloz, nem érezték-e a lefoly kilenc hónap alatt ennek az öldöklésnek minden borzalmát és vájjon vágyódnak-e azon könnyök ás siralmak és minden borzalom után, amelyet ilyén háború magával hoz? Rostand az ő bőbeszédű költeményébert Bülowot ugy szerepelteti, mint aki Róma szétrombolásával és műkincseinek az elpusztit-ásával fenyegeti meg Olaszországot, bár nyilvánvaló, hogy Bülowtól ily gondolatok távol állanak. Ellenben ki nem veszi észre, hogy csakis azok sodorják veszélybe a Márkus-téf érintetlen szépségét és északi Olaszország művészeti' örökségét,- akik Önző érdekekből a mozsarak háborújába akarják Olaszországot belehajszolni?! És idegén vagyonon kiviil mit kináíttak neki jutalmul azokért a mérhetetlen áldozatokért? Az Olasz népnek magának kell legjobban tudnia, vajjotí a csábító frázis fényét meg akarja-e fizetni vérrel és könnyel és vájjon vissza akarja-e utasitani azt a tekintélyes nyereséget, amihez békés eszközökkel juthat. Akit üte mragad magával az érdek vagy szenvedély, meg tödná-e érteni, ha az olasz ál-, lamféríiak a biztos nyereséget kiengednék a kezükből és a bizonytalan hadiszerencse után futnának és felidéznék hazájukra a háború irtóztató nyomorúságait? A hízelgő behálózás művészetében persze mi nem fogjuk utolérhetni a párisi irodalmi iférfiakat, akik jobban értenek hozzá, mint kell kecsesen uszályt hordozni. Jó lesz azonban, ha Olaszország nem bizakodik túlságosan a dalnoki lantjátékban. Ha vonakodni fog iíju népét ,az en| tente üdvéért feláldozni, akkor mihamar a hálátlan perfid Itália lesz. Akkor Rostand bizonyára megereszt egy dühös panaszdalt, amelyben hiirdetm fogja, hogy Olaszország még mindig Machiavelli hazája. Akkor majd kitűnik, hogy Rostandnak van Janus-feje. — egyelőre födetlen fővel — téte ,rue — beszél Olaszországgal, mert minden reménysége még valóra válhatik. A várt alamizsna remé nyében még a kezében tartja a sapkáját... A képviselőház ülése. — Az indemnitási vita befejezése — (Saját tudósítónktól.) Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának negyedik és utolsó napja volt -ma. Tudvalevő ugyanis, hogy a házszabályok 'értelmében a felhatalmazásról négy napnál tovább nemi lelhet tárgyalni és a mai nap folyamán csupán félóra hosszat beszélhettek a szónokok. A törvényjavaslat részletes tárgyalására és elfogadására került a sor, ugy, hogy ma végeztek az indemnitással és a tegnapelőttről, valamint a tegnapról visszamadt kisebb jelentőségű financiális javaslatokkal, igy a központi statisztikai hivatal jelentésével is. Ami a Ház munkarendjét illeti erre vonatkozóan már most megállapitható, ihogy a Ház holnap délelőtt úgyszólván formális ülést fog tartani, amennyiben ennek az ülésnek a napirendjén csupán a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori olvasása szerepel. A folyosón Apponyi Albert köré képződött .nagyobb csoport, aki a lapokban tegnap megjelent és Olaszországról szóló interjújáról nyilatkozott. Elmondta, hogy a forditás nem egészen tökéletes, van néhány mondata, amely teljesen értelmetlen. De az nem baj, mondotta mosolyogva, mert legalább egyszer életemben engem is mély értemiinek fog tartani a közönség. Apponyínak ezen szavai nagy 'derültséget keltettek halgatóságá közt. A munkapárti oldalon nagy meglepetést keltett Tisza István megjelenése. Tisza István tudvalevőleg tegnap utazott el s ma reggelre már Váratlanul hazajött és az utazás fáradalmai meg sem látszanak rajta. Frissen ment végig a folyosón és vídáéman üdvözölte párthívek, akik Tiszának ezt a hangulatát a legjobb Jelnek vették. Tisza tudniillik értesült az ujabb nagy győzelmünkről... Az elnök féltizenegy óra után nyitotta meg az ülést és a imai .vita első felszólalója Harkányi János báró kereskedelmi miniiszt-er volt. A miniszter azzal kezdte beszédét, hogy miután Tisza István gróf .már válaszolt Szterényi beszédére, a miniszterelnök beszéde után neki már könnyebb a helyzete, mert csak részletkérdésekre kell kiterjeszkedni. Az államvasutak igen nagy teljesítményeket vitt véghez. ,Az összes csapatszállításokat Magyarországon keresztül bonyolították le, eltekintve attól, hogy északtól délfelé és -megfordítva, a csapatszáltiltások az országon keresztül történtek kelet felé és Erdély fejé is erős csapatszállitások voltak. Csak a legnagyobb elismeréssel lehet nyilatkozni azokról a teljesítményekről, amelyeket a 'magyar államvasutak tették. (Zajos helyeslés.) Báró Ghülány .Imre földmüvelésügyi miniszter röviden reflektál a vita során elhangzott kifogásokra. Megállapítja, hogy eleinte a hatóságok tájékozatlanságból követtték el ugyan hibákat, .a rendszer maga azonban bevált és ezt kívánja követni továbbra is. A rekvirálásoknál és különösen a kifizetéseknél azért vette igénybe «a Hitelbankot, mert az egyes hatóságok magától értetődőleg nem