Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-23 / 121. szám

Szeged, 1915. május 23. DÉLMAGYARORSZÁG 7 képzettségűek közt lesz kereslet és jövedelem nagyobbodás. A mezőgazdasági üzemeket alaposan reformálni fogják, modern értelemben belterjessé teszik egyes ágakat, melyeket eddig elhanyagoltak, kifejlesztenek, igy az állattenyésztés egészen más rendszerűvé válik, hatalmas arányúvá az egész országban. A könnyű gazdasági ágakban, igy erdészet, kertészet, ispáni teendők évtizedekig nem lesz hiány, sőt fölösleg, mert a rokkantak is használhatóak lesznek. Érdekes, de természetes tünet, hogy a nők el fogják özönleni az egyes pályákat, különösen azért, mert sokan ekzisztenciát akarnak teremteni arra gondolván, hogy nem mennek férjhez. HIREK oooo — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső kettős ünnep miatt szerdán, a szokott időben jelenik meg. — PÜNKÖSD. Piros pünkösd napja, lángolóan piros, a vértől és májusi, virágos föltámadástól. A Szentlélek ünnepe ma apostoli uj igével támadt ránk, miránk, hívőkre. Mi Hiszünk, hiszünk, a Szentlélekben; a nemzeti erőben, azt erkölcsi tisztaságban, a belső tűzben, mely megszenteli fejünket, hogy a galamb, mint az ősi keresztény világban, miránk is szálljon, ia Béke galambszivét hozván. De hol vagyunk még attól, m\a, amidőn Pünkösd a gyűlölettől {is piros, mikor egy nemzetről kénytelenek vagyunk látni, hogy briganti módon túrnád ellenünk. De a Szentlélek ünnepnapja hajnalán kivételesen érezzük, hogy a gonoszság soha, senkinél nem győzheti meg a jóságot, senki hitét nem tiporhatja te. Hisszük ezt, erősen, rendületlenül, méltóan az őskeresztény hithez, midőn lángcsóvák tüzével szállt alá a Szentlélek, hogy betöltse a tiszta szívűeket, hogy győztesen menjenek széjjel mindenfelé, az egész világba... Ugy fogunk szétmenni ma is, ugy, hadakozva, az egész világ gonoszsága ellen, de győztesen, de a Szentlélek tüzes erejével! — A honvéd főparancsnok helyettes Szegeden. Báró Karg János táborszernagy, a honvédség főparancsnokának helyettese Szegedre érkezett. A táborszernagy szemlét tartott a honvédcsapatok fölött. Az 5 honvég pótzászlóalj pénteken és szombaton is szemlére vonult ki a gyakorlótérre. — Karg báró a honvédhuszárokat is megszemlélte és a legteljesebb megelégedését fejezte ki. —A honvédség főparancsnoka, aki ezelőtt Szegeden volt népszerű kerületi parancsnok, hivatalos látogatásokat is tett. Szombaton délután a gyorssal utazott vissza Budapestre. — Menetrend változás. Május 23-ától kezdve, több változás lép életbe ideiglenesen a szegedi pályaudvaron, a személyforgalomban. Budapest és Szeged között két gyorsvonat közlekedést szüntetnek be. Az egyik, amely Budapestről %12-kor érkezett Szegedre; másik pedig, amely Szegedről délután negyed négykor indult Budapestre. Beszüntetik ezenkívül a 4701. és 4702. számú karlovai személyvonatokat is; az előbbi délelőtt érkezett Szegedre a gyorsvonathoz, csatlakozással; az utóbbi 11 óra 46 perckor indult Szegedről Karlova felé. Elmarad továbbá a 405. sz. személyvonat, amely délelőtt 10 óra 30 perckor indult Rókuson keresztül, Vásárhely felé és a 4002. számú, mely Rókus felől jött Szeged állomásra. — A főkapitány ur figyelmébe. Az utalványrendszer és a megállapított 'maximális áraik ellen egyre többet és egyre súlyosabban vétenek egyes szegedi pékek. A botrányos dolgok miatt többször felszólaltunk, — megnyugtatást mindez 'ideig nem kapott a közönség, amely hasztalan várja a dolgok jobbraforduilását is. A legtöbb pék és sokan a viszontelárusitók közül is abban a téves liiszemben vannak, hogy a hatóságoknak miattuk fáj a feje és hogy lisztnek, kukoricának a szükséges mennyiségben való megszerzéséért azért mozdítottak meg egy egész apparátust, hogy nekik legyen minél több hasznuk. Egyszer s mindenkorra le kell, venni a napirendről ezeknek a kimos, könnyű lelkiismeretű és ledér üzleti politikát folytató embereknek az ügyét. Nem szabad lisztéit, kenyeret vagy süteményt árusítania annak, aki becsületérzésével és lelkiismeretével összeegyeztethetőnek tartja azt, hogy az uta'lványrendszert kijátsza, a maximális árakat túllépje. A közönség nagyrésze majd mindig érthetetlen okból tűri ezeket a manővereket. 'Sokan félnek, sokam nem szeretnek a rendőrségre futkosni. A legtöbben ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy nemcsak önmagukkal, hanem embertársaikkal szemben is kötelességük hozzájárulni ahhoz, hogy az ilyen visszaéléseik nyomban és szigorúan megtoroltassanak. Felhivunk mindenkit, hogyha az elsőrendű élelmicikkek árusítása körül bármilyen visszaélést tapasztal, hozza 'haladéktalanul tudomásunkra. Könyörtelenül leleplezzük az ilyen urakat és nyomban megtesszük ellenük a rendőrségnél a följelentést. Még csak annyit, hogy az egyik szegedi kórházban a kifli darabját hat fillérért árusítják, azzal az indokolással, hogy Wolf péktől öt fillérért kapják. Az utalványrendszerre előirt szabályokat pedig Kertész pék egyáltalán nem tartja! be. — Magántáviratokat szombaton éjjel 12 órától további intézkedésig a szegedi postákon nem vesznek fel. — Összeírják a 18 és a 43—50 éveseket. A hivatalos lap legutóbbi számlában a bonvédelmi miniszter elrendeli a legfiatalabb és a legöregebb népfelkelők összeírását. iAz erre vonatkozó rendelet a következő: A hősiesség lelke% Irta: Prohászka Ottokár. Szememben a háború olyan, mint- a kalapács, mellyel diót — akarom mondani, embert, emberi életet s kulturvilágot törnek s amely törésiben az eszniényiség s a lelkiség ugy válik ki, uiint labogyan a, imáig válik ki tört hüvelyből s nyilvánvaló lesz, liogy ml hát az élet magot, sem az élet magvát nem látni. A kiultura tulajdonkópeni értéke s értelme. Rendes körülmények közt ez a belátás nem oly egyszerű, inert sem a diómagot, sem az élet magván nem látni. A fölszínes élet s főleg annak ezer aprócseprő érdeke, m •a (fcultura imiaga oly színpompás és esábcs hüvely, hogy könnyen kísértetbe jutunk s a hüvelyt magnak nézzük s az élet fölszinét, az érdeket s az élvezetet, a gazdagságot s a jólétet az ember céljának s az élet értelmének tartjuk; de azután megjelenik a szinen a nagy élet — s kultur-törő, a nagy hüvelytörő háború, mely az értéket a hüvelyből s az értelmet a látszatból kiemeli s ia nagy tények száraz s kemény dialektikával elénk tárja, bogy nőért élünk s miiért balunk s ml által érvényesülünk igazán, még akkor is, sőt akkor leginkább, amikor mindent, vért s életet is 'odaadtunk. A népszerű lelkesülés, mely lobogó zászlók alatt vonul föl győzni és 'halni, eszmémyiségónelc ugy ad kifejezést, 'liogy mondja: vért s életet a szabadságért, nemzetünkért és hazánkért s ezekben a hősökben a szabadság, u nemzet és haza mint felsőbb érték s mint parancsoló hatalom nyilatkozik meg, melynek hódolni dicsőség s melyért életet adni sem sok. Ez a felsőbb s parancsoló eszmónyiség bennünk van, de jcibb nálunknál; bennünk van, de fölöttünk áll, bennünk van, de ugy, hogy általa mi vagy mik egy felsőbb, szellemi világba bekapcsolva, mely az örök igazságok, az erkölcsi követelmények s az eszményi szükségletek alakjában s azok erejével nyúl belénk s követeli, liogy azokhoz szabjuk életünket s azok mértéke szerint hozzuk meg áldozatainkat. A hazáé s a nemzeté a vérünk, övé életünk s halálunk; ide vérünket nemcsak azért ontjuk érte, mert ez a vér az ő vére s életünket nemcsak azért adjuk oda érte, inert ez az élet az ő melege, lianeni azért adunk oda vért s életet, ímert örök eszmények tüzében s örök igazságok s szükségletek nyomása alatt állunk, —- azért adunk oda vért s életet, mert a lelkünk parancsolja, melybe egy felsőbb világ van beleeresztve, világ, ahonnan kiapadhatatlan lüktetéseket veszünk az önfeláldozásra s törhetetlen lökéseket a hősiességre'. A nemzetek a maguk történelmét oly fiaik által alakítják ki s alkotják meg, kik ez emberfölötti s ép ezért emberi eszmények világosságában járnak e erejében tesznek. Ha kérdezzük, bogy miiben áll az az eszményi, szellemi világ, melybe bele vagyunk kapcsolva s melyből erőnket s világot legyőző egyéniségünket vesszük, azt felelem: ez a szellemi világ azok az örök igazságok, melyeik tőlünk függetlenek s velünk szemben •állnak s ragyognak, mint napok, — azután azok a szükségességek, hogy igy vagy uigy kell tenni s máskép tenni nem szabad, — azután a nagy kötelességek, melyeket fölismerünk s melyek mint fölöttünk álló hatalmak éreztetik meg magukat velünk, — azután azok az ideális célok, melyek nem individuálisaik, hanem superindividuálisak; Lme ezeket a fölöttünk álló, nagy valóságokat mi érvényesítjük cselekedeteink által a világban s ezekből lesz ia világban értelem, érték, világosság és jóság, mérték és szépség, — ezekből lesz az elemek küzködósóben az ember világa! ,Ez az eszményi — s mondjuk reálisabban — ez a lelki erő sugalmazza a liiiséget, alakítja ki a megbízhatóságot, ez avat bősöket s emberfölötti lévén, ember fölé, vagyis önmaga fölé emeli az embert. /Mindenkin, aki reá hallgat, megvalósul az irás szava: „Nem tartom életemet ön magamnál értékesebbnek", tudom tehát azt odaadni önmaga mért, — oda azért a bennem lappangó, eszményi tűzőktől átjárt magamért; — azért az emberfölötti emberért, aiki ép azért, meri eszményi ember, legértékesebb eleme a társadalomnak s leghűségesebb fia a küzködő nemzetnék. Ezekből az emberfölötti emberekből lesznek hősölk a csatában! Egyszerű ember ék, kik tán olvasni sem tudnak, de akik okoskodás s kertelés nélkül kiemelik maguk számára az életből a nagy kötelességeket » azokat teljesitik valkon, azaz hegy fénytől ittas szemmel s készséges lélekkel. Tudom, hogy a legtöbben azok közül, kik élni-halm tudnak a hazáért s a nemzetért, keveset konyitanalk e bölcselkedéshez; de azért az igazi Ldalizmus velejét nagyon értik s azt meg is valósítják. A veleje pedig ennek az idealizmusnak az, bogy „ezt az Isten akarja, tehát nem zúgolódom, nem okosko-