Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-22 / 120. szám

4 DÉLMAG YARORSZ ÁG. Szeged, 1915. május 22. ért. Ha Olaszország méltó lett volna szövetséges társaihoz, már rég vége volna ennek az irtózatos háborúnak, meily annyi szenvedést és nyomorúságot hozott az egész világra. Igy továbbra is vérbe kelt gázolnunk. Kell, hisz mi nem kerestük ezt a sok borzalmat. Ránk kényszerit-ették, hát tovább is vérben gázolunk. De gázolunk!... És gázolunk mindady dig, mrág mindenkit, aki nekünk rontott, lenem gázolunk. De akkor jaj, százszorosan és ezerszeresen jaj neked' Itália! Föl a fejjel, magyarok! kizsarolt kompenzációkra és é-p ugy meg va* gyünk győződve arról is, hogy ez a zsarolás előbb-utóbb magán Olaszországon is keservesen megbosszulja magát. Mindenesetre pedig az az igazságos és méltányos, hogy kompenzációkat az adjon, aki hisz azoknak a szükségességében. Nekünk nem kelt Olaszország segítsége, azért nem is vagyunk hajlandók áldozatot hozni érte. Isztria és a dalmát tengerpart szláv és szlávinak is kell. maradnia. Minden kísérlet, amely arra irányul, hogy ezt az állapotot erőszakkal megváltoztassa, csak uj bonyodalmakra és összeütközésekre vezet, amelyeknek a hordereje még be sem látható. »».ie..£aa3a.aKss9aBBassssBBBBSBBaaBasBBBaBaBaBBaBs. Tisza az olaszok eljárásáról. — A főrendiház ölése. — (Saját tudósítónktól.) A főrendiház pénteken délelőtt ülést tartott nagy érdeklődés mellett. A kormány tagjai teljes számban voltak jelen. Az ülés mengnyitása előtt állandóan az olasz kérdésről beszélgettek. Oróf Tisza István, miniszterelnök néhány perccel tizenegy óra előtt az elnöki szobában felkereste báró Jósika Samu főrendiházi elnököt és, vele együtt ment be az ülésterembe. Báró Jósika Samu elnök 11 órakor megnyitotta az ülést. Bemutatta Frigyes főherceg főparancsnok távirati válaszát, amelyet a főrendiház üdvözlő táviratára adott, majd, a képviselőház elnökének átiratát a legutóbb letár gy alt t ő r vén y j a v a s la tok r ól. Oróf Tisza István miniszterelnök kéri, hogy a mostani viszonyokra való tekintettel a főrendiház intézze el a választások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot sürgősen. Napirend előtt gróf Desewfíy Aurél szólalt fel. Nem tudom, — mondotta, — kívánatosnak tartja-e általában a miniszterelnök ur, hogy tájékoztassa a főrendiházat az olasz helyzetről. — Igaz-e, képzelhető-e, hogy egy szövetségesünk, — legalább eddig szövetségesünknek gondotok, — olyan követatésekkel lép fel a monarchiával szemben, amelyeknek teljesítése a monarchiának nemcsak, mint nagyhatalomnak megmaradását, de a jövőbeni fenállását is lehetetlenné teszi. Oróf Tisza István miniszterelnök: A kormány a lapokból értesült azokról a tényekről, amelyek az olasz kamarában tegnap történtek. A kormány az olasz kormánytól annak ujabb megbízatása óta egészen a legutolsó órákig semmiféle közleményt nem kapott, semmiféle információi nincsenek. Ilyen körülményék között tartózkodni kívánok bárminő véleménynyilvánítástól és mély tisztelettel' kérem a méltóságos főrendeket, hogy ugyanerre az álláspontra helyezkedjenek. (Helyeslés.) — Azt hiszem, nekünk nyugodtan be kell várnunk azt az eljárást, azokat a tényeket, a melyeket az olasz kormány egészen spontán, a mi részünkről való, minden befolyásolás és felszólítás nélkül cselekedni fog és ehhez képest fogjuk mi a magunk lépései.t megtenni. (Elénk helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Ezután áttértek a napirendre. A kivételes intézkedésekről szóló törvényjavaslatot hozzászólás nélkül elfogadták. A hadiszállítások körül elkövetett visszaélésekről szóló tör vény ja vaskónál gróf Hadik János kifogásolja, hogy bár ezeket a bűncselekményeket polgárok és katonai személyek követik el, mégis ,a polgárokat sokkal súlyosabban büntetik. Balogh Jenő igazságügyminiszter válaszol Hadik felszólalására és kifejti, hogy a nemzetnek és a kormánynak csak dicsőségéa moni (A szerbek küldöttségének kudarca Petrogradban. háború befejezését siettetik.) Az oroszok a (A üélmagyurország távirati tudósításai.) Mikor hire ment Szerbiában annak, hogy az oroszok és szövetségeseik Olaszországnak akarták adni a szláviakta dalmát partokat, a miért a beugrató:t szerb nép Oroszország uszítására naivul a maga nagyságát álmodva, gyilkosságra vetemedett, majdan hencegve fegyvert fogott: egy deputáció ment -Petrcgradba, 'melynek élén Sztojanoijcs vqjt miniszter és Belics tanár állott. Ez a deputáció elmondta az orosz politikusoknak, hogy a szerbeket nagyon sérti és nagyon izgatja az entente az az eljárása, hogy a délszál v érdekeket föláldozza Olaszországnak, ami megsértése a nemzetiségi elvnek; maid elmondották, hogy a szerbek ennek valódisága esetén készeit a monarchiánkkal békét kötni. Az orosz külügyminiszter lapja, a Bozcvja Vjedemoszti ily'formán hálálkodik erre a fenyegetésre: — Oroszországnak arra van szüksége, hogy a háború hamar véget érjen. Ezt Olaszország közbejöttétől várja. Olaszország a támogatást igaz, a kis délszláv népek kárára kéri, ezt pedig meg neim a dini a nemzetiségi elv elvont eszméjéért, korlátoltság tolna az orosz politika részéről. A délszláv népek fölszabadításának eszméje csak jelszó volt egyesek ajakán. Az oroszok r.em igen támogathatják a délszláv törekvéseket, mert ezek ogylátszik, meg vannak elégedve a látszólagos osztrák járommal és nem hagyják cserben a monarchiát az Olaszország elleni háborúban és Oroszország is egyáltalán nem köteles felszabadítani a szlávokat. Dalmácia szláv népe nem érdekli az oroszokat és; az olasz járom alóli csak ugy szabadítja fel, ha lehet. Ha pedig Olaszország támogatását csak a dalmát szlávok föláldozásával nyerheti meg, ezt habozás nélkül megteszi. Ami; azonban külön a szerbeket illeti, tudják meg ők különösen, hogy a mostani nagy háborút a szerbek idéztkék hl. Miattuk' ömlik annyi vér, miattuk pusztul el az évszázados kultúra annyi kincse, lesz földönfutó annyi millió ember, ők idézték a világra a töméntelen, átkot és könnyet. A szerbek mindezek után ne nehezítsék meg az entente helyzetét, melyet az általuk okozott tűzvész fenyeget. Ne beszéljenek oly ed vekről, amiknek semmi értelme sincs. A szerbek már is összekuszálták a kérdést kezdetben a macedóniai' kérdéssel, most meg a délszláv kérdéssel hozakodnak elő. Hallgassanak a szerbek, az élet kompromisszumokból áll és minden; bármily vonzó formula sértő lesz, ha nem illik bele az élet szűk keretébe. A kadét-párt lapja, a „Rjees" pedig ekként bátorítja a szerbek póruljárt küldött-égét: — Nératov és Gukijevics, a deputáció ama kijelentésére, liogy Szerbia végső erőfeszítésével ellenáll annak, hogy az enteníe Olaszországnak áldozza fel, életérdekeit s hogy inkább külön békét köt a monarchiával; azt válaszolták, hogy mindhiába, a háború sürgős 'lefejezése reményében a szerb érdé keket kénytelenek föláldozni Olaszországnak. Szerbia ne ijesztgesse Oroszországot azzal* hogy külön békét köt Ausztria-Magyarországgal, mert ez Oroszországot egy általában uém izgatja, ez a meggondolatlan lépés úgyis elsősorban Szerbia pusztulását vonná maga utáni A szerbeknek nem ke!! az olasz segítség. A Belgrádban megjelenő Politika vezércikkben a következő szenzációs, dolgokat iirja: A cikk mindenekelőtt megállapítja, liogy Olaszországnak az entonteboz ,ialó csatlakozása tisztára üzleti vúllolkózás, majd szórói-szóra ezeket mondja: Igaz ugyan-, hogy Ausztria-Magyarországnak ma már nincs annyi elsőrendű katonasága, hogy Olaszországot a siker kilátásával megtámadhatná, mindazáltal nagyon kérdéses, vájjon nem-e képes Olaszország elleni háborújában legalább is energikus defenzív magatartásit tanúsítani, amelyre azután hivaikc/hátik, hogy létjogosultságát kimutassa. — Azért nincs kizárva, hogy Olaszországnak segítsége egy mínusszal növeli a harci eredményeket. Ezekből az okokból jó volna Olaszorszúgnak a most folyó háborúba való beavatkozását tul nem becsülni. Az ententera nézve különben, egyáltalán nem. hízelgő azt a gyanút kelteni, hogy olyan hatalomra -szőrűi, mely szolgálatait oly drágáin boesájtja áruba. A legszomorúbb az egészben, liogy az alku tárgyai mi vagyunk. Anglia és Franciaország Szerbia és délszlávsüg számlájára adnak Olaszországnak engedményeket. Szerbia nem kéri és nincs is szüksége az olasz segítségre és legkevésbbé sem hajlandó, hogy ezért a segítségért valamely délszláv területről lemondjon. Ha az entente rá van szorulva az. olasz segítségre, fizesse meg annak árát a saját zsebéből. Van elég területe, amelyről szabadon rendelkezik, anélkül, hogy azzal egy harmadiknak a jogait sértse, Suvoya, Korzika, Multa, Tunisz, Algéria, Kisázsia és Egyiptom igen jól jöhetnének mint kompenzációs területek tekintetbe. Teljesen meg vagyunk róla győződve, hogy Olaszországnak ez a zsaroló politikája az ententenak sem rokonszenves és hogy csak -nehéz, szívvel határozza el magát ilyen