Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-21 / 119. szám

4 DÉLMAÖ YAR0ES2ÁG. Szeged, 1915. május 2.1. t-e és felgyujott.ai Ami a Községeikből megmaradt, az prosz-ok pusztították ©1 menekülésök alkalmával!. Ladomérmezőn vannak leitemetve az orosz-okra nézve oly rettenetes veszteséggel járt január 23-iki csata- elesettjei. A 27. szibériai hadosztály kétezer harcosa alussza itt örök álmát. A itömegsi'-rra ez a f-ejifa került; „Itt nyügos-zna-k a 27. szibériai hadosztály kato•nái, akik Oroszország dicsőségére hősi halált halltak." Itt történt, h-ogy a 7. m-agyar huszárezred háromszáz legénye egy egész napon át feltartóztatta: a szé$35§>ara- az- o-rosz divíziót és amikor már elfogyott a muníciójuk, a huszárok a kegyetlen hidegben lehúzták csizmájukat. és marokra fogva, a Sarkantyúval verdesték be az orosz koponyákat. A vitéz huszárok közül nyolcvan csttt el, az oroszok vesztesége azonban hétszáz volt. Vándor, aki egykoron elhala-dísz a huszárok sir.ja olőt-t, vedd le a kalapod! A Dulkla-szo-ric-s galacíái- lejtőién lefelé haladva, eljnitutiik Tylava és; Barviraek -községek-be, Ezek szintén a földdel egyenlők. Dukla város volt a Beszkidekben operáló 3. orosz hadsereg haid táppá ráncsnoksága. Innen látták el élelemmel a Go-rlicení.!!, Orybcvnál, Z-mygrod-nál és relsővizlkőznéi álló csapató-'- at. Az oroszok szörnyű -pusztítását mutat,já itt .-rn'hiden. Számos temető bizonyítja, h-ogy micsoda borzalmas veszteségek sújtották az proszokat. A Divklán -maradt -lakosság elbeszéli, hogy meglepte őket az oroszok gyors visszavonulása. Már április 29-én nagy izgalomban voltak és. nem tagadták, h-ogy a várost alighanem el kell hagyniuk. A nyugati eseményekBerlin, május 20. A nagy főhadiszállás •jelenti: Flandriában és Franciaország északkeleti részében tegnap borús, ködös -idő akadályozta a hadműveleteket. A Loretto magaslaton kissé előre haladtunk. Ablajunál az ellenség éjjeli előretörését sziíionyharcban visszavertük. A Maas és Mosel között a tüzérségi harc különösen heves volt. Észak felé, Aillytől keletre széles arcvonalban támadtak, a támadást részben elkeseredett kézi tusában mindenütt viszavertük. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Török hivatalos felejtés. Konstantinápoly, május 20. A főhadiszállás közli: 71 IktrdaneUa fronton tegnap sem volt száérazföldi akció. Május 17 én fedett ütegeink kényszeri-te-ttok -egy -ellenséges páncélost, hogy elhagyja állását és beszüntesse a s/áraziíüíl'di ütegeink cl'iiam tüzelést. Május 18án reggel a Charles Mar teli és a Henri IV. páncélosok, továbbá -egy eljtemségas torpedóromboló bombázta gyalogsági állásainkat a rnméliai szektorára, d-e .anatóliai ütegeink tíi— zck'se elől kénytelenek voltak visszavonulni Oé'laíán az Implaeahle és -a Lord Nelson páncélosak megujitolták ezt a kísértetet, -de-ezeket is, cilüztük. A (Nelsonról1 leadott 200 -lövedék rossz célzás miatt a tengerbe -esett. A -mi veszteségeink csekélyek. A többi harctereken nem történt jelentős esemény. (Közli -a minis té re 1-n ők i sajtóoszt'áily.) Az Egyesüli Államok és Németország. — Az Egyesült Államok jegyzéke Angliához. — Berlin, május 19. A Lokálamzeiger jelenti: Was-ühingto-nii jelentés szerint Wilson jegyzékének átnyújtása után kiélésedéit a viszony Németország és Észak-Amerika között. Jól értesl&lit körök ezt a jelentést alaptalannak mondják, mert az amerikai jegyzék átadása óta -sémim sem -történt, ami a hírt igazolná. A -német válasz készül' és alighanem a leg-kiözelebi időben átnyújtják. iNewyorki- félhivatalos jelentés -s-zen-n-t Németország az amerikai jegyzékre csak körülfceMM 10 nap -múlva fog válaszolni. Valószínűinek tartják, hogy Németország bizonyos feltételeik tekintetében; hajlandó tesz kompromisszumét kötné, az amerikai kormán y nyal. Rotterdam, május 20. A Times wasclwiigt-oni jelentése szerint. Amerika ujabb tiltakozó jegyzéket fog intézni Angliához, Angliának az amerikai - kereskedelmi hajóikkal szemben tanúsított magatartása 'miatt. Eddig negyven amerikai hajót tartóztattak fel, amelyek gyapotrakománnyal igyekeztek angol kikötők felé. Az angol kormány válsága. Berlin, május 20. A Lokalanzeiger jelenti Kopen-hágá-n át: Az Asquit-kabinettel való elégedetlenség napról-napra nő; különösen Churchill ellem zúgolódnak. Politikai körökben és a sajtóban is egy idő óta komolyan tárgyalják, hogy az AsQufth-minisztérium koalíciós 'minisztériummá alakul át, mely t eh az összes pártok képviselve tesznek. A konzervatív újságok Bonar Law, Lansdowne és Batfourt nevét emlegetik. Több lap -erélyesen követeli Churchill 'távozását,, azzal vádoliva őt, hogy td,teszi magát a szakértők .tanácsain és ezzel veszélyezteti a nemzet biztosságát. A Times igy ir: Ha egy polgár miniszter mint Churchihll, magához akarja ragadni makacsul az egész hatalmat és ezzel az orSzággal' káros módon visszaél; egyerélyeen közbe kell lépni. Románia az olasz inperializmus ellen. A románok nem hatigainak az antant csábító szavára. — „Bennünket se Oroszország, se iíáfia nem áldozhat feS a saját céljai érdekében, mint eddig az antant a szerbekkel és belgákkal tettei" A mostani nemzetközi viszonyok egyik legtöbb jellemző vonását igy lehetne legjobban kifejezni iiíött a kis államok bölcsességének órája. E háború folyamán yiláglott ki legjobban, mint tán soha máskoí, a diplomácia háta mögött rejtőző gazdasági érdekeltségeknek világgá kürtölt frázisainak nem csak üressége, hanem a kis népek ugratása s azután szivíelen módon való feláldozására irányuló törekvések is. Most már látjuk, hogy fel akarták őket használni a háború előidézésére és érdekeiknek keresztül forszirozásra. Általuk, de ellenük valósítsák meg kalmár-gazdasági céljaikat. Egyedül monarchiánkat és Németországot nem vezette ily érdek e háborúban. Nekünk becsületbeli kötelesség diktálta a muszkák által vesztébe kergetett Szerbia ellen a megtorló hadjáratot, az orgyilkos diplomácia kipusztítására Oroszország diplomáciája zsivány gavallériával protektorává tolakodott föl csak azért, hogy Szerbia elvérzése és milliónyi rabszolga sorba élő fiainak föláldozásán monarchiánkba kötve, harácsoljan itt, — ha lehet — és most vagy soha, vesse meg lábát Románia és Bulgária testén át a Dardanelláknál. Németország a becsületes szövetséges kötelességétől ösztönözve állt mellónk, hogy a Nyugat főkalózával szemben a maga és a mi szorgalmunk által teremtett amilyen-olyan jólétet védelmezze meg. A jelen háború e perspektíváját gyönyörűen világitja romániai politikusok legderekabbjának, a csodás bátorságú és belátásu Carp Péternek lapja a Moldova „Az olasz imperializmus és Románia" cimü cikke. Elolvasva e cikket, érezzük hogy a kis államok férfiai amennyiben van bennök egy szemernyi becsület ós deklamációjukban őszinteség, amidőn a midőn a megpróbáltatás e szörnyű óráiban államuk léte vagy nem léte fölött döntenek, — mert már-már kétségtelen, hogy akcióba kell lépniök — a momentomori jelszavával ajkukon kell meghozniok esetleg a határozatukat. Itt adjuk a cikket, szigorúan ragaszkodva a lap eszmemenetéhez: A büszke „nemzeti eszme" jeligéje alatt Romániára most uj küldetés vár. A múltban Oroszországot segitette a Duna torkolatához önmaga föláldozása árán, melyet meg kell toldani a Galíciában csúfosan megvert „holnapi szövetségeseink" ujabb, erkölcsileg kötelező segítségünkkel. Ezen fölül egy másik, szintoly nagylelkű, mint hasznos föladatot kell megoldanunk : elő kell segítenünk, hogy Olaszország ugyancsak a mi föláldozásunkkal az Adriai tegeren helyezkedjék el . . . Ezek a megbízatások ugyan megtisztelők természetesen, azonban kenyérről is szó lévén, legyen szabad elemezni őket. Pasics szerb miniszterelnök a szkuptsinában tiltakozott Olaszországnak a dalmát partokon s a szerb érdekek ellen való elhelyezkedése éppen a nemzetköziség alapján — a románok pedig ugyanezen elv nevében megfeledkeznek a szerb timokban levő románokról. Ez nem következetesség, az egész szerb szimpátia képmutatás, hazugság volt. Az osztrák délszláv népek parlamenti csoportja kijelentette, hogy egyáltalán nem kívánják, hogy Olaszország alá jussanak. Ezek csak most jutottak tudatára annak, hogy az orosz ügynöktől felbujtva, midőn Ausztria ellen áskálódtak, tulajdonkép nem nemzeti függetlenségüket, hanem az olasz iga alá való jutásukat készítették elő. Ez a példa ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy szükség van egy hatalmas Ausztriára, amelynek határain belül lehetséges kizárólag az osztrák-magyar monarchiában levő valamennyi kis nép éxistenciája. Aliként a délszlávok vezérei, ugy fognak kiábrándulni a románság vezérei is az italofranco-ruszofilizmusukból — csak későne legyen ! Ha sikerülne az elképzelni is rettenetes osztrák-magyar monarchia szétdarabolása, ez csak az európai szomszéd nagy népének a