Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-18 / 116. szám

Szeged, 1915. május 18. BÜLLOW ÉS MACCHIO TANÁCSKO­ZÁSA. Milano, május 17. Báró Macchio osztrák­magyar nagykövet tegnap délelőtt megláto­gatta Biilow herceget a Villa Maltában. A két nagykövet teljes háromnegyed óra hosszat tanácskozo11 egymással. A szövetséges csapatok ujabb veresége a Dardanelláknál. — 35.000 ember a szövetségesek eddigi vesztesége. — Konstantinápoly, 'május 17. A iMilli táv­irati ügynökség jelenti: A (főhadiszállás közli: A Dardanella arcvonalon tegnap reggel Ari Burnu mellett három ellenséges zászlóalj tek­irkai csapatoktól támogatva, több váratlan támadást intézett jobbszárnyunk állásai ellen. A támadásokat mindannyiszor veszteség mel­lett Visszavertük és az ellenséget ellentáma­dásokkal főállásig visszavetettük. Az ellenség háromszáz halottat hagyott a harctéren. 100 fegyver ós sok hadianyag jutott kezünkre. Részünkről aránylag csekély veszteség volt. Az ellenséges hajók tegnap is eredmény­telenül bombázták ütegeinket a tengerszoros bejáratánál. Sed il Bahrnál hevesen tüzelték ütegeink az ellenséges állásokat. A Vengean­ce angol páncéloshajót hároim lövedékünk ta­lálta. A'viatkusaink eredményesen 'bombáz­ták a Sed 11 Bahr 'mellett álló ellenséget. Május elsején az akabai öbölben cirkáló Viktqr Hugó francia páncéloshajóról egy hid­roplán szállott fel, amelyet tüzelésünk meg­rongált és a tengerbe zuhant. Május 2-án a hadihajó bárkával csapatokat akart partra­szállitani, de visszaűztük őket, miközben öt halottat és sebesültet vesztettek. (Erre a Vik­tor Hugó visszavonult. A többi harctéren ncín történt jelentős esemény. (Közli a miniszter­elnöki sajtóosztály.) Athén, múljus 17. iMyti'lenéből jelentik, hogy Tenedos ós Lem nos szigetén nagy elő­készületeket tesznek a Dardanellák elleni harcok erősítésére rendelt csapatok elhelye­zésére, ímbros és Sed il Bahr között állítólag több mint háromszáz szállítóhajó fekszik. Athén, május 17. A 'Neon Asti jól értesült diplomáciai forrásból jelenti, hogy a szövet­ségesek vesztesége az operációk megkezdése óta a Gallipoli félszigetnél 15.000 halott és 20 ezer sebesült. A sebesültek legnagyobb részét egyiptomi kórházakba szállították. Svájc megvédi semlegességét. Róma, május 17. A Tribun a munkatársa eiőtt Wille tábornok, a svájci hadsereg főpa­rancsnoka a következő kiféle iitést tette: — Amennyire lelhet, a mozgósított csa­patok számát redukálták ugyan, de azért kellő erő őrzi a határokat. Svájcot nem fe­nyegeti egyik állam s'em, ha azonban mégis megtörténnék, hogy egyik vagy másik állam bármikor megsértené semlegességét, a svájci hadsereg meg fogja mutatni, hogy tudja köte­lességét. A viszonyok nem olyanok, hogy a svájci hadseregeket le lehetne szerelni. Bármi történnék határainkon, készen állunk, hagy semlegességünket és jogainkat 'megvédjük. Mi becsületesen és szigorúan semlegesek va­gyunk és azok is akarunk mindenesetre ma­radni. Ha valaki meg akarná sérteni semle­gességünket, — cz csak feltevés, 'mert hi­szem, senki a világon sem gondol erre — in­nak előbb bennünket meg kell semmisíteni. DELíMAGYAROB^ÁG, A képviselőház ölése. — Tisza István Olaszországról. — (Saját tudósítónktól.) 'Nemcsak Magyar­országon és a monarchiában, de hihetőleg Olaszországban is tudomásul veszik gróf An­drássy Gyula interpellációját és gróf Tisza István válaszát az olasz kérdésről. A magyar nemzet ereje, nyugodtsága lendületes, fensé­ges. szavakban nyilatkozott a két nemes gróf ajakán. Ahogyan Andrássy hivatkozott arra, miszerint a magyar nemzet nyugalommal és férfias elszántsággal néz a jövőbe, — azok az elhangzott szavak minden magyar lelké­ből ilyen szellemben sarjadzanak, 'Nyugalom­mal és férfias elszántsággal, — igen, mindig igy tiz hónap óta s ma nyugodtabban és el-' szárdabban mint valaha. És Tisza István szavai csupa jóakarattól és becsületes szán­déktól sugárzanak. Magyarországon minden ember ugy érezte, hogy Olaszországnak nemzeti aspirációit lehetőleg segíteni kell. kiváltkép akkor, amidőn a tartós békéről és hűségről van szó. És Tisza őszintén ki is mondta ma a Házban, hogy a monarchia te­riilet:' engedményeket is,hajlandó adni Olasz­ország semlegességének biztosítására. A ma­gyar miniszterelnök beszéde alapjában véve optimista s igy mi is vele együtt 'bízunk a békés megoldás bekövetkezésében. A inai ülésről ez a tudósítás szól: Beöthy (Pál díjck háromnegyed tizen­egykor nyitotta meg az ülést. Bejelentette, liogy Csuha István képviselő katonai szolgá­latra jelentkezett. Ezzel a katonáskodó kép­viselők száma kilencvenre emelkedett. Jelen­tette, hogy a király gróf- Tisza Kálmánnak a lil-ad osztályú hadiékitményes, .katonai ér­demkeresztet adományozta, Bárczay Feren­cet pedig legfelsőbb elismerésben részesí­tette, Mindkettőjüket az ellenség előtt tanú­sított vitéz magatartásukért. Az elnök ezután igy szólt-; — Jelentem ,a t. Háznak, hogy gróf An­drássy Gyula sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt u mofiarchla és Ohiszotózág közli viszony tárgyában. Az 'interpelláció meghallgatására délután fél három órakor tér át a Ház, amennyiben azonban a napirend előbb letárgyaltatnék, közvetlenül a napi­rend letárgyalása után. Ezután a kúriai bíráskodás tárgyában benyújtott törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalása következett. Az első szónok Súghy Gyula volt. Azt fejegeti, hogy az ellenzék kezdettől fogva elitélte a fuvar- és ellátási költség fentartását és nagy sérelemnek tartja a ja­vaslatnak azt az intézkedését, hogy a titkos szavazás alapján történt választásokat el­vonja a lKuria ítélkezése alól és pártszem­ponttoö'l elfogult fórum elé viszi. Nem fogadja el a javaslatot. Pető Sándor szerint a választási vissza­éléseket csak helyes választási törvény fogja megszüntetni és mihelyt cz meglesz, teljesen közömbös, hogy ki bíráskodik, a Kúria vagy a parlament. Giesswein Sándor beszélt, majd Huszár Károly (sárv.). A választások tisztaságának biztosítását követeli. Rátli Endre élesen bi­rálja a javaslatot ® nem fogadja el. Elnök a vitát .félbeszakítja. A 'holnapi ülés napirendjén á képviselőház négyszázezerkor ronás hiklikölcsönjegyzésé lesz. Tiz perc szü­3 net után fél 3-kor u'jra megkezdődött a mai, délutáni ülés. Ezután általános figyelem közepette emelkedett gróf Andrássy Gyula .szólásra. Andrássy Gyula ifelvilágosítást kér Tisza István miniszterelnöktől arra nézve, Ihogy ez idő szerint milyen a viszony a montrehia és Otaszodszág között és .a következő kérdést intézi a miniszterelnökhöz: — Vájjon a Stampa révén a német la­pokban megjelent híradások a területi uján­lakikra, vonatkozó^g igaza-e? Ha igazak, reméli, ez nem taktikai okokból történt, ha­nem a régi barátság melgszihirdfttísádi? Gróf Andrássy: Előterjesztem sürgős in­terpellációmat, abban a történelmi felelősség­ben, mely ilyenkor mindenkit terhel. E ké­nyes kérdésben felelőssége tudatában szólal fel. Magyarország egész közönségét az olasz kérdés foglalkoztatja. Hiba volna, — úgy­mond — a 'Háznak hallgatni a kérdésről. — (Nem foglalkozik a kérdéssel felmerült politi­kával, nem bírál, részletkérdéseket se tár­gyal, valamint a kilátásokról sem időszerű most még teszélni, a mai stádiumban. — Bármiként laldkut a helyzet, a1inja gyár nömzet \nyugoiómmnl, férfias elszáMságé'il néz u jövőbe! (Az egész IHáz feláll és hosszan tapsolja, éljenezi szónokot.) A magyar nem­zet nem fél semmitől. Minél súlyosabb a hehe­zet, annál hősiesebb elszántsággal tekint a jö­vő elé. (('Hosszú ideig hangzó taps.) Andrássy Gyula: 'Ismétli, hogy nem a részletkérdés érdekli, hanem megkérdi, a berlini lapok közléseiből mik igazak, neveze­tesen, hogy területi kompenciókat Ígértünk Olaszországnak. Gróf Tisza István miniszterelnök azon­nal válaszol Andrássy interpellációjára. A hírlapi közleménynek a monarchia részéről Olaszországgal szemben tett ajánlatokról nem hiteláSick. Nem megy bele a kérdések részletes taglalásába, hogy a közlemények hol s mennyiben fedik a valóságot, de meg­jegyzi, hogy a közlemények 'főbb vonásokban helyes képet alkotnak a' kérdésről. — Leglényegesebb az, hogy Iazok a köz­lemények, mélyek a terűtek föfajdnktsfél szófyidk, megfelelnék fi valóságrhk, mert tényleg területi JájúnMöt •tatáink ÖltSs'zor­szágifak, ia kirt'ós iSemldifAsöc ginek Inzíidsitá­sáiia. — Akik a külügyek vezetéscért felelősek vagyunk, meggyőződésünk, hogy a moipr­chXi és OÍusziii\szág állandó bd'dládéi ugy MfigiÍn\íHAszügtt:fkt mint Itáliának iiihtás 'élet­érdeke. Ezek a tartós, nagy éíetérdekek pa­rancsolják, hogy 'igyekezzünk még súlyos áldozatok árán is a közös, jóbaráti viszony útjából a most folyó nagy háborúból felszinre vetett ütköző poptokat, miután meggyőződ­tünk róla, hogy az ütköző pontok elhárítása, Olaszországban a lelkek megnyugtatása, csakis ilyen területi koncessziók Utján esz­közölhető. Ily áldozatokkal Olaszországgal való viszonyunk bensőbbé, hűbbé, őszintébbé tételének útjára léptünk. Gróf Andrássy Gyula tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát, a Ház szintén. Ezzel az ülés bezárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom