Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-15 / 89. szám

Szeged, 1915. április 15. DÉLiMiAGYAROíRSZÁG. A közgyűlés levette napirendről a házbérfillér-adót. — Vita a katonai felmentések miatt. — (S. t.) A városatyák érdeklődése -mellett folyt le szerdán délután az áprilisi közgyűlés. Ezúttal a közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjait a háboru által aktuálissá vált ügyek képezték. Szóba került az is, (hogy többeket felmentettek a katonai szolgálat alól, amit egyik bizottsági' tag kifogásolt. A főispán felvilágosító szavai után azonban, kiderült, hogy ebben a kérdésben is a nemzet eminens érdekei dominálnak, amit a közgyűlés jól-esö 'helyesléssel vett tudomásul. Nagy vita folyt l-e a -házbérfillér adóról szóló szabályrendelet-tervezet miatt is. A közgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy most nincsen itt az ideje uij adók behozatalának és a tanács indítványát levették a napirend-ről. Hat hónapig tehát -most nem kell tartani a házbérfillértől, amely sok koronákra felmegy. A közgyűlésről az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Elnök: Dr. Cicatricis Lajos főispán. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző és Rack Lipót osztályjegyző. Dr. Cicatricis Lajos főispán délután négy órakor megnyitotta a közgyűlést. A tárgysorozat értelmében először Pillich Kálmán- törvényhatósági bizottsági tag indítványát tárgyalták. Az indítvány a tisz-tviselők fizetésrenidezésiének és nyugdijszabá/iyzatánaik jóváhagyását kéri megsürgetni. Három! szabályzatot alkotott a törvényhatósági bizottság már évekkel ezelőtt, még pedig a tisztviselők szabadságolására, uj fizetési rendjére és a nyugdíjra vonatkozó szabályrendeleteteket. lAz indítványozó szerint ezek a szabályzatok még jóváhagyva nincsenek. A tanács javaslatára a -közgyűlés ugy -határozott, hogy saját hatáskörében fogja megsürgetni a szabályrendeletéket, ne-m pedig küldöttség utján, mint azt az indítványozó kívánta. Dr. Dobay Gyula még azt a pótinditványt tette, Ih-ogy a tisztviselőik szabadságolását intézményesen biztosítsa a közgyűlés. A közgyűlés 'Utasította a tanácsot, hogy erre vonatkozólag -majd tegyen javaslatot. Dr. Tóth Mihály katonaügyi tanácsos indítványát, amely a rézgálic beszerzésére vonatkozik, Bokor Pál helyettes polgármester ismertette. Az indítványozó azt kívánta, Írjon fel a város a miniszterhez, hogy államilag szerezzen be rézgálieot; -még pedig államköltségen, amit a város majd visszafizet. A közgyűlés az indítvány nak csak az első részét fogadta el. Ezután Taschler Endre főjegyző ismertette Kolozsvár városának a hadseregszállitólkra vonatkozó, megbélyegző átiratát, azzal a javaslattal, hogy a közgyűlés járuljon hozzá, hogy (Szeged hasonló szellemben írjon fel a kormányihoz. Dr. Wégmann Ferenc, Kolozsvár átiratával kapcsolatban kiegészítő indítványt tesz. Hozzon a közgyűlés határozatot, amelyben megbélyegzi azokat, akik nélkülözhetetlenség cimén 'futkosnak fühöz-fához, liogy a katonai kötelezettség alól kimeneküljenek. Szerinte itthon nincsenek nélkülözhetetlen: emberek, mert mindenkinek a Kárpátokban van- a helye. Azok az emberek tehát, akik magukat előtérbe tolják, -mint nélkülözhetetlenek, azok gyávák és nem- érdemlik -meg a hatóság támogatását, hanem- a közvélemény rosszalását. Nagykanizsa polgármesterét, amikor besorozták, azt -mondta, ő nem akar nélkülözhetetlen lenni. Szegeden azonban nagyon sok fiatal ur szaladgál, -mint nélkülözhetetlen. Erről nem a korzón kell beszélni, hanem itt van a helye a törvényhatóságban, kritikát -mondani felettük. A felszólaló imár -olyan esetről is hallott, hogy egy dalárda tenoristáját kérte, mint nélíkülözhtetl-ent felmenteni, -egy asztaltársas-ágnak pedig a jegyzőjét fel is mentették. Kéri indítványát elfogadni. Dr. Cicatricis Lajos főispán: Engedje meg a közgyűlés, hogy erre a -felszólalásra, mint főispán- reflektáljak. -Részint -ezt azért teszem, h-ogy a hatóság eljárását és működését megoltalmazzam, másrészről pedig, ho-gy a való tényállást az egész nagyközönségnek tudomására hozzam. Én el mondhatom, akinek a kezén -ezek az ügyek jó részben keresztülmentek, hogy felmentések csak közérdekből vagy jogos magánérdekből történnek. Ily -eseteik különösen előfordulnak a- (földművescsaládok között, ahol a föld -megművelésére nincsen- munkás kéz, továbbá a közegészségügy szolgálatában állóknál, a -gyógyszerészeiknél, Természetesen köztisztviselők is vannak felmentve, de cs-a-k a legszükségesebb esetben. — Szeged városába körülbelül 20.000 ember van, hadbavonulva. Ezzel szemben nem hiszem, h-ogy az összes felmentettek száma a negyvenet meghaladja, a hatóság utján elért fel-mentéseknél. Én merem álütani, h-ogy ezen a téren mig egyrészről lehetetlenség azt az álláspontot elfoglalni, h-ogy mindenkinek a- harctéren van a helye, -mert idehaza- is kell maradni és vannak -hivatások, amelyeknek betöltés-e épen -olyan fontos, mint a harctéren való küzdelem, másrészről a fent mondott adatok biztosítják, hogy a megítélés helytelen. Varrnak ugyan még felmentések, amelyeket -a kamara intéz, továbbá a hadse- r-egszállitólké, amely fölött -meg a katonai hat-óság -dönt, de ezek más -lapra tartoznak. — Kérdem tehát, ér-dem-es-e -egy olyan határozatot hozni, mintha ennék a városnak a polgársága vonakodnék a legszentebb hazafias kötelességét teljesíteni és ennek a városnak a hatósága illetéktelenül -előmozdítja ezt a hazáfiatla-n: -törekvést és majdnem a katon-aszábaditás bűnébe esnék. Kérem az inditványozó bizottsági tag urat, hogy -méltóztasség -meggyőződni arról, h-ogy visszaélések itten- nelm történtek, — hisz nem titkoljuk a dolgot, bele lelhet az aktákba tekinteni. Egyes esetekben felháborító és nevetséges törekvések mutatkoztak, de ezek célhoz ne-m vezettek. -Nyugodtan- állítom, ihogy Szegeden a város hazafias közönsége és a hatóság is hivatása magaslatán áll. (Helyeslés.) Dr. Széli -Gyula felszólalása1 után dr. Wégmann -Ferenc fentart'ja indítványát, amit a közgyűlés nagy többsége nem fogad el; hanem a tanács javaslatához járul, amely csak Kolozsvár város átiratát -tette magáévá. Dr. Szalay József főkapitány a bérkocsisok beadványát isimertette. A közgyűlés hozzájárult a viteldijuknak 30%-kai való felemeléséhez. Az átvonulási szállás dijakra 50.000 korona póthitelt szavazott -meg. Balogh Károly pénzügyi tanácsos ezután előterjesztette a Iházbérfill-érre vonatkozó -uj szalb-ályrendelet'et,, amelyet -már részieseten ismertetett a Délmagyarország és amelyet elfogadásra ajánlott a tanács. Dr. Kószó István azt inditványozta, hogy az ügyet vegyék le mostan a napirendről, mert nem időszerű jelenleg ujabb adóval -megterhelni a polgárságot. A háziurak igy is a bruttó jövedelmük 28%-át fizetik el adóra. Dr. Kovács József szintén az uj szabályrendelet-tervezet -ellen szólal fel. Azt fejtegeti, Ihogy időszerűtlen és indokolatlan a javaslat. Balogh Károly azt bizonyltja, h-ogy a háziuraik -nemi fizetnek 28—31% adót, hanem legfeljebb csak 24 százalékot. Majd igy szól: 8 — Nem láttam- még háziurat, aki nem hárítja a lakókra az adóját. Lövész Antal: Szegeden nagyon lehet hárítani. Balogh; No azért a szegény Iháziuraknak nem -olyan, nagyon siralmas a helyzetük. Lövész: Kérdezze meg csak a Koczor szenátor urat. (Koczor lémondölag bólogat a fejével.) Dr. Rósa Izsó: Abban látja-, a lényegét a közgyűlés szabályrendelet-ellenes hangulatának, h-ogy -a háziu-raknak kell fizetni az -uj adót. Ezért indítványozza, hogy a javaslatot adják vissza a tanácsnak azz-al, -hogy dolgozza át a tervezetet még egyszer és pedig a lakóknak kelljen fizetni a házbérfilléreket. A közgyűlés- ezután Koszó István indítványát fogadta -el, vagyis levette az ügyet a napirendről. Néhány kisebb fontosságú dolog elintézése után, az elnök háromnegyed hatkor az áprilisi közgyűlést berekesztette. aneMiEEaKaaaaaflBHiBBsaBBBBBBBSBBBBBRaafiKBBBflBBBBBBBBB A rokkantak ellátása. Rauchberg Henrik dr., prágai egyetemi tanár e tárgyról a következőket irja: A világtörténelemben nincs egy háboru sem, amely annyi emberáldozatot követelt volna, mint a mostani, következőleg annyi rokkant, özvegy és árva sem mar-a-dt egy háború után sem. Tehát máris aktuális azok ellátásának a kérdése. Hogy a megítélés számára mértékünk legyen-, összehasonlitjuk a német birodalom -erre vonatkozó törvényeinek a. hatórozmányait a mieinkkel. Száraz számok és törvénycikkek ezek, de ezrek jövendő sorsa függ tőlük. A mi törvényünk 1875-ből való, a né-me-. tekét 1906-ban újították meg, tehát harminc évvel későbbről való s igy jobban -felel meg a mai- viszonyoknak. Alapelveikben, azonban megegyeznek egymással. A tisztek nyugdija arányban áll a ranggal és szolgálati idővel -és azoktól, akik szolgálatuk közben váltak szolgálatképtelenekké, nem követelik -meg a tiz évi szolgálati időt. A rokkantság fogalma azonban a németeknél és nálunk különböző. Németországban a tiszt akkor vétetik rokkantnak, ha a tényleges katonai szolgálatra huzamosan alkalmatlan, nálunk, ha az eddigi szolgálati állásához méltó mindennemű más kenyérkeresetre alkalmatlan. Aki t eh át rangjához illő polgári foglalkozás üzésére képes, az nem rokkant. A szolgálati időre való tekintet nélkül nálunk a létminimum 800 korona, a német tiszt a hadlnagyi ran-gban 1200, a főhadnagy 1800, százados 2400 márka ny-ugdijsegélyt kaphat. Az osztrák-magyar tisztnek a sebesült-pótléka tekintet nélkül a rangra és szolgálati időre 400 korona, egy lábnak, vagy kéznek elvesztésénél 800, két tagnak az elvesztésénél vagy megvakulás esetében. 1800 korona évenkint. A németeknél ezek az összegek 900 -márkától 1800 márkáig terjednek. A legnagyobb különbség azonban az, 'hogy az a tiszt, aki a háborúban való sebesülése folytán nyugdijképessé lett, hadipótlékot kap, a mi tisztjeink azonban n-em. Ez a hadipótlék egy I. o. századosi rangig 1200, azon tul 720 márka évenkint. Még nagyobb a különbség a legénység ellátásában. Nálunk csak azokat tekintik rokkantaknak, akiik 10 évi szolgálati idejük előtt szolgálatuk közben -mindennemű katonai és polgári szolgálatra mindenkorra 'képtele-