Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-13 / 87. szám

Szeged, 1915. április 13. DÉLJV^AGYAROESZÁÖ. Bártfai élet. Egy jogszigorló, ki az utóbbi napokban Bártfán tartózkodott, .most hazajött és igen érdékos részleteket I/eszélt iel munkatársunknak arról, hogy miikép fatyáik az étet Bártifán, a leghevesebb harcok közvetlen közeliéiben: — Először te ki kel 1 jelenteném, hegy az a hir, hogy Bártfát kiürítették, teljesen valótlan, Tegnap jöttem el Bártífáréi és igy szemtan,uja voltaim aninak, Ihogy Bártfán a rendes élet folyik, Igaz ugyan, hogy estefelé miikor a városi zaj szűnni 'kézé, jól hallani az ágyúik dörgését, viszont az is igaz, hogy az emberek ezt ólyan nyugodtan, dlyain közömbösen hallgatják, mintha, ez a hang az országúton futó szekér zöreje volna. Az emberek nyugodtak, az emberekben valami biztos hit él az iránt, hogy az oroszok soha %em fogják áttörni csapatainknak azt az állását amelyen keresztül a Bártfa felé vivő ut vezet. Csak abban látszik meg Bárt,fán a Ihálbonu, Ihogy a váróéba® rengeteg katona fordul meg. iVaillaihcgy ugy tűnik fel az etmiber előtt a csapatok ma'sirozáisa, minit mikor békében a hivatalba látunk menni embereket. (Mennék dolgozni és estiére talán már vissza te jönnek, már elvégezték a dolgukat. Egyik délelőtt egy huszár főhaidmagygyal biiliárdoztaim a kávéházban és estére ugyanezt a huszárfőhadnagyot már sebesülten <ho»táik vissza Bártfiára. iBéilutáinonként hogy a tavaszi napsugár meleggel árasztja el (Bártfa gyönyörű fürdőjót, a most ébredő ifák alatt a, fürdő parkjában katonatiszteik sétálgatnak a bártfai hölgyékkel. Ezek a tisztek delelőt még rohamokat kommandiroztak és most egy kicsit bejöttek korzózni. Gyűrött csuikaszürkéjüket kiivasaltatj'ák ós igy szalonképessé válva egy 'kicsit lneálilanak embernek. Egy élelmes .szalhó már felfedezte azt a kínosé, amit a tisztek gyüröt uniformisa magában rejt ós egy műhelyt rendezett be azon a végén a városnak, a hol ,a harctérről kell befelé jönni és kiirta ordliló nagy betűkkel Weisz Izsák egyenruha vasaló Itt gyűrött egyenruhák gyorsan és jutányosán vasalva lesznek. iÉs Weisz Izsákinak nagyon jól mégy az üzlete. Azok a tisztek, akik Bártfára korzózni jöninek, pihenő idejüket töltik itt iós est© már ismét elfoglalják helyöket a lövészárokban. Majdnem minden órában egy-egy huszár vágtat Végig a városon és hozza ,a híreket a iharetérről. A bártfiai emberek a napomként megismétlődő ütlkiözeteknelk minden fázisáról értesülnek. Az esti korzón már megbeszélik a naponta oliért eredményeket. Tudják a nevét a ihiaidnngynak, aki például aznap rohamot vezetett és a dolgokról körülbelül igy 1 vészéinek: — (A Bailogjhék szőlőjében voltak az oroszok, a mieink meg a. Kis iMiklós gyümölcsösében. lEkikor X. hadnagy, egy látcsövei felmászott arra a nagy idiótáira, tnldod, amelyik ott van a présház mellett... stb. Egyszóval a bártfai népek eléggé ismerik a „terepet" és nem egyszer hallani, amint egy-egy öreg magyar elmosolyogva elszólja, maigát: — Megyek a 372-'ős magassági pontra, szántani, korzo-mozi Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. '-y Kedden, április hó 13-án és együttes fellépése a — Nordisk dráma 4 felvonásban. Az egyetlen felvétel, amelyben e két világhírű színművész együtt szerepel. :: Szenzációs vígjáték: Vígjáték 3 felvonásban. ' - r ,nmw Rendes helyárak!! •Nem tudom, hogy megedződtek-e azok a z emlberek vagy ugy szül ették, erőseknek, annyi azonban bizonyos, hogy ott nyoma sincne a féleleiminiek. Nagypéntek a harcmezőn. lEgy nncist érkezett, sebesült kadet,őrmes'ter — városi emhea* — mondotta el: Városi ember /vclltaim minidig s bevallom, a magyar parasztról' egészen téves fogalmaim voltak. Ott kint a harctéren isimertem meg a magyar katonát. Kevés minden jelző, amelyet, bátorságára öniMáktozáisára, hűségére, példátlan fegyelem érzőkére és hősiességére kitaláltak a hadi tudósi tók. Alföldi gyerekeikkel! volt leginkább dolgom s bennük a magyiar paraszt miniden nagyszerű kvalitását megismertem. A magyar katona sohasem zúgolódik. Kieshetik a trén, megeshetik, hegy néha napokig neim lát meleg ételt, .a magyar katona azomlbán nem húzza fel az orrát. A jókedve pedig nolrn ismer haárt. Éh. meg tudom- érteni, Ihogy Przemysl vádőrsége az utolsó kitörésnél daliáivá miaut a halálba. Noitn lehet olyan fáradt, összetörődött a magyar fiu, hoigy a daloláslhoz való kedvét elveszítse. Külön parancsban keltett sokszor kiadni hogy ne daloljanak, mart elárulják a hadállásainkat. A háládról pedig valami csodálatos ibonlhotm,iával beszélnék a mi bakáink. Senki sem fél közülük a haláltól. — Ingyen kaptam az életet — mondta nekettu egy jászkun gyerek, — miért ne adjam oda, ha kérik? — És a szemeiből láttam lmgy őszintén, miniden póz nélkül beszéli. Főleg az hangolta magasra, a kedvüket, hogy a háza határait védik. Volt olyan köztük, aki fagyott lábbal, átlőtt karra ment szurony roham,na, valósággal eltitkolta a sebesülését. — Nagypénthen pedig minden összebeszélés nélkül elhatározták a fiuk, hogy ők most bőjtölmi fognak. Pedig a megelőző napokon esolk elvétve kapták húsételt s különös véletlen folytán 'kaptunk ép a böjtnpon jolbb kosztot. — Egyetlen ünnepe van a magyarnak, a Nagypéntek, — mondogatták, — ma nem eszünk. És nem ettek. A példa ragadós és fflost jelent meg ! Várnay-féle Magyarázatos Törvénytár. i z! Az 1914. évi XLIII. t.-c, és annak végrehajtási rendelete jegyzetekkel, utalásokkal, az összefüggő szabályokkal. Irta: Dr. Pongrácz Jenő, budapesti ügyvéd. II 2'50.