Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-04 / 81. szám

Szegeti, 1915. április 4. DÉLMAG YARORSZAG. 5 Somogyi Szilveszter a város iegsü (Saját tudósitónktól.) Minden vidéki városok között Szeged különösen abban a helyzetben van, amely megindokolja azt, hogy a közigazgatási élet iránt fokozott érdeklődést tanúsítanak és vele szemben fokozott igényeket támasztanak. A világháborúnak az egész monarchia életére kiható eseményei természetesen háttérbe szorítják a helyi érdekekkel való foglalkozást és a közigazgatási funkciók majdnem az életfolytonosság fentar'tásában merülnék ki. Bizonyos kérdések mégis nagy erővel tódulnak előtérbe, köztük a legelső helyeken: mi a programja az uj polgármesternek, aki olyan időben: jött, amikor nem adhatott programot, miket akar első sorban megvalósítani, mit tart különösen szükségesnek, mit óhajt fejleszteni. Időszerűnek lát tűik, hogy ilyen' természetű kérdésekkel forduljunk a polgármester úrhoz, akinek 'nyilatkozata reális éleslátásra -mutat és arra enged következtetni, ihogy helyes érzékkel tudja majd megállapítani a sorrendet, amelyben az egyes intézményeiket megvalósítani vagy kiépíteni kell. Nyilatkozata a következő: — Két dolog merült fel eddig, — mondotta/'— amit haladéktalanul el kell intéznünk. Az egyik: a vizkérAéa. Tudvalevő, hogy Szegeden .minden évben vízhiány mutatkozik. Számos szakértővel tárgyalt már a város és kétségtelen; megállapítást nyert, hogy az uj vízvezeték és az ezt1 tápláló kutak, nem képesek elég vizet /szolgáltatni. A bajon csak ugy lehet radikálisan segíteni, ha uj kutakat furatunk, amivel elérhető, hogy naponta 6—800 köbméterrel emelkedik a víztermelés. Ez imár mindenesetre Olyan mennyiség, ihogy garanciát nyújt évekre menőleg a vizlhiány ellen. Két uj kut ifuratása van tervbe véve, ami .már a közel jövőben megvalósul. Akkor nem lesz szükség a vízvezeték éjjeli elzárására és a legnagyobb nyáriban is lesz elég vi'z. — Dacára, Ihogy most csak április elején vagyunk még, a napokban, már hallottam panaszokat a vízhiányról. Ez azért fordulhatott elö, mert az egyik kutat a mérnökség meg akarta tisztíttatni, mivel néhány hónap óta kevesebb mennyiségű vizet produkált. A tisztítás azonban nem sikerült, mert a ku't nagyon. mély íurásu és a légnyomás alkalmával a kútban levő homok és agyagos anyag felkavarodott és a viz tisztátalan lett. Ezért néhány napra kikapcsolták a hálózatból ezt a kutat, addig, amiig a felkavart anyagok leülepedtek. Ez alatt az idő alatt mutatkozott, a vizlhiány. — A másik fontos ügy, amelynek víégbezvitéle épen a mostani nehéz viszonyok .miatt szükséges, a Szeged környékén .levő vadvizek lecsapalása. Most, amikor szükségünk van minden talpalatnyi földre, amelynek szorgalmas megmivelése gazdasági eUentáltőkópességünket erősíti, különös gondot kell fordítanunk a földiek hasznosítására. A vadvizek l'ecsapolása, mélyre már felhivtami az ármentesi'tő társulatok figyelmét, több célt szolgál, 'köztük a termelés nagyobbodását, a gazdák jólétét és az illető vidék értékesítését. — Különben a háboriu: teljésen átalakító hatást gyakorol a város közigazgatási életére is. Egyik legfontosabb feladatunknak azt tartottuk, Ihogy a város élelmezését biztosítsuk. És örömmel mondhatom, Ihogy Szeged' el van már látva elég gabonával, A fogyasztó közönség érdekeit szem előtt tartjuk, a hatósági árusítás is azt célozza, hogy a 'közönség ne érezze annyira a háború okozta drágaságot. Ezért hozta be a rendősíég a piacokon viszontelárositck részére az árusitási tilalmat délelőtt kilenc óráig. Így azonban nem lehetett gyökeresen segíteni a bajon, mert a polgármester 'gősehb feladatairól. termelők nagy része azóta nem jön be Szegedre, hanem Horgosán, meg Kisteleken árusít, albol a kofák és viszontelárusiitók szabadon összevásárolhatják az élelmiszereket. Ez a kérdés tehát imég mindig foglalkoztat bennünket. — A háború alatt ujabb alkot ásókról természetesen beszélni sem, leltet. Ha a háború elmúlik, olyan alkotásokat kell megvalósítanunk, amelyek negyven millió koronát igényelnek. Pénz azonban, nem igen lesz. Uj alapokon kell tehát keresni mindennek a megoldását, reális alapon. „beflbibdsbbbbbflllbflbfllbbfllibbflsbflbbbflbbbbbbbbibbbbb izáwc. (Levél a török fővárosból.) A Keleit küszöbén, kót földrész .között, .a tavasz eü®ő napsugarában terül él a dombos város. Egyenlőtlen magasságban emelkednek a .mesék .kupolái a házsorok vonalai fölé és miniden kupola mellilett két biegy.es miinajrett fúródik az ég kélkjábe:. Könnyedén .emelkedik a széles Illáid az lAraouysizanvon keresztül és a hídon át népek hömpölyögtek egyi.k partról a .másikra; Galatáíba ék- Stamibullha iparkodtak, mozgékonyan, hangosain, mint tegnap és évisizázadiok éta. A hajók szirénái búgnak, a isárállyok kiabálnak," valiabol egy .török indulót játszanak; férfiak kimáinak vizet, virágot, gyümölcsöt, mindenki ugy .viselkedik, mánt bármikor .máskor és senki sem hagy ja el a várost. És mégis minden .szempárból kikívánkozik ia város sorsa miatt, valló kérdés. Mert .a föld .egy városát sem fenyegeti ebbein a pillanatban akkora veszély ós mégis nyugodt, oistirranoilva és .mégis szabadon, a háború közeliében. és mégis teljes békében. Olyan, ostrom .ez, amelynek tüzelése nem hallható, lamélynek hatását egy tenger választja el •céljából;, öly veszély ez, mellyel nyugodtan szembe lehet nézni. Nemcsak a keleti közöny kötethez,menyének tudhaitó be, hanem a kormány dicsőségére is válik, hogy ily komoly órákban ennek az óriási városnak miniden részében olyan példás nyugalom uralkodik. Reggelemként azonban, mindenki érzi; liogy kívülről .egy .láthatatlan és hallhatatlan hatalom tör a város bejáratai félé. lMin.de,nbi érzi, imánt fesizül a tetterő minden idegszála, de érzékeivel .senkiiisem veszi észre a veszélyt. Itt és a zűrzavar ezen világában egyedül itt toíliull ma a Szibilla ajkaira az a kérdés.: vájjon elgy teljesen páratlanul álló, semmd!v.el sem pótolható emberi remekmű, amit a munka és .a történelem 'létesített, elpusztuljon-e vaigy maradjon meg? íMert Bizánc vagy Stambul, az utolsó nagyobbistiiilü réigi város, Bizánc, a Kellet összes fajainak, szánéinak, vallásainak ós népéinek ez a csodaszép városa: megszűnnék, ha oroszszá lenne! Akármint .beverődnek iis a föld ezen egyetlen Ihölyón a népek, .mind keletiek •és az orosz nieim az. 'A német sem az. lAzonlbam a német schasem törekedett itt uralomra, esaik befolyásra. A /németség átsegítette ezt a várost a. XX. századiba és nem bántja. Az orosz élpuisztritaíná és visszavetné a XVII. századba. Ezt tanítja az .orosz vérmérséklete, története és birodalmának ,aiz elhelyezkedése. Ezzel szemben nem dicsérhető eléggé az a .tapintat, .okosság és tartózkodás, .amellyel a németség ügy. kereskedelmi, imánt. katonai téren korlátok közt tartja az ő 'befolyásét. Évtizedes iskolázás válik most gyümölcsözővé. Bármerre telku.t a szem, imindemütlt vár alkozásteljcsen mered az acélcső az angolok fellé. Feketén, mint valami papiros si'lhouietfek, fekszenek a hadihajók az öhöiliben, akár a házőrző ebek láncom (kötve, melyet megoldanak,, amint tolvaj közélédik. A tengerpart mentén' mindenütt katonák .gyakorlatoznak. A nagy Ihidön keresztül két ezred vonul hazafelé. IMagasi férfiak, erősek és fiatalok, soíkian épen klasszikus termetűek, fáradtságuk dacára ás délcegen,, kifogástalan felsaeréléssel .és fegyverekkel. iA nemes vörös zászló könnyeidén (lebeg a, két első sor fölött és az ut szélén álló törökök azza'l a. szép gesztussal érintik fezüket, amellyel a mohamedánok szokták tiszteletüket myiivámitani. Mindenki minden áldioizatra kész. A nagy; nnoisémaik méig az eildialha jójában is tábort ütöttek és néhány száz ember tanyázik, eszik és alszik ott. (Nagy csizmáikat a kezükben! tartják, amiig a templom 'bensőjében fel s a,lá járkálnak. A mozlim .gyöngéd logikája csak igy tudja e szent helyen a háború tisztátalanságát a vallás tisztaságából távol tartana. Fer.n a stambnli dombon hatalmas diadálkapu emelkedik a .levegőbe. Alatta erőiaen felfegyverezett őrök, .akik rikitóan vörös sisakjaik áM bizalmátlaínuil nézik a jövevényt, alkat eigy pillanatra sem hagynak egymagában elhaladni. lAmott fehér márványból épült mór torony, a tág téren két pavilllon, az egyik sarokban sátrak egymás melllett, odébb egy nemes külsejű, széles homlokzatú palota áll szabadon. 'Ebiben imükiödik mást Bizánc esze. Nagy termekben, bosisizu térképek előtt ifériiak .ülnek, törökök és németek, akikre a sors most a tenge.rszorc.sok fölötti őrködést bizt'a. Mert ez a hadügyminisztérium. Tizenöt évszázad óta bárki 'tekintett le erről a dombról, később erről a toronyról, ugyanazt a képet látta, nem nagyobbodott meg és nem is lett kisebbé. Ezen évszázadok folyamán csak egyetlen egyszer lehetett ágyuk feli,vililanását, a. város megostroinlását ós elfoglalását látni. 462 esztendeje ennek és a hódítók akkor ép azoiki az ozmánok voltak, akiknek az utódait most a történélem arra szólítja fel, llnogy tartsák meg azt, aimit atyáik megszereztek. Odaát a dombos Hercegek szigetei terülnek él. Minden zöldbe borult rajtuk .és Therápia kertjlei virulnak. Itt nincs háború, itt tavasz van. A Bcszporus kék és az égen egy báránylfsihőcskie setnl látható. Bizánc még lá'ltl .és ihaszltullaui erőlködik kivül dühös .arokiifejezéssel: a lát'hatalan és ha.liiliatatlan eldleinség... Éjszakai rohamok. Kárpáti harctér, március. iA háború rossz cbdaiiai közt semmi sem oly borzasztó, mint az éjszakai támadások, 'noibataioik és csatározások. Bizonytalanságok, vak, fekete, zimankós' éjszakák. ,A misztikus, félelmetesen csendes élőnyomulások hegyszakiadékidkon,, erdőkön és hegytetőkön át. (A lengyelországi .és galliciai csaltáknál még alig ment ilte a nap, -alig alkonyult, az orosz ütegek liassa.il eülhaillgaittak a gyalogsági tűzzél együtt, Most ellenben a támadások éjjel-napjxil folynak s a harcok a legvehemensebbek és Ileigmakacsabbiak. .Katonáink, a vitéz honvédelk és a rettenthetetlen nyugal'mu német .csapatok már mosolyognak az ilyen éjjeli 'támadásnak, .Estefélé már nevetve, jókedvűen viccelnek az orosz támadásokon: — .Vájjon hány .muszka harap az éjszaka a fűbe? — Talán a pocsolyába, akarod mondani testvér, — jegyzi meg egy másik katona nevetve, — mert hát itt .ném nagyon, látsz komám méig nyáron se füvet ebben a sziiklaorszlágban. — -Hát még hány fogja a fogát rám vicsorgatni, amiint lóg a sodronyakadálydkon! Ugy-e, német sógor? — Ja, jó! — válaszol a német katona, ki •a kézmozdulatokból és az arcjátékból kiveszi,