Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-04 / 81. szám

Szeged, 1915. április 4. DÉLMAGYARORSZÁG. Meghiusult belga és francia támadások. Berlin, április 3. A nagy főhadiszállás jelenti: A belgák egy kísérlete, hogy március 31-én telük elragadott Hocknkolostormajort "visszafoglailják, meghiúsult. Bois de Pretreben a franciáknak egy előretörése sikertelen maradt. A franciáiknak Mühlhausentöl nyugatra intézett támadását visszavertük. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A NYUGATI HELYZET. Berlin, április 3. Gaedke ezredes a Vor­warts miai számában figyelemreméltó cikket közöl az általános Iharötéri helyzetről. Arra a következtetésre jut, hogy a helyzet nyugaton aránylag jó. Joffre híres offenzívája a Clham­pagneban kudarccal végződött. French híres sikerei Neuve-Ghapelle körül ipedig olyanok voltak, hogy a győzelmi mámor után 'hamar bekövetkezett az émelygés. A németek hadál­lásai ugyanis sehol sem rosszabbodtak, már tudniillik annyiban, Ihogy harcvonalunk ép oly •messzire esik az ellenséges lövészárlkoktó'I, mint annakelőtte, vagy talán még messzebb. A nyugati harctéren az egyensúly folyvást ingadozó, de bármely pillanaúban bekövetkez­hetik, hogy a németek áttörik az ellenséges frontot. Hogy ez a kedvfező fordulat beáll-e és; mikor következik be, arra nézve ebben a pilla­natban semmiféle támaszpont nincsen. A né­met hadsereg nyugodtan várhat. Francia részről azt hirdetik, ihogy két és fél millió ka­tona vari a harcvonálban és 1,250.000 a fran­cia tartalék, Ez lehetséges. ANGLIÁBÓL CSAPATOKAT SZÁLLÍTA­NAK INDIÁBA. Stockholm, április 3. A Dagbladed tudó­sítója kerülő utón jelenti Londonból, Ihogy az angol hadügyminisztérium: európai katonákat küldött kilenc csapatszállító gőzösön Indiába. 'Ugy látszik, Indiában nagy a veszedelem. Ezt bizonyltja az is, hogy a legnagyobb londoni kereskedőcégeik tiz nap óta nem kaptak sem táviratot, sem levelet Indiából. A török főhadiszállás jelentése. Konstantinápoly, április 3. A főhadiszál­lás a következőket teszi közzé: A Dardanel­lákban és a többi hadszintéren nincs jelentő­sebb változás. Március 21-én egy angol cir­káló bombázta a Hedzsasz-parton fekvő Mui­leh községet és csapatokat akart partraszálli­tani. Szándékának keresztülvitelében megaka­dályoztatván, a legközelebbi napokban öt óra hosszat bombázta a helységet, miközben a mecset, amelyet a tüz legerősebben ért, el­pusztult és néhány ház megsérült. Az ellenség ismét kísérletet tett, hogy csónakokon csa­patokat szállítson partra, de csapataink és a felfegyverzett lakosság elűzte az ellenséget, miközben az utóbbi súlyos veszteségeket szen­vedett. Erre a cirkáló visszavonult. Részünk­ről nem volt veszteség. LIBAU BOMBÁZÁSA. Genf, április 3. Francia lapok közlik, hogy a németek ágyúi Libau bombázásakor három embert megöltek, hetet megsebesítettek, tizen­öt házat rombadöntöttek és a városban sok­helyütt eltépték a villamos vezetékeket. A ki­kötőben horgonyzó Baltika hajó a bombázás­tól súlyosan megsérült. OLASZ GYÁRAK VISSZAÉLÉSE. Milano, április 3. Az olasz kormány — mint annak idején a lapok is jelentették, — vizsgálatot indított több olasz cég ellen, mert kiderült, hogy azok nehéz tüzérséghez való löveg alkatrészeket szállítottak egy hadviselő allamnak. A Sera mai jelentésé szerint a vizs­közös. A gyújtogató Izwolskyék, Delcassék, Greyek lehetnek, a német csatáinak élén Vil­mos császárok járhatnak, de a lelkesülés si­koltása a népek szivéből tör ki s az a lendület, mely a népek viharjának tempója, & az az erő, mély itt küzd s a szellem, mely itt áldoz, az nem a személyes nagyságé, Ihanelm; a nagy közösségeké; az a, történélem epiíer.omenon­ja, valámiféle a nemzetek szinte felett járó, lá'hatatlan hatalom! A felébredt közszellemnek ilyenkor csak egy izgalma van, egybe akar folyni, ihogy nagy s erős lehessen! A háboru oly láng, mely körülnyaldossa az érdekellentétekben külön­vált s az önzésben külön fagyott, hideg tö­megeket, átlheviti s a közös érzések hévében eggyé, (még pedig izzó egységgé olvasztja őket; tüz az mind, bárhogy Ihivják; tüz az, bárimi volt előbb, akár a szegénység sziklás partjairól, akár a gazdagság televény földijé­ről való; tüz és ég! Az egység s a közösség szükségessége, a történelmi hivatásnak meg­őrzése 'megszüntet minden zsörtölődést, szét­foszlat minden különállást s pártiíoglá'lást s a felületesség civódásainák zaját a mélységek harmóniája csitítja el. A pesszimisták, akik ötölnek-hatolnalk s az intellefctuellek, kik kri­tizálnak s kifogásolnák, ilyenkor szétrebben­ve, meghúzzák magukat, mint az ijedt tücs­kök, mikor az éke széthasogatja az, őszi tarló rögeit. Ezeké az okoskodás s a telhetetlen­ség; de az egészséges s erőteljes néprétegék­ben a küzdelmek lelke, mint bizalom', bátor­ság s hősiesség jelentkezik s ezek nem avult fogalmakat, nem fáradt gőzt, hanem friss élet­erőket, friss, dagadó s azért repesztő érzése­ket állitanák bele a világba s azokkal csinál­nak is uj világot! Ugy látom, hogy ez 'az emberifölényes erő ébred fel a történelem nagy korszakában, — ez ébred fel s küzd a mostani világháború­ban is. Ez az erő természetes, hogy a küzdő népek ereje; de azért valahogyan imégsemi áz övék, nem az övék, ahogyan őket ismerjük s látjuk az élet napszámában, — nem az övéik, ahogyan bemutatkoznak közönségesén előt­tünk, hanem az egész fajnak erőkészlete az, melyet még fel nem- élt s ímely a múltból ju­tott rá, hogy a gondviselés tervei szerint jö­vendő történéseik mozgató erejéül szerepel­jen. • Mindenkiben van egy darab emberfeletti erő; mindenkiben van önmagánál nagyobb lélek. Van ilyen a nemzetekben is s ez azután a nagy időkben tör ki a milliók lelkéből. — Ilyenkor tehát nemcsak a népek jelenje s ön­tudata, hanem egész valója, — mondjuk lap­pangó lelke is s a történelmi életre váló képessége is mint személytelen, nemzeti psziché mutatkozik be s ugy látszik nekünk, mintha ismernők, de ugyanakkor megdöb­benve vesszük észre, 'hogy voltaképpen idegen nekünk, — idegen azért, mert nagyobb önma­gánál. A népeknek ez a lelke dolgozik mlost s mi csodálkozva s bámulva szemléljük erőfe­szítéseit s tisztelettel viseltetünk ez ismerős ismeretlen kinyilatkoztatása1,i, iránt. __ 8 gálát véget ért. Bebizonyosodott, 'hogy több olasz gyár foglalkozott ilyen lövegalkatrészek készítésével, igy a milanói, breseiai, bergamói, bolognai, turini, fofilii, anconai és más gyárak is. A megrendelő madnem kivétel nélkül tu­rini cég volt, 'tehát a gyárak joggal hihették, hogy e turini oég az olasz hadügyi kormány megbízottja. Valamennyi gyár igazolta, hogy jóhiszeműen járt el lés abban a hitben volt, hogy a megrendelések az olasz tüzérségnek szólnak. Tényleg azonban az olasz gyárak­ból előállított závár-részek a 75 milliméteres srapnellekhez valók, amelyeiket a frnacia tü­zérség ihásznál. A 'kormány közblépésére na­gyon sok 'kész gyártmányt koboztak el. ELFOGYTAK A VEGYISZEREK OROSZORSZÁGBAN. Kopenhága, április 3. Egész Oroszország­ban, alig van mór vegyiszer. Pétervárról táv­iratozzák, hogy jóökgdi teljesen elfogyott, brómkáli, foszfátok és más vegyszerek ára 100—150 százalékkal megdrágult'. A SEMLEGESEKBEN NEM BÍZIK MÁR AZ ENTENTE. Pétervári távirat szerint a Russkoje Slo­vo április elsejei számának vezércikke arról elmélkedik, hogy az entente csák a saját ere­jére támlaszkodlhatik, ellenben' a semleges ál­lamok részéről, nem várhat támogatást. A cikk azt fejtegeti, hogy nem lehetetlen, sőt inkább valószínű, Ihogy Bulgária meg foga támadni Szerbiát és ebben az esetben Románia Bulgá­riát nem fogja hátráltatni terveinek kivitelé­ben. Beszüntették a hajóközlekedést Amerika és Anglia között. Berlin, április 3. A Vossische Zeitungnak jelentik iNewyorfcból: Február 20-iika óta nem érekezett Angliából postahajó Amerikába és március 6-ától a mai napig nem indult hajó Angliába. Az amerikai hajókat ugyanis a dél-amerikai járatokra kötötték le, Anglia kikötői pedig tele vannak olyan hajóklkai, a melyek a matrózok sztrákja miatt nem hagy­hatják el a kikötőt. Az Amerikán Line „New­york" hajója volt az utolsó, amely Ameriká­ból elindult Anglia felé, azután március 11-én kísérletet tettek, hogy a svéd „United States" vállalja a postát Anglia számára, de a társa­ság a német tengeralattjárók veszedelmére való tekintettel, azt megtagadta. Végre ma az angol tulajdonban levő „Arabic" útnak in­dult Anglia felé. Az Amerika és Anglia kö­zötti közlekedés eme zavara óriási izgatott­ságot és nagy zavart okozott egész Ameriká­ban. A kikötők tele vannak árukkal, amelyek nem indulhatnak el s a vasutak raktáraiban annyira felszaporodott a föladott, de nemi to­vábbított áru, hogy a pályaudvarokon már a nyilt ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve fekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom