Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-30 / 102. szám

370 DÉLMAG YAROiRSZÁiG. Szeged, 1915. április 24. dóst szereztem arról a meleg elismerésről, a mely a magyar katonák példátlan katonai erényei iránt vannak. Vázsonyi Vilmos: És a polgári erények? Tisza István: Mindannyian bizonyára szives örömest adjuk meg a nemzet háláját és elismerését a -harcban álló kat-onáknak, csak az a kérdés, hogy a választójog kiterjesztése alkalmával eszköz-e ennek a hálának elismerésére? Az én véleményem szerint ebben a kérdésben félreértés van. A választójog nem egyének, vagy társadalmi rétegek megjutalmazása, hanem állami megbízatás, az állam által az -egyesre ruházott közjogi kötelesség, hivatás, amelynél nem az egyes szempontja, hanem az állam szempontja irányadó. A választójog kiterjesztésénél bizonyos szelekciót kell gyakorolni. Abban a tényben, ho-gy valaki a harctéren volt és kötelességét híven, bátran teljesítette, -ezt a szelekciót nem tudom megtalálni. Nem pedig azért, mert nem a hűbbek és bátrabbak vannak a harctéren, hanem a fizikailag erősebbek. Azok, akik itthon maradtak, nem kevés-bbé hívek és bátrak, csak fizikailag alkalmatlanok, rövidlátók, lúdtalpunk, vagy gy-engemellilék. A képviselő urak bizonyára meg vannak győződve, hogy azok, •akik fizikai okokból nem1 váltak be és nem mentek el, ha elmehettek volna, ép oly híven teljesítették volna kötelességüket. Huszár Károly: Adják meg azoknak is a választójogot! Tisza István: Az az okoskodás, amely a katonáknak meg akarja adni a választójogot, ha csak teljes 'logikai ellentmondásba nem akar keveredni, a legszélsőbb általános választójoghoz vezet. Az általános választójog behozatal Magyarországon nemzeti szerencsétlenség volna. Polónyi Géza közbeszólt valamit, majd Huszár Károly szólt: — Akinek jó a vére, legyen jó a voksa is! Tisza István miniszterelnök: Életemnek nem nagyon kellemes -emléke, -hogy ennek a nemzeti szerencsétlenségnek elhárításában Po lónyi Géza is segédkezett. (Derültség és zaj a jobboldalon.) A legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy Rakovszky képviselő ur indítványához hozzájárulhassak és kérem, ne méltóztassék azt tárgyalás alá venni. (Nagy zaj s ellentmondások az ellenzéken.) Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. Kéri, hogy álljanak fel azok, akik Rak-ovszky Indítványát tárgyaltatni kívánják. Az -egész ellenzék: a függetlenségi párt, a nép-párt és az alkotmánypárt szavazásra álIt fel, sőt néhány pártonkívüli képviselő is. Az elnök kijelenti, hogy az indítvány tárgyalását a Ház kisebbsége óhajtja, ennélfogva a többség nem kívánja a tárgyalást. Az elnök ezután javasolja, hogy a képviselőház legközelebbi ülését május 3-ikán, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsa meg és napirendjére az indemnitást, a magyar- és horvátországi pénzügyi egyezményt és a közadókról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot tüzz-e ki. Közölte egyu-ttal, hogy azokra az ülésekre, amelyeken az indemnitást tárgyalják, nem vonatkozik az ötórás tanácskozási idő megállapítása, mert a házszabályok értelmében a költségvetést vagy indemnitást legalább nyolcórás üléseken kell tárgyalni. Az ülés féltizenkettő után véget ért. 00100000000000000®] Használt bútor jó állapotban eladó. Kárász-utca 9. sz Mentés - szigorúan a szabályok szerint. (Saját tudósítónktól.) 'Szegeden van mentő állomás, 'mentő kocsi, sőt mentőik is. Illik tehát elmondani, Ihogy -miként megy nálunk néha a-z életmentés'. (A Korzóimozi egyik (délutáni előadásán hirtelen mozgás támadt: egy hatalmas herkulesi termetű közlegény levágja magát a földre, vonaglik, (hörög. Azonnal telefon állmaik az irodáiból a mentő állomásra. Aunig a mentőik beérnek a moziba a 'tűzoltó laktanyáiból (ugyanaz az utca, tizedik vagy killen-pedik ház), addig ©dk minden történik. 'Például eltelik jó 10 perc. A szerencsétlent kiviszi négy ember az előcsarnokba. Bent tovább játszanak, az embereik már nyugodtak, unár egy 'vígjátékot és két megható komoly 'darabot is élveztek. lAz embert alig hirják az előcsarnokban fogni Cseh katona, — ez látszik, különben is egy társa idegen nyelven csillapítja. Hatan alig bírják fogni. Ráugatódzik, nyöszörög, a földre veti magát, borzasztóan szenved, rossz ránézni. Két hölgy jö:n, meglátják a katonát, sikoltva kiszaladnak. Gyermekek jönnek, kérdéseinkre elmondják, a korzón hallották az esetet, — De hol maradnak a mentők? — kiált valaki, türelmetlenül. Tényleg hol maradnak? Ujiabib kínos percek. (Már a rosszul lett is nyugodtabb. Talán agonizál? Hátha meghal és uiiég -csak -orvos se látta. — Kerítsünk egy orvost! — adja ki egy vállalkozó szellemű ember. Keresik is egyiket ía kevés közül, — nincs. Csöngetés. A mentők! Mindenki föllélekzilk. Bejön -egy jóképű magyar. Csák egy kissé rossz kedvű. Látszik rajta, lliogy mentő. Majd utána jön egy másik magyar. Ö is mentő. Megállnak, tisztes •távolban a szerencsétlentől. .Mindenki örömmel várja, Ihogy sietnek menteni. 'Szépen sietnek. 'Az egyik -mentő amúgy magyarosan egy noteszt vesz ki a zsebéiből. Tiz másodpercig tart a 'müveie-t. Majld plajbászt balász Iki valahonnét. Husz másodpere. Kinyitja a száját. Megállít az eimlbar 'órája, olyan hossau művelet az egész. — Hogy híják? — kérdi a mentő bási a katonától. Az szegény csak ihiallga't, nyöszörög, kínlódik. 'Hatan alig birják lefogni. A mentők .egyike sincs e hat közt. Mi a neve? Hol lakik? — kérdi újra a men-tő ur, -most imáir a közelben levőktől. Valaki ingerülten kifakad: — Honnan tudjuk mi azt! Látja, hogy cseh katona, neim tucl magyarul, sőt e pillanatban csehül ise tudná megmondani ía nevét, oert rosszul ivlafiT j "j |~?j Pf j 9 j — Hát senki se tudja a nevit? — kérdi a ímentő olyan hangon, hogy többen kezdenék rosszul lenni. — 'Nem! .Bejött ide, megváltotta szépen a jegyét, letilt, nézte az előadást, rosszul lett, bizony senkinek se mutatkozott be szegény, — magyarázza Vass iSánldor igazgató. — Már pedig én addig nem nyúlok hozzá. mig meg nem tudom, hogy hívják, — mondja elszántan az első mentő. A második helyeslőleg bólint. És n-em is nyúlnák hozzá. Végre is az egyik cseh katona ném'etüll tudott, megértette mit akar a mentő, bediktálta a Vencel családi nevét is. lAz egész olyan sokáig tartott, hogy a ik-ét órás műsor is lepergett. Az egész olyan sokáig tartott, hogy a rosszul lett katonáról is megfeledkeztek. 'Sőt: az egész olyan sokáig tartott, lliogy a. beteg jobban is lett, gyors, avagy lassú -segélynyújtás nélkül. Meglátta a .menteiket és rémülten 'távozott. (Allitólag sulyos szívbajban szenved.) A mentő padig önérzetesen mondotta távozás előtt, hogy ő ,/szigorúan a szabáltk alapján" járt el. Akik -az esetet látták, közös foga dalimat tettek, hoigy sohasem hívnák mentőt. iMég ba ők lesznek rosszul, alkkor se ... Eisiia9tiaaaaaaaBaBaaH2aaaaaBgaBaaaaaaaaaiiaasaEaaaa33i HÍREK 0000 „Legyetek méltók hozzánk!" •Sz. J. hadnagy küldte haza a következő lelkes sorclkat ;a harctérről: Legyetek erősek, ti otthon, messze, tul a végtelen hegyeken és ne káromoljátok az Istent. Nézzétek otthonmaradt honfitársak, mi már tizedik hónapja küzdünk idekünn esőben, fagyban, télben és viharban, de nem panaszkodunk. Itt állunk őrt, fegyverre szorított kézzel, feszült figyelemmel, hulálraszántan és rátok gondolunk. Legyetek .méltók e gondolatokra. Legyetek méltók a haldoklók jajára, a sebesültek panaszára, legyetek büszkék, hogy most élhettek. Igazoljátok be, liogy ilyen társadalomért érdemes élni, érdemes küzdeni, vérezni és meghalni. iGondtotjátok arra, hogy .a jövő mégis csak Ti vagytok, ti öregek, .asszonyok és gyerekek, kik honinaraldtiatok, nem pedig mi, kik olyan sokan nem jövünk vissza többé. Legyetek méltók hozzánk! Mutassatok példát gyermekeiteknek, oldalatok mellett állanak és mosolygó szemük, éretlen, parányi kis agyuk kíváncsian várja az élet-ideált. Legyen ez az ideál a haza. Magyarázzátok el nekik, h-ogy gyermekkönyveik 'csudálatos lovagregéi ,uj életre ikáiptak az ezer meg ezer magyar katona személyében. Meséljetek nékik Magyarországiról, jövőről és szabadságról, életképes és dekadens nemzetekről, tiszteletreméltó, béikés .agg uralkodóról lés zsarnok .Despotákróil, -de mindig erős, törhetetlen hittel. Rátok van hízva a jövő, mi csak a jelent védjük. Becsüljétek meg e tisztet -oly erőivel, olly szilárdsággal és kitartással, aminővel mi milliók védjük határatokat. .Legyetek bajtársak. N-e csüggesszétek egymást, ne rémítsétek, hanem buzdítsátok honfitársaitokat. Fagyjon ajkukra a szó a kishMiieknek, Tanuljatok tűrni. Gcnodijatok az éhező várnak néma védőire, kik ott hullottak el a sáncárokban. Nem káromol ját ok-e őket, ha kicsinylőleg nyilatkoztok arról, amiért ők életüket áldozták. Bízzatok bennünk, A rossz hir sohasem igaz, mert aimit százak muilaisztottiak el, azt ezreik h-czák helyre, -életük árán, ha kell, de helyrehozzák. Hirdessétek, hogy van igazság -a földön ós nem küzdünk hiába. Erősítsétek, gondozzátok a nemzeti érzést, a magyar nemzeti öntudatot. Legyen az annál szívósabb, erösebb, mentől tovább tart a kin, a szenvedés-. Legyen az oly hatalmas, olly igaz, hogy törjön ki körötökből és szálljon ki a határra. Küldjetek nekünk hazulról is önérzetet, bi-