Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-28 / 100. szám

DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 19:15. április 28. Kötél általi halálra ítélte a hadbíróság a i»ab!ógy3§kos huszárt. (Saját tudósítónktól.) A szegedi honvéd hadbíróság a statáriális eljárás szerint hétfőn Ítélkezett Kalla Illés közhuszár felett, aki rablógyilkos merényletet követett el Fodor Antalné ellen, az asszony 'lóversenytéri laká­sán. A huszárt a statáriális biróság a 'honvéd­ség kötelékéből való kies apás mellett kötél általi halálra ítélte és a törvény szerint az ítélet végrehajtását két órán belül elrendelte. Fél hétkor hirdették ki Kalla Illés előtt a halá­los Ítéletet és fél nyolckor már felakasztották a Béke-utcai hadbírósági fogház udvarán. A huszár a tárgyaláson, az itéletkihirde­téskor és a kivégzés végrehajtásakor is a leg­különösebb nyugalmat tanúsította. Pedig nem volt elkészülve arra, hogy halálra is Ítélhetik. Arra számított legrosszabb esetben, hogy be­osztják a menetszázadba és a harctérre vi­szik. Mikor aztán felolvasták előtte a halálos Ítéletet, anélkül, hogy egy arcizma megrán­dult volna, katonásan összeütötte a bokáit és megköszönte az Ítéletet. Sem hivalkodást, sem megbánást nem mutatott. Az akasztás előtt lehúzták katonaru-háját és átöltöztették civilbe. Felvette saját daróc ruháját, amelyet kilenc hónappal ezelőtt cse­rélt föl a szép uniformissal; ezzel se.törődött. Mikor megkérdezték, mi az utolsó kivánsága, megcsillant a szemé és gyorsan felelt: „A Ka­ticával szeretnék beszélni". — Csak férfivel beszéljiet, — válaszolták. „Mit akarjak én most egy férfivel?" — szólt cinikus hangon. Szuronyos katonák vitték ki aztán az ud­varra és Kalla Illés egyenesen, határozottan lépkedett. Mintha csak a gyakorlótérre indul­na s trombitaszó ütemeire lépkedne. A bitófa alatt is katonásan álldogált, egy szót sem szólt, dacos volt és néma. Aztán egy-kettőre megtörtént a kivégzés és a gyilkos elvette földi büntetését. A tárgyalást a hadosztály biróság a Qyer tyámos-utcai épületében tartotta meg. Már nyolc óra előtt megtelt a terem hallgatóság­gal. Megjelent a hadbíróság épületében Báli Mihály m. kir. ité!ét-végrehajtó két segédjé­vel: Hermán-nal, a vejével és az ősz Gold­dal. A hó'hér lehívását a statáriális törvény rendeli. A statáriális biróság elnöke: Lippmann Lajos ezredes, tárgyalásvezető: Szerdahelyi •László alezredes hadbiró; ülnökök (szavazó birák) Korda Sándor népfölkelő százados, Perlaky Lajos százados és Blúzéi Elek főhad­nagy; ügyész dr. Kiss Dezső főhadnagy had­bíró; hivatalból kirendelt védő dr. Balogh Marcel ügyvéd. A jegyzőkönyvet dr. Löffler Andor vezette, itt vannak a törvény értelmé­ben kirendelt orvosok: dr. Léderer Dezső népfölkelő főorvos és dr. Seligman 'Hugó s ott ii! a lelkész: Kántor Jenő rómiai katíholikus tá­bori pap. (Kalla Illés vallomása.) Félkilenckor kezdődött a tárgyalás, ami­kor a vádlottat bevezették. Mögötte fegyveres honvéd helyezkedett el. Szerdahelyi alezre­des kérdéseire a vádlott halk, nyugodt han­gon válaszol: Törzsudvarnokon született, 22 éves volt virágvasárnap körül, egyszer bün­tették korcsmai duihajkodásért, a polgári élet­ben szolga volt és kocsis, a harctéren már volt. Kiss Dezső ügyész megteszi vádinditvá­nyát: Kalla Illés közhuszárt a 483. §-ba üt­köző rablás bűntettével vádolja, valamint a 213. §-ba ütköző gyilkosság bűntettével, me­lyet Fodor Antalnéval szemben, ha nem is fejezett be, de elkövetett. A tanukat a terem­be idézik és figyelmeztetik, milyen ügyben hallgatják meg őket. Majd a vádlottat hall­gatják ki. Elmondja Kalla, hogy bűnösnek érzi ma­gát, a szerencsétlen asszonyt karácsonykor ismerte meg, azt se tudta, hogy hívják, ő csak kis Böskének nevezte. Az asszony pénzelte, mint mondja, mindig adott neki 2—3 koro­nát. — Április 18-án mit akart az asszony­nál? — Pénzért mentem, mert egy krajcárom i sem volt. Reggel hétkor találkoztam vele, a I mint a kútra ment. Azt mondta, hogy várjak, még ott az apja. Később intett, hogy már jö­hetek. Bementünk a konyhába és beszélget­tünk. Én leültem egy székre, ő gyúrt. Beszél­getés közben kértem néhány koronát. Kérj at­tól, akivel szombaton sétáltál, — felelte ő. — Amikor megint ezt felelte, vettem a fejszét és ütöttem. — Miért ütött rá először? — Mert nem adott pénzt. — És másodszor miért bántotta? — Mert sivalkodott. — És aztán? — Mert vért láttam ... gondoltam ma­gamban, hogy el ne áruljon, agyonütöm. — Azután mit csinált? — Mikor már nagyon dőlt belőle a vér, a baltát letettem s az asszony fejét letakar­tam egy blúzzal. Arra a kérdésre, hogy mire kellett a pénz, azt feleli, hogy semmire, korzóra. A lak­tanyába ment s onnét a szeretőjéhez, Gyé­mánt Katihoz, akinek átadott vasárnap dél­ben három blúzt, egy szoknyát, előzőleg gyű­rűt és fülbevalót egy törülközőben, csak a kenyeret és a szalonnát hagytam, magamnál. — Az eset útán találkozott még Kati­val? — Igen. Délután a korzón voltunk. 19-én, 20-án újra találkoztunk. A moziban is vol­tunk, 21-én, szerdán emiitette Kati, hogy az újságban olvasta az esetet és hogv a leányok a gyárban mondták, hogy én voltam. Ekkor sirt a Kati. — Maga előre gondolt arra, hogy kap pénzt az asszonytól? — Tudtam, hogy kapok. Csak azt nem tudtam, hogy szombaton meglátott a Katival sétálni. (Gyémánt Kati sxerepe.) A tanuk közül először Kallós Anna ken­dergyári munkásleányt hallgatták ki. Ö itt ott volt, mikor a rablott holmikat Gyémánt Kati­nak átadta Kalla. Majd Gyémánt Kati kihall­gatása kövekezett. Törvényszéki f-ogházőr ki­séri, mert vizsgálati fogházban ül. Középter­metű, sovány, fekete leány, közönséges arcú, kissé üifrálkodni is szerethet, mert most is selyembluz van rajta.Tizenkilenc éves, két év óta ismeri Kallát, bizalmas viszonyban volt vele. Gyémánt Kati elmondta, hogy április -hó í7-én, szombaton délután a gép a szoknyáját letépte. Este elment a. boltba egy ujat vásá­rolni, ekkor találkozott Illéssel, aki azt mon­dotta, hogv „engem minden baj elér". — Jó, hogy magát nem éri — feleltem. — Engem még a guta sem ér el — mon­dotta Illés. Azzal váltunk el, hogy másnap találkozunk és délelőtt 11 óra tájban talál­koztunk is. (Ez már a merénylet után tör­tént.) Illés ekkor azt mondta, hogy olyan szép emléket ad nekem, hogv ha elvész a harctéren, eszébe jutok, amig élek. Ekkor ki­vett az erszényéből egy arany fülbevalót és nekem ada. Azt mondta, hogy a nénje küldte neki Titelröl. Örültem az ajándékoknak, be­vittem a gyárba, ahol a lányok nézegették és a fiilükbe próbálgatták. Semmit sem tudtam a dologról. Az elnök: Nem emiitette Kalla magának soha, hogy valakit eltesz láb alól? — Egyszer azt mondta, hogy ha tisz­tába jönne haza a harctérről, akkor meg­szöknék vele és boldogan élnének. — Hogy értette azt, hogy „tisztába?" — Hát ugy kérem, hogy leütött volna egy civilt, annak a ruhájába öltözött volna és "az­tán megszöktünk volna. — Mit szól ehez Kalla? — Tudomásom nincs róla. Ez a leány meg van ijedve és mindent összebeszél, (Az áldozat anyja.) Több tanú vallomásán kivül megemlitjük az áldozat anyjának, Kispéter Andrásnénak vallomását, aki az ékszereket és ruhákat fel­ismerte s 'kézbe veszi egyik kék blúzt, mely­ben legutoljára lefényképeztette magát, mivel az ma nagyon kívánta a harctéren a fényké­pet ... Arra a kérdésre, mikor tudta meg, hogy a leánya meghalt, elmondja, hogy az ura későn este jött haza, ezzel a köszöntés­sel: — Adjon Isten jobb estét, mint nekünk volt. Ezután tudta meg az urától, hogy a leá­nyát leütötték. Amidőn a tárgyaláson felmu­tatták azt a baltát, amellyel Kalla Fodornét leütötte, sírva kiáltotta: — Ó, az az átkozott! A huszárvallomásc-k közti! Schulder Jó­zsef szakaszvezető kedvező valló-mást tett Kalláról; ugyanis ő volt a kiképző altisztje Kaliának és azt állítja, -hogy ügyesebb, jobb huszár még nem volt a keze alatt. Szeretett kimaradozni engedély nélkül, de egyéb hibá­járól nem tud. (Vád és védőbeszéd.) Délben a tárgyalást felfüggesztették, majd két óra után újra folytatták. Dr. Kiss Dezső mondta el vádbes-zédét. Beigazolást nyert, hogy vádlott orvul támadt rá áldozatára. Rablási szándék vezette, hiszen rabolt is. D-e megfontolta előre a gyilkosság tervét is, amire vonatkozólag álljon a vád­lott eme vallomása: „Hogy el ne árulhasson, agyonütöm". A szándék is világos: a más'k szeretőjének eltépte a gép a ruháját s annak a számára kellett az uj blúz, át' is adta. Rablás bűntettében, valamint megkísérelt gyilkosság bűntettében kéri elmarasztalni a vádlottat. Dr. Balogh Marcell védőbeszédében föl­említi, hogy nehéz védeni a vádlottat, ki sem­mi enyhítő körülményt nem 'hozott fel, nem is alkart. Szerinte a bűnügy nincs- is oly -stá­diumban, h-ogy a büntetés kiszabásánál befe­jezett tényeket állapítsanak m-eg. A vádlott. — úgymond — ma is beszámíthatatlan. Kéri, h-ogy ne rögtönitélő bíróság hozzon Ítéletet, hanem'rendes eljárás -elé utalják az ügyet, ha nem lehet, az esetben kegyelmi kérvényt ad­janak be. A védőbeszédet mozdulatlanul, ideges lábrángásokkal 'hallgatta végig Kalla, majd mikor az elnök megkérdezte, kiván-e valamit felhozni, — igy felelt: — Nem. — Érthetetlen ... hát valamit csak -fel tud hozni, m-iért követte el? — Semmit. Az elnök ezután berekesztette az ülést azzal, hogy délután négy órakor hirdeti ki a haditörvényszék az ítéletet. ( íz ítélet.) Délután négy órakor nyitotta -meg ujból az ülést az elnök. Ezúttal csak azt az előter­jesztést tette, hogy a biróság meghozta az Ítéletet. Jóváhagyás végett azonban a kerü­leti parancsnok elé kell terjeszteni -és csak a jóváhagyás megtörténte ütán, délután félhat­kor fogják kihirdetni. Ekkor már mindenki tudta, hogy Kalla Illés sorsa m-eg van pecsé­telve, mert a halálos ítéletet kell a kerületi parancsnok elé terjeszteni. Még öt óra is alig volt, és a hadbírósági tárgyalóterem teljesen megtelt hallgatóság­gal. A városban gyorsan elterjedt a -hire. hogy akasztás lesz és a Gyertyámo-s-uteában hatalmas tömeg verődött össze. Bent a tár­gyalóteremben alig lehetett helyhez jutni. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom