Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-28 / 100. szám

DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 19:15. április 28. Kötél általi halálra ítélte a hadbíróság a i»ab!ógy3§kos huszárt. (Saját tudósítónktól.) A szegedi honvéd hadbíróság a statáriális eljárás szerint hétfőn Ítélkezett Kalla Illés közhuszár felett, aki rablógyilkos merényletet követett el Fodor Antalné ellen, az asszony 'lóversenytéri lakásán. A huszárt a statáriális biróság a 'honvédség kötelékéből való kies apás mellett kötél általi halálra ítélte és a törvény szerint az ítélet végrehajtását két órán belül elrendelte. Fél hétkor hirdették ki Kalla Illés előtt a halálos Ítéletet és fél nyolckor már felakasztották a Béke-utcai hadbírósági fogház udvarán. A huszár a tárgyaláson, az itéletkihirdetéskor és a kivégzés végrehajtásakor is a legkülönösebb nyugalmat tanúsította. Pedig nem volt elkészülve arra, hogy halálra is Ítélhetik. Arra számított legrosszabb esetben, hogy beosztják a menetszázadba és a harctérre viszik. Mikor aztán felolvasták előtte a halálos Ítéletet, anélkül, hogy egy arcizma megrándult volna, katonásan összeütötte a bokáit és megköszönte az Ítéletet. Sem hivalkodást, sem megbánást nem mutatott. Az akasztás előtt lehúzták katonaru-háját és átöltöztették civilbe. Felvette saját daróc ruháját, amelyet kilenc hónappal ezelőtt cserélt föl a szép uniformissal; ezzel se.törődött. Mikor megkérdezték, mi az utolsó kivánsága, megcsillant a szemé és gyorsan felelt: „A Katicával szeretnék beszélni". — Csak férfivel beszéljiet, — válaszolták. „Mit akarjak én most egy férfivel?" — szólt cinikus hangon. Szuronyos katonák vitték ki aztán az udvarra és Kalla Illés egyenesen, határozottan lépkedett. Mintha csak a gyakorlótérre indulna s trombitaszó ütemeire lépkedne. A bitófa alatt is katonásan álldogált, egy szót sem szólt, dacos volt és néma. Aztán egy-kettőre megtörtént a kivégzés és a gyilkos elvette földi büntetését. A tárgyalást a hadosztály biróság a Qyer tyámos-utcai épületében tartotta meg. Már nyolc óra előtt megtelt a terem hallgatósággal. Megjelent a hadbíróság épületében Báli Mihály m. kir. ité!ét-végrehajtó két segédjével: Hermán-nal, a vejével és az ősz Golddal. A hó'hér lehívását a statáriális törvény rendeli. A statáriális biróság elnöke: Lippmann Lajos ezredes, tárgyalásvezető: Szerdahelyi •László alezredes hadbiró; ülnökök (szavazó birák) Korda Sándor népfölkelő százados, Perlaky Lajos százados és Blúzéi Elek főhadnagy; ügyész dr. Kiss Dezső főhadnagy hadbíró; hivatalból kirendelt védő dr. Balogh Marcel ügyvéd. A jegyzőkönyvet dr. Löffler Andor vezette, itt vannak a törvény értelmében kirendelt orvosok: dr. Léderer Dezső népfölkelő főorvos és dr. Seligman 'Hugó s ott ii! a lelkész: Kántor Jenő rómiai katíholikus tábori pap. (Kalla Illés vallomása.) Félkilenckor kezdődött a tárgyalás, amikor a vádlottat bevezették. Mögötte fegyveres honvéd helyezkedett el. Szerdahelyi alezredes kérdéseire a vádlott halk, nyugodt hangon válaszol: Törzsudvarnokon született, 22 éves volt virágvasárnap körül, egyszer büntették korcsmai duihajkodásért, a polgári életben szolga volt és kocsis, a harctéren már volt. Kiss Dezső ügyész megteszi vádinditványát: Kalla Illés közhuszárt a 483. §-ba ütköző rablás bűntettével vádolja, valamint a 213. §-ba ütköző gyilkosság bűntettével, melyet Fodor Antalnéval szemben, ha nem is fejezett be, de elkövetett. A tanukat a terembe idézik és figyelmeztetik, milyen ügyben hallgatják meg őket. Majd a vádlottat hallgatják ki. Elmondja Kalla, hogy bűnösnek érzi magát, a szerencsétlen asszonyt karácsonykor ismerte meg, azt se tudta, hogy hívják, ő csak kis Böskének nevezte. Az asszony pénzelte, mint mondja, mindig adott neki 2—3 koronát. — Április 18-án mit akart az asszonynál? — Pénzért mentem, mert egy krajcárom i sem volt. Reggel hétkor találkoztam vele, a I mint a kútra ment. Azt mondta, hogy várjak, még ott az apja. Később intett, hogy már jöhetek. Bementünk a konyhába és beszélgettünk. Én leültem egy székre, ő gyúrt. Beszélgetés közben kértem néhány koronát. Kérj attól, akivel szombaton sétáltál, — felelte ő. — Amikor megint ezt felelte, vettem a fejszét és ütöttem. — Miért ütött rá először? — Mert nem adott pénzt. — És másodszor miért bántotta? — Mert sivalkodott. — És aztán? — Mert vért láttam ... gondoltam magamban, hogy el ne áruljon, agyonütöm. — Azután mit csinált? — Mikor már nagyon dőlt belőle a vér, a baltát letettem s az asszony fejét letakartam egy blúzzal. Arra a kérdésre, hogy mire kellett a pénz, azt feleli, hogy semmire, korzóra. A laktanyába ment s onnét a szeretőjéhez, Gyémánt Katihoz, akinek átadott vasárnap délben három blúzt, egy szoknyát, előzőleg gyűrűt és fülbevalót egy törülközőben, csak a kenyeret és a szalonnát hagytam, magamnál. — Az eset útán találkozott még Katival? — Igen. Délután a korzón voltunk. 19-én, 20-án újra találkoztunk. A moziban is voltunk, 21-én, szerdán emiitette Kati, hogy az újságban olvasta az esetet és hogv a leányok a gyárban mondták, hogy én voltam. Ekkor sirt a Kati. — Maga előre gondolt arra, hogy kap pénzt az asszonytól? — Tudtam, hogy kapok. Csak azt nem tudtam, hogy szombaton meglátott a Katival sétálni. (Gyémánt Kati sxerepe.) A tanuk közül először Kallós Anna kendergyári munkásleányt hallgatták ki. Ö itt ott volt, mikor a rablott holmikat Gyémánt Katinak átadta Kalla. Majd Gyémánt Kati kihallgatása kövekezett. Törvényszéki f-ogházőr kiséri, mert vizsgálati fogházban ül. Középtermetű, sovány, fekete leány, közönséges arcú, kissé üifrálkodni is szerethet, mert most is selyembluz van rajta.Tizenkilenc éves, két év óta ismeri Kallát, bizalmas viszonyban volt vele. Gyémánt Kati elmondta, hogy április -hó í7-én, szombaton délután a gép a szoknyáját letépte. Este elment a. boltba egy ujat vásárolni, ekkor találkozott Illéssel, aki azt mondotta, hogv „engem minden baj elér". — Jó, hogy magát nem éri — feleltem. — Engem még a guta sem ér el — mondotta Illés. Azzal váltunk el, hogy másnap találkozunk és délelőtt 11 óra tájban találkoztunk is. (Ez már a merénylet után történt.) Illés ekkor azt mondta, hogy olyan szép emléket ad nekem, hogv ha elvész a harctéren, eszébe jutok, amig élek. Ekkor kivett az erszényéből egy arany fülbevalót és nekem ada. Azt mondta, hogy a nénje küldte neki Titelröl. Örültem az ajándékoknak, bevittem a gyárba, ahol a lányok nézegették és a fiilükbe próbálgatták. Semmit sem tudtam a dologról. Az elnök: Nem emiitette Kalla magának soha, hogy valakit eltesz láb alól? — Egyszer azt mondta, hogy ha tisztába jönne haza a harctérről, akkor megszöknék vele és boldogan élnének. — Hogy értette azt, hogy „tisztába?" — Hát ugy kérem, hogy leütött volna egy civilt, annak a ruhájába öltözött volna és "aztán megszöktünk volna. — Mit szól ehez Kalla? — Tudomásom nincs róla. Ez a leány meg van ijedve és mindent összebeszél, (Az áldozat anyja.) Több tanú vallomásán kivül megemlitjük az áldozat anyjának, Kispéter Andrásnénak vallomását, aki az ékszereket és ruhákat felismerte s 'kézbe veszi egyik kék blúzt, melyben legutoljára lefényképeztette magát, mivel az ma nagyon kívánta a harctéren a fényképet ... Arra a kérdésre, mikor tudta meg, hogy a leánya meghalt, elmondja, hogy az ura későn este jött haza, ezzel a köszöntéssel: — Adjon Isten jobb estét, mint nekünk volt. Ezután tudta meg az urától, hogy a leányát leütötték. Amidőn a tárgyaláson felmutatták azt a baltát, amellyel Kalla Fodornét leütötte, sírva kiáltotta: — Ó, az az átkozott! A huszárvallomásc-k közti! Schulder József szakaszvezető kedvező valló-mást tett Kalláról; ugyanis ő volt a kiképző altisztje Kaliának és azt állítja, -hogy ügyesebb, jobb huszár még nem volt a keze alatt. Szeretett kimaradozni engedély nélkül, de egyéb hibájáról nem tud. (Vád és védőbeszéd.) Délben a tárgyalást felfüggesztették, majd két óra után újra folytatták. Dr. Kiss Dezső mondta el vádbes-zédét. Beigazolást nyert, hogy vádlott orvul támadt rá áldozatára. Rablási szándék vezette, hiszen rabolt is. D-e megfontolta előre a gyilkosság tervét is, amire vonatkozólag álljon a vádlott eme vallomása: „Hogy el ne árulhasson, agyonütöm". A szándék is világos: a más'k szeretőjének eltépte a gép a ruháját s annak a számára kellett az uj blúz, át' is adta. Rablás bűntettében, valamint megkísérelt gyilkosság bűntettében kéri elmarasztalni a vádlottat. Dr. Balogh Marcell védőbeszédében fölemlíti, hogy nehéz védeni a vádlottat, ki semmi enyhítő körülményt nem 'hozott fel, nem is alkart. Szerinte a bűnügy nincs- is oly -stádiumban, h-ogy a büntetés kiszabásánál befejezett tényeket állapítsanak m-eg. A vádlott. — úgymond — ma is beszámíthatatlan. Kéri, h-ogy ne rögtönitélő bíróság hozzon Ítéletet, hanem'rendes eljárás -elé utalják az ügyet, ha nem lehet, az esetben kegyelmi kérvényt adjanak be. A védőbeszédet mozdulatlanul, ideges lábrángásokkal 'hallgatta végig Kalla, majd mikor az elnök megkérdezte, kiván-e valamit felhozni, — igy felelt: — Nem. — Érthetetlen ... hát valamit csak -fel tud hozni, m-iért követte el? — Semmit. Az elnök ezután berekesztette az ülést azzal, hogy délután négy órakor hirdeti ki a haditörvényszék az ítéletet. ( íz ítélet.) Délután négy órakor nyitotta -meg ujból az ülést az elnök. Ezúttal csak azt az előterjesztést tette, hogy a biróság meghozta az Ítéletet. Jóváhagyás végett azonban a kerületi parancsnok elé kell terjeszteni -és csak a jóváhagyás megtörténte ütán, délután félhatkor fogják kihirdetni. Ekkor már mindenki tudta, hogy Kalla Illés sorsa m-eg van pecsételve, mert a halálos ítéletet kell a kerületi parancsnok elé terjeszteni. Még öt óra is alig volt, és a hadbírósági tárgyalóterem teljesen megtelt hallgatósággal. A városban gyorsan elterjedt a -hire. hogy akasztás lesz és a Gyertyámo-s-uteában hatalmas tömeg verődött össze. Bent a tárgyalóteremben alig lehetett helyhez jutni. A