Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-21 / 94. szám

Szeged, 1915. április 21. 1 >ELMA G Y ARORSZÁG. H — Egy gyalogos tisztünk naplójából — dezte. A Ghios és a szárazföld közötti tengerszorosban a cirkálók utolérték a torpedónaszdot és hevesen lövöldöztek rá, de nemi találtak. A naszád legénysége, miután látta, hogy nincsen menekvés, zátonyra engedte a naszádot, de előbb a torpedókat és a .muníciót a tengerbe dobta. A 7. HADTEST JÓZSEF FŐHERCEG TISZTELETÉRE. Varcmnó, április 20. József főherceg hadtestének, a 7. hadtestnek a Kárpátokban aratott legutóbbi győzelmeit szép összejövetellel ünnepelték ma meg Varrón. A főherceg tiszteletére résztvett a vacsorán Frigyes főherceg, hadseregünk főparancsnoka, továbbá a német és az osztrák-magyar vezérkar több magasrangu tisztje, valamint Lipót Szalvátor főherceg, tüzérségi főparancsnok is. AMERIKA KÖZBELÉPETT MEXIKÓ ÉRDEKÉBEN. Kopenhága, április 20. A íNovotje Vremja tokiói táviratot közöl, amely szerint az ottani amerikai nagykövet hivatalos lépést tett a japán kormánynál japán hadihajóknak mexikói vizeken történt összevonása ellen. TÁRGYALÁSOK BOLGÁR—ROMÁN EGYEZSÉG LÉTREHOZÁSÁRA. Bukarest, április 20. Szófiából jelentik: A Dnevnik értesülése szerint a bolgár és a román kormány között ismét megkezdődött a tárgyalás;, amelynek célja, hogy a két állam külső politikai kérdéseiben megegyezzenek. A Dnevnik szerint a bolgár kormány a tárgyalást azzal az óhajtással kezdte meg, hogy a megegyezés minél előbb jöjjön létre. EGY SZENZÁCIÓS BOLGÁR RÖPIRAT OROSZORSZÁG ELLEN. A Ki fog győzni? cimii brosúra szerzője, az ismert nevü bolgár publicista és politikus, Keremetschiw dr. „Hogyan vezetik tévútra a népet?" cimen szenzációs uj röpiratot bocsátott ki, amely az elsőnél is nagyobb feltűnést idézett elő. A szerző kíméletlen hangon leplezi le müvében Oroszország hódítási politikáját és megállapítja, hogy az 1877—78-iki orosz—török háborúnak ;sem: volt Bulgária felszabadítása a célja. Hivatkozik a szerző arra a biztos alapokon nyugvó szövetségre, mely Ausztria-Magyarország és a német birodalom között az entente államok egymás közötti viszonyával szemben fennáll. A Bulgáriára zuhant katasztrófa — úgymond — a Gesov kabinet esztelen politikájának a következménye volt. A katasztrófát Oroszország •készítette elő. Ha a russzofllek ma még azt kívánják, hogy Bulgária Oroszországgal menjen, akkor tudatos hazaárulást követnek el. A bolgár fegyvereknek habozás nélkül a kétszínű Oroszország ellen kell irányulniok, a mennyiben ennek tényleg eszébe jutna, mennyiben ennek tényleg eszébe jutna, hogy lábát bolgár földre tegye. — Harcias komolysággal hagyják el a zászlóaljak állomáshelyüket a muzulmánok és horvátok áldása között, akik győzelmünkért imádkoznak. Két menetnap. A hőség és a por megszabadítja a csapatokat gyöngélikedőiktől, a tartalékosokat pedik megedzi a közeli fáradalmakra. Az elbucsuzkodás elfelejtve s egyáltalán; nincs az az érzésünk, hogy a 'halál elé megyünk. Inkább uagy az örömünk, hogy egyszer vége a tespedt békének és hogy alkalmunk nyílik hazánknak és magunknak a minket megillető helyet kivivm. A legénység dalol és nem1 zavarja örömüket az sem, hogy mindinkább megszaporodnak a ihábonus jelek. A csendőrök és népfölkelők lázadókat kisérnek. A népföikelők az ő hosszú Werndlszuronyaikkal éppenséggel ijesztők, amint menetoszlopaink mellett elhaladnak. A vakítóan fehér országút mentén égő házak, menekülő törökök a határszélről, mint szegényes cókrnókjukkai megrakott szekereik mellett ballagnak. Még egy rövid kapaszkodó és lábaink alatt fekszik a hatalmas G. Polje, melyet túlérett gabonaföldek és buja legelők borítanak. Számtalan nyáj, 'a pásztorok közt néhány díszpéldány az öreg törökökből. Az ellenség felé eső lejtőn barátságos zöld közül kikandikálnak G. és A. helységeik piros háztetői. Mögöttük hirtelen emelkedik kopár sivárságban egy meredek sziklafal. Hatalmas ellentétek. És amilyen 'a természet, olyanok az emberek is itt. Félig gyermekek, félig rablók. A Karszt itt .minden esodálatosságával tárul .fel a szemlélő előtt. A termékeny hegységben1 szétszórtan feküszne'k az egykori; urak: a törökök várszerű karaulái. 'Nevetségesen; csekélyek lehettek azok a csapatok, amelyekkel ezt a járhatatlan vidéket évszázadokon át tartották megszállva. Tehát odaát fekszik Montenegró. Legénységünk kíváncsian nyújtogatja a nyakát. Ott fönn ülnek Nikita sólymai. Csak ugy csuroghat a nyáluk 'azon kövér ürük láttára, a melyek pelyhes felhőként takarják a zöld bársonylegeiőt. De éles szemükkel látják bizonyára azt a vékony, szürke fonalat is, amely végtelen hosszúságban húzódik a 'határ felé. És ha ezeknek a sólymoknak elég jó fülük is volna, meghallanák az éneket is, mely Ausztria-Magyarország minden nyelvén: németül, magyarul, csehül, lengyelül és ruténül hangzik és amely sziklaszilárd bizalomról regéi. Este fefé elérjük A .. .-t. A Illőségnek és a hosszú menetelésnek érezhető a 'hatása. De csakhamar elfel'jtve a fáradtság és a szomjúság, A zsázlóaljnak az M .. .-tői északkeletre fekvő magaslatok ellen kell támadnia. Mintha valami .villamos áram: futott volna végig a zászlóaljon. A derék határvadászcsapat egyik tisztje, akin meglátszik, hogy már megszagolta a puskaport, tájékoztat. Közvetlenül A ... előtt elhagyjuk az országutat és egy meredek kapaszkodó után elérjük a határvadászok őrházát. Készen (ártott fegyverrel elhaladunk egv házcsoport mellett, távcsöveinkkel pedig átkutatjuk a terepet. Egy hordó vörösbor a sziverősitő, azután eltűnnek — a parancsnak megfelelően — az est sötétjében a vékony rajvonalak. Nincs ellenállás, nincs lövés, de a Karszt, az rettenetes. Csuszva-kuszva, ugrálva nyerünk teret. A törpe bükk sürü bozótja eltakarja a szakadékokat. Hihetetlenül SZÍVÓS növényzet. Az éles kard hatástalan. Az éjszka enyhe. A zászlóalj rajvonalakban várja a hajnal pirkadását. A mészsziklák a hold ezüstös fényében télies képet mutatnak, pedig nyár van. A nagy csendben minden zörrenés, minden madárcsipogás, a legfesziiltebb figyelmet kelti. Senkisem gondol alvásra. Előőrsök és tiszti őrségek óránkinti felváltással. A tiszti szolgák értékes holmijukkal elmaradtak. A napkelte előtti szürkületben néhány montenegrói gyülekezett össze a szemben levő hegynyergen. Távolság 1800—,2000 lépés. Nekünk ez tulmessze és az a néhány ember nem cél. Megvárjuk szomszéd oszlopaink érkezését. Napkelte után eltűnt az ellenség. Jön a reggeli. Odaát élénk tüzelés kezdődik. Sohasem halott kettős hang és magasan fölöttünk énekel, fütyül valami a levegőben. Közben cserebogárszerü zümmögés. Önkéntelenül is meghajlik az ember, ha ilyen zümmögés közvetlenül soraink fölött surran el. Semmit sem érzek, pedig egy kis lámpaláz nem volna csodálható a debütnél. Pszichologikus kíváncsisággal vizsgálom az idegeimet — semmi. Az urak mellettem, dohányoznak és 'beszélgetnek. Itt-ott hangos kacagás hallatszik, ami egy-egy sikerült helyzetéle folytán támad. A legénység a felülmúlhatatlan, természtes fedezéket oly ügyesen használja ki, ahogyan, az béke idején sohasem volt elérhető. Csak a fejük bukkan néha elő a hasadékból és a cigaretta kedves füstje száll a törpebükk fölé. Komikus jelenségekben sincs hiány. Egy helyütt például egy eleven bokor kelti fel. figyelmünket. Egy gyalogos túlhajtotta becses személyiségének a mászik hozását. Köröskörül tele van aggatva ágakkal, egy-egy galy még a gomblyukaiba is kerül. S ott — óh, hiúság netovábbja! — az egyik a zsebkendőjét használta bajuszkötőül1. Az ellenség erősebben tüzel és pontosabban céloz. ,A visszhang pokoli a sziklák között és vége a tréfálkozásnak. A támadást elrendelő parancs megváltásiként hangzik és mint a megbolygatott ihangyabolyból özönlik elő a fegyveres nép a sziklák közül. Csukaszürkénk kitűnő fedőszin a Karsztban. Minden szakasz, minden raj önállósítja magát, a szakadékos. terep lehetetlenné teszi az egységes vezetést. A vezényszók közül csak az „Előre!" hallható. Veszteségek állanak be és rákényszeritenek minket az általános tüzelésre. Jobbról tőlünk felkúsznak a csukaszürkék a mélyből. A tüzérség olyan spektákulumot csinál, aminőt az ember fel sem tételezne ezekrőd a kis izéikről (hegyi á,gyukról van szól). Tőlünk balra saját századaink harcolnak és a gépfegyverek fülsiketítőén kattognak. Az ellenséges vonal mögötti lépcsőzetes sziklafalakon a többszörös visszhang csak fokozza a harci zajt. A hőség rekkenő, a szomj gyötrő. Egy bá tor tizedes ellátja a raj vonalat vízzel. Az első halottak neve keresztülszáguld a. rajvcnalon, egyik odaorditja a másiknak. Már három órája tart a harc. mintegy ezer lépéssel haladtunk előre. Körülbelül, dél felé zugnak el — mindeneket meglepően — első vonalaink felett a srapnellek. A védtelenség érzése fogja el az. újoncot. A lövés iránya, ugy látszik, a megfigyelő felé halad. Megelégedettség ül az arcokra, .ha oldalt, vagy hátul robban szét tompa csattanással a vad löveg. Minket, tiszteket azonban más gond nyom. Támadásunk megakadt... Az ellenséges vonalban nyugtalanság észlelhető. Az ellenséges vonallal párhuzamosan. akadály van. .a front előtt. Felderítő járőrök két helyen járhatónak mondják. Délután 1 órától 4-ig négykézláb a szakadék szélére jutunk. A gépfegyverosztag mind a négy fegyverével, megdolgozza \az ellenséges állást. Távcsövön láthatni, mint porzik a kőfedezék. Egyesek föl állanak az ellenséges rajvonalban, talán, hátrálni szeretnének. De Ostiadal főhadnagy preciz tüze lekényszeriti őket. Mintegy 70 emberünk érkezik egyenkint. Szédületes a hőség. Nyitott zubbonnyal nekitámaszkodunk a sziklafalnak és egy kicsit pihenünk. Lent a mélységben van viz. A hátsó fal valóságos golyófogó. Mintha nedves ronggyal csapkodnának, ugy hangzanak a