Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-30 / 76. szám

Szeged, 1915. március 23. DÉLMAGY AROítSZÁG. 169 Varséi élet a bábura Idején. — Elrasöndja egy magyar meneküli. — Néhány nappal ezelőtt' érkezett imieg. Bu­d'apestre Varsóból Fáy Zoltán karmester, aiki tizenöt évig. működött egyik varsói színház­nál, akit most a németiek közeledtének iMrére, kiutasítottak az orosz hatóságok. Fáy Ikar-. mester, aki Budapesten ia Tisza, Kálimán-tér. 14. -számú háziban vett tolkást, a varsói álla­potokról és, viszontagságos IháziaMé valló út­járól a következőket mondta él fővárosi tudó­sítónknak : A sze-rajevói merénylet után az egész orosz közvélemény a monarchia •mellett fog­lalt állást és helyeselte a szentek irregbünte­tősét. Amig a háború (k-i nem tört, néni gon-, dolták, hogy a trónörökös meggyilkolásának komolyabb következményei lelhetnek, armól pedig uom is álmodtak, hogy Oroszország és a monarchia között kenyértörésre kerülhes­sen a sor. Csak a német wltrmátuimnak Szent­pétervárna váló .megérkezése után. ébredt Var­só tulajdonképpen annak tiití'atáta, hogy ki­tört a nagy világháború. A városban egyszer­re fenekestül felfordult minden. A hivatalok nyomban csórniagolni kezdtek s a lakosság, jofetmődu része, köze! hüsz-torimiincezar em­ber, megsejtve a jövő eseményeit, nyomban az ország belsejébe költözött. Igen sokain' vet­ték útjaikat Moszkva félé, mert még Szentpé­tervárt sem tartották elég biztc\s helynek. Kalis elfoglalása után nagy rémület tá­madt Varsóban, ArJ,t beszélték, hogy a németek feltarthatatlan erővel jönnek előre és már né­hány nap múlva Varsóban lesznek. Újból cso­magolás és menekülés. Akadtak azonban, akik nem akartak .elmenekülni, mert meg voltaik róla győződve, hogy az orosz hadvezetőség nem teszi kii ezt a iszép várost egy ostrom iz­galmainak é's szenvedéseinek, ihianeimi kard­csapás nélkül feladja. A németek humánus bá-, náslmlódjáról pedig mindenki meg volt győ­ződve, hiszen Kalisba is a legnagyobb rendben történt meg a bevonulás. A varsói újságok, amelyek rendesen csak este jelennek meg, ebben, az (Időben naponta több rendkívüli kiadást adtak, amelyeik a Heg-, képtelenebb győzelmi hírekkel voltiák fellé. Hir­dették, hogy az orosz fel tarthatatlanul falad előre Berlin felé és hogy a franciák is folyton, verik a németeket. Annál nagyobb volt a var­sói; lakosság megdöbbenése, Imiikor egyszerre, hírét vette, hogy Samsonov generális u Mla­va mellett az úgynevezett gárdaezredekből álló két hadtestével s egész vezérkarával meg-, futott. A városiban mindenki tudta, hogy a két hadtest teljesen megsemmisült, a lapok azonban csak annyit írtak, hogy Samsonov sert ige stratégiai, cikolkból kénytelen volt pil­lanatnyilag visszavonulni. Október elején az­után ismét nagy győzelmieket jelentettek a, varsói újságok. Azt hirdették, hogy Tíhorn már az orosz Csapatok kezében van, most, Köni'gsberg következik s azután meg sem ál­lamaik a német fővárosig. Miikor a varsói Ikö­^ • rcík szinte úsztak a boldogságban, egyszerre csak megszólaltak a város közvetlen közelé­ben a németek ágyúi. Erre a főhivatalofeat és, bankokat sietve az ország belsejébe vitték. Az ágy úszó szünet nélkül liallattsÉott tizen­négy napig, napról-napra mindig erősébben, ugy, hogy már a háziak ablakai is megremeg­tek béllé. A visszahúzódást csak tizennégy órával későbben vették észre az oroszok. A német tüzérség ugyanis helyén maradt s> ren­dületlenül folytatta az ágyazást. A németek, elvonulása irtán az orosz kormány elhatároz­ta, hogy Varsót minden körülmények között meg fogja tartani. A külső vár körül tfeenkét. méter széles és négy-öt méter mély árkot ás­tak. melyet az erdőirtások alkalmával kivá­gott fákkal föditek be. Valóságos farkasverme­ket készítettek. A védelmi müveket, hidakat pedig aláaknázták, A városba szibériai hadtesteket dirigál­tak, melyeket félnapi pihenő után nyomban tűzbe .küldtek. A város életében nem történt semmi változás. A mhl a főhelyek, énekes va­rieték nyitva voltak. A Bristolban, a Savoy­cs Renaissan oe-szállók orfeuiwos kávéházai­ban naponta .hajnalig dőzsöltek a tiszteik. Mi­kor ezt Nikolajevies Miklós nagyherceg meg­tudta, egyik hadsegédje kíséretében végig­járta ezeket a helyéket és kutyakorbácscsal kergette ki a tiszteket az útcára. A hatóság •ekkor erélyes intézkedéseket léptetett életbe., A mulatóhelyeket bezáratta, eltiltotta a sze­szes italok kimérését is. Csakis orvosi rende-. leire lehetett egy-két deci alkoholt kapni. Február közepe táián ismét nagy lótás­futás támadt a Visztula-parti városban. A bankokat, hivatalokat gyorsan elszállították, az idegenek, elsősorban természetesen ia né­metiek, osztrákok és magyarok útleveleit el­szedték és az amerikai konzulátus értésükre adtá, hogy az ötvennél idősebb férfiaknak, valamint a nőknek és gyermekeiknek azonnal el kell hagyniok a várost, mig, a fiatalabbakat Szibériáiba, Uraiba s a bóroidlálomnak e Vok gán túllévő részeibe internálták. A kiutas Kot­táiknak nyomban ki kellett menniük -a vasút­hoz, hol százszámra préselték őket készen álló vasúti kocsikba. Útjuk egész UngenTg hat na­pig tartott. Itt két napig vesztegeltek, .mert az orosz csendőrök össze-vissza cserélték az, útleveleket és nem tudták megtalálni az egyes, írások gazdáit. Az orosz csendőrök egyéb-, ként elszedték a khitasifoit\ak összeá értéktár-. gyait és egy-egy embernél nem fagytak mieg többet ötven rubelnél. Innen romén Un géniig, majd ,a gyimie'si szoroson (keresztül jöttem haza. Varsóból idáig tizenkét napig utaztam., Érdekes, hogy az oroszok egyáltalában nem, gyűlölik a magyarokat, iraig a németek ellen, nagy ellenszenvvel viseltetnek. A varsói; ope­rettszínház műsorán mostanában csupa ma­gyar darab szerepel. Estéről-estére Tatárjá­rás, Leányvásár vannak műsoron és színre kerül a Vig özvegy is, de ugyaniakkor az ösz­szes varsói lapok megirták, hogy Lehár nem­osztrák, hanem magyar ember. Az oroszok német gyűlöletére rendkívül jellemző, hogy nyomban a háború kitörése után az üzletek, német 'feliratait angolra kellett változtatni. lESHBBBXNBBEtaaaBHBHassRaBBaBSBsanBBESBniaaaBaBBasmnBi Gabona- és liszfkészlefek elkobzása. A gabona- és 'lisztkészletek bevallásának, bejelentésének itt van a legeslegutolsó határ­ideje. A f'ölldm:ivel.élS'ügyi minisztérium rende­letére vármegyéikben országszerte áz alis­pán, városokban a polgármester megállapí­tott három napot, imleily idő elteltével aztán nincs többé kímélet1 >az eltitkolok ellen. Mind­azok, akiknek búzából!, rozsból, árpáiból, vagy ezekből őrölt lisztből több készletük vian an­nál, amennyi saját háztartásuk vagy gazda­ságiik céljaira újig elegendő, kötelesek a fölös­leges mennyiséget fcieyalilani és'a megjelöl i há­rem nap alatt bejelenteni a hatóságnál. Akik ezt elmulasztják, az 1914. 50-ik törvénycikk 9, §-a érteimében két Hónapiig terjedhető elzá­rással meg 600 koronáig terjedhető .pénzbír­sággá'] lesznek büntetve s tetejébe a hatóság elkobozza készletüknek azt a fölösleges ré­szlet, mely a'házi vagy gazdasági szükségletet meghaladja. A három nap eltelte u'tán a pénz­ügyőrök Is nyomozni fogják az elrejtett vagy .eltitkolt készleteket. De az ilyen hazafiatlan eltitkojókat a közügy érdekében bárki fel is je­lentheti Az elkobzott késztet' értékéneik egy­ötödre •szó a feljelentet illeti, Röviden össze­foglalva, ez a veleje a kormány intézkedésé­nek. E'hez mlég csak az tartozik, hogy aki 3 nap alatt önként, maga jószántából teszi még a bejelentést, arra semmiféle büntetés nem vár. Tehát úgyszólván amnesztiát tóap azért, hogy a múltkori összeírás altkallmávtál köte­lességet elmulasztotta. Már most, ami ma­gát a büntetést illteti, a két hónapi elzárás, rreg a 600 korona -pénzbírság talán nem iis túl­ságosan súlyos, az ilyen lelketlen 'elítiitkolókra, ámde a nemzetnek mostan való nelhléz erőpró­bája 'idej én meim is. iá büntetés /nagysága, fa­néra a vele járó megbélyegzés, a becstelen­ség az, ami a polgárt még unokáiban ís üldöz­ni fogja. Azért ez az aránylag kis büntetés is sokkul nagyobb és megszégyemiitőbb, mint az, hu valakit például súlyos 'testi sértésért nelm két hónap, hanem akár három esztendőre is elzárnak. Ennelk a kiét hónapi, vagy akár csak, két napi elzárásnak is szörnyűbb és lesújtóbb az erkölcsi elítélő ereje, mintha tán valakit IlíUvára becsuknak. Atka csak egy ember ellen, vétett, annak még kijárhat a társadalom 'szá­nalma és megbocsátása. Aiki azonban ily sú­lyos időkben az egész némízet elten vétett, 'an­nak nincs bocsánat. Az örökre meg van bé­lyegezve. Amiképen a katonaszökevény iméltó, az Ítéletire és megvetésre: azonképpen éri' a szégyen és gyalázat az ilyen el titkotokat, kik attól a kötelességtől -szöknek meg és rejtőz­ködhek e'1, ihogy az ország népének kiélhézte­tését módjuk és. tehetségük szerint megaka­dályozzák. Jusson eszébe miindenkinék, hogy minden eltitkolt kilógnám bűn a nemzeti erő ellen és gyöngiitése a nemzet ellenáll ló 'képes­ségének. Minden eltitkolt kilogram csak el­lenségeinket erősíti. Itt tehát 'az utolsó pilla­nat. Tessék választani: becsülettudás, vagy nemzeti megbélyegzés! Szerdára, azaz március 31-éra raíjSSik meg a fényesen átalakított, újonnan berendezett etsé ház a Fekete-házban (Haggenmacher-sörcsarnok mellett). :-: Tisztelettel Grünbauin Izidor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom