Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-21 / 70. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. március 14. Szerbia most járványok tanyája . . . Szófia, március 19. Egy előkelő bolgár diplomata, aki nemrég beutazta egész Szerbiát, a következő rendkívül érdekes 'tapasztalatokról számolt be a bolgár kormány hivatalos lapjában, az Utroban: —x A csatamező véres borzalma is elhalványul ahhoz képest, amit naponta lelhet látni annak, aki a szomszédos Szerbiát beutazza. Péter király országában a nyomor táboroz és a halál tartja dus aratását, anélkül, hogy dörögnének az osztrák-magyar ágyuk. — Már Szaionikiben, mikor erre utaztam, elmesélték nekem, hogy egész Szerbia lassankint iszonyatos, hatalmas járvái\fészekké növekszik. Sok városi és falusi családot láttam, amely rémes ijedelemmel menekült szerb hazájából; szalonikii kávéházakban és vendéglőkben hallottam szerb tisztektől, hogy sokkal nagyobb biztonságban érezték magukat azelőtt a lövészárokban, mint most a ragályos országban. Ugyancsak ott hallottam, hogy a szalonikii kikötőben horgonyzó angol kórházhajó, amelyei Lipton angol teakirály állított ki, további utasitásokat vár, minthogy a kórház angol személyzetét nem akarják egyszerűen odadobni a szerb járványhalálnak. Belgrádtól Üszkübig, -Mitrovi-cátől Pi rőtig manapság csak egy ur van, aki előtt 'meghajolni kénytelen gazdag és szegény, katona és polgárember, a könyörtelen járványhalál. — Már kora ősszel, a háború még alig hogy megkezdődött, a szerb 'táborok, kötözőhelyek, kórházak, ugyancsak sok gondot okoztak a belföldi és külföldi orvosoknak. Mig ugyanis Európa többi hadviselő államaiban — még Oroszországban is — a sebesültek sebészeti kezelése különösebb nehézségek i nélkül, volt lebonyolítható és a küzdő csapatok általános egészségi állapota igen kielégítő volt, addig a szerb hadseregben olyan hívatlan vendégek jelentek meg, amelyeket a modern hadi sebészet és hadi higiénia már rég kiközösitett: sebüszkösödés, vérhas, hastífusz fészkelték be magukat a táborokba és a lövészárkokba, borzalmas bőrbetegségek lepték el a háborús népet és. a koleraesetek sem tartoztak a ritkaságok közé. Körülbelül igy tartott ez az elmúlt: év végéig: az 1915-ik esztendő azután magával hozta a legborzalmasabb és legkönyörtelenebb vendéget: a kiütéses tifuszt. — Az ember elfelejti, hogy a szerbek ellenfeleink, ihogy csaknem egész Európában duló véres harcnak közvetlen előidézői tisz-; tára emberies, minden haragtól, rossz indu-j lattól mentes könyörületesség szállja meg, haj napról-napra uj hire-ket hall Szerbia pusztulásáról. Elhalnak a tisztek és katonák, orvosok és ápolók, békés városi, polgárok és a kiéhezett vidéki nép. Hogy csak néhány példát emlitsünk: Nisben január utolsó hétében 112 katona halt meg kiütéses tífuszban. IKragujevácjiál vannak családok, amelyek negyedrésziikre csökkentek le a járvány következtében. Belgrádnak nem túlságosan nagy helyőrségéből az utolsó hónapban 19 tiszt és 200 katona halt meg kiütéses tífuszban, továbbá 118 polgári férfi és asszony. Megjegyzem, hogy ezeket a számokat a szerb hivatalos jelentésből veszem — milyen lehet a helyzet a valóságban? Az ember azt mondhatná, hogy -ehhez a nyomorusághoz csak Szerbiának van köze, önmaga idézte fel ezt a sorsot. De olyan kérdés ez, amely az egész világot érinti: mi van azokkal az osztrákokkal és magyarokkkal, a kik szerb fogságba jutottak? Németországban és Magyarországon, ahol a sok százezer fogoly erkölcsi s egészségiügyi 'tekintetben kitűnő bánásmódban részesül, a fogolytáborokat semleges állambeli diplomaták és bizalmiférfia-k látogatják meg. Örömmel üdvözli mindenki, mert bizonyára nincs semmi tikolní valójuk ezeknek az államoknak.'Azt kívánják, hogy a fogolytáboraikban levő állapotokról az egész világ tudomást szerezzen. De joguk van. követelni, hogy ugyanezek a semleges férfiak érdeklődjenek a szerbiai fogolytáborok iránt is. Ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb emberi kötelessége azoknak, amelyek a világháborúban semlegesek tudtak maradni. M A matematika háborúja. Fritz Müller az egyik berlini, lapban a matematikának a mostani háborúban való szerepét igy jellemzi: Ez a háborúi matematikai háború. Kérdjétek meg a tüzért, mi volna az ő ágyúja az irányítókor alfája nélkül: ünnepi alkalmakkor elsütni szokott mozsár, amely lyukat lő a levegőbe. Kérdjétek meg a gyalogost, micsoda értéke van az távmérőjének. Kérdjétek meg a tengeralattjáró 'tengerészt, mi vezeti őt a -tenger mélyében: az iránytű szöge. Ami torpedójának megadja az óhajtott célt: a perimeterszög. Kérdezzétek meg a dombtetőn álló parancsnokot, micsoda 'fontossága van az ö távcsöve beesési szögének? Bárhová néztek a harcmezőn, a matematika uralkodik. És hátrább is, ahol a vezérkar térképei fölé hajlik, méreget és számol és számol és méreget a m-a-tematika. És a hadihajók és várak páncéltornyaiban is pihenő nélkül! hengereken gurul és fordul és kémlel ő-dik és céloz a matematika. És a repülő lövegek időgyutacsában is benne ül a matematika órával a kezében és számol és figyel — megállj, most a lövészárok! fölött vagyok, tüz! Matematikai törvények szerint kutatja és megtalálja a maga áldozatait a szétrobbanó srapnell szórókupja. 'Bizony, bizony, ez a háború a matematika háborúja. Negyven esztendeig ült a matematika talpig szürkében az iskolapadokban és kínozta a tanulókat, láthatatlanul vagy lemosoiygva megfordult a tudósok szobáiban és a mérnökök műhelyeiben — amiig végre a a háború nyeregbe emelte és most vágtat! lÉs királynőként lovagolt bélé a háborúba. Megvesztegetbetetelnül vizsgálgatja az arcvonalakat. Könyörtelenül irányítja a lövegeket. Megsebezhetetlenül. rajta ül minden golyón, súlyos fejét előre hajtva ás sovány lábait lóbázva. A részvét és jóság számításait közömbösen áthúzza. Kemény ujjával türelmetlenül kopogtat az uralkodók ajtain; „Jó reggelt, én a politikai matematika vagyok!" És van, aki Ivisszahökken és akit rneg. sáppá,szt az ő nemes józansága. És mások föltétlen megbizhatósága miatt csodálkozva tekintenek föl rája. Matematika a háborúban, micsoda hatalmas uralkodónő vagy te! Jőj.i, el fogunk téged vezetni oda, ahol országunkban a legmagasabb trón áll. Sok lépcsőn megyünk föl vele. Alázatosan állanak ott az egyes fokokon az ö szolgái: X, Y és Z és várják királynőjük parancsait. Mélyen haj-longanak előtte a tényezők. A gyökvonások ernyői baldaclhint formálnak számára. Logurithmusokból szőtt szőnyegek terülnek el lábai előtt. Mozdulatlanul és engedelmeskedve áll ott a törtek serege. Egyenletek, a legmagasabb fokuak is, csak ugy tolonganak, hogy neki szolgálhassanak. Kérdőleg meghajoltan és kívánságait lesve állanak előtte miniszterei: az integrálisok. És a trónus, a legmagasabb trón az országban már látható! De m-i ez? Már el van foglalva! Ki merészelte a legfenségesebb királynő helyét elfoglalni? És amint közelebb jutunk, a trón bíborán, egy piros szivet látunk, amely dobog és világit. Egy szót sem szól, csak világit -és dobog. És akkor íme az történik, hogy a matematika leborul a trón lábainál. Kezét irrádkozólag a sziv felé -nyújtja: „Hazám, szive, üdvözöllek -téged! Hazám szive, -engedd meg, hogy szolgáljak te néked! Hadd fektessem- belé a t-e szent szívverésed ritmusaiba az én -hideg egyenleteimet, hogy szolgálatodban megelevenedjenek, mint korunk minden tudománya, -ereje és- bölcsesége!" És a piros sziv a trónus bíborán heves-ebben dobogott és 'teljesítette kérését. HÍREK oooo Tábortüzek a gránicon. Kárpáti harctér, március közepén. Szép tavaszi napsugár megcsalta a földet. Megjelent, megéreztette lágy -meleg illatát s aztán ..tovaszállt, mint szer-tafoszló álom-, felébresztve az utána való vágyást. Ma újra tél- van .A Kárpátok hófödte völgyein- újra kigyúlnak a tábortüzek, mint ezer -legyőzhetetlen sárkányszemek, melyek őrködnek az ezeréves magyarságon. Távoli tábortüzek. Mily fenséges látvány! Körülötte hős magyar honvédek a puskájukra támaszkodva, elmerengve elméiáznak. Ki tudja, ho-va? Ki tudja, merre járnak gondolataik? Talán otthon, vagy a bucsuzáson, az elváláson, vagy hősi tetten. Ezer indulattól és gyűlölettől serkentve, széttörni a kapzsi- orosz csordát, mely annyi családi tűzhelyt megbolygatott s aztán oly diadalmasan hazatérni, hogy dübörögjön be-lé a föl-d, -m-erre ők vonulnak haza. Mind fiatal újoncok, de sok az öreg is. Mind -melegében, újonnan felszerelve, a'lig estek még át a tűzkeresztségen. -Némely,.virág még friss, -mit buesuzás-kor kaptak. S a selyem, aranyrojtos magyar lobogót büszkén lengeti köztük a Kárpátok hűvös szele. A tábortűz felszálló füstjében, száll haza az üzenet a légen át. A sok száz sóhaj, a sok emlék, szerelem -és szeretet, vágvak és ölelő karok. (Majd- diskurálga-tásba kezdenek, >ki hány muszkát ölt meg ma, stb. Pipára gyújtanak. A szél még dúdol, -mesél otthonról, dicsőségről, fényről, régi emlékekről, elmúlt szerelmekről, anyáról, gyermekről, hitvesről, szeretőről, ezer meg ezer szin-es álmokat festve, mesélve dúdol tovább a -har-ci tettekről, a vitézségekről, melyekről majd! még az unokák unokái is büszkén, csillogó szemekkel fognak -mesélni... És a katonák lelke még jobban edzettebb és erősebb lesz ettől. Rendkívüli filmszenzáció! | Vasárnap, március hó 21-én I Rendkivtili filmszenzáció!1 A bűnös ember vére. Előadások 5, 7 és 9 órakor, •• | I __ » « Telefon •• ^vasárnap d. u. Z órától kezdve. £ T B Í1 I 3 - S Z I H FI <B Z 872. tt Rg"<*eS HELGARAFC^ Nagyvárosi bünügyi történet 3 felvonásban. — A főszereplő: a „Gólem" személyesitője.