Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-19 / 68. szám

Szeged, 1915. március 19. DÉLMAGYARORSZÁG. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo Szimfonikus hangverseny. Csiri-csári zene járja mostanában a vidéki színházakban, Az uncili-smuncili, a liacacáré és egyéb zenei termékek dobogtatják meg a sziveket ás hozzák működésibe a tenyereket. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy a vidéki szín padokon komolyabb zene, pláne szimfonikus zene kerüljön előadásra. Ez a legnagyobb ritkaság is előfordul néha, különösen ha (találkozik olyan lelkes, fáradhatatlan ember, mint Fichtner Sándor, a honvédzenekar karmestere. Ez az ízig-vérig muzsikus ember ambicionálja, hogy itt komolyan vegyék a komoly zenét és nem törődve esetleges részvétlenseggel, rövid idő alatt a második szimfonikus hangversenyt rendezi a színházban. Az első alkalommal alig akadt közönsége. Ez az elszomorító jelenség másnak kedvét szegte, ám Fichiner Sándor fokozott ambícióval halad a megkezdett ut-om ós amilyen kitartó eml ernek ismerjük, tudjuk, begy addig meg nem áll a közönség érdeklődésének felkeltésében, mig vállalkozását siker nem koronázza. Nem a művészi siker, ez már is jelentkezett, de az, amely a kitartásban, az egyre növekvő ostromban előidézi majd azt, hogy a közönség szükségességót érzi a szimfonikus hangversenyek tartásának. A közönséget csak szoktatni kell ós lia hozzá tudták idők folyamán szoktatni a kalamnjkás muzsikához, egy kis kitartással, lelkes munkával hozzá lehet majd szoktatni az értékes, tartalmas zene megkedveléséhez is. A jég (már meg van törve s ha még késik is a teljes érdeklődés megnyilatkozása, idővel megjön az is és hisszük, hogy az úttörők verejtékes' munkája, kitartása és a művészetbe vetett hite : gazolva lesz. A mai szimfonikus hangverseny már nem szűkölködött hallgatóságban. Valamelyest megtelt a nézőtér és a jelenlevők lelkesedése azt bizonyította, hogy megértőkre és iméltánylókra talált a komolyabb zene, hogy nem szabad megállni a megkezdett uton, hanem haladni kell rajta mindaddig, inig a beteljesülés ideje be nem következik. Gyönyörű, minden elismerésre méltó munkát végzett a lionvódzenelklar — rajta •kívül álló tagokkal — megerősített gárdája. Gazdag műsorral állt elő. Komolyan, lelkesen készült a lelkesítő feladatra ós ugy szólaltatták meg a halhatatlanok alkotásait, hogy zenei gurmandok -is élvezetet találhattak benne, Weber „Oberon" nyitányával kezdték, majd Beethoven „I. Szimfónia"-ja követkett (az lesz majd csalt az. ünnep, ha itt valamikor a kilencediket szólaltatják meg!), sorba jött Goldmark „Falusi lakodalonT'-jának II. tétele, végezetül Szabadi „Magyar— Jön! Jön! Vadászatok az északi sarkon. Jön! Jön! török ünnepi induló"-ja. Mindegyik műnek érvényesült a szelleme, kihozták a levegőjét, a tartalmát s azokat a szépségeket, amelyek megalkotják az örökkévalóságát. Fichtner Sándor pedig érdemes munkát végzett a körültekintő, gondos betanítással és a lélekteljes, szárnyalásra késztető vezényléssel. A hangverseny keretében közreműködött Kiss Gyula, aki, mióta első izíben hallottuk játszani, kadét-őrmester lett. 'A katonaság is hivatása most ennek a fiatal művésznek, akinek nagy zenei képzettsége és előadó képessége minidjobban kibontakozva táru! a közönség elé. Már is mestere hangszerének és nem kell hozzá prófécia, erről az ifjú talentumról még scík szó fog esni a jelentős művészek között. Ma zenekari kísérettel; Mozart „Zongoraverseny"-ót adta elő azzal a finomsággal, ami ámulatba ejtette a hallgatóságot. A miiben alkalmazott kadeneiája bravurcsságával hatott. Zajos tapsokban volt része és a lelkes tetszésnyilvánításokra Grieg majd saját kompozíciójával: toldotta meg a műsorát. Igen értékes sikere volt Venczell Bélának, az Operaház tagjának, aki zenekari kíséret mellett Brogni áriáját a ,(Zsidónő" operából, majd Sarastro áriáját a „Varázsfuvolá"-ból adta elő. Akik a két áriát a Ney Dávid felejthetetlen előadásában hallották, még azok is élvezetet találtak a művész pompás basszusában és kiváló iskolázottságában. Hatását növelte a kuruc-dalok előadásával. A közönség addig tapsolta a művészt, mig műsorát meg nem toldotta Schubert egyik dalának megkapó elénekléseveil. Szép este volt ez a mai, kár, hogy ritkán van benne részünk. lAz a vigasztaló, hogy ilyen szépségek még a színházban is előfordulnak ... A színházi iroda hírei. (Ripp van Winkle reprize.) A klasszikus operettek egyik; Legszebbike kerül egy pár évi pihentetés után ma műsorra a színházban. Ripp van Winkle a régi színházi embereknek egyik legszebb, legkellemesebb emléke a múltból. Az eh drága nőcském kit imádok — forró dallama ott zsong mindenkinek szivében, ki valaha csak gyönyörködött e szép operett előadásában és ez a reprise feltétlenül megtalálja a közönségét, mely szívesen veszi ez értékes mii felelevenitésót. A címszerepet iSümegi énekli, mig Lisbetliet Hilbert Janka játszia ezúttal először Adrient Ocskay Kornél énekli, a többi szerepeket Koháry, MikMsy, Szilágyi, Sólyrnosy, Matány, Bende játszák. — (Hetén premierje.) Szombaton a Helón premierje a szezon egyik legszebb estéje lesz ia .színháznak. Egy igazán pompás docens énekes vígjátékkal szaporodik a színház repertoárja. A darab szorgalmas próbák folytán: már teljes készségében várja az előadást, mely bizonyára nagy sikert fog hozni. A szereplők Gömöry Vilma, Naigy 'Erzsi, Körmendy Kálmán, Szeghő, Béikésyvel az élükön egész tudásukat viszik az előadásba— egy nagy és forró színházi estnek biztos előérzetével. A kárpáti győzelmes harcaink. — Egg szegedi főhadnagy elbeszélése. — (Saját tudósítónktól.) Nekich Richárd dr., a szegedi munkásbiztositó pénztár igazgatója, aki a háború első napjaitól kezdve .fent küzdött Északon, most tért haza Szegedre megsebesülten. Nekich dr. a híres békéscsabai .ezredhez, a 101-.esek.liez vonult he, mint tartalékos hadnagy; novemberben .főhadnagyinak léptették elő ós most fel van terjesztve királyi kitüntetésre. Legutóbb L.nél, a Kárpátokban mint századparancsnok sebesült meg. Egy orosz golyó találta a mellén, de imival oldalt állt, a golyó csak ,a húson hatolt keresztül, aztán bevágódott a bal felső karjába és épen a csont alatt átfúrta azt is. Március 5-én történt ez .ós Nekich dr. sérülése oly hamar gyógyult, begy bár még orvosi kezelés alatt áll, már fent járhat éa a sérülésnek alig van nyoma, A Délmagyarország munkatársa csütörtökön hesziólt a. főhadnaggyal, aki néhány érdekes dolgot mondott >e! a rettenetes kárpáti harcok, kisebb, mozaik-szerű eseményeiből. Először is a vitéz löl-es-ekről beszélt, •amely ezred hősiességéről már sokszor megemlékezett az ország sajtója. A csabai ezred magyar és tót fiukból áll. De ezek a tótok teljesen magyar érzelmű, bátor harcosak. Jellemző rájuk, ihogy .már nem is igen tudnak tótul és minden harmadik szavuk magyar. iGaiiciáibaín aztán csodálkoztak, hogy egy ottani szlávi-a akadtak, hogy az nem érti meg őket. Csak hosszas körülírással tudják kifejezni tótul, hogy ugyan mit is akarnak. A magyar katonákhoz igazi bajtársi érzelmekel viseltetnek és szívesen ontják vérüket a hazáért, A katonák: között lelkes szellem és nagy összetartás uralkodik, ez teszi érthetővé példás sikereiket. Ha a csabai katonától: kérdezi valamelyik fej ebb valója a harctéren: — Milyen csapat az ott előttetek? Akor büszkén feleli: — 'A 191-esek előtt csak oroszok lehetnek. (A nagyon önérzetes' fiukat, akik már híresek büszkeségükről néha ugratni is szokták. Ilyen kérdéseket intéznek például hozzájuk: — Soka t hátrált a tok-e ímár! Persze dühösen csillog fel a százegyes •baka szeme, megfeszül a melle és dühösen mondja: — .Mi csak előre megyünk! — De ha észreveszi, hogy csak viccből kérdezik, rögtön feltalálja magát és sze;.llem.eskedésre is kész: — Mi mindig előre megyünk, — de néha kerdeuchben. Nekich főhadnagy sok humoros dolgot is jegyzett fel, amit most nevetve mesélt el a kávéház plüss díványán, A harctéren persze nem ért rá, megmosolyogni azokat. — A Kárpátok egyik lejtős hegyoldalában, közel volt egy,máshoz, az orosz ímeg a magyar raj vonal. A lövészárkok oldal védje egy nagy erdő volt, ahová a muszkák is, meg .a magyar katonák is eijárogattak, fát szedni. Fegyver nélkül mentek, mert akkor az ellenség nem tüzelt rájuk; a fát gyorsan összeszedték, ki-ki a saját rajvonalának irányálban, azután gyorsan visszamentek a lövész árokba. Történt egyszer, hogy az egyik 101-.es baka fa keresgélés Iközben, áttévedt a .szomszédba, az oroszok raj vonalának irányába. Alig haladt néhány lépést egy orosz fegyveres őrjárattal találta magát szemközt, amely hárorp emberből állott. A baka felkapott. egy fahasábot, egy bokor mögé ugrott, a darab fát, mintha puska lett volna „fertí.g"-.be vágta ós rákiáltott az oroszokra: — Dole puska! A három orosz megijedt, a (fegyvert elhajították és megadták magukat. .Erre a baka előbujt és felszedte az orosz puskákat el kezdte kisérni a mi csapatunkhoz az oroszokat. Mikor az oroszok meglátták, liogy csak egyedül van és nincs is puskája, arra kérték a tót fiút, hogy legalább fegyveres katonákal kisértesse be, mert igy nagyon szégyellnék magukat. A derék baka teljesítette ezt .a kérésüket és elvezette őket az előőrseinkhez.