Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-21 / 46. szám

Szeged, 1915. február 21. ről, 'hogy meggyőzhetjük a népet indító okaink őszinteségéről". Teljesen fölösleges, hogy behatóbban foglalkozzunk ezzel a fölhívással. Faragó Ödön dr. temetése. (Saját tudósítónktól.) Impozáns részvét nyilvánult Szeged tiszti főorvosának, Faragó Ödönnek elhunyta és- temetése alkalmából. Az ország minden résztélből fölkeresték részvét­iratokkal a gyászoló családot. Szeged város társadalma is megérezte, kit ueszitett el Fa­ragó Ödön doktorban, -aki igazán, fáradhatat­lanul dolgozott a közjóért, évtizedek óta. A Bástya-utcai gyászházban felállított ravatatl elborították a koszorúk. A délutáni temetésen azok a testületek, amelyeknek részben elnö­ke, résziben munkás tágja volt az elhunyt, tes­tületileg jelentek meg. Ma délután .minden: szegedi népiskolában: szünetet rend-eltek el, mert Faragó Ödön mint iskolaszéki elnök is működött, nagyjelentőségű eredménnyel. Délután félnégy órakor volt a temetés melyen Szeged közéletének tagjai megjelen­tek. Ott -voltak : Kállay Albert dr, Somogyi Szilveszter dr. Bokor Pál, Taschler Endre, Pálfify József dr, Koczor János, Gaál Endre, Szele Róbert, Rcsa Izsó dr, lvankovits Sán­dor dr, Buday János, Kiss Ferenc, Nagy Ala­dár dr, Scossa Dezső, Jánossy Gyula, Kő­rösy István, Koós Efemer, Szartíady Lajos, Weiner Miksa, Scultéty Sándor, Németh Kál­mán, Ranyó Lajos, Kovács János, Ujj József dr, Tőrös Sándor, Biró Benő, Kárpáti Károly, Kelemen' Dlezső dr, Jedlicska Béla dr, Pókaii Elek, Csikós Nagy József, Schramiek Lajos, ííoimior István, Hevesy Kálmán, Fekete Ipoly, Tóth Mihály, Tóth Ánílal, Végiman Ferenc, Mikosevits Ranut, Müller Mór, Gallér Kris­tóf, Rószó István dr, Baisay József, Vörös Károly, Regdon Károly dr, Szalay József dr, Batta János, Czlmier Károly dr, Kovács Ödön dr, Szűcs Mihály, Malkay Zádor, Obláth Li­pót, Meák Gyulla, Neimeeskay István, Lantos Béla, Thuróezy Mihály, Lobmayer István, Völgyessy János, Sirsiclh György dr, Berger Mór dr, Balassa Péter dr, Fluick Dezső, Piu­kovliűh. Ödön, Kertész József dr, Sziráky Gyula dr, Bodnár Géza dir, Léderer Dezső dr, Pártos Alfréd dr, Polgár László, Nyilas­sy Pál dr, Mészáros Károly dr, Reiner Mór dr, Lei'tn-er Vilmos, dr, Schreiber Fülöp dr, Ziífer Alfréd dr, Jez'erniczky Ákos, Kőhegyi Lajos dir, Andrássy Ferenc dr, Tömörkény István, Reiniger Jakab dr, Wagner Gusztáv, Rack Lipót, Glánczer Mór dr, Czakó László, Rétlhy József, Csonka Eilelmér dr, Feuer Kor­nél, Niéimedy Gyula dr, Nagy Sándor Buda­pestről és még többen. Czirner Károly dr Fhragó Ödön kopor­sójánál a Dugonics Társaság nevébe n a kö­vetkező gyászbeszédet mondotta: Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Nem a virágnak fáj, ha válik az ágtól. Az, ágon ma vad -a seb, érte is ez gyászol! A mi kedves halottunknak az elválás érzetei -és elmúlás gondolata többé már nem -fáj, ellenben vá­ratlan elhunyta fájdalmas sebet ütött ked­ves családjának szerető szivén, a rokonok, jó barátok és pályatársak bánatos csapatát a gyász érzetével töltötte el. A Dugonics Tár­saság tudós gárdájának egyik érdemes tag­ja kidőlt,a tudományért lelkesülő szive meg­szűnt dobogni és megmerevült kezéből ki­esett az irótoll. És -most, midőn az Urnák aka­ratából gyászravatatát őszinte részvéttel áll­juk körül, mélyen -érezzük, bogy nagy a mi veszteségünk. Érezzük, bogy a Dugonics Tár­saság egyik munkás tagját, város-unk köz­egészségügye éber őrét, a szenvedő emberiség jólelkű és nagyiudásu orvosát, ia nevelésre váré ifjúság gondos tanférfiut, a tanügyre felügy-elő iskolaszék bölcs vezetőjét, Szeged müveit közönsége pedig a minden szépért és közjóért lelkesülő derék polgártársát vesz­tette el benne, aki a többi között munkás éle­tének egész erejével önzetlenül dolgozott azon, hogy városunkat az egészséges lakályos >ság tekintetében európai módon fejlesztette, úgyannyira, hogyha jelenleg palotáink sorai DULMAGYARQBSZAG, között széttekintünk, sokfelé látjuk alkotó kezének nyomát és érezzük közintézményein­ken őrködő szellemét. Épp azért emléke so­káig élni fí'og a Dugonics Társaság évlapjain és -Szeged müvellt köftónségénelk kegyeletes hála érzetében. Kedves halottunk, Isten ve­led! A szegedi orvosegyesület nevében Berger Mór dr a következő beszédet mondotta: Mély gyász nehezedik a mi szivünkre, időnek előtte, férifikqrod javában hagytál el bennünket, Faragó Ödön. Siratjuk benned a férfit és orvost, a korrekt, -müveit megnyerő modorú gentlemant és a nagytudásu, szerve­zőkép ességii szakembert. Nemcsak családodat borította váratlan elhunytad gyászba, el­vesztette Szeged városa érdemes tisztviselő­jét, a szegedi társadalom egyik legértékesebb tagját és mi orvosok, vezetőnket, barátunkat, -egyesületünk felejthetetlen elnökét. Pótolha­tatlan veszteség ért bennünket. A háborút kisérő rémek elleni küzdelemben a te ener­giád, kitapasztalt bölcsességed nyújtott ed­dig városunknak megnyugvást s most eltá­vozotthelyéről az őrtálló katona, liogy ne tér­jen oda vissza. Isten veled, szeretett kartár­sunk é-s vezetőnk, Faragó Ödön. Emléked ke­gyelettel fogjuk megőrizni. Az elhunytat a belvárosi katholiíkus teme­tőben helyezték nyugovóra. Az engesztelő szent mise áldozót hétfőn délelőtt tiz órakor lesz a belvárosi templomban. HIREK 0000 Gyermekvers egy szegedi hösröl. Dauer Gyula bácsiról ne gondolja senlki, hogy 'val-aimi duplátok ás, vidám öreg ur, aki •a klvateirka ,mel'l'ett mesélgeti kalandjait. Baner Gyula' déli huszár,hadnagy a javából és nem meséli, hanem csinálj,a a hősi kalan­dokat. A bácsi-1 nem mi ragasztottuk a ne­véhez, hanem egy első gimnazista fiúcska, akinek fogékony szivét a vitéz honvédba d­nalgy 1 ima novai bravúrja oly hevesen meg­dobogtatta, hogy — versben tört utat lelke­sedése. Ő adta a versinek ezt a elmet, megéne­kelvén kicsi kobzán szive szerint iBauer Gyu­lának, a szegedi harmadik honvéd-huszár­ezred hadnagyának azt a tettét, Ihogy negy­venöt emberével gyalogos rohamot intézett az orosz lövőárok elten és nemcsak kiverte on­nan a több száz oroszt, íh-anem (jó részüket el­fogta. Ebben a harcban maga Bauer had­nagy furkósbottal tizenkét orcsz koponyáját vetre be. Szó sincs róla, Bauer Gyula „bácsi" e hőstette 'dalt érdemel' és a mig a hivatott költők megénekelték, miért ne hangozzék föl dicsőítésében a kis Körmendi László rezgő gyermeekhangja, — lévén a Laci fin a Mú­zsák kedvélt tanítványa, minthogy a. buda­pesti piarista-gimnázium -első osztályának — a Ifélévi értesítő szerint — első tanulója. Azt monldja több pattogó strófa után: iAz oroszok elé Szép szál legény ugrik. Kezében az élles, Kifent acél kairdja S tizenkét oroszt küld A tüzes- pokolba. (Mienk iLimanova, Megfutott az orosz Nem kellett oda szén Se magyar, se porosz: Ugy föillmelegedtüinlk E hőstett láttára! — 5 Nem maradt a cárnak Élő katonája. Kívánjuk, hogy Körmendi László, a jeles tanuló a bókében éppen -oly vitéz katonája legyen a tudománynak, mint a milyen Bauer Gyula bácsi a háborúban. — Szeged város zárószámadása. Sze­ged város zárószámadá'sát Scultéty Sándor főszámvevő most terjesztette be 1914-ről s ennek kapcsán a város, vagyon,mérlegét is összeáll itatta. A jelentést a tanács legköze­lebb a pénzügyi bizottsággal fogda letárgyial­tatni, azután jóváhagyás végett fölterjeszti a belügyminisztériumihoz. A zárószámadás sze­rint —a háb-oru okozta súlyos gazdasági vi­szonyok mellett is — háztartásunkat kelle­metlen meglepetések veszélye és az adózó polgárok ujabb megterhelése nem fenyegeti. A város vagyoniban tekintélyes gyarapodás mutatkozik, noha a 'háború miatt természete­sen csökkenitek a város bevételei. Ez a csök­kenés ,a háztartásban deficitre vezetett. Mivel azonban a hiány íödözete megvan (a háború miatt be nem hajtott követelésekben), aggo­dalomra semmi ok sincsen. A vagyonmérleg szerint a tiszta vagyon 1914. óv végén 55 millió 972.328 korona, miig ez 1913. éiv végén 54 -millió 591.372 korona volt. A különbség, mint gyarapodás az 1914. év javára 1 millió 380.956 korona 60 fillér. — A helyőrség tisztelgése a polgár­mesternél. Valamennyi fegyvernem tisztikará­nak küldöttsége jelent még a szegedi város­házán, hogy tisztelegjen a város polgármes­tere ellőtt. Az egész helyőrség tisztikarának vezetője Vörös Tibor ezredes- sajnálatos be­tegsége miatt Németh Kálmán ezredes, a sze­gedi garnizon régi tisztje volt. A küldöttség­ben résztvettek a helyőrség tisztikarának összes -képviselői a szegedi állotnásparancs­nok'ság, az 5-i'k honvéd pótzászló&lj, a 3-ik honvéd huszárezred, a-z 1-ső honvéd lovas­tüzérpótüteg, a 2-ik csendőrkerületi parancs­nokság, a császári és királyi 28-ik gyalogez­red pótzászlóalja, a 7-ik utász és a 7-ik ár­kász-zászlóalj tiszti képviselete. Németh Kál­mán ezredes üdvözölte meleg hangon a pol­gármestert. Somogyi Szilveszter dr megkö­szönte ;az üdvözletet, majd igy folytatta: — Az-t ,a régi, 'megállapodott szoros ba­ráti köteléket, amely Szegeden a katonaság és a pólgárság között mindig fennállott, most a háborúban százszorosan megerősítve ipar­kodunk föntartani, mert ez az összetartás is segit bennünket a nagv cél felé, hogy el­lenségeinket legyőzzük s az áldásos békét -m ega I apozlha s sulk. A küldöttség tagjai ezután bemutatkoz­tak a polgármesternek s elköszöntek. Mialatt a polgár-mester beszélt, a 28. gyalogezred a város főutcáin át a városháza elé érkezett s zenekara a Gott erhaltet, a Hymnuszt és a Wucht am Rheint játszotta. — A főispán veszedelemben. A lélek­jelenléte mentette meg Cicatricis Lajos dr fő­ispánt végzetes szerencsétlenségtől. Péntek este ugyanis Szegedről Vásárihelyre utazott a főispán. Útközben fölrobbant a acetilénlám­pa és meggyuladtiaik a plüss-ülésiek. Az első osztályú fűikében Cicatricis Lajos egyedit! ült. A vészfékhez a lángok miatt nem közelít­hetett. Nem gondolkozott tovább, híaneml föl­szakitotta az ablakot és segítségért kiabált. A szomszédos utasok meghallották a kiáltást és látták azt is. hogy füstgomoly csap ki az ab­lakon. Megállították a vonatot és kimentetlék a főispánt veszedelmes helyzetéből. — Meghívó. A hadbavonult katonák csa­ládjainak segélyezésére alakult- bizottság február 21-én, vasárnap 'délelőtt 11 órakor a városi sízéképüllet bizottsági- termiéiben tartja legközelebbi ülését, Erire tisztelettel1 van sze­rencsém meghívni. Egyúttal értesítem, hogy a bizottság ezentúl nem minden héten ülése­zik, hanem a föl,merült, szükséghez képest, le­hetőleg kéthietem kiint. Minden ülésre külön meghívókat bocsátunk ki. Tisztelettel Bokor Pál, polgármester-helyettes, a központi bi­zottság h. elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom