Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-14 / 40. szám

i DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915, ifebruár 10. értelmében a választás megejtése céljából a törvényhatóság közgyűlése elé terjeszteni méltóztassék. Szeged, 1915. február 13. Mély tisztelettel Somogyi Szilveszter dr. rendőrfőkapitány. A választás tudvalevőleg a február 17-én, szerdán kezdődő közgyűlésen lesz. A kijelölt 'Feledésbe fognak merülni ennek a háborúnak a nagy éts kis 'eseményei, Ide a jász huszárok — ,a jász szót u'gylátszilk Roda Roda kuríkás.zta ki a múltból. Talán azért, bogy ne kelljen mindig ia magyarokról írnia, mert 'napok óta úgyszólván csak róluk zeng a Neue Freie Presse harctéri tudósitója! — legyen meg tehát Roda Roda akarata: a jász huszárok imég mindig fogunk a limanovoi ütközetről dalolni éls regélni. Ha egy jász buszártól megklérdi ,az ember: „Hogyan is iveit a dolog Lima n,o von ál?" .alkkor fölcsillan a szeme és azt feléli: „Csodaszép dolog volt az Liimiancvonál. Annyi volt az orosz, bogy alig győztük őket a másvilágra küldeni!" .A december 11-re virradó éjjel volt. Hclszszu lövészárok vezetett át hegy-völgyön óerős reteszként elzárta az Uj-Sandec felőli országutat. Az alsó réiszét rutén népfelkelők szállották meg, fönt a Mcrdanka magaslatán a jászok és a Nádasdylhuszárok. A sötétben visszavonták őket, hadd pihenjenek. Azonban ia sötétben zajtalanul lopóztak bele az elhagyott lövészárokba az oroszcík. Alikor reggel öt órakor újból el akarta itt helyezni Muhr ezredes a. huszárjait, orosz szuronyok meredtek ki a lövés,zárokból. Erre a huszárclk nekik 'estek a 'karabélyaikkal, ásókkal és — imi'kor már mindezek eltörtek, az ökleikkel verekedtek tovább. Az oroszok szúrtak és lőttek. Elesett Muhr ezredes, tisztjeinek ,a java és srik derék huszár. íEn'nek a limanovci ütközetnek van azonban érdekes utójátéka. Hőse, Janik Láíszló, huszárfőhadnagy ima éjjel ,csalk ugy futtában beszélte el nekem. lMe'gsébesüilt és kereste, bogy megmentse egyik szintén sebesült bajtárteát — gondolom — Bernolák kapitányt. Egy parasztiházba cipelte. Ott aztán meghalt. Öt magát elfogták az oroszefc és elvitték — bét napig tartott az, ut — Rzeszovba, Janik főhadnagy annak idején négy szomorú éls vig esztendőt töltött itt garnizonban. Az oroszok feltörteik egy gazdátlan háznak első emeletét, lakója bizonyára elmenekült és heteisteékelték a foglyokat. Mintegy harmincan voltak, a legtöbbje sebesült; tarka társaság: rúténak, eselbek és magyarok, köztük a főhadnagy; még tarkábbá tette a társaiságot a négy oroez őr ihosszu szuronnyal. Janik mindjárt az udvarról kikémlelte a terepet és azt látta, hogy egy szál ostoba kozák áll őrt- a ház előtt .Mind járt tisztáiban volt a teendővel. Nem is ment he a lakásba, hanem felszökött a padlásra. Mikor minden elcsöndesedett, halkan kopogott egy második emeleti ajtón, mélyen belül lámpa égett. Másnap reggél egy civil fiatalember távozott a háziból, kopott ruhában, vígan, bár egy lkies.it sántított. Bizonyára azért is nem vették he katonának. Szegény ördög, akit máskor egy katonai őr figyelmére sem méltat, (léhát háború van. Elkéri tehát az igazolványt. A főhadnagy előkotorász tehát a kilencedik zi?iebébő,l egy zsires iratot. Lengyel igazolvány veit, a város pecsétjével. Voltaképpen egy .méter fára szóló igazolvány volt. iA kozák forgatta az írásit, de amint meglátta a pecsétet, gondolt és morgott egyet: „Mehet!" Utána még sok kozák forgatta és nézte azt az írást és morogta ugyanazt: „Mehet!" Igy aztán Janek bárom élló hétig kóborgott az orosz front mögött. Kezével a zsebében ott lődörgött raktáraknál és nézte, mint hoznak készleteket; kenyér, kétszersült és konzerv nem volt köztük. Cserkeszek vágválasztrmány Cicatricis Lajos dr. főispán elnöiklésével kedden vagy szerdán ülésezik. A közgyűlésnek ez a napja természetesen szokatlanul népes lesz, körülbelül 260 városatya jelenlétére 'számítanak. A karzatokra csak belépőjegygyel lehet bemenni, jegyek Völgy essy János, gazdászná'l kaphatók. tattak el mellette lengő zászlókkal, megolvas ta a lovasok és tisztjeik számát. Látott fuvarozni, csiapattesteket Oroszország belsejéből, fegyvereseket és fegyverteleneket; látott tízéves gyerkőcöket a trénnél, kozákokat kettesével lóháton, látott vad ázsiai lova,sokat korcsmákban dorbézolni, mialatt lovaik hűségesen künn állottak hasig a hóban. Látta a nyomort, a zülöttséget ós a Keltet közömbösségét az orosz front mögött. A cserkesz szotnyák leiszállotak lovaikról, leterítették kis szőnyegeiket a földre, megmosták .a lábukat, kezüket és arcukat éls térden állva imádkoztak A!Iához, miközben leborultak homlokukkal a földre. Az orcsz tisztek azonközben eiőhuzitálk pálinkás üvegjeiket 'bundájuk alól és ittak. Mikor pedig a cserkeszeik elvégezték az imájukat, nekiestek a 'közelfekvő házakban az asszonyoknak ... utána lehúzták az asszonyok lábairól a csizmáikat. Néhány napiig az orosz Vörös-kereszt ambulanciáján segédkezett Janik főhadnagy. Itt szédítően- elegáns ápolónők voltak. Rdbegó aiitckep száguldottak föl-alá, cobolyt, kékrókát, ihermelint és az egész északi faunát hordták tunikáknak és boáiknak. Hercegnőik, grófnők éls kokottok voltak. A kekettek a parancsnokságra, a .hercegnőik a csapszélkekbe hajtattak... Mindezt huszonegy napon át látta és nézte Janik László. De vájjon el lehet-e mesélni mindazt néhány rövid óra alatt, amit iaz ember heteken át látott? Magába a hadtcStparancsn,okság épületébe is bejutott, persze csak a konyháiba éis — -egy éjiszakára az irodáiba is. — ön ez-t megkockáztata? kérdeztem lélekzetemet visszafojtva, A jász mosolygott: — Háború van és ilyenkor reszkírozni kell! Igy esett meg a dolog: Janik már 'beleunt abba, hogy a tetertezédől 'féljen, külömhen is már eleget tapasztalt. Vissza akart jönni a mieinkhez. Ötször próbált Dukláná1 besompolyogni — nem sikerült. Egy fillér sem volt má.r külömben a zsebében. Kockajátékot űzött a halállal; tudni akarta, ki a ravaszabb: a jász-e vagy a halál? A Dukla. felé vezető uton találkozott egv úrral, akihez rögtön csatlakozott. Az az ember volt az. akinek a végső szükség esetén m ember útjába -kell akadnia. Kis termetű ember volt, meghatározatlan korit, ó-divatn bunda volt rajta és pápaszemet hordott, amelynek egyik üvegje rózsaszínű volt. Janiknak nem kellett scikat kérdezősködnie az öreg utja és célja felől, ő maga adta le mindjárt: — Két lányom van az orosz Vörös-Keresztnél, de eltűntek. Meg kell őket keresnem. Itt kell lemnek Dukla körül vagy délebbre. Van igazolványom a h'adteistparancsnokságig és egy jó emberiem a drlklai kolostorban. iAz orosz fronton való bolyongásaihoz ilyen kalandos és előkelő urnák szolgára is van szüksége. Laci bemutatkozott neki és felcsapott szolgának. .Szakállas szolga ugyan és meglehetősen köpött, de kellő modorú és csiszoltságu fickó és, amint látszik, megbízható és elszánt. A kelostorrbeli jó (barátot nem találták. De volt az urnáik valami .rokona a haidteisitparancsnokságon és az időt nem lehetett elpiszmogni. Az ur Wiecinszky gróf kastélyában — ott volt a parancsnokság — víz egyik vendégszobában, kapott éjjeli szállást, a szolga mellette az irodában. A gazdája ugyan hivta a szobáiba, .mert volt benne kanapé ás. — Nem, — szabadkozott állhatatosan a szolga — nem illik, hogy az urammal egy szobában háljak, jó lesz nékem itt egy izsup szalmán .az irodában is. Az orosz hadtestparancsnokság irodájában. Az asztalon ott feküdtek a kimutatások az oroszok muníció járói. A hadtesttől ajánlást ikaptaik .a hadosztályhoz, onnan a dandárhoz,, .mely Bárminkön, a Thonet-féle vadászk'astélylban volt elszállásolva, végre ia duklai-bágón elhelyezkedett ezredhez. A két leánynak seibol semmi nyoma. .Az ur vissza akart térni, ,a szolga vezette — egyenesen .előre. Egyszerire csak ott voltak 'a főőrsön, egészen elől az oroszok kárpáti állásaiban. Nem rakar.oim Janik bolyongásait mind leírni. Amikor az egyik tábori őris nem eresztette át őket, megpróbálkoztak egy másiknál és mikor lábaik felmondták a szolgálatot, egy majorban éjszakáztak. (Egy szolgálatkész paraszt aztán nevetségesen csekély borravalóért átcsempészte őket az előőrsök vonalán. Egy dombtetőn megpillantottak két csukaszürke dragonyos! Utasainkat tüzeléssel fogadták. iAz ur és a vezető menekült. A szoliga megadta magát, ,A dragonyosok elvitték a foglyot -egy jász huiszárszáizadhoz, amire a fogoly kifejezet fen kérte őket. Senki sem ismerte fel őt eben a ruhában és a hcszszu szakállával. Bártfán, a legközelebbi városkában, találkozott Janiik az édes atyjával, amint épen a részvét-leveteket olvasta — leveleket, amelyekben fia elesése alkalmából kondoleáltaik a gyászba borult apának. iA főhadnagy leült és türelmesen irt, meg irt négy nap, négy éjsziaba — jelentést az orosz ifront mögötti felderítő útjáról. A katonai érdemkeresztet a hadi ékítménnyel már azelőtt megkapta. Azt mondják, ez a jelentés még egy kitüntetést fog neki hozni. A legsúlyosabb francia beismerés. — Francia és német ima. — Egy idő óta nap-nap mellett ihoz a francia ajtó cikkeket, amelyek ;a közönség hazafias kötelességévé teszik, hogy legyőzze, vagy legalább is eltitkoljla türelmetlenségét és-1 azt, hogy már belefáradt a harcba. (Ezeknek ;a cikkeknek az írói azonban megfeledkeznek arról, hogy éppen .az ő cikkeik hívják fel fiewelmüfcet arra, amit annyira el szeretnének előlünk titkolni, hogy a franciák már torkig vannak a háborúval. Aki régibb tapasztala tok alapján ismeri a francia természetet, ugy ahogy az a sajtóban visszatükröződik, re.m fr,g .a logika e hiányán csodálkozni. 'Sőt a párisi lapok semmiféle badarsága sem fogja csodál" tba ejteni és legföljebb az fogja meglepni, hogy tollal küzdő .ellenségeink nem tesznek még nevetségesebb ugrásokat. Németország kárpótlásul ezért a papíron való erkölcsi megsemmisüléseiért, amit a francia Sajtó nem átáll a németekről hirdetni, szellemes módon venne elégtét,elit, ha öszegyüjtené a leghadarahh hadi cikkeiket, amelyek alatt ott állanak Franciaország legjobb nevei. ,A francia .hangulatnak legsúlyosabb d'knmtentunna azonban a Gaulois egyik minapi száma. A ci'kk szerzője: Ohnet Gvörw — ugyanaz az Ohnet, akinek a Vasgyárosát e héten adták a szegedi színpadon —, a cikk címe: „A két ima." Ohnet a pápa által kiadott imát azon (hangulatok szerint módosítja, amely hangulatok el tölthetik ,a németek, illetve a franciák szivét. ,A német ima, mely Ohnet bevezetése szerint Németország pompás és sértetlen templomaiban és székegyházaiban száll az ég felé, szerinte igy hangzik: „öreg német Istenünk, add meg nekünk ezen jövedelmező háború után, amelyben .megsemmisítettük belga és francia szomszédaink iparát, drága előnyeit egy tisztességes békének, amely megadja nekünk, hogy jól'laJanik huszárfőhadnagy kalandjai. — Elbeszéli Roda Roda. —