Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-13 / 39. szám

Szeged, 1915. február 13. DÍLMAGYiARORSfcÁG. 5 volt Drohobycsnál — és 'hozzon nekem lehe­tőleg híreket, iFőiJeg azt (kellett kipuhatolnia, ho!l áll az ellenséges tartalék. Tizenhárom-tizennégy emberév el elmem ói- sokáig maradt oda. Másnap -este érkezett megint vissza sebesülve. Egy ishrapnell át­ütötte a karját és imég nem volt bekötözve. És jelenti, hogy emberei mind elestek, a tar­talékot látta, a ... magaslatra tartottak a nevét már elfelejtettem. Amikor ott ellhe­lyezlkedték, megsebesült. (Azután elájult és lerogyott. Borzasztó vérveszteségével még 14 kilométert gyalogolt, hogy jelentést hozhas­son nekem. Sabáeban egy harminckettes (budapesti) altisztet találtam, iaki átlőtt tüdővel feküdt ott. Lehajoltam hozzá, Ihogy lássam, él-e ínég. Rám ismert és igy szólt: — Hazámért halok mieg; tessék ,a fedezék­be menni, a hazának szüksége van a vezé­rekre. Aztán karjaim közt (halt meg. Száz meg iszáz ilyen élményt tudnék még elbeszélni; minden nap ujat hozott. Eg> negyvennégyesnek például egy shrapnell szétroncsolta az alkarját, a két alkari csont közül tudniillik a vékonyabbat, ;A Segélyhe­lyen vagy egy fél óráig beszélgettem vele. Nemsokára dióm kerül ugyanaz az em­ber, most már bekötözve, de puskával a ke­zében. — Hová mlégy, fiam? kérdem. — (A rajvonalba. — De neked kímélned kell magadat. Ha majd fölépülsz, tovább harcolhatsz megint. — A negy vennégyes vagy meghal, vagy harcol, volt a rövid válasz. Minden egyes ember hős. Csodálatra méltó emberek. A horvátokkal sajnos, nem igen tudok beszélni, ők is nagyszerű katonák. Érdekes dolgot mondott el a főherceg a bosnyákokról is. A 3. iszáimu bosnyák ezrednél láttam. A dandárnok parancsot adott, egy erős orosz állás megrohanására. Sürü köd volt. Az ál­lást elfoglaltuk. Csak akkor láttuk, hogy ez még csak az első állásúik volt, az ellenség tu­lajdonképpeni főállása 300 lépéssel hátrább volt. iA tüzelésük olyan heves volt, hogy nem lehetett a támadálst folytatni — az oroszok főállása csak két nappal később került a ke­zünkbe. Amikor megszállottak ezt az állást, nem akartunk hinni a szemünknek: egy hármas bosnyák szakaszvezető már az első támadá­sunknál, kiét nappal azelőtt behatóit az ő ra­jával az oroszok étlen, akiket két napig ol­dalba lőtt az ő néhány emberével. Száz meg száz veszteséget okozott az oroszoknak. Föl terjes zlettem arany vitézségi éremre. És aztán égy szomorú epizód, mely mó­lyen megrendített: Szeptember 9-én Lembergiöi délre nagy támadást intéztem az oroszok ellen. 'Gyorsan haladtunk előre ós az oroszokat megfutamí­tottuk. lEgy kis magaslaton állottam, hogy a lehetőség szeriint áttekinthessem az ütkö­zetet. Előttem sürü, fiatal fenyőerdő, amely­ből a hetvenkilencesek és a hármas bosnyá­kok egy erős orosz csapatot kiűztek. Amikor a magaslatra értem, erős tüzérségi tűzbe ju­tottam. lEgy vastag nyárfa mögé állottam, hogy védve legyek és láthassak is valamit. Ekkor a mellettem elterülő cserjésből éneket, hallottam. Egészen halk éneket. Az első pil­lanatban nem értettem, mit jelentsen ez. Va­laki közel lehet hozizáim. A cserjés azonban olyan sürü,hogy nem tudok rajta keresztül hatolni. Erre négykéz­láb másztam bele a bozótba. Egy bosnyák fekszik ölőttem, lövés a fején és a mellén Nehezen lélekzik. A hab kiverődött a szá­ján. Időnkint, amikor az ereje engedi, a moz­Ümok előirt halotti imáját énekli. Rám néz és ugyOátszi'k megismert. Lélek­»et után kap és azután tovább énekli az ő halotti énekét. Mindig halkabban és már ar­tiknlátlannl énekel. Mikor föléje hajlok, ino­solyog és a kezeit összekulcsolja a szive fö­lött. Szeretném a haldoklását megkönnyíteni és felemélni a fejét. — már késő. Egy osomo vért köhög ki — még mormolja imájának a versét és amint tartom, kínszenved. iA főherceg egyébként élményeit kiét nap­lóba jegyzi föl. (Egyik a családja számára, a másik tisztán katonái tartalmú. Mindket­tőt német nyél ven irja, (habár — amint a fő­herceg maga jelentette ki az osztrák harctéri tudósítónak, akinek mindezt élmondta, — magyarul nem egyszer jobban tudná magát kifejezni. vuaDBEBBaBBBSiBRaaaaaBaaaamaaanBaBBaaaBBBBaaaaBttB'ixB HIREK 0000 Tízezredik könyvem táblájára. •Saját tudósítónktól.) Annak a versnek, melyet e helyen közlünk, két érdekes külö­nössége van. Az egyik, hogy Przemyslből ér­kezett a repülő-postán. Hogy repülőgépek apró üzenetéket hoznak a vár védőitől, nem ritkaság, de hogy magyar vers is repüljön a Fliegerpast Przemysl szárnyán hozzánk, az maga i® egy — költemény. A másik érde­kessége a költő, Gyóni Géza (jelenleg káplár Przemyislben) Lengyel mezőn, tábortűz mel­lett cimü katona-dalainak tízezredik köny­vébe küldi a verset. Hogy egy verskötet, melynek szerzője könyvével együtt hónapok óta orosz csapatok gyűrűjétől él van zárva a világtól, benn, a vár védőinek körében tíz­ezer példányt, érjen meg, szintién oly különle­gessége .a sikernek, érdeminek, helyzetnek, mely följegyzésre méltó és valósággal uni­kum. De hirdeti az;t is, hogy e világtörténeti eseményekben mily nagy védő-seregében tíz­ezer példány forog egyetlen magyar könyv­ből. .A vers ez: TÍZEZREDIK KÖNYVEM TÁBLÁJÁRA. íMi hazatérünk, könyvem, harcok könyve Ki foggantattál világ vére árán. Mi hazaérünk, hogyha porló testünk Bús étek lesz is vércsék lakomáján. Uzsoki hágón leverj ifik a isárt, Leverjük a vért menténkről, csizmánkról, Muskátlis, méntás ablaíkoik alatt­Lovunk és szivünk büszke táncot táncol. Velünk repüllnek, könyvem, harcok könyve Diadaluton vitézek, vidámak, IS .a mi szavunkkal Tiszamenti házban Jó magyaroknak jóestét kivannak. De jó lesz ottan szívvel szór g-osoknak, De jó lesz .ottan ©éheiket vivőknek; De jaj lesz ottan nagyképű kosoknak, De jaj lesz ottan cégéres riőknék. Mi hazaérünk, könyvem és 'beszélünk Öreg estéken ősii asztal mellett Véres napokról bdklog borz a dóknak, Mikor a mezőn véres rózsa termett. iMi hazaérünk, könyvem és beszélünk IS a mi szavunk már végtelenbe harsog, Megnyitnak rája jeltélen isirök iS halott honvédek újrázzák a marsot. És mi nem félünk, könyvem, harcokikönyve S amely a viharban sziklaként megállott: Magyiar hűségnek habért fonatum'k, Ha megvesznek is újra a viilágck. Mi hazaérünk és ha ,porló testünk öles mélységben porlad Í6 a mészben, Könyvem, hü bajtárs, mi már ott (leszünk Hol a hős vérnek szent váltsága lószen. iGyóni Géza, .BnaBaaaiiaaaBBEaaaaBBnaRBaflBaKEiiBaaaaaBBBBSüaBaBBBBH Minden igaz és jó magyar — férfi, és nő egyaránt — viseljen szövetségi hűség jel­vényt. Kapható a főispáni hivatalban és mim. den jobb kereskedésben, Ara: 1 korona. A befolyt összeg hadsegélyzési célokra fordittatik. — A szegedi honvédhuszárok hős ha­lottai. Gyászjelentés fekszik előttünk és meg­hatva olvassuk le róla a nevéket. Áldott, ne­vek, megboldogult hősöké, akik a (legdicső­ségesebb huszárrobamokban vettek részt ós akilk vért, éltet áldoztak Királyén;, Hazáért. A jelentés ágy hangzik: A m. kir. szegedi 3 honvédhuszárezred bajtársi kegyeletes érzéssel, Istenben vetett hittel, a király és a haza iránt való törhe­tetlen hűséggel és a dicső magyar fegyvei­tényék hagyományaiban való bizakodással jelenti, hogy tisztikarából a következő baj­társak hunytak el a hősök halálával: kisruszkai Cserépy Árpád ezredes, a m. kir. szegedi 3. honvéd huszárezred parancsnoka, ia hadi diszitményes vas­korona rend II. osztályának 'lovagja, a 3. oszt. tiszti katonai szolgálati jel, a jubileumi emlékérem, a katonai jubile­umi kereszt, az 1912—1913. évi emlék­kereszt tulajdonosa .a kamionkai ütkö­zetben, ezrede élén, a roham vezénylése közben augusztus hé 24-én szerzett sn­lyois sebei következtéiben november lm 28-án Wáienben; dallasi Halász Miklós honvéd hu­szárszázados, a 2. század parancsnoka, a hadi diszibményes katonai érdemke­reszt, a jubileumi emlékérem, a katonai jubileumi kereszt, iaz 1912—1913. évi em­lékkereszt tulajdonosa százada élén, a kamionkai ütközetben augusztus hö 24-én. Mokry Jenő honvéd huszárszáza­dos a 4. század parancsnoka, a hadi dí­szitiményes katonai érdemkereszt, a ju­bileumi emlékérem, a katonai jubileumi kereszt, az 1912—1913, évi emlékkereszt tulajdonosa, századia élén, a kamionkai ütközetben augusztus hó 24-én; Kulifay Andor honvéd huszárfő­hadnagy, a hadi diszitményes katonai érdemkereszt, a katonai jubileumi ke­reszt, az 1912—1913. évi emlékkereszt tulajdonosa, mjfnt lezredsegédtiiszilj, pa­rancsnoka oldalán és annak önfeláldozó védelme közben, a kaimionkai ütközet­ben augusztus hó 24-én; Göbel Gyula bonvéd huszárfőhad­nagy, a lovas géppuskásosztaghoz ve­zényelve, ,a hiadi diszitményes katonai érdemikjsrciszt. tulajdonosa, a (Tysonica magaslaton október hó 29-én; Haberstumpf Jenő honvéd huszár­főhadnagy, a legfelsőbb elismerés ós a bronz katonai érdem-érem a katonai érdem kérészit szalagján tulajdonosa, a harctéren szerzett súlyos betegsége kö­vetkeztében Grybowba.n, január hó 26-án. Dicső halált halt babéros bajtársaink pél­daadó katonai szellemtől voltak áthatva, fel­ékesítve a király és haza iránt való hűséggel és önfeláldozással, a kötelességtudás minden erényével, az önzetlen bajtársi ragaszkodás és együttérzés ritka megnyilvánulásával, BBBBHESaíSSIBSBiEafflESHSSaEESHB a m Kenyér kilója 1 Bokor lánosnól | # Valéri.a-téi*. + m a rBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB'

Next

/
Oldalképek
Tartalom