Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-13 / 39. szám

i DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915, ifebruár 10. lenteni. Az utóbbi időben már ő vezette a polgármesteri hivatalt s ott is kiválóan megállta helyét. Természetesen e helyettesítési idő alatt nagyokat nem alkothatott. Mindehhez hozzáveszem az eredményes munkában, ragyogó fedhetlen'ségben eltöltött harminc 'évi szolgálati idejét, mely alatt mindig csak a saját munkájára támaszkodva haladt előreö igazán nem tudok reá pártatlan indokot keresni, a mellőzésére. Hiszem azt, hogy az egész városi tisztikarra felemelőleg hat az, ha a hosszú évek eredményes és feddhetlen tisztviselői munkásságot a köz megfelelőleg jutalmazza. Csak ahol igy gondolkoznak a tisztviselőkről, ott lehet a fiatal generációból •kitűnő és erős tisztikart szervezni.. Az előadottak azonban nem azt jelentik, hogy a többi -pályázó nem volna a megválasztásra érdemes tisztviselő. Gerle Imre dr. A polgármesterválasztás kérdése egyre jobban foglalkoztatja a város egész társadalmát. A vélemények és állásfoglalások most kezdenek véglegesen kialakulni é.s a nyilvánosság — Szeged első tisztviselőjének díszes és nagyjelentőségű pozíció-járói lévén szó — érthető feszültséggel és figyelemmel ikisér minden határozott véleménynyilvánítást. Ezek közül való a taná-cs tagjaié is, akik a városi tisztviselők nagy rész-évei együtt Bokor Pál polgármester-helyettes jelöltségét támogatI. (Kiküldött munkatársunktól.) Gsön-des éjszakákon, amikor hosszú katona-vonatok, értékes terhüket gondos lassúsággal vonszolva keresztül dübörögnek az áldott magyar rónán, kinek -van kedve aludni? Minden kéthárom kilométerre egy jóképű, bajszos népfelkelő őrködik a vágány mellett és amikor elhalad előtte dcho-giva-fujva a nagy mozdony, gyorsan lekap-ja kezét a íegyverszijjon, tiszteleg, aztán baljával bucsut int a bajtársak után ... A vonat robog tovább az éjszakába, messze ismeretlen tájak felé és álom- senkinek sem jön a szemére . . . Az utazás első óráiban, amikor még a sik Alföldön vagyunk, előre tudj-uik az állomások neveit és itt is, ott is 'vár valakit a „földije", még nagvon vigan megy a dolog. A jó magyar bakák, akiknek szivéhez nehezen férkőzik a bánat tompa skálája, felvirágozott sipkával ülnek a vaggonok ajtajában, a lépcsők szélén, a kocsi tetején, az átjáró hidakon. Nem törődnek a csontfagyasztó hideggel, a kemény északi széllel; tekintetük a távolba révedezik, mintha örökre magukba akarnák szívni az alföldi levegőt, -mintha ör-ökre emlékükbe szeretnék vésni szülőföldjük -perspektíváját. Az egy'-k ajakán nóta csendül és a többi nagy lelkesedéssel fújja vele: A szegedi kaszárnyára Rászállott egy gólya, Vizet hozott a szájába Reguták számára. Mosdjatok reg ruták, Mert porosak vagytok, Azt csak a jó isten tudja, Mikor szabadultok. De szeretnék Szögedébe szó'gálni, Kis baj'nétom a komisz kenyérbe vágni. Kis baj'nétom a komisz kenyérbe vágom, Erted ruzsám, ha meghalok, sé bánom. A vonat közben -megáll egy-egy állomáson. A bakák leszállingóznak a magas ülőké-. ről. Akinek „rokonya", vagy -ösimerős-e akad az állomáson, o-daszalad hozzá, megöleli, meg csókolja, aztán már búcsúzik is büszkén, könny nélkül: — Megyünk, arra messzire, a határ felé. A -hazának szüksége van rán-k. I ják. A város tiszt-viselői távölmarad-nak minden akciótól, a Bokor Pál jelöltsége -mellett való állásfoglalásukat a következőkben volt szíves- -megindokolni Taschler Endre főjegyző: — A tanács tagjai — természetesen nem mint tanács — foglalkoztak a polgármesterválasztás ügyével és ugy találták helyesnek, hogy -Bokor Pál jelöltségát támogassák. Megvizsgáltuk Bo-kor hivatali működését visszamenőleg az alajt a hét év alatt, amióta polgármester-helyettes. Ugy találtuk, -hogv -működése az igényeket kielégíthette és különösen az utolsó másfél év óta. a-m-ióta a -megboldogult -Lázár beteg volt, finom tapintattal, nagy fizikai és erkölcsi erővel állott meg nehéz és sokszor bizony kényes helyzeteket teremtő pozíciójában. A tanács tagjainak éhhez -a véleményéhez csatlakozott a város tisztviselőnek nagyobbik része, még pedig nem ka-pacitálás folytán, hanem' önként. Sőt ugy tudom, hogy a városi tisztviselők egyesülete is ilyen értelmű határozatot hozott. Ezt a nyilatkozatomat nyilvánosságra hozhatja. Felhatalmazásom van erre a tanács tagjaitól annyival inkább, mert elhatározásunk nem irányul a másik -két pályázó ellen. Mi csak a buzgó és becsületes köztisztviselői működést igy véljük honorálhatni. Bokor -Pál polgár-m-es ter-'helyetes jelöltsége egyre erőteljesebben nyomul előtérbe. Ugy 'látszik, hogy győzelmének esélyeivel egyre jobban kel'l .számolni. Mintha a törvényhatósági -bizottsági, tagok nagyobbik részének bizalma feléje fordulna. A vonat indul tovább. -Nem 'hagy sok időt az érzelmi momentumok számára. Erős, két parázs-szemie, mindig hosszabb sávokat -vet előre, egészen sötét már körül a táj; 'kezdünk beleérni -mélyen az éjszakába és az idegenség súlya, -mind nehezebbé váli-k. A nótázássál egyszerre csak felhagynak a katonák, mintha ez is parancsszóra történnék. És ugy is történik: aisziv parancsára. Mikor elmaradnak az utolsó ismerős állomások, ugy érezzük mindnyájan, hogy a kedélyesség, a sirva-vigadás, a dacos elszántság elhagyott bennünket. A katonáik lassan visszahúzódnak a vaggonokba, senki nem- szól egv szót sem. Órák hosszáig nagy a némaság -és fásultan néz bele mindenki az éjszakába. Alvásra -hely se igen akad, de aludni nem is akar senki. Hisz bün volna öntudatlan állapotban, buicsu nélkül hagyni el ezt a vidéket, amely lelkűnkhöz forrott. Ezt a vidéket, ahol születtünk, nevelkedtünk, diákoskodtunk; reméltünk és szerettünk és ahová mindig visszavágyunk . . . Mikor a szürkü-let és -a reggeli köd szétoszlott, már sok-sok kilométer m-aradt el mögöttünk. Amint a jégvirág lehervadt az ablakról, szelíd, lankás dombok tűntek fel a -távolban. — Vége \z Alföldnek! — panaszolta föl egy melankolikus, bágyadt 'hang. De ez volt az utolsó Isten hozzád. Érdekes jellemvonása a magyar népléleknek, -hogv amilyen gyorsan kétségbeesik, olyan hirtelen meg is vigasztalódik. Az éjszakai komor -hangulatnak egyszerre nyo-ma veszett. Mire teljesen kiértünk az Alföld bűvköréből, -felszabadulták -ismét a lelkek. Egv kis állomásnál, ahol a vonat megállt, már ism-ét vigan bújtak elő a bakák. Neki á'Htak a friss hónak, alaposan megmosakodtak vele, aztán egy -kis 'hó-csatát rögtönöztek és -mikor a kürtös hivogatója -megszólalt, ugrálva, havasan-lucskosan kászolódtak fel a vonatra. A dombok errefelé még alacsonyak voltak. A hó -nem állott meg rajtuk és különböző színárnyalatokban, hosszú íöl-dsávok szaladtam végig párhuzamosan a dombokon. Néhol egy-két -halványzöld földsáv i-s látszott, de sokkal több volt a barnás-sárga széles sáv: a tavalyi tarló szo-moru, -kietlensége. És mindig nőttek és sokasodtak ezek a sárga sziliek. Lemásztak a dombokról és odajöttek egész a sinek mellé és ott futottak kilométereken át a vonattal versenyt. A bakák ekkor -már m-ekint énekeltek, megint a vonat tetején ültek. Leintettek a leányoknak a -földeikre és lobogtatták a nagy, piros-fehér-zöld zászlót. Egyik-másik a kulacs fenekét is kémlelte; csak ebből lőhetett következtetni, hogv messze már az Alföld és nemsokára a hegyek birodalma közeledik. — cz. — József főherceg háborús élményei. — Saját elbeszélése alapján, — Augusztus 23-án, amikor iSabácban voltunk, azt a parancsot k-aptam, hogy hagyjak el a várost, Ihogy sziavon területien bevaggonirózzanak bennünket és északra vigyenek. Először ö-ssze kellett gyüjtenam a csapataimat. A szerbek jelentős 'csapatokkal erősen szorongattak bennünket. -Még egyszer rajtuk ütöttem és valamivel visszaszorítottam őket. Tüzérségük ia maga-latokon állott köröskörül és tűz alatt tartották a város utcáit. Nekünk -pedig át k-ellett mennünk ia tuls-ó partra A hidra a gránátok és shrapnellek valóságos zuhataga hullott. Megparancsoltam a hadosatáQynak, hogy esoporton'kint menjen át, én majd az utolsóelőtti csoporttal megyeik. Éjfél volt. Rendkívül heves- tüzérségi tüz és a lövegek az utca közepét söpörték. A századdknak a házak mentén kellett h-aladniiok, hogy iminél kevesebb veszteséget szenvedjenek. Én a pénzügyőri őrháznál állottam és rendeztem az átvonulást. Elgyenkint küldtem át a törzlsemet, a piara-ncsőrtisztjeimet és végül — egyedül voltam. Egy ház barkához kellett lapulnom, hogy a -gránátok ellen védekczhessern. Mikor pedig egy lépést előre tettem, valami puhát ért a lábam. Megkérdeztem: — Ki az? — Egy negyvennégyes, volt a válasz. Miivel azonban a. negyven négyes ezred már tud volt a -Száván, tudni akartam, mit keres itt ez a balka? S ő ezt felelte: — Tizennyolc ember van itt. — Miért? — A hadosztályparancsnok ur védelmére, mondta habozva és iféléníken. — A:z én védelmemre! Ki parancsolta ezt m-eg nektek? — A ra-gaszkodáls, mondja az ember. önhatalmúlag, a legirtózato&albb tüz közepette maradtaik vissza, hogy rám vigyázzanak. Nagyon derék ezred ez a kaposvári. Elmondok miég valami círo-d-ászén dolgot róluk. -Egy Biró Károly nevű tizedes -azt a parancsot kapta tőlem, hogy egy ipatruülal 'közel-tse meg az ellenséget- — ez Galíciában Versenyáruhá? Főtízlet: Református palota. Fióküzlet: Kossuth lajos-sugárutt. Alkalmi vételek! 140 széles cosztüm szövetek . . K 2-tö! 8 K-ig 80 széles finm pargetek . 68 fillértől 80 fillérig Lepedő és fehérnemű vászon . . K 13-tól K 24-ig Divat bársonyok K 1*90 Pargett és flanel pongyolák K 5-— Cloth alsó szoknyák K 1 -90 Pargett és flanel női blúzok K 3-— Parget leányruhák KI -50-től K 3-ig Női kötények K 1-50-től K1-90-ig Trico alsó ingek, nadrágok, szveterek, érmelegitők, hósapkák, keztytik, harisnyák, férfi és női divatcikkek meglepő olcsó árakon lesznek árusítva 1 ! ! Utazás a határ leié.