Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-02 / 29. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. február 2. Olaszország. Amint a minap Andrússy Gyula gróf fulmináns külpolitikai cikkéi hoztuk szószerinti fordításban, azonképpen közöljük ezennel azt a cikket is, amelyet ugyancsak a Neue Freie Presse hasábjain, mintegy Andrássy cikkének folytatásaként irt a németbirodalmi Monis gróf. A nagy atya méltó fiának valóban államférfiúi fejtegetései Olaszországnak AusztriaMagyarországhoz való viszonyáról a német birodalom nagyszámú olaszbarátjainak a lelkében sokszoros visszhangra találtak. Minálunk Németországban azonban mindenekelőtt azt kívánjuk, iiogy az oüasz nép is tisztába jöjjön eddig követett semleges poétikájának a következményeivel. Legyen szabad ez irányban Andrássy kitűnő cikkét német szempontból kiegészítenem. Olaszországban ugy látszik tényleg sokszorosan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy csaugyan készüljenek a Habsburgok birodalma elleni támadó háborúra, sőt talán — amint a minap azt az angol ,flation" hetilap fejtegette — azt hiszik, Ihogy az egész csak helyi vonatkozású lesz és csak Ausztria olaszlakta birodalom töredéke i re fog szorítkozni. Zárjelben kel! itt megjegyeznünk, hogy az osztrák olaszlakta, de valójában vegyesajku területeivel szemben Korzika, Nizza, Málta tisztára olasz nyelvterületek. Ámde ha Olaszország Ausztria-Magyarországct megtámadná, ép ugy, mint az egyéb frontokon, Olaszországgal szemben is biztos lehetne a német segítségről és az eddig még a maguk egész 'félelmetességében csak részben ismeretes technikai eszközök támogatásáról. A központi hatalmak katonai erői még távolról sincsenek kimerítve, azután DélAusztria erődjei, föld alakulata és fegyveres népe még számbeli kisebbség esetén is hoszszu, SZÍVÓS ellenállást tenne lehetségessé. Rendkívül komoly, elkeseredett harc lenne ebből és nem látszatháboru és csak bizonyos tartományokra .szorítkozó küzdellem. Olaszországnak egész katonai és pénzügyi erejét kellene latba vetnie és szó sem lehetne olyan katonai sétakirándulásról, amiinőt Románia mscenált a levert Bulgáriába. Eltekintve attól, hogv a mostani helyzet ép az Ausztria-Magyarországot érintő harctereken nagyon kedvezőnek mondható, az ewtentenak a legnagyobb optimistái sem remélik az ellenség, gyors leküzdését. Tehát a legkedvezőbb esetben is kemény, hosszú és; véres hadjárat várna az olasz hadseregre. Akik Olaszország belső állapotait és nemzetgazdaságát ismerik, egv bizonyára sok hónapon át tartó komoly háborút nagy és nehezen elviselhető csapásnak tartanának. Ha valamelyik európai állaimé, ugy Olaszországé a jövő. Gyors léptekkel vívta ki a nemzeti egyesülést. De az elért eredmények konszolidációja még sok területen hátra van, nevezetesen pedig gazdasági tekintetben várnak még a legnagyobb feladatok megoldásra. Rudini márki, akit bizonyára minden olasz nagy hazafinak és mélyenlátó politikusnak tart, évekkel azelőtt azt mondta nekem: „Olaszország megkell, hogy mutassa a világnak, hogy lehetséges Európában egy békés nagyhatalom is. olyan hatalom, amely csak békére törekszik és amelynek szüksége van a békére, hogy a benne szunnyadó erők kifejlődjenek. Az idő kedvez nekünk, óvakodjunk attól, hogy a habár lassú, de biztos fejlődésbe erőszakos kézzel beleavatkozzunk." Épen ezen békének a biztosításáért újították meg az összes olasz kormányok, bármely pártból kerültek is ki, a hármas-szövetséget. A mostani háború kitörése idején is azt hitte Olaszország. hogy arra való utalással, hogy a velünk kötött szövetségre csak a béke megóvásáéit lépett, kötelezettségeinek nem kell 'eleget tennie, annál kevésbbé, mivel az adott esetekben Berlin és Bécs üzente meg a háborút. Bármily kétes értelmű is ez a dedukció, ruí. 'Bármily kétes értelmű is ez a dedukció a mi nézetünk szerint', belenyugodtunk és megőriztük a régi szövetséges barátságot. Annál inkább bíztunk mint a régi politikai barátság minimumában: a semlegesség szigorú betartásában, Ebben a reményünkben nern csalatkoztunk, mert ép a legjobb olasz köröktávol tartották eddig a szép Itáliától a minden háborúk le gb o r zal masabbik ának a fúriák. Azonban az utca, megfizetett kiabálók és az ellenségeink zsoldjában álló sajtó szüntelenül megfélemlítik a békés és megfontolt igazságot és azon. vannak, hogy aggressziv irányzatuknak magához a kormányhoz és a parlamentbe is bebocsáttatást kierőszakoljanak, Ezek a kísérletek eddig nem érték el céljukat. Ugy látszik azonban, hogy a háborús mámor most rnár sok máskor józanul gondolkodó embert ragadott magával, olyan embereket, akik azelőtt nem kockáztattak volna szívesen nagv tétet relatíve sovány nyereségért és akik, mint az olaszok mind, pontosan és kitűnően értenek a számokhoz. Egyébként akármint lesz, a világháború sorsa nem az Isonzonál. hanem a Rajna, Marne és Visztula mellett, sőt talán a levegőben és a tenger alatt Anglia körül fog eldől tr. Bármekkora is a bizonyára fontos olasz hadseregnek az értéke, hadi eszközei: a> mieink alatt állanak. Ha ellenségeinket 'Nyugaton és Keleten megverjük, a legfényesebb olasz győzelmek sem (hoznak Olaszországnak hasznot. Sőt: a főellenségekkel való leszámolás után olyan túlerőt zúdítanánk az ellenséges Olaszországra, hogy csak gvors,.súlyos áldozatokkal kötendő béke menthetné meg .a télies, romlástól. Ahogy a dolgok tehát valójában állanak, a háborúba beleavatkozó Olaszország a oriori összekötzött .kezekkel van. ellenségeinknek kiszolgáltatva és függ azoknak ai győzelmétől. Mint hadviselő csak alamizsnaként kaphatná az entente kezeiből azt, amiért legjobb fiai vérének az árja folyna. Mi többiek az eddigi hat /hónap folyamán nagyon is fájdalmasan tapasztalhattuk, miiven gyilkosok a modem harcok és hogy magukat a fényes győzelmieket Is legfőbb polgáraink sok tízezrének a vérével kellett megvásárolnunk. Olaszország felelős helyein, fontol/iák ezt meg. 'mielőtt hazájukat egy minden körül mén vek közt veszteségteljes, véres háborúba döntik. De vajion remélheti-e egv hidegen számító olasz is nemcsak AusztTia-Magvarországnak, de Németországnak % a leverését? Amiként azt reméljük, hogy mi ketten együtt győzünk, azonkép csakis együtt és becsülettel pusztulnánk el. A német és az olasz egység ugyanazon évtizedben és ugyanazon harcmezőn született meg. Mindkét kulturnépnek évszázadokon keresztül kellett a nemzeti szétdaraboltság szenvedéseit elviselnie és kemény küzdelmek és sok csalódás után érte el mindkettő nemzeti újjászületését csaknem ugyanazon hatalmaikkal szemben. Ugyan, melyik németnek jutna vaia'ha is eszébe, hogv vágyai országát, a gyönyörű Itáliát megfossza a nemzeti egység koronájától. Gonosz ámítók azonban arra akarják most Olaszországot csábítaná, hogy a legnehezebb harcban, melyet valaha viseltünk. hátba támadjon bennünket. Becsület és <3.SAABABBAAAAAAAAABAABAAAEAAAAABTIAASASBBSI9IIAC3BT,K.FC'.. Könyvelők, kik magyar és német nyelvben jártasak, megfelelő irodai gyakorlattal birnak, akár férfi (de katonamentes legyen), akár nő, sürgős felvételre kerestetnek. írásbeli ajánlatokat kérjük a fizetés megjelöléséve! a címezve beküldeni. kötelesség minket (Németországot) hü szövetségesünk mellé dilit, ha Olaszország megtámadja őt, a mi szivünket is célba veszi. Hiszen semmisem lehetetlen és emberi számítás szerint Olaszországnak vetünk ellenséges csatasorokba való bevonulása folytán esetleg le is győzhet bennünket a túlerő, rrjit nyerne akkor Olaszország? Földrajzi helyzeténél fogva nem számíthat német területnyerésre. Ellenségeink a mi területünket anvnvi ronggyá tépnék. Ihogy a megcsokitoft Németország hosszú időre lekerülne •nagyhatalmi állásáról, a kettős monarchia pedig letűnne a térképről. Micsoda támaszt találna akkor az egy-két millió délosztrákkal és olasszal meggyarapodott Olaszország az oly sokszor érzett (francia arroganciával! és az Afrikában oív sokszor keservesen tapasztalt francia tülTkapásofckal szemben? A portugálokéhoz hasonló, Angliától függő viszony közt és a között kellene választania, hogv a végtelenbe növekvő Oroszország kariaii közé dobja magát. Akarhatja-e és kivánhatja-e ezt egtszséges, józan olasz politikus? Foglaljuk tehát össze: Akár győz, akár vereséget szenved az entente, egyformán abszolút lehetetten helyzetbe kerül a semlegesrég biztos kikötőjét elhagvó Olaszország. Ha azonban megőrzi semlegességét és erőit a végleges. leszámolásig, hangja döntően fog tatba esni és előzetes tét megkeekáztatása nélkül is nagy nyereségre tehet szert. Kívánságai és aspirációi, mmdenesetre annál nagyobb jóakaratra találnának nálunk, minél barátságosabban .alakulná ki közben Olaszország semlegessége velünk szemben. Török tábornok a végső győzelemről. Egyik honvédtüsztünk, aki sokat .foglalkozik a katonai szakirodalommal is, hozzánk i.n.ttatta — magyar fordításban — a legelőkelőbb török katonai szaklap cikkét. Ebben a török vezérkar egyik tábornoka fejti ki véleményét a háború esélyeiről és végső igazságul azt az igazolt álláspontját, hogy a háború csak a nérnet-magyar-osztrák-iörök szövetség győzelmével végződhetik. A cikk a következő: A törökök legyőzésének valódi okáról a balkáni háború után. sokat irtak a szaklapok. A francia lapok ujjongva emelték ki, hogv a török vereség oka a német módszer és a német fegyverek rosszaságában rejlik, mig a szerb és görögök győzelme a francia fegyverek és a francia harcmodor győzelmét jelentik. Ezzel a valótlan váddal most egy török tábornok is foglalkozik, a Konstantinápolyban megjelenő Nemzetvédelem cimü katonai szaklapban és határozottan a német hadsereg pártjára áll. A tábornok Mechmed Ali Nusched pasa. a török vezérkar európai miiveltcégü tábornoka, aki „Miért szenvedett a török hadsereg a balkán háborúban vereséget" cim alatt a következőket irja: Nem a német taktika, nem a német fegyverek, .nem a csapatok kiképzése és szelleme okozták derék csapataink vereségét, hanem az elégtelen szállító és hírszerző eszközök, a lőszer hiánya, de főleg az élelmezés teljes csődje, — tehát a katonai interadatura hiányossága, a hadsereg szervezése a háború előtt. E hibák,— mint azt a jelenlegi háború eddig is igazolta, — teljesen hiányoznak a mostani háborúkban. Okulva az utolsó háború tapasztalatain, a legsürgősebb feladatunknak tekintettük, hogv m.i is a német mintára szervezzük katonáink élelmezését, szállítóeszközeink beszerzését és a lőszer pótlására, — mely utóbbi az osztrákmagyar hadseregben talán még a német hadseregnél is kiválóbb — szükséges intézkedéseinket. Mindezek és az eddigiek után, a végső sikerre vonatkozólag, nem lehet kétséges, hogv nekünk és szövetségeseinknek győzi kell és győzni fogunk.