Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-06 / 33. szám

4 DÉLMAGYABOBSZÁG. Szeged, 1915. február 6. Szerbiát el akarnók nyelni és már csak azt kifogásolta ismételten, hogy rendőrségünk a szerb vizsgálatnál közreműködjék és hogy a bűnös tisztek és hivatalnokok elbocsáttassa­nak. Jegyzékünk e két követelménye miatt tört ki a legborzalmasabb háborúk egyike, jóllehet ezek a világpolitikára nézve közöm­bös és asák a monarchia szempontjából elen­gedhetetlen követelések. .Ezek miatt kellett százezreknek meghálálok és sok milliónak ott­hagynia otthonát és hadba vonulnia, ezek miatt ikell milliárdokat elpocsékolni. De nem­csak ezért. Az enfente-csoport már rég ter­vezte ezt a háborút. Grey nagyon is jól tud­ta, hogy mi Szerbia birtokállományából setü­A kis orosz hadnagy egy Iliét óta nem szítt cigarettát és ez jobban gyötörte, mint a fogság. Mikor megkínáltam cigarettával, csak ugy ragyogott az ő ostobaságig jósá­gos gyerekarca és elkezdett mesélni. Látszott rajta, bogy kedve telik a beszédben. Egyszer csak megnyúlt az ábrázata és komollyá vál­tozott. A Chodorcv melletti éjszakáról be­szélt, amiről a lapok nem írtak. Erről szóló elbeszélése igy hangzik: Egész nap tűzben álltunk az osztrák-ma­gyar csapatokkal. Először jó messzire mö­göttünk (hullottak 'e .a gci.yók. Egymásra néz­tünk és kacagtunk. iDe már a legközelebbi sortűz közelebb jött. Akkor már nem nevet­tünk. mert nem valami kellemes érzés, mikor a golyók keresik az embert és már-már meg is találták. Mintha mondanák: Ali, meg­vagy! Mikor a következő sortűz jött, körül­tekintettünk, él-e még valaki. Helyzetünk csakhamar olyan reménytelenné vált, hogy még a, futásra sem gondoltunk. Hiszen akikor fel kellett volna óliánunk és elhagynunk a fedezéket, ami nyilván valóan Öngyilkosság lett volna. Mire besötétedett, minden máso­dik emberünk elesett. Az ellenséges tüzelés is megszűnt most már és mi vissza tudtunk vonulni. Eáit a térdünk és olyan szokatlan dolog volt állani és járni. Azaz inkább esosz­tunk, mint jártunk, elfogódva és megsike+ül­ve a zajtól, izgalomtól, eleső bajtársaink szörnyű látványától. Valahol éjszakáznunk kellett. Levetet­tük magunkat a földre és még arra is lusták voltunk, hogy lecsatoljuk a takarónkat. Any­nyira ki voltunk merülve, hogy voltéképpen nem is aludtunk, hanem csak ott feküdtünk hanyatt, vágódva, némán. Ebiben az állapo­tunkban, eibben a félállomban a harc képze­letünkben tovább folyt. Mivel pedig a való­ságban is lehetőnek tartottuk, hogy üldöznek bennünket, minden világosságot eloltottunk. Az éjszaka, pedig ott lógott sötéten a fejünk fölött és némán, mert az emberek annyira el voltak csigázva, bogy még esak nem is só­hajtottak vagy hortyogtak. Egyszer csak megdördül egy lövés. Egyetlenegy lövés a sötétben ezrek feje fö­lött és ez végét szakította az álomnyirgalom­nak. Mindnyájan felugrottunk, ordítottunk, ahogy csak a meglepettek képesek, megra­gadtuk fegyvereinket és semmit sem láttunk. Bizonyosan már köztünk az ellenség, egye­seket már torkon is ragadott. Erre aztán, esztelen tüzelésbe fogtunk. Birkóztunk, szur­káltunk, káromkodtunk. Ámde a haldoklók káromkodása és .minden szó oroszul hangzott. Valaki hirtelen meggyújtotta a villamos zseblámpáját és annak a fényénél — csak ma­gunkat láttuk és egyetlenegy ellenséget sem. Megborzadva s szégyenkezve bámultunk egy­másra, mint aki őrületből ismét eszméletre ébred. Dehát mégis csak esett egy lövés?! Er­re jelentkezett az egyik előőrs: — (Az együk ló eltépte a pán y váj át, mire a többi is megvadult. Én erre (lőttem, hogy figyelmessé legyenek és valaki jöjjön, hogy a megvadult állatokat megfékezzük. Közben nyögtek a sebesültek és össze­mit sem akarunk, hanem hogy nem bírjuk már elviselni a szerbek szemtelenségét. Gsa'k rneg kellett -volna mozdítania a kis ujját és a pétervári minisztertanács a balkáni herceg­nők befolyása alatt álló nagyhercegek dacára sem rendelte volna el a mozgósítást. De nem akarta. Ö mindjárt jelezte Mensdorff grófnak, hogy Oroszországgal fog tartani és hogy egy­általán nem fog azon fáradozni, hogy Orosz­országot a beavatkozástól távoltartsa. Szerbia volt 'az iiriicv és mindaz a falánkság, gyűlöl­ség és iboszuvágy, amely az entente-ben fel­halmozódott, oka ennek a nagy csapásnak, a melyet sohasem lehet jóvá tenni. szedtük a halottainkat: tizennégyen feküd­tek ott, akiket mi ölltünk meg, a testvéreink. A látvány oly borzalmas volt, hogy a kapi­tányunk ott lőtte magát főibe előttünk. És mi mindnyájan ugy éreztük magunkat, mint­ha gonosztevőik vagy bolondok volnánk. Ellenálló erőnk megtört. Olyan inap után még egy ilyen Ír rzalmas éjszakát átél­ni és- megmaradni jó katonának, ahhoz em­berfölötti erő kell. És nü csak emberek vol­tunk. Reggel aztán az ezred legnagyobb ré­szével együtt én is fogságiba kerültem és most itt vagyok. Élvezettel és kéjjel szítta a cigarettáját. És az arcáról azt olvastam le, hegy — ember. Elleiniségünk veit, de most fogoly és — me­gint ember. A Back-malom és a Fenyő-cég ügye. (Saját t adásit ónktól.) Szándékosan nem avatkoztunk ez ideig ebbe az ügybe és mindig csak az események regisztrálására szorítkoz­tunk. A Back-malom és a Fenyő-cég ellen az a vád, hogy nem tartották be a maximális árakat. E miatt a kihágási bíróság elé kerül­tek. Az élelmiszeruzsora üldözésére sokszo­ros ok vau ma, amikor a hat hónap óta dúló világháború sokszorosan megnehezítette felet­tünk az idők járását. A sajtó — azt hisszük — kötelességét teljesítette, amikor erre felhívta a hatóságok figyelmét és örömmel üdvözölt minden olyan intézkedést, amely a közönség megfelelő áron való élelmezésének wagy prob­lémáját kívánta sikeresen megoldani. ít él kezni nem kí ván lünk és n em is kívá­nunk. Ez a bíróság dolga, amely a vissza­léséket bizonyára nem fogja meg tori a damil hagyni. 'Bizonyítja ezt az az alaposság, mely­lyel Szahiy József dr. helyettes-főkapitány az ügyet kezeli. A níai tárgyalást is elnapolta ujabb bizonyítékok beszerzése végett. A kér­dést könnyű volt izgató csemege gyanánt a közvélemény asztalára dobni. Az esethez mi is szolgálhatunk adalékokkal. Több lisztke­reskedővei beszéltünk. Köztük az egyik — a nevét szívesen bocsátjuk a bíróság rendelke­zésére — a következőket mondta: — Igaz, 'hogy a Back-malom körlevelet tetézett hozzánk, amelyben, a zsák árát 6 ko­rona 80 fillérben állapit o-t ta meg. Ezzel szem­ben az is tenne volt a körlevélben, /hogy a zsá­kot 60 fillér használati díjért visszaveszik. Én tehát ezt olyannak tekintettem, mint amikor négy fillérért szódavizet veszek és az üvegre ®r?ja®®®a®®®®®®®®®g®®@®@®s®®®s®s®@®®ia ® 0 0 0 0 IJÜ Igazgató: WP ffelR ^W WKtWW Telefon: [¥j V«, »M>0« ÜHHDILL ILLTPJA,1 "-85- RIL . 0 fal Szombaton és vasárnap 6-án, 7-én: g Szenzációs Psylaoder esték Az élet iskoláj LB j® Dráma 3 felvonásban. — A főszerepet WALDEMAR PSYLANDER játsza ff 0 ® fi1 A háború szenzációja: ji ® Nagy tengeri csata A tengeren eszközölt w eredeti felvétel! Az óriása tengeri hadihajók ágyútüze­lése? a torpedók kilövése? a hajók fel­robbantása és elsülyedése eredeti felvételben. jfj ® A legnagyobb szenzáció, ami a mai napig filmre került. az uj kisérő műsor. ¥] Előadások: szombaton ] 5, 7 és 9 érakor. ® Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 12 éráig. Katona-, diák- és gyermek­jegyek vasárnap csak a 2 órai előadásra adatnak ki. ® 0 S k 0, Rendes helyárak. %% Rendes helyárak. js Mii®®®®®®®®®®®®®®®® Borzalmas éjszaka. Egy fogoly orosz tiszt elbeszélése. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom