Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-06 / 33. szám

2 igen tevékenykednek. a Hollandi határnál is nehéz ütegeket állítanak föl. UJ ANGOL CSAPATOK EGYIPTOMBAN. Budapestről jelentik : A második ausztráliti csapatszállitmány Egyiptomban partra szállt. LETARTÓZTATOTT FRANCIA TÁBORNOKOK. Bernből jelentik: Bonneau híres francia tábornoktól a parancsnokságot elvették s a generálist letartóztatták. Az ok eddig ismeretien. Anglia blokádja. Berlin, február 5. (éjjeli közlés). I. A nagybritanniai és az Írország körüli vizek, ideértve az egész angol csatornát is, ezennel haditérnek nyilvúnittatik. Február 18-ától kezdődőleg minden e haditérre érkező kereskedelmi hajó elpusztíttatik s közben nem lesz mindig lehetséges elhárítani a hajók legénységét és utasait fenyegető veszedelmeket. II. A haditéren semleges állambeli hajók is veszélyben forognak, minthogy tekintettel az angol kormány által január 31-én a semleges lobogókkal való visszaélésre és a tengeri hadjárat véletleneire, nem lehet mindig megakadályozni, hogy az ellenséges hajók ellen irányított támadások ne érjenek semleges állambeli hajókét is. III. A Shetland-szigetektől északra az Északitenger keleti és a németalföldi partvidéktől legalább 30 tengeri mértföldnyire levő utón a hajózás nincsen veszélyeztetve. VON PÚHL a tengerészet tengernagyi vezérkarának főnöke. (Közi a miniszterelnök sajtóosztály.) Lelkesen Varsó felé. P. Róbertet, az 50-i!k gyalogezred tizedesét, északi harctérre utaztában P. város vasúti állomásán egy véletlen folytán emlékezetes öröm érte: Károly Ferenc József trónörökössel beszélt, ami csakugyan öröm és lelkesítő lehet egy katonára. Szüleivel közli, hogy ,jép ebédeltek a vasúti állomáson, mikor az udvari vonat érkezését jelezték. Mindenkinek fel kellett szállni a kocsikba. Én és még egy káplár társam lent maradtunk. Az udvari vonat berobogott és megállott, Károly Ferenc Józsiéi trónörökös és kíséretét hozta. A trónörökös csakhamar meglátta a katonavonatot és érdeklődve kinyittatta a kocsija ablakát. Az ablakon kiihajolt és odaintett. Élénken kérdezősködött, hogy hova megyünk, honnan jöttünk és milyen katonák vagyunk. Előbb németül, azután magyarul beszélgettünk. A trónörökös fiatal, iigyes, nagyon barátságosan, kedvesen beszélt és dicsérte a magyar katonákat. Szép tisztán beszél magyarul. — Kellemes meglepetésben volt részünk Orosz-Lengyelország határán, a németek iinnepiesen fogadtak és megvendégeltek bennünket. Négy napig mentünk vonaton Orosz-Lengyelországban mintegy 250 kilométeres vonalon. Ezen az uton még láttuk az orosz sínek és táviróvezetékek maradványait, de azok helvett már egész uj német vasutak és vezetékek épültek. Elképzelhetik, milyen területet foglaltak el már a németek. Ha mindenütt igv volna, nem sokáig tartana a háború. Lelkesen megyünk Varsó felé!" Borzalmas állapotok Oroszlengyelországban. Egv német népfölkelő leveléből közöljük az alábbi érdekes részleteket: Amint már hallottad, néhány hete OroszDiÉLMAG YAROlte&AG. országban vagyok, még pedig a Ihadtáposzralyuál. Ha valami faluban néhány napot pihenünk, 'holt bizonyos, hogy tovább kel] menüi, mihelyt megszoktuk a helyet. Holnap reggel megint 12 kilométernyire megyünk előre Varsó felé. Brzeziny mintegy húszezer lakóra fészek és oldalt fekszik Lodztól. Az utak torhatatlanok. A vasút még nincsen üzemben, egysinü és a németek visszavonulásuk ilkaImával teljesen elpusztították. Most megpróbálom, liogy minden túlzás nélkül irjak neked valamit az orosz társadalmi és népí létről. Amint az ember Németországot elhagyja is orosz területre láp, valami szorongó érzése támad, amely mindinkább fokozódik, a '.hint beljebb halad az országba. Ha Németországutak a legnyomorultabb állapotban volának, akkor is sétautak lennének az orosz •rszágutakhoz képest. Itt az országutak csaknem kivétel nélkül feneketlenek. Órákhosszat szántóföldeken át halad a ló, a kocsikerekek nyomában. Sehol egy darab kő. csak fölturkált homok, amelyben bckáig gázol az ember, Hátha még esik hozzá az eső, akkor ragadós 'iszap lesz a homokból. Pompás állapotok uralkodnak a falvakban és városokban is. Ha órákhosszat tartó mars után végre egy faluba érünk és. ezt már messziről érezhetjük a szagáról, akkor a legzavarosabb, bősz kutyaugatás üdvözöl és azután valóságos tojástánc kezdődik. Az ut közepén szemétdombok, trágyáié, térdigérő pocsolya és mindenféle konyhai hulladék, házi piszok és ezen. az uton mennék egész nap élelmező és irpuniciós oszlopok. Olyan gödrök vannak itt, hogy a !ő térdig áll a sárban és egész szekerek megrekednek. A minap egy teherautót teljesen ki kellett üríteni és azután 6 lő húzta ki a sárból Messziről az autó ugy látszik, mint valami tengeren aszó csónak. Minden percben azt hiszi az ember, hogy elmerül. Egyszer volt szerencsém, hogv útépítésnél fölügyeletet 'teljesítettem. Minthogy a kő itt nagyon ritka, íenyötörzsekkel tömtük be a gödröket. Voltak olyan gödrök, hogy 80—120 törzset kellett beleraknunk, 6—8-as sorokban, egymás1 fölött. Az eső meg folyton szakad. Most végre fagyni kezd. Amilyen gondozatlanok az utak, ép olyanok ennek az országnak a lakosai. Az egész család: férj, feleség és .gyermekek egy szobában vannak. Ez a konyha, lakószoba, hálószoba, sőt a tyúkok és ludak is itt vannak. Egymás hegyén, hátán alszanak. Már én ás aludtam ilyen családdal, több bajtársammal együtt. Ezeket a szobákat egész éven át nem takarítják. Az ut sarát behordják és 'az is ott marad a szobában. Nem csoda, ha annyira pusztít a tüdövész. Csüpa tetű itt mindenki és m;nk is nemsokára eltetvesedünk. Eleinte undorodtam, amikor ilyen házba beléptem, de mindenhez hozzászokik az ember, még a piszokhoz is. Eldurvulunk mi is, nem tehetünk róla. Reméljük, hogy nem soká tart már és ismét rendes viszonyok közé jutunk. „Szégyellem, hogy román vagyok" A bukaresti Adeverul tegnap érkezett száma ujabb meglepő anyaggal szolgál meggyőződésünkhöz, hogy Románia soha sem fog Ausztria-Magyarország ellen fegyverrel támadni, a cikk, amelyről szó van. Millc Constantint vallja szerzőjéül és cime: „Spovedanie rista". Ez magyarul annyit jelent* hogy „Szomorú bűnbánat". Ebben a cikkében, amely a lap élén jelent meg, Mille ur beszédes b'zonyitékokkal szolgál Románia felelős köreinek bölcsességéről. és a román közvélemény higgadtságáról és érettségéről. A cikk a következő három külön kimenetelű. felikiáltásszerü mondattal kezdődik: „Szégyellem, hogy román vagyok! Szégyellem, hogy újságíró vagyok, még hozzá két lapnak az igazgatója; szégyelleni, hogy mint képviselő, tagja vagyok a törvényhozó testületnek!" E bevezető sorok után Mille erős szavakSzeged, 1916. február 6. kai kikel Bratkinu miniszterelnök ellen, akit megcsontosodott (szószerinti lelke mélyén) osztrák-magyar barátnak nevez. — Mint ujságiró, — irja Mille — Ihiába kiabálok, .hiába írok, hiába buzdítok és világositok fel mindeneket, a jégblokk (szó szerint!) nem veszi számba figyelmeztetéseimet (ezt Mille a román közvéleményre érti). Ne.m lenne-e jobb — irja — a tollat eltörni és felhagyni a jajveszékeléssel és belépni a „hivők" táborába? A parlamentben is hideg a levegő, anynyíra, hogy még az én vérem is megfagy. Legfeljebb mosoly vagy mosollyal vegyitett szánalom az, amit észreveszek akkor, ha ott felszólalok. Nem "lenne-e jobb otthagyni ezt az energia gyilkoló helyet? Mille Constantin, amint vallomásából is kiderül, a nagy telocsudási processzusban, a mely a román kormány bölcs magatartása nyomán egész Romániában folyik, veszni érzi a talajt a lábai alatt. Neki is, amiint néhány nappal ezelőtt ezt megjósoltuk, rá kéli lépnie a józanok és íelocsudók útjára. Römárfa életérdekeiről van szó. És most harmadszor állapítjuk meg rövid néhány napon belül, hogy közeledik az idő, amikor Mi-l'le ur zsurnalisztikailag kitűnően szerkesztett lapja, az „Adeverul" és wDimineata" ráeveznek azokra a vizekre, amelyen most a középeurópai országok sajtója a maga felemelő morális küzdelmét folytatja. Hogy élnek katonáink a déli harctéren. F/eiberger Bélától, aki még a mult év novemberében vonult a déli harctérre, testvére, Freiberger Benő mérnök nagyon érdekes tábori levelet kapott, amelyet az. alábbiakban közlünk. ... Ép őrségen vagyok, sok tábori őrsparancsnoknak ilyenkor betyár világa van az őrségen. A posztom egv volt szerbnek egy elég csinos háza, mert itt a határon a lakosságot mind elküldték, ugy, hogy egy fél napig elmegy az ember, amíg civilre talál. Most képzeld, hogyan néz ki egy ilyen község. Lehet találni mindenfélét. Pedig mikor egy ilyen őrségen: vagyunk, két katona elindul a faluba keresni, .egyik hoz tyúkokat, a másik talál egy disznót, szóval mindig akad valami. Ilyenkor meg lesznek hiva az ismerőseink vacsorára. Egyszóval kitűnően érezzük magunkat, nem mondom, voltak egy pár nagyon keserves napjaink ,is, de tudja Isten, az ember itt egészen átvedlik, nem irtózik semmitől, nem fél. Az első két héten oly rosszul éreztem magam, hogy folyton a hideg lelt és egyáltalán nem bírtam enni. De most oly étvágyain van, csak csodálkoznak rajtam, milyen nyársonsült nagy darab szalonnát eszem. Szolgálatom éjjel 12-kor is volt s volt rá eset, hogv 48 órai szolgálatban is voltunk, tábori őrsön, a Drina partján, földalatti dekkungokban s kibújni persze uiem volt szabad, mert csak nekünk szabad az ellenséget látni, nekik bennünket nem. De azért mégis ott sétáitunlk a parton, a fejünk fölött meg csak ugy repült a vészmadár . . . Már egy hete fel lettünk váltva, mert pihenő század vagyunk, hat hét után. De azért jobban szerettünk A . . .-ba, hol tábori őrszolgálatot végeztünk, mert nem voltunk ugy szem előtt. Mindössze fél század volt együtt két hozznák való hadnagygyal, akik azt mondották, hogy lopni nem szabad, örök, amit találtok, be kell hajtani. Az utoísó nap, mikcv eljöttünk vagy.50 ember elrontotta a gyomrát a sok ételtől, mert minden tartalék disznót és marhát levágtak és megfőztek. Dr. Meer a konyhán állott és gyönyörködött a mi oláhjain'kbau, hogy fogják két kézre a nagy darab húsokat, mert a csajkába nem fért, csak a leves . . . Ezzel az epizóddal befejeződik az öreg népfölkelő levele. Am'elyből újra -csak azt olvassuk, amit sok, sok tábori levélből: „jól élünik, jól vagyunk, kitűnő a kosztunk, ne féltsetek minket. Verhetetlen sereg vagyunk."