Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-02 / 29. szám

2 DÉLM AGY ARORSZÁ G. Szeged, 1915. február 2. Varsó előtt. Berlin, február 1. A keleti főhadiszállás­ról jelenti a Berliner Tageblatt haditudósító­ja: A német lövészárkok már Varsó védelmi gyüriije mellett vannak. Ez a védelmi gyürii földsáncokbői áll, nem magának Varsónak állandó erödgyiirüje, hanem attól távolabb veszi körül a várost a régi erödgyürüvel együtt, hogy lehetőleg hátráltassa Varsó os­tromát. A német nagyvezérkar közlése. Berlin, február 1. A nagy főhadiszállás jelenti: A nyugati hadszíntérről nincs különö­sebb jelenteni való. A keleti hadszintérről: A keletporosz­országi határról nincs újság. A Visztulától északra, Mlavától délnyugatra, az oroszo­kat néhánj helyőrségből, amelyeket egy nappal előbb arcvonalunk előtt, megszál­lottak volt, kiszorítottuk. Lengyelországban, a Visztulától délre levő részében továbbra is tért nyertünk. A Pillcától délre támadá­sainkat megujitottuk. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A NÉMET REPÜLŐ-FLOTTA DÜNK1RCHENI LÁTOGATÁSA. Milánó, február 1. A Corriere della Sera párisi 'tudósítója a következő ujabb résztete­ket közit DLinkjrcíhen bombázásáról: Már m'á­'sodizben állotta ki ez a város a német repülő­flotta támadását, öt vagy hat német aeroplán érkezett éjjel a város 'fölé a part hosszában Belgium felől. Viágitott a hold és. már mesz­sziről látszottak az ellenséges repülőgépek. Dünkirchen minden templomában félre ver t'-ék a harangokat. Este kilencedfél órakor esett le az első bomba s attól fogva a robbanások sű­rűn követték egymást. Különösen három vá­rosrészt ért a támadás. Néhányszor a villa­mos fényszórók sugárkévéjébe kerültek az el­lenséges repülőgépek s akkor a 7 és fél centi­méteres ágyuk élénk tüzet irányítottak rá­juk, dc meg volt állapítható, hogy egyetlen­egy ágyúgolyó sem tett bennük kárt. Tiz gyújtóbombát és negyven robbanóbombát ve­tettek le a német aeroplánok, sok volt a ha­lott, meg több a sebesüli, az anyagii kár azon­ban: aránylag csekély. A második éjszakai tá­madás ít: 1 ' kir eben minden éjszaka sötét­bér n.rrae, nem szabad az utcai flámpástkat meggyújtani. Vilmos császá:* a német népfel­kelőkhöz. Berlin, február 1. Schauermann haditu­dósító azt jelenti a berlini lapoknak, hogy Vilmos császár beszéde, amelyet születésnap­ján a középnémet népfelkelő zászlóaljhoz in­tézeti, a következőképpen hangzott: — Jó reggelt, nép fölkelők! Üdvözöl­lek benneteket, bajtársak, midőn mind­nyájatok kívánsága, hogy az arcvonalra jussatok, teljesedésbe megy. Fogadjátok köszönetemet azért, hogy dolgotokat itt olyan jól végeztétek. Nagyon meg voltam veletek elégedve. Ismerem népfölkelőim értékét, mert mindenütt, ahol népfölke­lők kerültek szembe az ellenséggel, gyö­nyörűen verekedtek, keleten és a Vogé­zekben egyaránt. Legutóbb is népfölkelő csapatok halált megvető vitézséggel, ro­hammal bevettek egy fontos magaslatot, ahonnan lesodorták az ellenséget. Köves­sétek példájukat. Isten veletek, bajtársak! Áldásom kisér benneteket! •Midőn a császár a zászlóaljat vezető al­ezredestől értesült, hogy a zászlóalj a trón­örökös seregéhez kerül, örvendező mosollyá! ismét a népfelkelőkhöz fordült és igy szólt: —- Üdvözöljétek fiamat! A zászlóalj lelkes' hurrá kiáltással üdvö­zöl íc a trónörököst. gyáva és semmirevaló magatartásán érzett megvetésüket a következő szavakkal fejezték ki: — Az angol dzsentlemének nem szama­raik. A flaklandi győzelmet egész Japánor­szágban, mint a japán flotta győzelmét ün­neplik ás mint a japán flottának és japán er­kölcsnek az angolon váló felsőbbségét. Ez a csata bizonyossá teszi, hogy a mi vizeinken a világ minden flottáját csak addig kell meg­tűrnünk, ameddig akarjuk. A lipcsei lap e jelentéshez a következő •megjegyzéseket füze: Vájjon a jelentés min­den. részletében megfelel-e a valóságnak, nem tudjuk. Mindenesetre ugy tűnik föl, hogy a japán érdekeknek megfelelően, van kiszínezve, de ami különösen figyelemreméltóvá teszi, az az a határtalan japán gőg, amely hencegő for­mában mutatkozik, továbbá az angoloknak rengeteg megvetése, akikekkel való leszámo­lásra akarják nyilván előkészíteni a japán né­pet. VILLA TÁBORNOKOT MEGÖLTÉK. Ncwyorkból jelentik, bogy a mexikói for­radalom egyik legnevesebb vezéremberét, Villa tábornokot Elpasoban revolverből agyonlőtték. A merénylő állítólag Fierro őr­nagy. A japán megvefi 22 angolt. Egyik lipcsei lap közli: Egy pekingi k'­nai újságban japáni tudósítás jelent meg a falklandi. tengeri ütközetről. Az újság, ame­lyet egy elfogott orosz tisztnél találtak, a többi közt ezt mondja: Mint Pekingen át jelentik, a fehér ember tekintélyét a falklandi tengeri csatában ismét uj nagy csorba érte. Kiotóban, Tokióban és Yokahamában azonban nem a gyönge német tengeri hadierők megsemmisítésén ujjonga­nak, hanem az ott működött japán flottán. A japáni újságok részletesen leírják a csata le­folyását. A csata kezdete előtt — igy jelentik — az angol admirális azt' kívánta a japán admirálistól, hogy a csata alatt rendelje ma­gát az angol admirális parancsai alá. Erre a kívánságra a japán admirális ezt felelte: — Az amerikai kontinenstől nyugatra el­terülő nagy világtengeren csak egy főhatalom van és ez a javán. Az én hajórajomnak az an­gol admirális főparancsnoksága alá helyezése ostobaság. A japán hajóraj az ütközet alatt eleinte várakozó magatartást tanúsított. Amikor az angol hajrajt már súlyos veszteség érte, több páncélos harcképtelenné lett' és menekülni kezdett, akkor Sturdee a japánok segítségéi kérte. Az ezután, a japán és német páncélo­sok közt kifejlődött harcban (a német páncé­losok természetesen' az angolokkal való há­rom órás harcban már sokat szenvedtek) a japánoknak sikerült a német cirkálókat harc­képtelenné tenni. Erre a japánok abbahagyták a további lövöldözést. De ekkor a még meg nem rongálódott angol hajók megtámadták a védtelenné tett németeket és olcsó diadalt arattak. A japánok az angol tengerészek e Küldjünk katonáinknak thermosüvege­ket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caees-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a had­táppa r ancsnokfáigokihoz juttatja a honvédel­mi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Bu­dapest, IV. Váci-utca 38. Az orosz tüzérőrrcagg kívánsága. Egy már a háború kitörése óta az északi harctéren küzdő tüzér főhadnagy küldte bátyjának azt a levelet, melyből az alábbi részleteket közölj ük: A muszkák mcist nagyon csöndesen vi­selkednek, téli álmukat alusszák s csak ak­kor ébrednek M, ha egy pár srapnellt kül­dünk nekik át jó reggelit kívánva. Ettől na­gyon félnek. Egy orosz tüzérőrnagy esett a múltkor fogságba, csak az a kívánsága volt hagy megnézze a mi rettegett ágyúinkat, hogy néznek ki azok a szörnyetegek, amelyek any­nyi pusztítást okoznak bennük. Amit mindennap írok, most. is őszintén mondhatom: kitűnően érzem magamat. A kosztunk elsőrangú, csak a jó kávé hiány­zott egy pár napig, mert az öreg „Fecske" jobblétre szenderült. Mert volt ám nekünk külön fejős tehe­nünk is, m icsoda nagyszerű kávét ittunk (min­den reggél. Három hónapja, hogy vettük va­lami kis galíciai faluiban a „Fecskét" s ve­lünk csinálta a, nagy marsokat, de a patája megrepedt ugy, hogy meg is patkoltuk az öreget. Egy Barna nevü fin volt a tehenész, fo­gadkozott, hogy nagy gonddal fogja ápolni. Csakhogy a tiszt urak jó kávét lássanak. A többiek irigykedtek is Barnára, hogy ő ju­tott ebbe a kitűnő állásiba és mindig iboszan­tották, ha meglátták a Fecskét. De jó pecse­nye lesz a Fecskéből majd ha levágják. — Előbb levágnak téged öcsém, mint a/, ón tehenemet, — vágott vissza Barna, hogy is merték megsérteni a.z ő jószágát, De a napokban mégis ütött a Fecske vég­órája, Valahogy elszabadult a Barnától, rá­vetette magát egy jó kazal lóherére és fel­szívódott, Hiába volt minden. Az átlatorvo­ikiadta a parancsot, ihogy azonnal le kell vág­ni. Barna tartotta a fejét szegénynek, mikor a mészáros megadta a kegyelemdöfést. Ki­csordult a könnye is, de a többiek csak ne­vettek, hogy mégis csak esznek ők pecse­nyét a Fecskéiből. Azóta nem bírni a Barnával. Nem is evett, csak mindig busult a Fecske után. Végre megsajnáltam. Vettem neki egy má­sik Fecskét s ka ezt is olyan gonddal fogja ápolni, a háború után haza viheti magával Kistelekre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom