Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)
1915-02-02 / 29. szám
2 DÉLM AGY ARORSZÁ G. Szeged, 1915. február 2. Varsó előtt. Berlin, február 1. A keleti főhadiszállásról jelenti a Berliner Tageblatt haditudósítója: A német lövészárkok már Varsó védelmi gyüriije mellett vannak. Ez a védelmi gyürii földsáncokbői áll, nem magának Varsónak állandó erödgyiirüje, hanem attól távolabb veszi körül a várost a régi erödgyürüvel együtt, hogy lehetőleg hátráltassa Varsó ostromát. A német nagyvezérkar közlése. Berlin, február 1. A nagy főhadiszállás jelenti: A nyugati hadszíntérről nincs különösebb jelenteni való. A keleti hadszintérről: A keletporoszországi határról nincs újság. A Visztulától északra, Mlavától délnyugatra, az oroszokat néhánj helyőrségből, amelyeket egy nappal előbb arcvonalunk előtt, megszállottak volt, kiszorítottuk. Lengyelországban, a Visztulától délre levő részében továbbra is tért nyertünk. A Pillcától délre támadásainkat megujitottuk. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A NÉMET REPÜLŐ-FLOTTA DÜNK1RCHENI LÁTOGATÁSA. Milánó, február 1. A Corriere della Sera párisi 'tudósítója a következő ujabb részteteket közit DLinkjrcíhen bombázásáról: Már m'á'sodizben állotta ki ez a város a német repülőflotta támadását, öt vagy hat német aeroplán érkezett éjjel a város 'fölé a part hosszában Belgium felől. Viágitott a hold és. már meszsziről látszottak az ellenséges repülőgépek. Dünkirchen minden templomában félre ver t'-ék a harangokat. Este kilencedfél órakor esett le az első bomba s attól fogva a robbanások sűrűn követték egymást. Különösen három városrészt ért a támadás. Néhányszor a villamos fényszórók sugárkévéjébe kerültek az ellenséges repülőgépek s akkor a 7 és fél centiméteres ágyuk élénk tüzet irányítottak rájuk, dc meg volt állapítható, hogy egyetlenegy ágyúgolyó sem tett bennük kárt. Tiz gyújtóbombát és negyven robbanóbombát vetettek le a német aeroplánok, sok volt a halott, meg több a sebesüli, az anyagii kár azonban: aránylag csekély. A második éjszakai támadás ít: 1 ' kir eben minden éjszaka sötétbér n.rrae, nem szabad az utcai flámpástkat meggyújtani. Vilmos császá:* a német népfelkelőkhöz. Berlin, február 1. Schauermann haditudósító azt jelenti a berlini lapoknak, hogy Vilmos császár beszéde, amelyet születésnapján a középnémet népfelkelő zászlóaljhoz intézeti, a következőképpen hangzott: — Jó reggelt, nép fölkelők! Üdvözöllek benneteket, bajtársak, midőn mindnyájatok kívánsága, hogy az arcvonalra jussatok, teljesedésbe megy. Fogadjátok köszönetemet azért, hogy dolgotokat itt olyan jól végeztétek. Nagyon meg voltam veletek elégedve. Ismerem népfölkelőim értékét, mert mindenütt, ahol népfölkelők kerültek szembe az ellenséggel, gyönyörűen verekedtek, keleten és a Vogézekben egyaránt. Legutóbb is népfölkelő csapatok halált megvető vitézséggel, rohammal bevettek egy fontos magaslatot, ahonnan lesodorták az ellenséget. Kövessétek példájukat. Isten veletek, bajtársak! Áldásom kisér benneteket! •Midőn a császár a zászlóaljat vezető alezredestől értesült, hogy a zászlóalj a trónörökös seregéhez kerül, örvendező mosollyá! ismét a népfelkelőkhöz fordült és igy szólt: —- Üdvözöljétek fiamat! A zászlóalj lelkes' hurrá kiáltással üdvözöl íc a trónörököst. gyáva és semmirevaló magatartásán érzett megvetésüket a következő szavakkal fejezték ki: — Az angol dzsentlemének nem szamaraik. A flaklandi győzelmet egész Japánországban, mint a japán flotta győzelmét ünneplik ás mint a japán flottának és japán erkölcsnek az angolon váló felsőbbségét. Ez a csata bizonyossá teszi, hogy a mi vizeinken a világ minden flottáját csak addig kell megtűrnünk, ameddig akarjuk. A lipcsei lap e jelentéshez a következő •megjegyzéseket füze: Vájjon a jelentés minden. részletében megfelel-e a valóságnak, nem tudjuk. Mindenesetre ugy tűnik föl, hogy a japán érdekeknek megfelelően, van kiszínezve, de ami különösen figyelemreméltóvá teszi, az az a határtalan japán gőg, amely hencegő formában mutatkozik, továbbá az angoloknak rengeteg megvetése, akikekkel való leszámolásra akarják nyilván előkészíteni a japán népet. VILLA TÁBORNOKOT MEGÖLTÉK. Ncwyorkból jelentik, bogy a mexikói forradalom egyik legnevesebb vezéremberét, Villa tábornokot Elpasoban revolverből agyonlőtték. A merénylő állítólag Fierro őrnagy. A japán megvefi 22 angolt. Egyik lipcsei lap közli: Egy pekingi k'nai újságban japáni tudósítás jelent meg a falklandi. tengeri ütközetről. Az újság, amelyet egy elfogott orosz tisztnél találtak, a többi közt ezt mondja: Mint Pekingen át jelentik, a fehér ember tekintélyét a falklandi tengeri csatában ismét uj nagy csorba érte. Kiotóban, Tokióban és Yokahamában azonban nem a gyönge német tengeri hadierők megsemmisítésén ujjonganak, hanem az ott működött japán flottán. A japáni újságok részletesen leírják a csata lefolyását. A csata kezdete előtt — igy jelentik — az angol admirális azt' kívánta a japán admirálistól, hogy a csata alatt rendelje magát az angol admirális parancsai alá. Erre a kívánságra a japán admirális ezt felelte: — Az amerikai kontinenstől nyugatra elterülő nagy világtengeren csak egy főhatalom van és ez a javán. Az én hajórajomnak az angol admirális főparancsnoksága alá helyezése ostobaság. A japán hajóraj az ütközet alatt eleinte várakozó magatartást tanúsított. Amikor az angol hajrajt már súlyos veszteség érte, több páncélos harcképtelenné lett' és menekülni kezdett, akkor Sturdee a japánok segítségéi kérte. Az ezután, a japán és német páncélosok közt kifejlődött harcban (a német páncélosok természetesen' az angolokkal való három órás harcban már sokat szenvedtek) a japánoknak sikerült a német cirkálókat harcképtelenné tenni. Erre a japánok abbahagyták a további lövöldözést. De ekkor a még meg nem rongálódott angol hajók megtámadták a védtelenné tett németeket és olcsó diadalt arattak. A japánok az angol tengerészek e Küldjünk katonáinknak thermosüvegeket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caees-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a hadtáppa r ancsnokfáigokihoz juttatja a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Budapest, IV. Váci-utca 38. Az orosz tüzérőrrcagg kívánsága. Egy már a háború kitörése óta az északi harctéren küzdő tüzér főhadnagy küldte bátyjának azt a levelet, melyből az alábbi részleteket közölj ük: A muszkák mcist nagyon csöndesen viselkednek, téli álmukat alusszák s csak akkor ébrednek M, ha egy pár srapnellt küldünk nekik át jó reggelit kívánva. Ettől nagyon félnek. Egy orosz tüzérőrnagy esett a múltkor fogságba, csak az a kívánsága volt hagy megnézze a mi rettegett ágyúinkat, hogy néznek ki azok a szörnyetegek, amelyek anynyi pusztítást okoznak bennük. Amit mindennap írok, most. is őszintén mondhatom: kitűnően érzem magamat. A kosztunk elsőrangú, csak a jó kávé hiányzott egy pár napig, mert az öreg „Fecske" jobblétre szenderült. Mert volt ám nekünk külön fejős tehenünk is, m icsoda nagyszerű kávét ittunk (minden reggél. Három hónapja, hogy vettük valami kis galíciai faluiban a „Fecskét" s velünk csinálta a, nagy marsokat, de a patája megrepedt ugy, hogy meg is patkoltuk az öreget. Egy Barna nevü fin volt a tehenész, fogadkozott, hogy nagy gonddal fogja ápolni. Csakhogy a tiszt urak jó kávét lássanak. A többiek irigykedtek is Barnára, hogy ő jutott ebbe a kitűnő állásiba és mindig iboszantották, ha meglátták a Fecskét. De jó pecsenye lesz a Fecskéből majd ha levágják. — Előbb levágnak téged öcsém, mint a/, ón tehenemet, — vágott vissza Barna, hogy is merték megsérteni a.z ő jószágát, De a napokban mégis ütött a Fecske végórája, Valahogy elszabadult a Barnától, rávetette magát egy jó kazal lóherére és felszívódott, Hiába volt minden. Az átlatorvoikiadta a parancsot, ihogy azonnal le kell vágni. Barna tartotta a fejét szegénynek, mikor a mészáros megadta a kegyelemdöfést. Kicsordult a könnye is, de a többiek csak nevettek, hogy mégis csak esznek ők pecsenyét a Fecskéiből. Azóta nem bírni a Barnával. Nem is evett, csak mindig busult a Fecske után. Végre megsajnáltam. Vettem neki egy másik Fecskét s ka ezt is olyan gonddal fogja ápolni, a háború után haza viheti magával Kistelekre,