Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-15 / 14. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szögied, 1915. január 14. A magyar ipar (Smít tudósítónktól.) A Honi Ipar két legutóbbi száma nagyszámú cikket hoz, melyben különböző iparágakbeli' gyárosok számolnak be az egyes szakmák helyzetéről az elinni t évben, főleg a háború hatásáról az üzletmenetre.' Lényegében ugyanazt tartalmazzák, miiij -amit elvont meggondolások utján előre lehetett látni: hogy az iparban azck a vállalatok birnak jó üzletmenettel, amelyek különben is hadseregszállitásra voltak berendezve; hogv minden iparág igyekszik üzemében valamiféle hadi cikket előállítani; hogy a háború folytán számos külföldi nyersanyag hiányzik',"és hogy a legtöbb ivar cikknél nagyarányú áremelkedés és a fölhalmozott készletek kiürítése kárpótolja a gyárosokat a meg csappant termelésért. A textilipar általában óriási fogyasztóra lelt a hadseregben: „A sok rossz esztendő alatt fölhalmozódott raktárak kiürülték", irja az egyik. „A háború az esztendők óta válsággal küzdő textiliparra nézve a szanálást jelengette. Az a körülmény, hogy a készletek nemcsak a gyáraknál, hanem a nagykereskedőknél, sőt a legkisebb kiskereskedőnél is teljesen elfogytak, arra mutat, hogy a textilipar nemcsak pillanatnyilag van elfoglalva, hanem hogy annyi hányattatás után erre az iparágra a prosperálás évei fognak következni. A •pxtilipar ma szanálva van és pedig nemcsak a háború tartalmára." A pamutfonó- és szövőipar jó helyzetét csak a nyersgyapot hiánya rontja. Igen jó üzletmenete van a gyapjufonóés szövőiparnak is, azonban a nyersanyag hiányát és rendkívül magas árait nagyon panaszolják. E szerint akadnak zug-gyapjukereskedők, akik fölvásárolták a meglevő aritiigy is csekély gyapjukészletet és dupla áron adják most el. A kender- és lenipar is főleg a nyersanyaghiány iniatt panaszkodik, jogosan. A lenfonók nyersanyagukat főleg Oroszországból szokták beszerezni, ami most lehetetlen. Ezért a len fon alak ára rohamosan emelkedett.; a 20-as fonal ára a rendes 84 koronáról novemberben 200 koronára emelkedett; azóta pedig rendes -árjegyzés egyáltalában nincs. Természetes, hogy a készáru ára is ugyanilyen arányban emelkedett. A vasipar helyzetéről a Rimamurányi egyik aligazgatója irt egy panaszos cikket, amelyből azonban a vasiparra vontkozó konkrét megállapítások hiányoznak. A gépipar, általában a vasföldolgozó iparok számára a háború nagyarányú megrendeléseket hozott. „A ialkusnak — irja az egyik iró '— nem is lehet fogalma arról, hogv a háborús állapotok mennyi munkaalkalmat jelentenek. A fegyver-, töltény- és lövedékgyártásról nem is beszélve, amelyből a magyar ipar szintén kiveszi a maga részét, a tábori konyhák, löveggyujtók, löveggyujtó-alkatrészek, gyújtócsavarok, vaggcn-, hid- és hajóalkatrészeik, srapnell-szekrények, autók és autóalkatrészek, municiós kocsik gyártása a teljesítőképesség határáig foglalkoztat ja gyárainhat, különösen sok munkát jelent a legutóbbi időben a gránátok kikészítése." Az acélöntödék is jól el vannak látva munkával. A gépiparnak erős fogyasztója maga a gépipar, mert az éjjel-nappali üzem igen sok elhasznált anyag pótlását követeli meg. Különösen bizonyos fajta szerszámgépek: revolvereszterga-padok, különböző prések, sajtók, fúrógépeik iránt mutatkozik nagy kereslet. A magyar gépgyárak közül csak az Első Magyar Varrógépgyár szüntette be üzemét, a többi mind dolgozik. Egyedül a fővárosban a gépgyárak a Máv. gépgyáron és Weisz Manfrédén kivü! állítólag 20.000 munkást foglalkoztatnak és a gyárosok nyilatkozatai szerint tanult munkásokban, különösen előmunkásokban és esztergályosokban nagy hiány mutatkozik. A háború egy uj gyártási ágat is meghonosított a Magyar Általános Gépgyár most rendezkedett be repülőgépék gyártására. A viliamosipari vállalatok is nagyrész: hadiszállításokra rendezkedtek be. Egyébkém munkáshiáiiyról és a nyersanyagok és félgyártmányok nagyarányú drágulásáról paa háború alatt. naszkodnak. A különböző vasföldolgozó iparágak is jórészt különféle hadicikkeket szállítanak. Sokkal kedvezőtlenebb helyzetben varnak az építőiparral szorosan kapcsolatos iparágak. A cementgyárosok arról panaszkodnak, hogy az épitkezés szünetel és a hadsereg csekély cementszükséglete semmikép sem ootoija a hiányt. .4 cementárugyárak jobban jártak. „Október hóban — irja a referens —egyszerre a barakképitkezésből kifolyólag óriási szükséglet mutatkozott cementlapokban, később szintén oda nagyobbmennyiségü csövek kellettek, ugy, hogy végeredményben a gyárak majdnem a tavalyi forgalmat érték el." Ellenben nagyon szomorú a beszámoló a gipsziparról, amely az ép'tkezés csökkenése és a kivitel szünetelése folytán csak megszorított üzemmel dolgozik. Gyönge a helyzete az üvegiparnak is. Az üveggyári munkások egy egységes munkás szervezetet alkotnak és az olyan üveggyár, amely csak egy kemencével dolgozik, nem képes üzemét folytatni, ha a kemence szakmunkásainak csak egy kis részét nélkülözni kénytelen: ez pedig a mozgósításkor bekövetkezett. A magyar táblaüveggyárak 7 kemencéje közül 3 a háború kitörésekor beszünElőőrsön, fagyos, féli éjszakákon. .. Amikor még az ellenfelek is megbékélnek. Galícia, njév után. — Az előőrsöket az ilyen, vagy amolyan számú gyalogezred szolgáltatja. Igy mondja ia napiparancs. Az akárhányaink számú gyalogezred aztán kiküld egy századot a tábor északt, egyet a déli részébe, egyet-egyet keletnek és nyugatnak A század egy-egy szakaszt a szélrózsa minden irányába, s ,a szakasz állítja ki imagukat az őrsöket. Olyan az egész szervezet, mint egy lkup. A teteje egy legény, alapja az egész tábor. Az előőrs, ha közeledő ellenséget lát. nyomban visszavonul a szakaszához, a szakasz a századhoz s mikor igy megerősödtek, megpróbálják az ellenállást, addig, amíg a tábor felébred és segítség érkezhet. (Fagyos téli éjszakákon, fenn a begytetőn, szélben viharban ott áll a Vorpatrouille. Se sátra, se kunyhója, almiig a szolgálat tart, ott kell állania, s éber szemmel vizsgálnia, kutatnia a környéket. Ép nem könnyű feladat. A hegyek között, éjiszaka, olyan a hideg, hogy az embernek kényeket sajtol ki a szeméből A fedezék mögé visszavonulni nem szabad, tüzet gyújtani ne'm lehet, mert az előőrstől rendesen már csak néhány száz lépésnyire vannak ;az ellenséges' előőrsök. Néha olyan közel vannak egymáshoz, hogy a sötét éjszaka ellenére is látják egymást, lAz ember, ugy-e, azt hinné, hogy ilyenkor dühödten lelövöldözik egyímást? Csalódás. Nyugodtan táncolnak, topognak tovább, lóbázzák n. karjukat a hidegben. Közel nem mennek egymáshoz, inert .mihelyt valamelyik egyetlen lépést is tenne iá másik felé, amaz nyomban rálőne. De azért az is megesik, begy ugy, a távolból el is beszélgetnek. Különösen, ha értük egymás nyelvét. iA minap egyik galíciai ezredünk állította ki, az előőrsöket. A tábor nyugodtan almit, mi odabenn ia tiszti étkezőben teáztunk. Egyszerre csalk felugrik az egyik hadnagy s oda megy a generálishoz: — Alázattal jelentem, kegyelmes uram, megyek az előőrsüket meg vizsgálni! Aztán odajön hozzám. — Szerkesztő ur, volna kedve velem tartani? — Ha a 'kegyelme? ur megengedi? — Semmi kifogásom ellene, — feleli generális, — csak vigyázzanak magukra! — Nem olyan veszedelmes kirándulás ez! — szól a hadnagy nevetve. Megyünk. Mindegyikünknél van villamos lámpa, azza'l világítjuk az utat. Máitette működését. Ausztriában is csak 4 maradt üzemben. Mivel azonban a belga üvegbehozatal megszűnt, az üzemben maradt gyárak terméke jól elkel — az eladási ár 20 százalékkal emelkedett, — sőt Bulgária és Románia felé némi kivitel is van. A vegyészen ipar is sok hadimegrendeléssel bir — itt azonban a nyersanyag hiánya és drágulása nagy akadálya a termelésnek. A 36-os salétromsav ára a háború óta megduplázódott: ugyanigy a salátromsavas vegyüléké is, valamint a kámforé, karbolsavé is. A morfium ára 60 márkáról 200 márkára emelkedett. Hasonló áremelkedés mutatkozik a petróleumnál és a különböző olajoknál: az ásványi kenőolajak ára 300 százalékkal emelkedett. A gyufaipar konjunktúrája is jónak mondható: a vegyészeti anyagok drágulása folytán beállott költségtöbbletet a gyárak bőséges áremelkedésekkel ellensúlyozták. Rossz az üzletmenet a papír szakmában •és a vele összefüggő mindenféle iparágban, min; a nyomdaiparban, üzleti könyvek, dobozok és a többe amelyek a hadseregszálliíásban semmiféle részesedéssel sem birnak Mindent egybevetve azonban egyáltalán nem mondható olyan szomorúnak, mint a háború i kitörése után mutatkozott. mésszé elmaradt mögöttünk a tábor. (Egyszerre csak szól ,a hadnaigy: — Most jó lesz la lámpákat eloltani! Koromsötét körülöttünk az éjszaka. Néma csend, csak a Pruth morajlik s néha-néha dobban benne egy szikla, amint a Isebes viz görgeti toválhh. Most már óvatosan, szinte lábujjhegyen haladunk tovább. Egyszerre csak int a hadnagyom ,hogy álljunk meg. Odaihuzéidunk egy ifa mögé. Füleleik. Egyszerre csak emberi hangol hallok magam előtt. Lengyelül beszél valaki. Aztán, (messzebbről egy másik hang felel, ugyancsak lengyelül. Az előőrsök beszélgetnek. Kísérőm lefordítja a szavakat. — A kutya, mindeneteket, de hideg van! — mondja a mi posztunk. — Arra mifelénk van még hidegebb is! — Hová való vagy? — 'Szibériába, Szmolenszthbe... . Egy darabig csend van. Aztán megszólal az orosz. — Vannak gyerekeid? — Van kettő. Egy fin. meg egy lány. — Nekem is ép anny i. van. — Nagyok? — Tizenkét esztendős a fin, — Az enyimek még csak kicsinyek. — Hol vannak a gyerekek? — Otthon vannak Zazvorzeban, de hogy ti jöttetek, büdösök, hát elmenekültek. — Hát most hol vannak? — Nem tudom. — Nem tudod? Nem írnak? — Nem! — Baj! Csend van ujra. Aztán megint az orosz, kezdi: — Az enyimek se írnak. Nem is tudnak irni. Arra mifelénk nem járnak a gyerekrk iskolába. A nagy h ideg miatt... — Olyan hideg van arra? — Olyan. Az ember egész nap pálinkát iszik, meg teát. mégis majd megfagy. Nektelvan teátok? — Jobb, mint nektek! — Nekem itt is van. Adok ha kell. — Adj! — Gyere ide érte. — Nem megyek, mert ilyenkor jön a had• vagy ur vizsgálni, aztán haj lesz, ha ott talál meg. — Hát majd elviszem ahoz a fehér kőhöz, ott leteszem. Igyál belőle aztán tedd le. maid rámegyek érte. Ropog az avar a baka megy előre, aztán I megszólal az orosz. — Ittál? — Ittam. Egészségedre!