Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-13 / 12. szám

ELŐFIZETÉSI Afi SZEGEDEN érre. K24-— félém . . K 12lém K fr— egyhánepre K 2ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egéKém . K26— fclérrt . . K14.— nefyedérre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatal K&rAsz-utea I Telefonszámi 81. Egyea azái ára 14 •llór. < Szeged, 1915. IV. évfolyam 12. szám. Szerda, január 13. A számok kiegyenlítődnek.. Budapest, január 12. (Közli a •miniszterelnöki sajtóosztály.) Az ellenség tegnap is megkísérelte abbeli kísérleteit, hogy a Nidán való átkelést erőszakolja. Mialatt az egész arcvonalon heves tüzérségi harc folyt, délelőtt a déli szakaszon az ellenség egy eröcsoportja újból támadást kezdett, de tüzérségünk tüzében a legrövidebb idő alatt letört és hátraözönlött, a halottak és sebesültek százait hagyva állásaink előtt. Egyidejűleg a Visztulától délre is állandóan folyt a tüzérségi harc, miközben egyik ütegünknek sikerült egy majort, amelyet az ellenség megszállva tartott, anynyira tüze alá venni, hogy az oroszok, akik ott a legutóbbi napok óta befészkelték magukat, kénytelenek voltak állásaikból futva menekülni. A Kárpátokban a kedvezőtlen időjárás megnehezít minden nagyobbszabásu tevékenységet. Az Ung felső völgyében az ellenség hátrálva, az uzsoki szoroshoz közelebb vonult. Orosz újságokban terjesztett ama hir, mintha Przemysl vára december 10-én parlamentairt küldött volna az ellenséghez, természetesen teljesen koholt és alighanem csak arra szolgál, hogy ileplezze az ellenségnek e várral szemben való teljes tehetetlenségét. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Ma figyelembe vesszük a Hőfer-féle jelentésen ikivül azt is, hogy az oroszokat Varsó felé közvetlen veszedelem fenyegeti, úgyszólván tisztán áll előttünk az északi helyzet. Mert mi történt, — az, hogy a németek az oroisz centrumra rávetették magukat, olyan erővel, ihogy minden jel szerint számbeli fölénybe is kerültek előbb — a stratégiai és vasúti fölény segítségéivel. Az oroszokat sikerült itt döntőleg megverni. Erre az oroszok igyekszenek a további visszavonulási irányt biztosítani és igyekeznék maguknak elégtétélt venni — a monarchia csapataival szemben. Támadó erejükkel mi felénk fordultak, az egész vonalon óriási erőkifejtéssel igyekeznek eredményt kivívni. És mit látunk, — azt, hogy a monarchia seregei sehol sem kényszerülnek végre területet föladni, illetve orosz támadások elől kitérni. A rettenetes orosz túlsúly tehát már sehol sincs meg! Ez a tény a legfényesebb dokumentum öt hónap óta tartó küzdelmünk után. És jeljemzőnek tartjuk kiemelni a következő két friss jelentést. Az első igy szól: A Corirere della Sera katonai munkatársa, Gatti őrnagy azt irja, hogy a hadviselő felek csapatszáma közeledik már a kiegyenlítéshez. Nemsokára a középhatalmak — Németország és a monarchia — kitűnő ütegjeinél fogva felülkerekednek, A másik jelentés nem kevésbé fontos: A sajtóhadiszállásról jelentik: Egyik haditudósitónk beszélt egy katonai előkelőségge', a kinek információi helyzeténél fogva majdnem olyan értékesek, mint Höfer altábornagy, vezérkari főnök-helyettes jelentései: — Jól állunk — úgymond, — a háború ránk nézve föltétlenül jó' eredménnyel végződik. Boroevics hadseregvezér annak idején azt mondta önöknek: — Számarányunk az oroszokhoz egy a 'háromhoz, — én pedig ma azt mondom, hogy már csak kettő a háromhoz ... Az oroszoknál elfogytak az intelligens emberek, a tisztek és altisztek közt nagy a hiányuk, a háború náluk csak kasztok és érdekszférák ügye, nem pedig mint nálunk, ahol nemzeti ügy. — Hogy mikor lesz vége a háborúnak? Májusban vagy júniusban, előbb nem, de sokkal később sem. Eddig szól a sajtóhadiszállásról érkező jelentésünk. Rendkivüi érdekes és becses minden soría és ugy érezzük, hős csapatainkban és szövetségeseink erejében jobban kell bizmumk, mint valaha. A számarányok majd csak kiegyenlítődnek. A mozgósítással jóval hátrább voltunk állandóan, mint ellenségeink, különösen az oroszok, "á kik fél évvel előbb megmozdították ázsiai hordáikat. Mi a mozgósítást akkor kezdtük csak meg, amidőn várni tovább pillanatokig sem lehetett. Viszont mi a mozgósított tömegeikkel tovább is birjuk. És (lelkesedéssel, kitartással, igazságba való, rendületlen hittel teljesek vagyunk. A számbeli erő kiegyenlítődik és akikor jön az igazi, könyörtelen leszámolás minden ellenséggé)! Olaszország megfenyegeti Angliát és Franciaországot. Konstantinápolyból jelentik: Az olasz kormány a leghatározottabban megnyilatkozott Törökország és szövetségesei, (Németország, Ausztria és Magyarország érdekei mellett, amennyiben az olasz kormány ugy Londonban, mint Parisban kijelentette, iiogy ha a Dardanellák ellen vállalkozás történik, az esetben kilép az eddigi semlegességéből. AZ UNIÓ ÚJBÓL TILTAKOZIK. Stockholmból jelentik: Az Egyesült-Államoknak az angol válaszjegyzék ellen való ujabb tiltakozása küszöbön áll. A Mazuri-eset kicsiben. Konstantinápolyból jelentik: Az Urmiatónál az oroszokat a Mazuri-tavakhoz hasonló katasztrófa érte, persze sokkal kisebb méretekben. Itt huszonhárom ezer emberüket körül vették a perzsa törzsek, félkör alakban és neki szorították a tónak és mocsaraknak. Ezer kozák a tóba fulladt, az orosz ágyuk pedig megfeneklettek a mocsárban. JAPÁN NÉPE A HÁBORÚ ELLEN. A Corriere della Sera kapja a hírt Tokióbői, hogy egész Japánban meghosszabbitották a gyülekezési tilalmat, aminek az az oka, hogy Japánban a háborúellenes agitáció növekszik. Az első román-orosz összeütközés. Bukarestből jelentik: Az oroszok bukovonai előnyomulása elöl a garázdálkodásuktól méltán félő románok Romániába menekültek. A menekülő, fegyvertelen polgárokat népjogellenesen egészen a román határig üldözték a kozákok, de a határon Stanescu román kapitány bátran feltartóztatta az üldözőket, akiket — miután ellenkeztek — visszavonulásra is kényszeritett. Azt hiszik, hogy az incidensnek komolyabb következményei lehetnek. PÁNIK TIFLISZBEN. Bukaresti jelentés szerint Tifliszban pánik tört ki. A lakosság menekül, IÁZ állami vagyont már elszállították. BULGÁRIA AZ ENTENTE ELLEN. Budapestről jelentik: Szófiából táviratozzák: A bolgár kormány az itteni franci i és angol követeknél (tiltakozott a Dedeagacsba menő hajók átkutatása ellen, melyet az entente torpedónaszádjai még a bolgár vizeken is végrehajtottak. A követek sajnálkozásukat fejezték ki és megígérték, hogy az esetek nem fognak ezután ismétlődni.