Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-01 / 1. szám

Szeged, 1915. január 3. DÉLMAGY A ROSSZ ÁG 7 000000000®®®®®®®® ® a ® a­® Igen tisztelt látogató közönségének Jjoldog uj évet kiván S az „URANIA" színház, 0 ® „VASS" és „APOLLO" mozik igazgatósága. ® 00B000000SE0 LrJ SÍI 0­® ® VASS MOZGÓ-SZÍN HÁZ TELEFON 807. 1915.januái* hó 1-én, ® a ® Uj év napján JJ A szezon legnagyobb 3 3 B «j 4 felvonásban B 0 ® ® 3 B 0 "M Í]ÍB||H||es 0 a a 0 a B B J3000000000000000S 0 0 B I íi 0 ® ® Világszenzáció!! [i detektív drámája | ® 3 B 0 B 0 s Iffi] 0 ® alltei " APOLLO mozoóJ L3L @ SZÍNHÁZ a ^ Pénteken két nagg sláger! ® Kacagtató vígjáték 2 felvonásban. MP ij« t f a Szilveszteréji tragédia 2 részben, 2 ÖPálól. | A Kárpátok 131 es a wa; (Saját tudósítónktól.) 'Egy szegedi nép­felkelő hadnagy: K. L., aki a legutóbbi ideig az északkeletül Kárpátokiban teljesített szol­gálatot s aki a polgári életben több, mint másfél évtized óta rendszeresen foglalkozik a vadászattal, igyekezett, amennyire csak le­hetett, megfigyelni a hatalmas erdőségek nyugalmaikból felzavart vadjait, azonkívül pedig ha ottani amlberekkiel érintkezett, ál­landóan érdeklődött a vadállatok jelenlegi élete iránt, igy beszélte el élményeit: — lAz idén nemcsak a hideg idézett elő változást a rengeteg erdőségek vadjai között északi és észafkkelletál Kárpátokban, hanleta a világháborúnak ott lejátszódó része is. Ne­kem, aki Itlöbibször vállalkoztam előőrsi szol­gálatra, alkalmain volt sok olyasmit is meg­figyelni, amiit mások nem láttak, de ha sze­mük elé is került, mint nem vadász embere­ket, nem érdekelte a látvány. — Elképzelhető, Ihogy a rettenetes pus­karopogás és ágyúdörgés /milyen kavarodást idézett elő a vadállatok között, amelyek hi­ába próbálkoznak menekülni, mindenütt ez az óriáis bangkáo- z fogadja. lAzonkivül az éhség is űzi, hajszolja az állatokat s imig más télen .lemerészkednek a havasaiji köz­ségekbe és ott szerzik be a táplálékukat, most a katonák munkája elriasztja a rengeteg belseje felé. Csak ha szünetel a harcolók do­bogása, akkor jönnek beljebb s különösen éj­szakai időiben nem egyszer hallatszik kísér­teties orditásuk. A szelídebb s kisebb erejű vadak természetesen áldozatai az erőeébbek­nek, hacsak nem sikerül elhullott lóra szert tenniük, amit, ha nem szól a fegyver, ha­marosan elfogyasztanak, még ha a közelben embereket látnak is. Eíb'bent az ólelemszer­zésben a farkasok a legmerészebbek, kivált szürkület után. Ők közelitik meg elsőnek a hullákat és érdekes, hogy lassankint más­fajtája állatok is szállingóznak oda. Amíg tart az elemózsiából, nyugodtan vannak, de ha elfogyott, nyomban nekiesnek a kisebb állatoknak. Ilyenkor, ha szabad, egy puska­lövés véget vet a viaskodásnak s rohanva száguldanak vissza cserjés, fás helyre, ahol biztonságban érzik magukat. — IMint mondtam, a vadállatok, mig van az élelmükből, nem bántják egymást. De nem kegyelmeznek olyen állatnak, amely nem közéjük való. Körülbelül egy ki­lométernyi távolsághói néztük végig, hogy egy 'gyanútlanul feléjük közeledő kóbor ku­tyát mint téptek szét. A kutya egy kilomé­terről nem ismerte föl, hogy farkasokkal áll szemben. De. azért a kutyák egy része is el­vadulva kóborol s bizonyára, ha csapatosan vannak, felveszik a harcot. A kutyák másik része hűséges követője a katonáknak. — Egyszer hallottam, hogy nem messze tőlünk egy szép vadállat van szétmarcan­golva. Szerencsém volt s megtekinthettem, de kivánesii is voltaim, mert a hiftlhozők nem ismerték fel. lEEiujz volt. Én is 'Megcsodáltam, hiszen már kiveszőfélben van nálunk s csak nagyritkán találkozik vele a szerencsész va­dász. Bizonyára a puskaropogás hajtotta er­re a bércek sziklás helyei közül. Körülölte piroslott a hó, nagy küzdelem lehetett ki­muláisa előtt. A havon kutattam az áruló lábnyomok után. íMedvenyom volt. Csodála­URANIA Magyar Tud Szinház Telefon 872. esi 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 B 0 B @ ® 0 0 E 0 ÉJ 0 0 0 -0 0 0 0 0 0 a ® a 0 0 0 0 0 0 0 0 fal 0 0 0 0 A GÓLYA? Bohózat 6 felvonásban. íjüj 0 0 0 !•§ 151 0 0 ej m iftz 0 0 0 0 ltj eV napi 0 0 0 0 B0BB000BBBEB0BSED

Next

/
Oldalképek
Tartalom