Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-12 / 11. szám

Szeged, 1915. január 13. DÉLMAG YARORSZÁ.G. 3 Olaszország a világháborúban. — Az Osztrák-Magyar Monarchia viszonya Németországhoz. ' Bécs, január 9. Viktor Em ánuel király a világkiállítás megtekintésére Bécsbe jött. A Velence birtokáért folytatott háború sebei már kissé behegedtek és a király oly erős, sajátlagos és lebilincselő egyéniség volt és az ebből az igazi katonából kisugárzó vonzerő oly nagy volt, hc-gy a Ferenc Józseffel való találkozás szívélyes, sőt barátságos és -minden benső ellenszenv nélküli volt. Hogyan fogta föl maga a király ezt az utazását, arról Be dk gróf, egykori vezérkari főnök följegyzései révén megbízható bizonyságunk van, s amelyek Andrássy Gyula gróf élettörténetében kerültek nyilvánosságra. A külügyminiszter azt mondotta, hogy sajnálja Viktor Emánuel király elhunytát, mivel annak a monarchiával szemben táplált -békés indulatáról bizonyos volt. Az asztalbeszédek Ferenc Józsefnek velencei látogatása alkalmából teljesen mentesek voltak a mult emlékeitől és a beszélgetések szabadabb és személyesebb formáikban világosan mutatták a kölcsönös jóindulatot. Az a megszólítás, mellyel Ferenc Józsefi az olasz külügyminisztert, .Visconti-Venostét kitüntette, az emberfölötti íioblessenak a példája volt és a történelemnek egy dokumentuma, amely sohasem felejthető el, mivel ritkán történt meg, hogy természetes érzések imínden látható erőlködés nélkül annyira alárendeltessenek a poüt'kai céloknak, Ferenc József azt mondta, hogv testvérének és barátjának: a királynak az ö őszinte barátságáról és országa és népe iránt érzett meleg rokonszenvéről bizonyságot akar szolgáltatni. Gratulál önmagának a 'két ország között fönnálló baráti és barátságos viszonyért, amelynek tartósságáról, mert kölcsönös tiszteleten és érdekközösségen alapul, meg van győződve és reméli, hogy az még szorosabb lesz. Ettől az előkelőségtől most, negyven év multán is még meg vagyunk hatva és közülünk mindenki be fogja ismerni, hogy hasonlót cselekedni, alig volna képes. Még most is kiérezhető, hogv a -két uralkodó — akiknek történelmi szükségszerűségek eszközeiként kellett szerepelniök — mindenen tul akarta magát tenni és föléje akart emelkedni a szentimentális hangulatoknak, hogy mint szomszédok egymás mellett békében és barátságban élhessenek. Ezt akarta az olasz királyság megalapítója és a monarchia ezen politikához annyira fentartás nélkül csatlakozott, hogy az első hatalom volt, -mely Beust kancellár alatt Rómát elismerte Olaszország fővárosának. Oly erők, amelyek két oly uralkodót, a kik kétszer is összemérték fegyvereiket, rákényszeritettek arra, hogy nemsokára a béke megkötése után politikájukon változtassanak, nem állhatnak elő esetlegességből, hanem azoknak maradandóbb és mélyebb okuk vannak. Metternich lord Beauvale'hoz intézett egyik emlékezetes levelében nyilatkozik Itáb'a egységéről. Azt 'hitte, hogy Olaszország, ha el akar idegenedni a monarchiától, szükségképpen és a megváltoztathatlan földrajzi viszonyok következtében nem fogja elkerülhetni a Franciaországtól való függést. Metternich herceg iratai persze az ő olasz poMtikáiának az összeomlása után nem képezhetik többé Ítéletünk helyes forrásait, de ennek az meg diplomatának a megjegyzéséből mégb k'víllan éleselméjüségének egy sugara, mely érthetővé teszi, miért érezte Itália Umbert-o j-'s a mostani király alatt is a legkülönbözőbb koimánvok változásai és sokszor a közhanguiat élénk ellenzése mellett szükségét annak, ih-ogy támasza legyen a nyugati hatalmakkal szemben és ne bizza magát sohase a atin nővérre: Franciaországra. A hajlandóig, a nyelvrokonság és a francia diplomácia befolyása az olaszokat mindig Pari ba vontba. Ez a szerelem azonban sohasem t Iáit mzinte viszonzásra. A tuniszi seb mée ma is éget és ezen- megalázásnál tanúsított kiméletJenség még ima sin-cs elfelejtve, azért is keletkezett a hármas-szövetség. De nemcsak azért, ka-nern annak a fölismerése folytán is, hogy Franciaország sohasem bocsátotta meg önmagának, amiért Olaszország egységének a megteremtésében közreműködött. Itália az országot felrázó krízisben tapasztalhatta, hogy Ibs-en azon mondása, hogy csak az erős, aki egymagára van, a politikában nem -érvényes. Ez a magára hagyatottság vezette Olasz országot mostani két szövetségeséhez és ez a -szövetség sok évtizeden keresztül volt a békének a védőbástyája. Az Olaszországgal való szerződés sohasem került a nyilvánosság elé, de Crispi egyik beszédjében közölte, hogy a három hatalom kölcsönösen biztosította birtokállományát. Róma lakossága azonban, amidőn ezen világsorsot meghatározó diplomáciai eseménynek a hirét vett-e, a tehermentesítés és titokzatosság álláspontjára helyezkedett. Frigyes Vilmos -német trónörököst, a későbbi Frigyes császárt olaszországi utján rivalgó örömmel fogadták. Mielőtt haza tért, •Mancim miniszterelnök a pályaudvaron ugy nyilatkozott, hogy az egész nemzet szerencsekivánatai kisérik Felségedet. A hármasszövetség volt az, amely Olaszországot a béke biztonsága által gazdaggá tette; a hármasszövetség volt az, amely Olaszország ellenségeit barátságossá hangolta és a hármasszövetség volt az, amely védelmezője volt Olaszországnak, amikor ki akarta terjeszteni h dalműt Tripoliszra és a hármas-szövetség által nyert Olaszország utat a balkáni politikába. Olaszország elhatározta, hogy a mostani világháborúban nem vesz részt, de a -semlegesség n-em szünteti meg a hármas-szövetségnek Giolitti által is elismert további fennállását. Az olasz nemzetnék Németország az olasz fejlődéssel sokszoros kapcsolatban álló barátja, az osztrák-magyar birodalom Olaszországnak megbízható és kényelmes szomszédja, amelynek -békekészsége gazdasági és pénzügyi okokból is nagy nyereség-e mindkét országnak. Metternich herceg véleménye tehát most is helyes. Egymagára Olaszország nem marajdlhat- és politikájának választania kell szövetségesei és a nyugati hatalmiak között. Az európai politikának a háború utáni változásai- nem láthatók előre és senki sem tudhatja, vajj-on fenmara-dhat-e a mostani csoportosítás és mint alakul ki a történelem ezen legborzalmasabb földrengése után az egyes hatalmak viszonya. Egy azonban bizonyos: Németország és Ausztria-Magyarország szövetsége rendíthetetlenül megmarad, ha recsegve össze is omlik az egész világ. E tekintetben nincs kétség, nincs ingadozás, hanem teljes bizalom. -Ebben á szövetségben Itália számára mindig van hely, ameddig igényt tart rá és amig meg nem válik e két hatalomtól. Németország és Ausztria-Magyarország még mindig ugy gondolkodik, mint Umberto király idején, amikor e két hatalom magára vállalta, hogy Itália birtokálfo-mányát Jmegvédeímezí minden ellenség ellen, aki rátámad. Békét és barátságot akarnak Olaszországgal, melynek oly értéket nyújtanak, amelyet Rómában s-ok évtizeden át nagyrabecsültek és amely Olaszország függetlenségének mindig biztosi-téka volt. Kis epizódok a kárpáti eseményekből. A Délrnagyarország kiküldött munkatársától. Kis epizódok egy-mással logikusan összefüggő láncolata adja -a na-gy eseményeket, vagy legalább azok képét, színét, hangulatát, mintegy a levegőjét. Sátoraljaújhelyi tartózkodásom idején siekrüit még egynéhány ilyen apró epizódot- olvasóiközönségünk számára följegyeznem, a-mint itt közelii őznek : Mesébe illő ,hogyan fogatták -el magokat az első orosz invázió után egye-s szétvert oroszok, sőt egés-z csapatok. -Az egyik -rután- faluba éjféltájt bekopogtatott egy orosz katona a korcsmáros nál. Mikor ez beeresztette, kenyeret kért. — nincs nekem magamnak se, válaszolt a korcsmáros. De addig könyörgött, addig kunyorált, inig megeseti rajta a szive » szelt neki jókora darab kenyeret. Majd mikor azt látta a vendéglős, hogy szegény muzsik egész testében remeg a hidegtől, még egy csésze teát is forralt neki nagy-hirtelen. Egy szerre csak megszólal az orosz: — Uram, tehetnél nekem egy nagy szívességet, fogjál el engem! — Ez a -csendőrök ás a katonák dolga a nem az enyém, felelt a korcsmáros. -Azzal az ajtóihoz kisért-e s rámutatott a szemben levő házra, amely előtt lámpa égett s igy szólt: — Menj csak át oda, ott van a -csendőrőrs, ott majd elfognak. 6 azzal az orosz szép lassan átballagott a csendőrőrsre, ahol teljesedett a kívánsága és (fogoly lett. Egy harminc tagból álló orosz csapat meg egy parasztot küldött a -csenldőrőrs' parancsnokához, egy csendőrőrmesterihez, követségbe. A paraszt jelenti: Őrmester ur, lliarminc orosz katona küldött engem az erdőből. Ha megígéred, hogy nem bántod őket, eljönnek foglyoknak. A- Na csak ere-dj vi-s-sza és mondd meg nekik, csak ijöjijenek, nem lesz semmi bántó-dósuk. -Nem telt bele egy óira és meg-jellent a paraszt vezetése alatt a harminc orosz és most a mi foglyaink. Vaszil tizennégyéves á.szt-orfiu, aki mióta az eszét tudja az erdőn élt a teheneivel. Ismeri is annak minden zeg-zugát, minden rejtek- és búvóhelyét, -minden fáját és minden bokrát. Mindjárt a háború elején elhajtották a teheneit, de ő azért továbbra is megmaradt az erdő .fiának. Ott któborolt-bara-n-goltJ naphosszat az erdőn s ott töltötte az éjsziakáit is. Egy-szer csak lélekszakadva megjelenik a -csendőrőrsön: — Uram, mondja a csendőr-hadnagynak, a kjs erdőn vagy háromszáz orosz katona van: Jó -volna őket ellfogni. j— Jól van, derék ifin rvagy. Maradj itt, majd elkalauzolsz bennünket oda. Ezzel a hadnagy összeszedte vagy ötven csendőrét. Be megszólal a Vaszil: Nem jó lesz az igy, csendőr bácsi. Adjpii nekem egy puskát, vagy egy revolvert;, Én ugy lebujok az erdőben, hogy sokasén e fognak az oroszok rám akadni. Azután lövöldözök. Az erdő olyan vissáhaingos', hogy azt fogják hinni tudja Isten, hányan vágynák. Én már ismerem az oroszokat és tudom, hogy megijednek és -eszeveszetten fognak szétrohanni, ki merre lát. — Na jól van, jól van fiam, de azzal nem fogtuk még el őket, szólt a. cseiulőrhadnagy, aki nagy érdeklődéssel hallgatta a fint. — Hát a csendőr bácsiék majd szépen észrevétlenül körülzárják a kis erdőt és ahol az oroszuk majd ki akarnak törni, folytatta sztratagémájáf Vaszil, a. pásztorfiu, ott megtámadják őket. Ezek azt. fogják hinni, ellen ség elül, ellenség hátul és megadják magukat.