Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-10 / 10. szám

Szeged, 1915. január 10. IJÉLM AGYÁRüRSSZÁG 3 Szegedi honvédhoszáp harctéri napiója. ikilogi Dezső, a 3. honvéd 'huszárezred -zakaszvezetöje, az északi harctéren küzdött, de azért szakított időt magának arra, Ihogy , .nevezetesebb eseményeket papírra vesse. Nemrégen megsebesült és .most felgyógyulva visszatért Szegedre ezredéhez. Naptóját, melyet lapunknak beküldött, ezennel közreadJUK: November 25-én érkeztünk Dobra kozközelébe, hol egy magas hegyet szállítók meg, lovainkat 8 kilométernyire hagyva mögöttünk, mert itt gyalogharcban kellett a 'többször 'közeledő ellenséget visszaverni. December 2-án előre mentünk 4 kilóméért vitéz Pintén főhadnagy ur vezetése alatt, -íi ©mber a 3. honvédhuszárezredből és 95 "inber a 9. ezredből. Erdők közt 100 lópósnyitőlünk látunk 2 oroszt, kiket lelőttünk. Ekkor a főhadnagy ur kérdezi, ki jelentkezik az cnlőt átkutatni? Én vállalkoztam 10 huszárral• az erdőben erős gépfegyvertüzzel fogadtuk', de mi fölvettük a harcot, mire Pintér főhadnagy ur is megérkezett embereivel. Ekkor már 6 gépfegyver és vagy ezer puska szólalt meg ellenünk és mi kénytelenek voltunk visszavonulni régi állásunkba. Ott már várt vadászzászlóalj és a parancsnok kért a főhadnagy úrtól egy ügyes altisztet, aki németül tud s el tudja őt arra a helyre vezetni, ahol mi voltunk. Én ugyan nem tudok jól németüi, mégis én jelentkeztem, mert más nem akart. Elvezettem a vadászzásztóal'jat előbbi helyünkre, már esteledett, nekem se pokrócom, se szalma nem volt és vissza 'akartam menni a századomhoz. A parancsnok lebeszélt, hogy ez veszedelmes, egyedül, de hát mégis elindultam. Szép holdvilágos este volt, haladok az erdőben, egyszerre csak hallok idegen beszédet, hat lépésre rám kiált a szürke ruhás: huszár, éti feleltem: nye kozák, — de már futottam i'S. Ök hatan lóháton üldözlek és. revolverrel tüzeltek rám. Én neki: a magas hegynek! Átugrottam egy kis patakot, gondolva, hogy ők lóval nem' biriiák keresztül ugrani. De kettő leszállt a lóról és ugy üldöztek. Én már alig tudtam mászni a meredeken, ihát egy muszka megragadja a köpönyegemet. Visszafordultam és a karabélyommal ugy ütöttem fejbe, hogy szörnyethalt, a másikat meg agyonlőttem, Így aztán este 10 óraikor egy faluba értem és ott éjszakáztam. December 3-án bevonultam századomhoz s aznap Limanovára mentünk. December 4-én reggel az volt a század föladata, hogy menjen egy utászszakasszal a Neu-Sandez felé vezető Dunajec h'd'hoz és lobbantsa fel. Alig voltunk öt kilométernyire, mikor a hegyoldalból erős tüzet kaptunk és 25—30 lovasból álló kozákjárőrt láttunk. Erre mi kilencen kirohantunk és lövöldöztünk vágtatás közben a kozákokra. Kettő egész közel ért hozzánk és mikor feléjük vágtattam, ledobják a fegyvert és megadják magukat. Elkísértük őket a századihoz, az egyiknek volt furulyája és muszáj volt neki játszani la huszároknak. A százados ur azt, mondja, ki vállalkozik megnézni a Dunajec hidat — én jelentkeztem és még 9 bátor 'huszár. Eljutottunk a hiidhoz, ahol már sok muszka tanyázott és sok mindent fedeztünk fel az ellenségről. Este 9 órakor értünk 'haza ós nagyon szép jelentést hoztunk a százados urnák, aki nagyon megörült neki. December 5-én megint előre mentünk egy iahfig, ahol a templomudvarban rövid pihenőt tartottunk. A templom mellett korcsma is volt és írni megragadtuk az alkalmat, mert ritkán lehetett egy kis italhoz jutni ! A század aztán ei ment előre, én és még hárman, ott maradtunk a. lovak miatt. Épen indulni akartunk, mikor jön egy lengyel civil és jelenti, hogy nála o muszka van és mindent megesznek. Jókedvünk volt, hát elhatároztuk, hogy megfogjuk őket. A civil odavezetett és a muszkák megadták magukat és mi 5 fogollyal jelentkeztünk a százados urnái. December 6-án reggel parancs jött a századnak, (hegy a rém túlnyomó ellenség elől vonuljon vissza Limanova irányában. 7-én este előre mentünk a raj vonalba, gyalog. December 8-án, uj állást foglaltunk el s egy hegyoldalban jó fedezéket ástunk. 9-én is itt voltunk, én nagyon jó helyén- vo-tam, egy magaslaton és láttam jól az orosz tüzérséget; jelentettem a százados urnák, hogy a mi tüzéreink vagv 800 lépést túllőnek az, oroszokon, A százados ur elküldött az ütegparancsnok úrhoz, hogy jelentsem ezt neki, ő megköszönte és azután az én magyarázatom szerint lőttek és a muszka ágyuk csakhamar megnémultak. Aznap este vissza mentem a lovainkhoz és ott aludtam a földön, a ló mellett. 10-én visszamentem a rajvonalba, egész nap és éjjel visszavertünk kisebb támadásokat és reggel felé átmentem a szomszéd lövészárokba, ahol két jó pajtásom vo'lt, jó likőr volt nálam, ittunk és viccelődtünk, kérdezték, Ihogy aludtam, mire én azt feleltem: — 'Mesésen, kétszer kaptam éjje'i zenét. Alig mondtam ezt ki, már ropogtak a fegyverek. A rajvonal ugy volt fölállítva, hogy tőlünk balra lengyel népfölkelők vo.tak, mi Diószeghy kapitány ur parancsnokságai alatt voltunk. Hat óra felé, látom, hogy a balszárny egész összetömörül felénk; nem bírtam tovább nézni a gyáva lengyel népfölkelőket és pisztollyal rohantam feléjük, kiabálva, hogy menjetek előre, mert mind lelövöldözlek benneteket! Egyszer csak észreveszem, hogy -egy orosz bajonett majd a mellemhez ér: balkezemmel ellöktem, jobbkezemmel mellbe lőttem a muszkát és még azonkívül kettőt lőttem le. Abban a pillanatban kaptam egy lövést az oldalamba, de oly szerencsésen, hogy kigyógyultam, De ahogyan ez a pár honivédhuszár harcolt, olyan vakmerő;ti és szerencsésen talián az egész világon nem harcolt ember. Minden huszár 15—20 muszkát lőtt le és aki a lövészárokig eljutott, azt puskatusával vertük fejbe. Szinte, elérzékenyül az ember, ha rágondol, milyen hősök voltak köztünk! SZERBIA NEM SZÁMÍTHAT SEGÍTSÉGRE. Bukarest, január 9. A Dimineata jelenti Pétervárról: A Russkoje Slovo megállapítja, hogy Szerbia egy oldalról sem számíthat segítségre. Románia sem hajlandó segítséget adni. Ellenfeleink, — igy ir az orosz lap, — a háború folyamán nem csalódtak annyira barátaikban, mint mi, de nekünk elég erőnk lesz ahhoz, hogy Szerbiát Romániáival és Bulgáriával szemben is megvédjük. A FRANCIA EGÉSZSÉGÜGY NAGY HIBÁI Kopenhágából jelentik: A párisi Libre Parole a francia egészségügyet bírálja és rendkívül nagy hiányokra mutat rá. Igy azt jelenti a lap a többek között, hogy Bagrieres" de Luchon fürdőhelyen 2500 sebesült volt, de se orvost, se betegápolót nem láttak, a szállodák szobaleányainak kellett az ápolást ellá tniok. Egyébként is az ápolók legnagyobb része kiképezetlen és tanulatlan. Neu'fchateau vidékén tifuszbetegeket a lazarettek túlzsúfoltsága miatt kénytelenek voltak egy üdülőhelyen elhelyezni. A sebesültek legnagyobb része szalmán fekszik. Az Ypern vidékéről érkező sebesültek kötéseit nem újították meg és fűtés nélküli marhaszállitó kocsikban' vitték őlíet Franciaországba. Hét-nyolcszáz sebesültre jut egy orvos. Ezen a vidéken is szalma szolgál a sebesülteknek fekvőhelyül. Még Párásban is hiányosan felszerelt kórházakban helyezték el a betegeket; a Saint Anton ie-Hospi talban 12 sebesült közül öt meghalt. A lap kijelenti, hogy még számtalan példát sorolhat föl és javaslatokat tesz a helyzet javitására, amelyek keresztülvitelét könynyünek mondja. Bombavetés szerb városokra. Szófia, január 9. Nisböl jelenti a szerb sajtóiroda: Egy osztrák és magyar aeroplán megjelent Ozsarevác és Gradiste városok felett, ahol több bombát vetett le. A szerb tüzérség tüzelni kezdett az aeroplán felé, amely azonban a Duna magyar partjára visszatért, anélkül, hogy a lövések eltalálták volna. A törökök Perzsiából is kiszorítják az oroszt. Konstantinápoly, január 9. A török főhadiszállás a következő kommünikét közli: Asserbeldsíinban operáló csapataink megszállották Kotort. Az ellenség ezt a zónát is elhagyta és Salmas és Choi irányába vonult vissza. A Miandoab környékén lefolyt ütközetben többek között Alexander, a cár szárnysegéde és Sanxsbultak konzulja is elesett. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Kotor perzsa 'község, az Urmia-tótól északnyugatra. Ennek elfoglalása és az oroszoknak a kommünikében jelzett visszavonulása azt bizonyítja, hogy az orosz csapatok most már Perzsia egész északnyugati szögle;ébő visszavonulásra kényszerültek. Perzsia visszautasítja az ultimátumot. Kopenhága, január 9. A Novoje Vremja szerint a perzsa kormány kijelentette, hogy lehetetlen teljesítenie azt az orosz-angol követelést, mely arról szól, hogy a perzsa törzseket ne vonja be a kalifa csapataihoz. Anglia válasza az Unió Jegyzékére. London, január 9. A Morning Post washingtoni levelezője a kővetkezőkről értesült: Az államkormányzóság a londoni amerikai nagykövetségtől táviratot kapott, mely kétségtelenül Anglia válaszát tartalmazza az amerikai jegyzékre. Az angol váíaszjegyzék állítólagos barátságos lesz, de kifejezésre juttatja azt, hogy az angol kormány nem szándékozik álláspontját feladni és az amerikai kormány irányelvét elismerni, hogy Anglia nem volna jogosult arra, hogy egyes cikkeket a föltételes dugáruk listájára tegyen át. (M. T. I.) A „RADETZKY" CSATAHAJÓNK DICSÉRETE. Póla, január 9. Haus tengernagy a következő flottaparancsot bocsátotta ki: — A Radetzky hajónak a cattarói öbölből való visszatérte alkalmul szolgát nekem arra, hogy a hajó legénységének, különösen pedig parancsnokának és tüzértisztjeinek, valamint a montenegróiak loveseni állásai ágyúz tatásánál akcióba lépett tiszteknek és legénységnek a legfelsőbb szolgálat nevében köszönetet és elismerést fejezzek ki annak az akciónak célirányos és szakszerit keresztülviteléért, amelynek teljes sikere volt és amely hozzájárult ahoz, hogy a francia és montenegrói ütegek időnkint nagyon heves és jól irányzott tüzelései erőmüveink és hajóink ellen * elhallgatni kényszerültek.