Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-08 / 8. szám

Szeged, 1915. január 6. DÉLMAQYARORSSZÁö 7 Négy karácsonyfa aiatf. „Mindenki bízott valami Hogy mint töltötték e'1 véreink -szent1 ka­rácsony előestéjét -a -harci mezőkön, arról csak most kezdenek levelek érkezni, haza. -A meg­ragadó, (fenséges és tragikuis hangulatokról érdekes levél érkezett most Szegedre, az it­teni Általános Hitelbank egyik tisztviselőjé­hez, akinek k-ollégája és -barátja 'a következő -levelet irta haza, karácsonyi dátummal: (Mélyen tisztelt K. ur! Innen-onnan fél éve lesz, hogy a nagy ós nehéz napok ránk szakadtak -és s-ok-sok olyan tapasztalattal bő­vült életünk, a mi számunkra- katonáknak, egész életünkön át emlékezetes unarad. Lát­tunk bősöket, kiket eddig csak könyvből is­mertünk s látunk égő városokat és széjjel rombolt falvakat. Láttunk nagy -és véres üt­közeteket, hol sok-sok ezer erniber vére folyt. .Szóval, sok minden -olyannak voltunk (fül­es szemtanúi, amit legmagasabb fantáziánk­kal sem tudtunk volna -elképzelni, ha ma­gunk is részt nem vettünk volna belőle, ha mindig közivetlenü-l nem ás, de a tett helyétől nem nagyon messze. De mindezideig látottak -és hallottak el­enyésznek amellett, amiben tegnap este, ka­rácsony előestéjén részünk volt. Csak azt saj­nálom, hogy nem -rendelkezem írói tehetség­gel, hegy papírra tudnám vetni azt, aanit teg­nap éreztem és velesnx -együtt sok ezer baj­társam. iA'zt az érzést ós azt -a lelki állapotot, amikor minden emberixék a gondolata, a lelke otthon, szerettei között van és fantáziá­jával ott kalandozik nagyon messze innen, ot-t, ahol ilyenkor legszívesebbem lenni szo­kott. Mintha az Isten is ünepet tartott v-oln-a, ugy dél-vitán 5 órakor kitisztult az égbolt és sok eze-r csillag világiotta meg azt, a 400 kilo­méteres hosszú frontot, hol élet és halálküz­delem folyik, alhel az ájtatos templomi z-so­lozsnxák ós orgona hangok helyett az ágyú és a puskaropogás hallatszik. Itt ezen a helyen tegnap este karácsony -előestéjét tartották katonáink. A szemben -fekvő ellenséges tálbor, mint­ha velünk együtt érzett volna, -egy aaitomati- ^ kus parancsszóra, mely a lelkiismeret hangja lehet csak, abbahagyta lövöldözését és hagy­ta nyugodtan ünnepelni keresztény ellen­ségét, -Bajtársaink a lövészárkok oldalához tá­masztották fegyvereiket és mintha nem is ellenséggel szemben, hanem valami békés családi együttesben volnának. Ki-ki a saját gondolatának adta át magát. lA szakácsok/ (boszorkányos- ügyességgel készítették a futóárok végén -levő, eléggé vé­dett helyen az ünnepi vacsorát. -Hogy, ho­gyan, de volt sör, bor, kitűnő runxos tilxea, sok-sck cukor, sütenxxény, -szivar, cigaretta s minden, ami jót csak elképzelni leihat. -Va­csorára borjú sültet, burgonya garnirxxnggal kaptunk. Még négy karácsonyfát is állítot­tak -fel, tele mindenféle édességgel, -mely oly EátSiataÜan tényben." ügyesen lett összeállítva, Ihogy a legénység­nek a legnagyobb meglepetés.-el szolgáltak vele. — Senk-i sem gondéit arra, hogy az el­lenség meglepheti az ünneplő katonákat. Nemtartott senki attól, hogy -a karácsonyfán égő gyerty-avilágosságnál célpontul szolgál­hatunk. Mindenki bízott valami láthatatlan lényhen, aki nem 'hagyja megzavarni az ün­nepi hangulatot, (S ugy is történt. •Semmi za­var, semmi hangulatrontó esemény nem jött. közbe. -Szinte intim, családias jellege volt -az egész estnek -s mindenki nyugodtan fogyaszt­hatta el a jólelkű, hazafias közönség által adományozott édességeket és a -gondos had­vezetőség által megengedett, különös vacso­rát. Többen -még felköszöntőt is mondtak és hogy- mindenki tudja a tartalmát, egyik árokból a -másikba további tolták a beszédet. Éltették a királyt, a hazát, a hadsereget és -mindazokat, kik a ihaz-a sorsában osztoz­nak. Megemlékeztek azokról, kik már a hazá­ért elvéreztek és -kegyeletes szavakkal adóz­tak hősiességüknek. (Én magam is abtheilun­gunk közlegényei nevében beszélte-m.) Már é-jifól felé járt az idő, mikor az ün­nepies hangulatot rontó ellenséges ágyú hangja megszólalt és a mi oldalunkon is ak­cióba léptünk. iAz alvó karácsonyfa gyertyák lángja mellett lassú kórusban az Isten áld meg a magyart akkordjai fejezték he a nevezetes estét. Ilyen volt a karácsonyest, — azt hiszem — az egész vonalon, mert hiszen az egész hadsereg egy test egy lélek. Egy család ez az -egész táíb-or, -melynek szülőanya a Haza. Ha esetleg untattam i-gen tisztelt K. urat soraimmaíl, bocsásson meg, de azt hiszem, hogy ez a nevezetes kor, me-lyet most élünk, megérdemli azt, hogy egy-egy kimagasló mo­mentumot vázoljunk azoknak is, kik csak gondolatban lehetnek velünk. S. Gy. t MIjSSIjRljS ffljllS r o szájp adlás nélkül. mr Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogak­tól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat tel­jesenpótolják. Készítek továbbá arany koroná­kat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra. alatt lesznek kielégítve r B&Ha Aoustom fogtechnikus Ü SZEGED, KSGYO-UTCA 1. SZ. m TELEFON 1364. j-iáborus apróságok. Amikor Searborough ós -Hartlepool bom­bázása után. a -félelein -és rettegés egy kissé alábbszállt, a londoni ujonc-toborzó-ágensek szívből örültek annak, (hogy most legalább van xxjabb jelszavuk, amit zás-zlójaikra tűz­hetnek. A Viktória-kereszt már úgysem ha­tott a kályha tövéiben kuksoló angolokra, íme tehát itt vo-lt az uj-aibb alkalom, xxjabb és hatásosabb jelszavakra: — Bosszuljátok -meg iScarlxorougbot! Fel, hősök! Fizessétek vissza a barbárok szégyen­tettét! Mr. Tomiin, az ágens erősen -bízott a si­ker-ben, hitte, remélte, lxogy egy pár munka­kerülő mégis csak a horgára akia-d. Másnap meg is szólította egyik alantasát, aki -a köz­vetítés dicső szerepét szokta volt ellátni: — Nos, -Mr. Broclks, remélem az -eleve­venixikre tapintottunk i-fj-ainknak! — Hm. Hát hiszen -tény, hogy v-alameny­nyien átsiettek Scarborou-ghba! — Hisz -ez nagyszerű! — kiáltott fel Mr. Tomiin. — Hát annyira hatott rájuk fellhi­váscim ? -Mr. Bri oks nyugodtan válaszolt: — Hát .bizony nagyon hatott. Vaja-meny­nyien ott vannak már ós — fényes üzletét csinálnak a német gránát-szilán kokkal. Azokkal kereskednek. Ilyen jó dolguk még nem volt a fickóknak! Mr. Tomiin, az ágens levegő után kap­kodott. Mind több és több a jelentós arról, hogy karácsony estéjén -mily békés és barátságos élet uralkodott a -német-francia frontokon. Bár a francia hadvezetőség -e-lut-a dioi-ta -a. pápa erre vonatkozó kérését, -a katonák mé­gis' átértették a szent este jelentőségét és amikor csak tehették, pihentették fegyve­reiket. Ezt irja meg egy német katona szülei­hez -intézett levelében. A levél- igy hangzik: ... — A szent estén és egyáltalában a karácsonyi ünnepeken békességben, barát­ságban érintkeztünk ellenségeinkkel. Kezet szorítottunk egymással és- szivélye-sen cserél­tük ki e-gy-má -sal jókívánságainkat. Sőt még le i.s fényképeztettük magunkat. Mi cigaret­tákkal és szivarokkal kedveskedtünk a fran­ciáknak, ők pedig konyakkal, -süteményekkel ós cukorkákkal leptek meg bennünket. Meg­beszéltük egymással, hogy amíg az üvn-epek. tartanak, nem bántjiuk egymást. Ők átjöttek a mi árkainkba, mi pedig őket látogattuk meg. Ez a szerencse csak miránk mosolygott, inert jobbra tő-Mink erősen tüzelt >k egymás­ra, sőt mint utólag hallottam, rohamot is in­téztek egymás ellen. Németországban is akadnak vészmada­rak, -amint azt -az alábbi apróság is bizo­nyítja. A szóbanforgó vészmadár egy drez­dai helyiérdekű vasúton utazott és valaho­gyan ősze-kerti lt egy sebesült katonával. A vészmadár hamarosan megszólította a ka­tonát: — Hallottam, hogy az ön ezredéből ti­zennyolc ember maradt életben. A katona elmosolyodott és csöndesen- dör­mögte: — Sajnos, már annyian .sincsenek! A vészmadár: — óh, hiszen erről még nem is tudtam! A katona: — Igen, bizony ugy van. Már csak mi­Busz tizen vannak az ezredből. Az -egyik haj­társam, -aki márt- négy hét előtt hősi halált halt, tegnap levelet irt nekem .-Attól tudom... Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben _ MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN = SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben dUplamaláfaSŐP!. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom