Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-08 / 8. szám

Szeged, 1315. január 8. DÉLMAGYARORSSZÁQ 5 Hadba indult egy tizenegy éves szegedi fiu (Saját tudósítónktól) Vas Zoltán, Vas Sándornak a Korzó-Mozi népszerű igazgató­jának tizenegy éves fia, a napokban val-simi ifjúsági lapot olvas-ott kis hősök kalandjai­ról. Ennek kapcsán egy-szerre anyja elé állí­tott a lui-deskedés iránt ugy látszik fogékony­sággal kiró „ifja" és igy szólott: — Mit -szólna hozzá anyukáin, ha én is elmennék a háborúiba? Vasaié nevetett a kissé kémikus kérdésen és jóhiszemű derűvel válaszolt: — Hát -csak -eridj fiam! Férfiaknak ott van a helyük. 'Tegnap délután bárom órakor -Va:.ék la­kása előtt katonák mentek az állomás felé. A gépfegyver-osztag indra-lt útnak; a csapat előtt a katonazene játszott víg indulókat; fent pedig a gyerek-szobában egyszerre fel­ugrott a képes könyv mellől a kis Vas, ma­vára1 -kapta télikabátját- és ugy ahogy volt, vékony ruháiban, otthoni vászon cipőben, szaladt a katonák után. Otthon pedig várták vissza a fiút. Va-sné látta amikor kiszaladt ,-i szobából, de -gondolta, ninj-d visszajön, bi­zonyára csak a zenét akarja hallani. Telt­múlt- az idő, de a gyerek még- est-e hét órára se került haza. Ekkor már a szülők aggódni 1: zdtek. Vas igazgató minidjárt sejtette, hogy itt baj van és ismerve vállalkozó szel­lemű fiát, azonnal arra gondolt, hogy a gye­rek képes volt tényleg a háborúba indulni. Felhívta telefonon a Tisza-pályaudvart, de innen azt az értesítést kapta, hogy a vonat már délután öt órakor elindult. Ekkor Vas a rendőrségre -.inert és jelentette az esetet, A rendőrség táviratilag intézkedett, hogy ha Ceglédre megérkezik a vonat, a kis 3rő?-jelöl­tet- szállítsák le a katona-vonatról ős haza­felé irányítsák... Közéén pedig az történt, hegy Vas Zol­tán tényleg a katonákkal elment. A Tisza­pályaudvaron felszökött -a, katona-vonatra és belbuj-t a. fékező házikójába. A vonat öt óra­kor el is indult, a kis Vassal egyetemben. D-e k.'-őbb a nyílt pályán megállt és hc-sszas ké­• • delem után, csak este 9 órakor érkezett meg a szegedi rendező pályaudvarra. Itt sokáig álldogált, ugy, hogy a -megéhezett katonák leszálltak vacsorázni. Vas Zoltán ur is na­gyon megéhezett odafönt a fékező -hideg haj­lékában, tehát ő is leszállt és szóiba ereszke­dett a katonákkal. — Én is a harctérre megyek, — mon­dotta, — mint a hirös Körösy Bandi. Elbúj­íam a -fékező (házikójába, de ha megérkezünk, akkor én is kimegyek magukkal a lövész­árokba és majd hordok vizet. De most adja­nak valamit enni, im-ert nagyon éhes vagyok. A katonáknak megtetszett a villogó sze­mű, bátor gyerek és -egy egész próifuntot -szavaztak meg neki, iA fiu épen nagyban fa­latozott, amikor jött az őrmester, észrevette a -hívatlan vendéget és jelentést tett a lét­szám szaporodásáról az osztag parancsnoká­nak: egy hadnagynak. A hadnagy -kikérdezte a fiút Ás amikor megtudta, hogy Vas igaz­gatónak a fia, akit személyesen jól ösuier, erőltetett haraggal kiáltott rá: — Te csirkefogó. El menj haza, mert rög­tön agyonütlek. A fiu, aki a harctéren szívesen elvérezne a hazáért, de -egy dühös hadnagytól nem volt kedve magát- pont agyonüttetnii, szépen út­nak indult és a hosszú sötétségen, keresztül, minden félelem nélkül haza is érkezett fél­tizenegykor éjjel. Szerencséjére szülei még a moziban voltak; ő tehát gyorsan levetkőzött és fülig elbújt a paplan alá. Mikor aztán Vasék liaza értek, annyira megörültek a gye­reknek, iho-gy os'ak ima kérdezték ki, hol járt tegnap. -A krónika teljessége -kedvéért megírjuk, hogy a nagy öröm miatt a szülői szigor szo­kásos következménye is elmaradt. HÍREK 0000 A szláv. Zsenge ifjúságomban egy francia tenger­parti városkába vetődtem. Oly furcsa sápadt lámpák voltak az utcákon, szűk sikátorok, * pici házak kapuinál lenbaju leányok éne­keltek esténként — éjj-el-nappail pengett a. gitár s folyt a bor a diáktanyán. Sokaíi szoktunk összejönni éj szakánként — franciák, olaszok, magyarok, románok. Volt közöttünk egy moszkvai kereskedőnek a fia is. Jól emlékszem reája: erő-, magas le­gény volt, szemei savósak és szőrösek a ke­zei — nagyon féltünk tőle, s 'mindenki ugy hívta: „medve," Egy viharos éjszakán, egyik román test­véreim sok bort kapott hazulról s mindnyá­junkat meghívott-. Talán tiz diák lehet; tt együtt. Az olasz elhozta a gitárját. ,s érzel­meiskedet, — a francia finom mosolylyail ült a divánon, a német diák az óráját, nézte, mert reggel az egyetemre akart menni — mink, ro­mánok, a sarokban ültünk. A szláv nagyon későn jött, -azt hazudta, hogy kalandról jön — izgatott és durva v-olt. Folyt a bor, esengett a nóta, frissen, illa­tosai! szólt a gitár — a tenhaju leányok be­néztek az ablakon, ,<• kacagva futottak haza, ujságo-lni a hírt, hogy a -diákok mulatnak. Éjfél felé nagyon jó kedvünk lett — már könyesek voltak a •••.szemek, mert távoli -emlé­kekről beszélt- a szó. Mindenki elmondta azt, amit akart, a,mi élénkítette vagy szomorí­totta emlékezését — ,s őszinte barátság gyön­gyözött -a bor-e-pohárban. Az orosz sokat ivott. Már féltünk, hogy feldönti a lámpát szokása szerint, s felkapta a széket, mint ahogy rendesen szokott, ha iszik. Az orosz diáknak jutott eszébe, bogy jó volna felzörgetni a szomszéd asszonyt, eset­leg kicsalni a leányt, hisz az anyja -gyenge és beteges, s ugy -se tudna ellenkezni... Mindnyáj an 'megrettentünk. A szomszédban nyugodtan alusznak a hársfák alatt: anya és leány, csendes álmai­ban nem zavarja őket senki... az orosz reá­juk akar törni, vad indulatait reájuk erő­szakolni, elrabolni a nyugalmukalt... Kórusban tört ki belőlünk a méltatlan­kodás, De -az -orosz nem tágított. -Felugrott egy székre, villámlottak a szemei, -fenyege­tett az üstöke, csattogtak a fogai, s ugv üvöl­tött: — Akarom, hogy ,igy legyen! Betöröm az ajtaját, Ikibur-colom a leányt, idehozom, kell nekem! Ha, jöttök, ha nem jöttök, én me­gyek. -S hatalmas ökleti-t rázta. Megrémülve néztük a megvadult szlávi,t. Ilyenkor már -csak gyors tett segíthet — s csodálatos, olas-z, román, német- diákban egy­szerre ébredt fel az önérzet. A diákok ráro­hantak az oroszra, gúzsba kötötték s behají­tották, mint egy fadarabot a sarokba. Az crosz részegen jajgatott, aztán megadással tűrte, begy lefektessük. Az olasz diák felkapta a gitárt, kihají­totta az ablakon. A német diák megtisztito-tta az asztalt — mi, románok, -csendesen bujtunk köpenyeinkbe — e -az éjszaka utolsó moso­lyaitól me-gfürösztve, ballagtunk hazafelé. Annit zsenge ifjúságomból, -mint emléket tartogatok, az-t, ugy látszik, az -élet hatalmas arányú indulattá fejleszti. Most -sem történt más, mint akkor, a di­áki a,káéiban; nicst se akar mást az egész szláv faj, mint akkor az orosz diák. Minden- nemzet nyugalmat és békét kí­vánt. Senki sem akart semmit mástól. (Bé­késen aludt a szomszéd asszony és a leánya.) Miniden nemzet pihenni akart. De a szláv alázni akar ... És most ,is ugy fog történni, -mint -akkoi, régen, a diáklakásban. A ,szláv óriást megkötözzük, -a sarokba dobjuk s üvölteni if-o-g, mert rettentő ereje megseminiisült. De senki -se fog rúgni rajta: se olasz, s-e magyar, se német, s-e román. -Csak vergődjön megalázva egy darabig — a köte­lékek -erősek -és biztosak lesznek. * -Egy hindu mesében olvas papa, hogy a megkötözött alligátort ötesztendős gyermek is képes vezetni. lsac Emil, — Az iskola-zék ülése. Ma délben az iskolaszék Bekor Pál helyettes polgármester elnöklétével ülést tartott. Ezen az ü'A-en je­lentek meg elő zör az i- k-c-laszék uj- e-nan megválasztott tagjai, -akik tették az esküt, az­után megválasztották az elnököt, alelnököt, jegyzőt és gondnokot. Az ii-lésen korelnök Rósa Izsó dr., ko-rjetgyző Nemeeskaj,' I .van lett. .Az elnökválasztás 'következeti ezután; két jelölt volt: Faragó Ödön dr. tiszti (főorvos, a régi elnök és Gaát -Endre dr tanács.s. Fa­ragó Ödön dr, 1-8, Gaál Endre dr. r? szava­zatot kapott, az is-kolaszék elnöke ichát is­mét Faragó Ödön dr. lette Az ujoni ;vn meg­választott elnököt Ró-a Izsó dr. üdvözölte, aki megköszönte' újból való ínegváte. -ztásái. Az iskolaszék ezután egyhangúlag unegvá­1 osztotta Karács Jánost alelnöknek, Ncitvccs­kay Istvánt jegyzőnek és Tóth Antalt gond­noknak. — Orosz ágyú és gépfegyver Szegeden. A városhoz leirat érkezett a hadügy :mi:; ter­ce r tői, amelyben közli, hogy január 8-án rög­gel a Széchenyi-téren egy ágyút és egy gép­fegyvert állítanak ki közszemlére, -m ilyet az oroszoktól zsákmányolta!k katonáink — A számonkérőszék ülése. A szánion­kérőszék csütörtökc-n folytatta ülését Cicát ri­Cis Lajos dr. fő-ispán elnöklésével. Dacára an­nak, hogy az egy-es ügyosztályok munkája a háború alatt tetemesen megnöve-kedett, vi­szont a munkaerő -megfogyatkozott, a bizott­ság mégis a legnagyobb rendet és pontossá­got találta. Érdemes külön -felemlitem a ka­tonai ügyosztályt, ahol a háború ó a éjjel­nappal -folyik a munka és elismerésre méltó buzgalommal végezik el az összes teendő­ket. — Auguszta főhercegnő Szegeden. A népfelkelő cimü aktuális színmű érdekessé­gét fokozza, h gy a darab Ibeirfíél-:-! .meg­jelenik Auguszta főhercegnő; aki immár szívvel-lélekkel a magyar hazáé. A feu-égf-­asszony megjelenik előttünk, mutat a buda­pesti kórházakban sorra járja ;a szenvedő ka­tonákat, a közlegényekkel is -társalog, vigasz­talja őlket és ajándékokat osztogat 'nekik. — A százötven éves Zsombolya. Zsom­bolyáról jelentik: i916-ban lesz százötven éve, hegy Zsombolya községet letelepítették, amely idő alatt Torontálmeigye egyik leg­szebb -és legvirágzóbb községévé fejlődött. A nevezetes évfordulót a zsombolyaink nagy ;- za'bésu imórion akarják megünnepelni a jövő évben, amelyre már m-ost megindul ink az eleké-ízületeik. -Az illetékes tényezők legutóbb tanácskozást, tartottak s azon -megállnpr -dtak, te gy az ünnepségek gerince egy történeti ki­állítás lesz, amelyen Zsombolya történetét, fejlődési atom ntumait mutatják lle. Erre a kiállításra már most. megkezdték a gyűjtő munkát s összegyűjtenek minden Zs ombolya történetére -vonátkozó anyagot. Fölhívással is fordulnak a közönséghez s kérik, hogy mindazok, -akik Zsombolya történetére vo­natkozó báirimety anyaggal rendelkeznek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom