Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-05 / 5. szám

cewzi&ség t, tmhz&wssmiémi MSL mám Átii U £i.érs3!snrási ÁS SZEGEDEN «8®8»- í'«e. X 24-— félém . . K12sngjrwSéw* K ér — ejf/MaspraK 2ríbssAs zesomaasSBBSSzzssüsszsxsxM ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egé»z éw« . K 28"— Ml érre . . K 14.— negyedévre K '!•— egyhóncpra K 2-46 Kia44hiv&tal Kárász-utca §. Teleisnszim: Sí. Esyws szára ára 18 Bllér. * IV évfolyam 5. szaro. , január 5. Budapest, január 4. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Makacs harcokban, melyek a Gorllcetö! délre fekvő területen a legmostohább időjárási viszonyok közöli folytak le, derék csapataink egy fontos magaslati vonal birtokba vételével a további események számára kedvező alapot biztosítottak. A Kárpátokban nincs változás. A Felsö-Uiig völgyében csak kisebb ütközetek folynak. A karácsonyi időszak alatti harcokban az északi hadszíntéren 37 tisztet és 12,698 főnyi legénységet fogtunk el. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Ungvárról jelentik: Egy magasrangu katonai személyiség kijelentette, hogy az oroszok feltartóztatására elegendő erő áll rendelkezésünkre. Csapataink Uzsokná! energikus offenzívát fejtettek ki. Eközben az ellenség Hallos és a Rafka nyerge és Ticha felől a hegyeken átkelt. A bekerítéssel fenyegetett csapataink erre teljes rendben visszahúzódtak és az Ung völgyében foglaltak állást, ott, ahol az Ung mellékfolyóinak f völgyei torkolnak egybe. Ezzei a mozdulattal az előnyomuló ellenséget egyesülésre kényszeritettük. Az oroszok ezt több Ízben igyekeztek megzavarni azzal, hogy visszavonulásunknak útját állták, de csapatainknak fényesen sikerült a számukra kijelölt pozíciókban elhelyezkedni. Természetesen e közben kénytelenek voltak néhány jelentéktelen — többnyire már a mull harcoktól amúgy is megviselt — határközséget kiüriteni. Ezek közű! Csontosra és Avasközre az ellenság bevonult. Nagyberezna kiüritésére az adott okot, hogy a lakosságot az .avasközbereznai országúton mozgó ellenség elvághatta volna a menekülés egyetlen utjátóL Közvetlen veszedelem a községet egyáltalán nem fenyegette. Ungváron veszedelem nincs. Csapataink hadmozdulatai lényeges vérveszteségek nélkül mentek végbe. Kitűnő poziciókban nyugodtan várják az oroszok támadását. Parisból jelentik: A Maiin becslése szerint az oroszok december 22-ig egy millió hatszázötvenezer embert veszítettek halottakban és sebesültekben. Rómából jelentik: A hadviselő államok valamennyien elfogadták a pápa indítványát a további szolgálatra alkalmatlanok szabadoiibocsáíása tárgyában. Körülbelül igy százhúszezer ember szabadul, Oroszország az összes hadifoglyait Szibériából Verholanskhe internálta. Rendőri felügyelet mellett szabadon mozoghatnak. Pétervárról jelentik: Renneiikamp utódjává Litvinow tábornokot nevezték ki. Berlinből jelentik: FeJsöelzászban tegnap heves harc volt egész éjszakáig, amikor is a franciák Belfort felé visszavonultak. Rómából táviratozzák: Péíervárró! jelentik: Az orosz szlavofil társaság közgyűlésén Szohoíjevszki, az ismert orosz politikus és publicista beszédet tartett Romániáról, amelyben a többek között a kővetkezőket mondotta: — Románia egy politikai szfitiksz. Mindnyájan tudjuk, hogy valamire készül, tie egyikünk se tudja azt, hogy mire készül, ki ellen és ki mellett. De a legvalószínűbb talán még az, hogy Szerbia ellen készül Románia, mert nem látszik számára kívánatosnak, hogy mellette egy erős szláv állam létezzék'. Ép ugy, mint Románia nem kedveskedik Szerbiának, nem teszi ezt Olaszország sem, amelynek érdekszférájába ütköznek az Adriára vonatkozó szerb aspirációik. őraht yy a harctér eluzetről. ®s Moraht őrnagy a Berliner Tageblatt-bari a következőket irja a harctéri (helyzetről: Tizennégy nap előtt jelentette a francia generalisszirmis, hogy „ütött a támadás órája". Szükségesnek tartotta, hogy hadseregébe bizalmat öntsön azzal a hírrel, hogy a front emberben és hadianyagban uij megerősítést nyert. Utalt az enerigájára, a bátorságára és a jóakaratára minden franciának, a kiket különböző „győzelmekre" emlékeztetett, amelyeket a német hadvezetőség, sajnos, nam ismerhet el azoknak. És azután: „elérkezett a pillanat, hogy kihasználjuk a németek gyöngeségét". Ha már most ellenségeink oífenzivájának első 14 napos lefolyását nézzük, nem fojthatjuk vissza a legmélyebb elégtétel érzését. Frontunk mindenütt tartja f magát, a tenger és a svájci határ között le- \ folyt számos ütközetben egyes helyeken, ne- | vezetesen az Argonneokban kitűnően előre halad és egyes, romákba döntött flandriai helységeket alkalomadtán föladott, hogy másokat szálljon meg helyettük. Angliának a tenger felől Való támadásai hatástalanok maradtak.' És ez a több mint negatív eredmény, ezen a 600 kilométernél szélesebb fronton, jól jegyezzük meg. a mi „gyöngeségünk" idején éretett el. Idáig tehát a nagy francia-angol offenzíva semmi haszonnal sem járt a szövetségesek javára a nyugaton. De azért egyáltalában ne legyünk elbizakodottak és gondtalanok. Az •ckos és messzetekintő hadvezetésnek állandóan készen kell lennie mindén eshetőségre. Az ellenség eddigi kísérletei tapogatóuzások is lehetnek, hogy megtalálják a nagy stratégiai offenzíva számára a megfelelő pontot. A széles harcvonal csaknem minden pontján fordultak elő támadások, jóllehet nincs szándékában az ellenségnek mindenütt keresztül törni. Miután azonban még távolról sem 'mutatkozott sehol az eredménynek legcsekélyebb nyoma sem, ennélfogva az egyesült vezérkarok" némileg zavarban lehetnek.' hogy hova 'irányítsák a . front áttöréséhez szükséges nagy tömeget. Ezenközben a mi hadvezetőségünk újév; ajándék gyanánt összeállította- és csoportosította a foglyok seregét, amelyet vitáz hadaink az ellenséges fronton ejtettek. Rá kell mutatnunk arra, hogy alig becsülheő fel az ellenségnek ez a jelentős erőcsökkenése. Franciaország kétségkívül képtelen ezek pótlására. Ezért van az a nagy kiáltozás; japáni segítség után. Kifejtettem már, hogy Japánt sokkal okosabbnak tartom, semhogy vesztett ügyért áldozzon vért. Japán az Oroszország fölött való győzelmének kétséges eredményei után, amelyektől a rákövetkező békében szinte újra megfosztották, óvatosabb lett. Igy önként fog feltámadni az a kérdés, hegy Franciaország képes lenne-e adott igéretét beváltani. Ha egy •némi súllyal latba vethető hadsereget — vagyis legalább 300,000 embert —küldene Marséi! lébe, akkor gondoskodnia kellene egy másik hadseregről is az ázsiai m ügtalanságok fékentartására. Éhez azonban Japán ereje ez idő szerint nem elég. Németország pedig még akkor is, ha ez a japáni erőnövekedés megtörténnék, haderejének minden rtagyobbitása nclkiil bízvást fölvehetné a harcot az ellenséggel. Mindaz, amit Nagybritannia ezideig hadseregpótlásban a kontinensre hozott, alig elegendő a hézagok pótlására. Ha tekintetbe vesszük a szövetséges hadseregben a foglyok számát, a veszteségi adatokat és a betegállományt, Franciaország összes veszteségét hatszázezer emberben, Angliáét pedig százezer emberben állapíthatjuk meg. Mind a kettőbe bele vannak számítva a tisztek is. Ezek a számadatok talán kissé túlhaladják a valóságot, esetleg kevesebbet tüntetnek fel a tényleges veszteségnél, annyi azonban bizofiyos, hegy ugy Franciaország, mint Anglia különkülön 20 percentjét veszítették el legjobb haderejüknek a harctéren anélkül,-ihogy sikerült volna 10 francia departementet és Belgiumot az ellenségtől megszabaditaniok. Beszélgetés Hindepburggal. Newyorki távirat szerint a Simn munkatársa beszélgetést folytatott Hindenburg tábornagygyal, aki kijelentette, hogy korai volna még arról beszélni, hogy az oroszok teljesen le vannak verve és szét vannak szórva, mivel az oroszok vitézül folytatják a küzdelmet. Oroszországnak hatalmas tartalékai vannak. Csapataik a vasutak hiánya dacára is gyakran gyors mozdulatokat tettek. Az orosz haderőt 46 hadtestre becsüli, de reméli, hogy a számbeli fölényt kiegyenlítik a németek jobb vasúti hálózati viszonyai.