Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-05 / 5. szám

cewzi&ség t, tmhz&wssmiémi MSL mám Átii U £i.érs3!snrási ÁS SZEGEDEN «8®8»- í'«e. X 24-— félém . . K12­sngjrwSéw* K ér — ejf/MaspraK 2r­íbssAs zesomaasSBBSSzzssüsszsxsxM ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egé»z éw« . K 28"— Ml érre . . K 14.— negyedévre K '!•— egyhóncpra K 2-46 Kia44hiv&tal Kárász-utca §. Teleisnszim: Sí. Esyws szára ára 18 Bllér. * IV évfolyam 5. szaro. , január 5. Budapest, január 4. (Közli a miniszter­elnökség sajtóosztálya.) Makacs harcokban, melyek a Gorllcetö! délre fekvő területen a legmostohább időjárási viszonyok közöli folytak le, derék csapataink egy fontos ma­gaslati vonal birtokba vételével a további események számára kedvező alapot bizto­sítottak. A Kárpátokban nincs változás. A Felsö-Uiig völgyében csak kisebb ütközetek folynak. A karácsonyi időszak alatti har­cokban az északi hadszíntéren 37 tisztet és 12,698 főnyi legénységet fogtunk el. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Ungvárról jelentik: Egy magasrangu katonai személyiség kijelentette, hogy az oroszok feltartóztatására elegendő erő áll rendelkezésünkre. Csapataink Uzsokná! energikus offenzívát fejtettek ki. Eközben az ellenség Hallos és a Rafka nyerge és Ticha felől a hegyeken átkelt. A bekerítéssel fe­nyegetett csapataink erre teljes rendben visszahúzódtak és az Ung völgyében foglal­tak állást, ott, ahol az Ung mellékfolyóinak f völgyei torkolnak egybe. Ezzei a mozdulat­tal az előnyomuló ellenséget egyesülésre kényszeritettük. Az oroszok ezt több Ízben igyekeztek megzavarni azzal, hogy vissza­vonulásunknak útját állták, de csapataink­nak fényesen sikerült a számukra kijelölt pozíciókban elhelyezkedni. Természetesen e közben kénytelenek voltak néhány jelenték­telen — többnyire már a mull harcoktól amúgy is megviselt — határközséget kiürite­ni. Ezek közű! Csontosra és Avasközre az ellenság bevonult. Nagyberezna kiüritésére az adott okot, hogy a lakosságot az .avasköz­bereznai országúton mozgó ellenség elvág­hatta volna a menekülés egyetlen utjátóL Közvetlen veszedelem a községet egyáltalán nem fenyegette. Ungváron veszedelem nincs. Csapataink hadmozdulatai lényeges vérvesz­teségek nélkül mentek végbe. Kitűnő pozi­ciókban nyugodtan várják az oroszok táma­dását. Parisból jelentik: A Maiin becslése sze­rint az oroszok december 22-ig egy millió hatszázötvenezer embert veszítettek halot­takban és sebesültekben. Rómából jelentik: A hadviselő államok valamennyien elfogadták a pápa indítványát a további szolgálatra alkalmatlanok szaba­doiibocsáíása tárgyában. Körülbelül igy százhúszezer ember szabadul, Oroszország az összes hadifoglyait Szibériából Verho­lanskhe internálta. Rendőri felügyelet mellett szabadon mozoghatnak. Pétervárról jelentik: Renneiikamp utód­jává Litvinow tábornokot nevezték ki. Berlinből jelentik: FeJsöelzászban tegnap heves harc volt egész éjszakáig, amikor is a franciák Belfort felé visszavonultak. Rómából táviratozzák: Péíervárró! je­lentik: Az orosz szlavofil társaság közgyű­lésén Szohoíjevszki, az ismert orosz politi­kus és publicista beszédet tartett Romániá­ról, amelyben a többek között a kővetkező­ket mondotta: — Románia egy politikai szfitiksz. Mind­nyájan tudjuk, hogy valamire készül, tie egyikünk se tudja azt, hogy mire készül, ki ellen és ki mellett. De a legvalószínűbb ta­lán még az, hogy Szerbia ellen készül Ro­mánia, mert nem látszik számára kívánatos­nak, hogy mellette egy erős szláv állam lé­tezzék'. Ép ugy, mint Románia nem kedves­kedik Szerbiának, nem teszi ezt Olaszor­szág sem, amelynek érdekszférájába ütköz­nek az Adriára vonatkozó szerb aspirációik. őraht yy a harctér eluzetről. ®s Moraht őrnagy a Berliner Tageblatt-bari a következőket irja a harctéri (helyzetről: Tizennégy nap előtt jelentette a francia generalisszirmis, hogy „ütött a támadás órá­ja". Szükségesnek tartotta, hogy hadseregé­be bizalmat öntsön azzal a hírrel, hogy a front emberben és hadianyagban uij megerő­sítést nyert. Utalt az enerigájára, a bátorsá­gára és a jóakaratára minden franciának, a kiket különböző „győzelmekre" emlékeztetett, amelyeket a német hadvezetőség, sajnos, nam ismerhet el azoknak. És azután: „elér­kezett a pillanat, hogy kihasználjuk a né­metek gyöngeségét". Ha már most ellensé­geink oífenzivájának első 14 napos lefolyását nézzük, nem fojthatjuk vissza a legmélyebb elégtétel érzését. Frontunk mindenütt tartja f magát, a tenger és a svájci határ között le- \ folyt számos ütközetben egyes helyeken, ne- | vezetesen az Argonneokban kitűnően előre halad és egyes, romákba döntött flandriai helységeket alkalomadtán föladott, hogy má­sokat szálljon meg helyettük. Angliának a tenger felől Való támadásai hatástalanok ma­radtak.' És ez a több mint negatív eredmény, ezen a 600 kilométernél szélesebb fronton, jól jegyezzük meg. a mi „gyöngeségünk" idején éretett el. Idáig tehát a nagy francia-angol offen­zíva semmi haszonnal sem járt a szövetsége­sek javára a nyugaton. De azért egyáltalában ne legyünk elbizakodottak és gondtalanok. Az •ckos és messzetekintő hadvezetésnek állan­dóan készen kell lennie mindén eshetőségre. Az ellenség eddigi kísérletei tapogatóuzások is lehetnek, hogy megtalálják a nagy straté­giai offenzíva számára a megfelelő pontot. A széles harcvonal csaknem minden pontján fordultak elő támadások, jóllehet nincs szán­dékában az ellenségnek mindenütt keresztül törni. Miután azonban még távolról sem 'mu­tatkozott sehol az eredménynek legcseké­lyebb nyoma sem, ennélfogva az egyesült vezérkarok" némileg zavarban lehetnek.' hogy hova 'irányítsák a . front áttöréséhez szüksé­ges nagy tömeget. Ezenközben a mi hadvezetőségünk újév; ajándék gyanánt összeállította- és csoportosí­totta a foglyok seregét, amelyet vitáz hadaink az ellenséges fronton ejtettek. Rá kell mutat­nunk arra, hogy alig becsülheő fel az ellen­ségnek ez a jelentős erőcsökkenése. Francia­ország kétségkívül képtelen ezek pótlására. Ezért van az a nagy kiáltozás; japáni segítség után. Kifejtettem már, hogy Japánt sokkal okosabbnak tartom, semhogy vesztett ügyért áldozzon vért. Japán az Oroszország fölött való győzelmének kétséges eredményei után, amelyektől a rákövetkező békében szinte újra megfosztották, óvatosabb lett. Igy önként fog feltámadni az a kérdés, hegy Franciaország képes lenne-e adott igéretét beváltani. Ha egy •némi súllyal latba vethető hadsereget — va­gyis legalább 300,000 embert —küldene Mar­séi! lébe, akkor gondoskodnia kellene egy má­sik hadseregről is az ázsiai m ügtalanságok fékentartására. Éhez azonban Japán ereje ez idő szerint nem elég. Németország pedig még akkor is, ha ez a japáni erőnövekedés meg­történnék, haderejének minden rtagyobbitása nclkiil bízvást fölvehetné a harcot az ellen­séggel. Mindaz, amit Nagybritannia ezideig had­seregpótlásban a kontinensre hozott, alig ele­gendő a hézagok pótlására. Ha tekintetbe vesszük a szövetséges hadseregben a foglyok számát, a veszteségi adatokat és a betegállo­mányt, Franciaország összes veszteségét hat­százezer emberben, Angliáét pedig százezer emberben állapíthatjuk meg. Mind a kettőbe bele vannak számítva a tisztek is. Ezek a számadatok talán kissé túlhaladják a valósá­got, esetleg kevesebbet tüntetnek fel a tény­leges veszteségnél, annyi azonban bizofiyos, hegy ugy Franciaország, mint Anglia külön­külön 20 percentjét veszítették el legjobb haderejüknek a harctéren anélkül,-ihogy sike­rült volna 10 francia departementet és Bel­giumot az ellenségtől megszabaditaniok. Beszélgetés Hindepburggal. Newyorki távirat szerint a Simn mun­katársa beszélgetést folytatott Hindenburg tábornagygyal, aki kijelentette, hogy korai volna még arról beszélni, hogy az oroszok teljesen le vannak verve és szét vannak szórva, mivel az oroszok vitézül folytatják a küzdelmet. Oroszországnak hatalmas tar­talékai vannak. Csapataik a vasutak hiánya dacára is gyakran gyors mozdulatokat tet­tek. Az orosz haderőt 46 hadtestre becsüli, de reméli, hogy a számbeli fölényt kiegyen­lítik a németek jobb vasúti hálózati viszo­nyai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom