Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-31 / 28. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. január 31. Vilmos császár és a szegedi baka­(Saját tudósítónktól. Aki a mostani vi­lágháború zivataros' napjait meg akarja örö­kiteni a történelem számára, annak a kór­házakat kell először is végigjárni. Itt lehet felfedezni a háború igazi karakterét, a nem­zet fiainak önfeláldozó hősiességét; itt lehet megtudni, hogy milyen az az uralkodó, akit szivébe zár minden közlegény; és milyen közilegényekiből áll az a hadsereg, amely dia­dalmasan fog kikerülni ebből a világot ren­gető, korszakot alkotó, népeket elsöprő nagy khaoszból. Végig kell járni a kórházaikat, csendesen, lábujjhegyen elmenni a .fehér ágyaik között, megállni egy-egy beesett arcú, nagy szakál­lú sebesült mellett és szóiba elegyedni vele. Itt nincsenek Házi Jánosok. Cselekedeteinek hű tükrét, mindenki a feje ifölött viseli. Fe­kete tábla lóg minden ágynál; rajta van az illető neve, betegsége, illetve sérülése. Aztán ott van a „Kopfzettel", ez nnég bővebb fel­világosítást adhat. Némelyik táblára, az alat­ta fekvő katona kitüntetését is feltűzték: ez is sokat mond. A kis- meg a nagy vitézségi ezüst érmek a betegszobákban ; ez elég kezes­ség ugy e arra, bogy igazi hősök Ifelkszenek itt. Az egyik szegedi tartalákikórházlban ta­láltam rá Fodor Illésre, aki szeged-alsótanyai legény. Egy héttel ezelőtt éilkezett az északi harctérről sullycs sérüléssel. Most már jobban van és az ágya körül állandóan négy-ötén üldögélnek, akiknek ő halk, szerény hangon mesélget. A feje fölött a német vaskereszt van szemlére kitéve és ez vonzza — ugy lát­szik — az érdeklődő közönséget. Én is oda megyek és örömmel .halllgatom, hogy mit . beszél a tanyai gyerek. Pám, Berlni, Brüsz­szel, Varsó, Lodz, Leiníberg nevei csak ngy röpködnek az 'ajkán Fodor Illésnek, aki a háború előtt még azt sem tudta talán, hogy Szegeden, Dorozsmán és Tápén kivüll, imás „ország" is van a világon. Az érdeklődőknek épen azt mesélte, hogy miért kapta a vas­keresztet és mit beszélt Vilmos császárral, a németek hatalmas urával, aki őt a fronton megszólította. — Egy .hónapja sincs talán, — mondotta, — amikor Vilmos császár megérkezett .kelet­re, Hindenburg hadseregéhez, amelyben na­gyon sok magyar legény küzd. Az én ezre­dem is ott van muszka földön és .Lodz elfog­lalása után Varsó félé tartottunk. Nem mesz­sze Lodztól járőrnek voltam kiküldve két társammal együtt. Messze elkalandoztunk a csaptainktól, mert csak az ágyuk szóllak, a gyalogság hallgatott, mi .meg azt szerettük volna épen tudni, hogy hol vannak azok a mély torkú ágyuk. Amint egy kis domb mel­lett elkanyarodtunk, alig kétszáz lépésre tő­lünk egy orosz járőr-csapatot veszek észre, amely jobb felé haladt. A muszkák hatan voltak, egy tiszt vezetésével. Oldaliba löktem a két komámat, aztán mindjárt lehasaltunk a fűbe és célba vettük a muszkákat. Ahogy elhangzott á jó „Manlikkerünk" pnkkanása, három orosz mindjárt elterült a földön. Me­gint lőttünk és kettőt megint el tréfáltunk. Erre a tiszt meg a másik muszka, amelyik életben maradt, feltartották a kezűiket. Mi feltűztük a szuronyt és ugy rohantunk oda. Alig .húsz lépesre voltunk már csak, amikor a tiszt két lövést tett felénk revolverből A két komám menten elvágódott, de én egy­s>zerre csak ott termettem, a muszkának egy „mellport" adtain a puska agyával, a tisztet meg nyakon csíptem és elvettem tőle a re­volvert, kezeit összekötöztem és megindul­tunk „hazafelé". Az egyik barnámat a jdbb felső karján érte a gcllyó; lassan ő is feltá­pászkodott és jött velünk. Igy mentünk hár­masban. — Már közeli voltunk a csapatunkhoz, amikor egy eltévedt gránát fütyörészett ar­ra és szétpukkant alig ötven lépésre tőlünk. Mind a hároman a földre vágódtunk ós alig bírtunk felkelni. Amikor .felálltam, éreztem, hogy az oldalam nagyon fájt. De azért sze­rencsésen elvánszorogtam a csapathoz. Mind­járt jelentést tettem az esetről a hadnagy urnák, aki megdicsért és ellkül.dött a szani­téeekhez. Azok bekötöztek ós sebemet kimos­ták, mert abból iaz ördöngös gránátból egy ólomgolyó fúródott a jobb oldalamba. — Ezután hordágyon elvittek az ezredes úrhoz. Sclk fényes, n.agy rangú katona volt ottan és én az egyikben mindjárt föHösmer­tem a németek hős királyát, Vilmos császárt, akinek ,a képét azelőtt is sokszor láttam a moziban. Egyenesen ő elé vittek és ott letet­tek a földre. Nagy szeretettel nézett végig a hatalmas fejedelem és kérdezett valamit tőlem. Nem értettem, ihogy mit kérdez és most az egyszer sajnáltam, hogy nem tudok németül. De azért kivágtam a rezet. Hango­san mondtam: — Tk nix dájcs. Éljen, hocih Vilmos csá­szár! — A többi tiszt uraik elmosolyodtak, egy pedig odajött hozzám és ezt a keresztet, ami itt lóg fölöttem, feltette a mellemre. Mond­hatom, hogy^.7 német császár nagyon szereti a magyar katonát, mert másokat is megszó­lított közülünk... « Ezt mesélte, és isten tudja, már hányad­szor, a tanyai Fodor Illés, alki talán még most sem érti, hogy miért is történhetett az, hogy őt a német császár megszólította. 5IROGEPEK; Y javítását és jókarban tartását jutánvo- Y san elvállaljuk. • Carbon-papirok, író- m " gép-szallagok ' ego 1 cs ó b b beszerzése, g £ •• Smith-Vost Írógép képviselet. »• ü 1 A t KELEMEN szeoedbh, és Társa a A „ ^ •11. A 000000000000000011 mozgo® SZÍNHÁZ Ü APOLLO Ili Vasárnap, január hó 31-én l®] ® A Nordisk Füms Compagnie világhírű ® líL detektív regénue. 1®J 0- - ... . ® 0 0 0 0 0 Négy felvonásban. 0 0 | SS j félkor rjjn Nagy amerikai dráma. — A főszerepet M-m. COSTELLO játsza. - S jaj — 1 j¥j 0 Folufaíölaoos elSadásoh délután 2 ötáífil. © HÍREK OOÜO Levél haza? az asszonynak. (Saját tudósítónktól) Magyar katona ir­ja ,feleségének a déli harctérről az alábbi le­vőiét. A nevét nern közölhetjük, amit a levél elolvasása után a közönség is természetesnek fog tartani. Mert nem harctéri összecsapá­sokról számol be ez a levél, hanem csak a férj és feleség közti háborúról. 'De a levél igy is annyira érdékes s az alföldi magyar lelki világát cly Ibi ven tükrözi vissza, hogy ma­gán jeliege ellenére ii.s érdekesnek és aktuá­lisnak tartjuk leközölni. A levél szövege az eredeti lieHyesirással a következő: Kedves Juliskám! Kelt levelem január 3->öikán dicsértes­sék a jézus .Rozmaringnak ágát leszakijtom és aszt iféketetentában belemártom és fehér papirosra ircim levelemet feketére pedig .gyá­szos életömet az én szivemen tüvis koszom van az teszived ímeg rózsaibiinbóvulvan fehér rózsa, száraiokai esztetbebin+eui piros véremé' meg leis pecsételem es'zit a levelet könyejim ásztagyák köinyeköszt üszőt végig az én jenném igy irok levelet az én juliefcáimnak az én meg keserítet kedves rózsikámnak ugye kedves rózsám hegy ligazán szeretlek azért vezényeltem irálsra kezemet ha kedves virá­gom szived nem kübölvan .álkor egypár sor írást bocsá.jeáll számomra ezien pár sor írá­som az llegjob egéségben találjon mind ne­ihrim van nekem máspék jóegéségam van csak az a bajom bclgy téged kedves anyuls­káim nem ölelhetlek meg azért vagyok min­dig ojain szomorú mióta kedvesem aztaz szo­morú levelet elolvastam áznia már 2 kilót fogytam ha igy fogyok akor csak az cson­tom me,g az bőröm lesz mindig íe,felőled gon­dclkozok még jóban mint azélőt nincsen .som ó jelein sem napalom neiutudom ©1 felejteni hogy az én kedves an yurtkám aszt mondta hogy nelkem van valakim hát van az ur jé­zus aki az égben van ímeg az boldogságos szűz mártja ezek vanalk nékem vagy talán kedves jiulkkám aszt akarnád bogy ezek som legyenek az zenyimek én csak azokban bí­zok kedves anyuskáni már cilmult 5 hónapja bogy eljötem az teo'ldaiad inelü dcinóg raj­tadkivül nem ismerők senkit sem ne mis fo­gok ismerni kedves juliskáim 'Hát te aszt bi­ted hogy én azt a szent fogadást Amit az krisztus jézus szent színe élőt fogatául liögy már én aszt elfelejtetem ó nem f-elejtetem el nem ojan az én eszem mit az vizén a buty­borék csak kedves julliskám té cl ne felejd légy erőshitü bizá .istenben tudom ón kedves ró­zsáin hogy nagyon jól vólna ha most tudnál irni és olvasni mert az kis komám adig kap kétszer is levelet nríg én egyszer de tudom hogy hí maga i tudnál ím'. akor talán kap­nék minden nap de nem tehetők róla t-uda tom veled kedves gujliiiskáto hogy iaZ lajos sógor otthon vaué még meg az ese'lajos ked­ves juliskám mejiikek azok. az jó fajta asz­szonyok akik márt az urukat nem is győzik már hazavárni és inék is töb levelet kap mint tig kaptok bizonyosan ha tudná a férje hogy mijén égy levelet se küldene neki de nem Lugya ám hat csak imátlkozál kérd az jóis­tent hogy szüntjese .meg azt az háborút é« hazamohesek hagy téged még egyszer örö­mei esákolikasalak Ós ölelheselek tiszteiéin anyádékat is sok jó eigéségcl és- az sóis tnibájó­kat is ezcl bezárom levelemet maradok sze­rető hü párod aki elitem felejt. — Back-malom ügye. írtak a lapok ar­ról, 'hogy a .szegedi. Back-malmot följelentet­ték, mert a maximális áron adott nullás liszt­nél a zsákokért fölszámított bizonyos össze­get. Az iigy még nem .került végleges letár­gyalás elé, a kereskedelmi és iparkamara fog előbb javaslatot mondani. Mivel a Baok-ma­!om. országosan közismert nagy cég és mert amúgy is a közérdekről van szó, érdeklődtünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom