Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-31 / 28. szám

2 DÉLMAGY ARORSZÁG. tettel emlékezett meg róla. Udvari tanácsossá való kinevezésekor pedig az ország minden részéből örömmel és szeretettel köszöntötték. Mintaképe volt a nagy polgármesternek:. Hatalmas munkaerő és kitűnő reprezentáló te­hetség. Nagy szakképzettsége mellett iró-em­ber is volt. aki l>eszélt magyarul, németül és franciául. Elnöke volt a Dugonics-Társaság­nak, a Képzőművészeti Egyesületnek és még sok más egyesületnek. A Kárpátokban nincs ellenség. - 10 ezer oroszt eifogfunk. ­Magyarország térületén nincs ellenség! A iegujabb hivatalos jelentés végre arról számolhat ibe, hogy a Kárpátokban a hágók magaslatait visszavettük. Nehéz munka volt, a legnehezebb talán hat hónap ótaí borzal­mas télben és rettenetes terepen — de si­került. A honvédő magyarokról volt szó, ha a inagyar hazáját védi, földöntúli hazasze­retet piroslik a szivében, a magyar csaik egyet tud: győzni vagy meghalni! A Hőfer­féle jelentés is kiemeli — szokatlan meleg­séggel, — • mit végeztek katonáink a Kárpá­tokban. Még a vezérkar is szükségesnek ta­lálja külön hangsúlyozni azt az emberfeletti munkát, amit hőseink véghez vittek. Budapest, január 30. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A len­gyel és galíciai arcvonalon a rövid ágyuharcoktól eltekintve, legna­gyobbrészt nyugalom yan. Az utol­só napok heves harcai a Kárpátok­ban a hágók magaslatainak vissza­foglalását eredményezték. Az egy hét óta tartó nehéz hadmüveletek­ben a esápatok kedvezőtlen időjárá­si viszonyok ellenére legnagyobb kitartással és szívóssággal harcol­tak, az összes terepnehézségeket többnyire magas hóban küzdötték fe és ezzel nagy eredményeket ér­tek el. Az ellenség összesen 10,000 emberét elfogtuk és hat géppuskát zsákmányoltunk. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. 1 ellát tízezer oroszt elfogtunk. Igen nagy szám, mert főként tüzérségi harcok folytak és rengeteg orosz veszteség volt, de — halottakban és sebesültekben. Hogy mégis tízezer sebesületlen muszkát elfoghattunk, ez bizonyítja, milyen nagyarányú harcok voltak. Ha a Kárpátok egész vonalát, vala­mint a bukovinai harcokat egészszé vesszük, — mert azok, - akkor tálán neon tévedünk, ha arra hivatkozunk, hogy az oroszok bal­szárnyát több előtolt pozícióban megvertük. Ezt igazolja az a hir is. amely orosz forrás­ból beszél már Lemberg föladásáról. A No­voje Vremja beismeri „Lemberg hosszas megszállásának nehézségeit" és már elő is készíti az orosz közvéleményt Lemberg ki­ürítésére. Ez a Kppetihágán át érkezett' je­lentés fényes bizonyíték arra, hogy az orosz főhaderő balszárnya Is elvesztette támadási készségét. Az orosz jobbszárny támad. A német nagy vezérkar jelenti: Kelet­Poroszországban az oroszok sikertelenül tá­madtak. A Darkehentöl keletre levő hídfőt lőtték, a tavaktól keletre levő megerősített müveinket és Löwentintottól délkeletre tá­madást kíséreltek meg, amely tüzelésünkben összeomlott. Az oroszoknak Borzimow kör­nyékén, Lovictól keletre ellenünk Intézett éj­jeli támadásait az ellenségnek igen súlyos veszteségeket okozva, visszavertük. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az oroszok előnyomulása Buko­vinában. Róma, január 30. A félhivatalos Tribuna a keleti harctér eseményeivel .kapcsolatosan azt irja., hogv az oroszok előnyomulása az er­délyi határ felé meghiusult. Ennék különbeni is csak politikai jelentősége lett volna. Kato­nai jelentősége a mostani operációknak nem lehetett, mert az Erdélyije való benyomulás csak két utón lehetséges, s ezt a két utat az osztrák-magyar csapatok oly erőkkel szállták meg, amelyek feltétlenül alkalmasak arra, hogy a szorosokban megakadályozzák na­gyobb orosz erők előrenyomulását. Lembergben. Krakó, január 30. A Korrespondenz cimü napilap Lembergből levelet közöl arról, hogy a iakosság körében' a hangulat rendkívül nyo­mott. A lembergi oroszbarátok már elhall­gattak, mert az oroszok látják, hogy tőlük rossz információkat kaptak és hogy Lenrberg és Keiet-Gaiicia éppenséggel nem kívánja oly sóvárogva az oroszok részérő! nekik igért „felszabadulást". Lembergben nagy a nyo­mor. A város teljesen el van zárva a kül­világtól, de azért a lakosság mégis értesült a linianovói győzelemről is. Abból a nyugtalan­ságbók amely azóta a lernbergii oroszokat el­fogta, kiérezhető, hogy ez niagy csapás volt az oroszokra nézve. Nagy szomorúságot kel­tett Lembergben Hadanek dr. egyetem,] ta­nárnak, az ismert archeológusnak az öngyil­kossága is. Varsó állapota napról-napra szomorúbb. Stockholm, január 30. A lengyel lapok közlése szerint Varsó állapota napról-napra szomorúbb és tarthatatlanabb lesz. A hatósá­gok üldözik és kínozzak a lengyel lakossá­got. Az éhinség is ijesztő méreteket ölt. Ed­dig csak a szegényebb néposztály és a közép­osztály szenvedett sokat a nagy élelmiszer­drágaság miatt, most azonban a készletek már annyira kifogytak, hogy a vagyonosak is a szó szoros értelmében éheznek. A városi hatóság a német offenzíva előrehaladását még mindig titkolja a lakosság előtt s álkom­münákéket ad ki, amelyeknek azonban, senki hiteit nem ad. A környékről menekülők híre­ket hoznak a városi lakóknak Lengyelország teljes pusztulásáról. TÖRŐK HIVATALOS JELENTÉS. Konstantinápoly, január 30. A főhadiszál­lás közli tegnapi kelettel: A kaukázusi fron­ton említésre méltó esemény nem történt. 'Csapataink, amelyek 01 ty irányában offenzí­vába léptek; 300 oroszt elfogtak és nagy­mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsák­mányoltak. Asserbadzsunban kedvező fordu­latot vett az ütközet, mely egy hét óta Choi környékén folyik az ellenség főhadereje ellen. Az ellenségnek az asserbaidzsani! kerületben levő utolsó védőállásából január 27-ikém csa­pataink Chóitól délre elfoglalták ellenség több sorban előkészített megerősített állásai közül az elsőt. A vezérkar közli tegnapi kelettel: Az ottomán flotta e hó 28-ikán sikeresen bom­bázott egy orosz katonai állomást a Tekete­tepger nyugati partján. (Közli a miniszterel­nökség sajtóosztálya.) LEGÚJABB. Budapestiül jelentik: Az első szövetségi hangversenyen Tisza István nagy beszédet mondott. Lelkesen emlékezett meg hü szö­vetségeseinkről A hűségben, áldozatkész­ségben velünk érez a horvát nemzet. A há­ború Magyarország és Ausztria közt is kö­zelebb hozta a lelkeket: két szövetséges, a kik egymásban bizhatnak. A küzdelemhez méltóan csatlakozik a török nemzet. Egye­sült erővel, közös nagy célokért folyik a küz­delem, a siker isten kezében, de a bizalom önmagunkban és szövetségeseinkben. Budapestről jelentik: Radomot az oro­szok kiürítették, Kieicét a németek megszál­lották. Bécsből jelentik: Lembergben az orosz hatóságok a zsidókkal kegyetlenül bánnak. Pogrom-készülődésre kő vetkeztetnék. Berlinből jelentik: A császár Soissons­nál a leghevesebb tűzben állott, csupán kör­nyezete többszöri nyomatékos kérésére tá­vozott. Bécsből jelentik: Morawszki államtit­kárt őfelsége galíciai miniszterré kinevezte. Szófia: A Kaiubana jelenti, hogy Rómá­ban olasz hangok kezdik sürgetni Málta meg szállását, mely a tripoliszi ut fedezetéül föl­tétlenül szükséges és ha angol ílóítabázis marad, akadályozza a nagy Itálip fejlődé­sét. A ROMÁN-BOLGÁR MEGEGYEZÉS. Bécs, január 30. Az Adeveré cimü bu­karesti lap jelenti Szófiából: A szifiai román követség közli velünk, hogy a rotoán-bolgár viszony sohasem volt jobb, mint éppen most. Azt reméljük, — igy hangzik szószemt az az információ, amelyet ott kaptunk — hogy a megkezdett tárgyalások felejtetni fogják a mult minden rosszkedvet keltő eseményét, oly iképpen, hogy semmi se akad, ami a két biro­dalmat elválaszthatná egymástól. Románia ma Nagy-Bulgária 'létesítését kívánja. A két ország egyedül áll a szomszédos balkáni ál­lamok között, mert nincs semmi' oka arra, hogy kölcsönösen gyűlölje egymást. A meg­egyezés létesítéséért, amely közel van meg­valósulásához, főleg a két kormányt, továbbá Derussy követet és Radev dr.-t illeti! köszö­net, akik fáradhatatlanul dolgoznak a román­bolgár megegyezés érdekében. GHENADIEV KÜLDETÉSE. Bécs, január 30. Ghenadiev volt bolgár külügyminiszter Olaszországból Svájcba uta­zott, hogy ott tartózkodó családját megláto­gassa'. Ghenadiev Svájcból Berlinbe megy, a hol tanácskozásokat fog folytatni német ál­lamférfiakkal, azután Bécsbe jön. Most már kétségtelenül 'megállapítható, hogy a volt bol­gár külügyminiszter látogatásai az európai udvaroknál azzal áll kapcsolatban, hogy Bul­gária a második balkáni háború után az or­szág kényszerhelyzete folytán létrejött álla­potot revidiáltatni akarja, amihez természete­sen az összes európai hatalmak hozzájárulása szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom