Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-22 / 20. szám

Szeg-e(1, 1915. január 22. DÉLM AGYARORSZÁG. 1 A keleti harctér eseményei szeptember közepe éta — Összefoglaló ismertetés. — (Második közlemény.) Az uii hadmiiveletek azzal kezdődtek, hogy a Vcrsó—Przemysl közt álló összes erőket elvontuk az ellenségtől és visszavittük őket október végéig a Kárpátok irányában és a Krakó—Cen- toóhovo—Sierudz vonalba, miután előzőleg az összes vasutvonalakai, utakat, siirgönyvonalakal alaposan elpusztították, A rombolás e munkáját olyan, alaposan végezték el, hegy az ellenséges tömegek csak nagyon lassan követhettek bennünket, minek következtében, a szövetségesek hadmozdulataikat tervszerűen hajthatták végre. Az oroszok csak részekkel nyomultak be Galíciába, íőerőik aVisztula-iviben délnyugati és nyugati irányban, gyöngébb erők pedig a Narevtől a Visztula mindkét partján nyugati irányban Thorn felé mentek. A szövetségesek további operációinak az kellett, hogy a célja legyen, hogy az orosz tömegek nagy offenzív áfának az erejét minden körülmények közt megtörjek. Ez az ellenség nagy számbeli fölénye miatt csak támadás által volt elérhető; erős védekezéssel csak időt lehetett volna nyerni, de a Hatalmas ellenséges tömegek előtb vagy utóbb agyonnyomták volna a szövetségesek csapatait. A szövetségesek hadműveleti terve a következő volt; A döntés Lengyelországban és Galíciában a Visztula-ivében és, Krakótól keleire volt keresendő az előnyomuló o osz főerőkkei szemben, mig a szárnyakon KeletGaliciában és Kelet-Poroszországban a szövetségeseknek a szembenálló tekintélyes ellenséges erőkkel szemben defenzíve kellett v;selkedniök. A Lengyelországban való döntéshez minden másutt nélkülözhető erőt össze kellett vonni. Az oroszok rendkívül lassú felvonulása időt engedett az eiők összegyűjtésére. Galíciában az osztrák-magyar hadsereg tetemes erői állottak. Dél-Lengyelországban Krakó és PelsőSzilézia határa körül egy osztrák-magyar és német csapatokból álló sereg állott, egy másik csak németekből álló csoport Mackensen tábornok vezérlete alatt részben gyalog, részben vasúton Wreschen és Thorn között a határon gyűjtetett össze. Feladatuk az volt, hogy a közvetlenül a Visztulától'délre a Visztula és a Ner-Warta-szakasz közt előnyomuló gyöngébb orosz erőket megverjék, hogy azután északról az orosz főerők jobbszárnya ellen vonuljanak, amelynek lekötése a dé.i csoport feladata volt. Egy gyöngébb csoport Nyugat-Poroszország védelmére a Visztulától északra Strassburg—Soldau tájára rendeltetett. November közepe felé a keletporcszországi határon, a Visztula-ivében és Galíciában összegyűjtött orosz haderők körülbelül igy voltak felosztva: S—9 hadtest a keletporosz határon Schierwindt és Biala között, 3—4 hadtest néhány lovashadosztállyal Mlava és Thorn felé nyomiult elő, a Visztulától délié Vloclavec és Dombié között Thornt figyelve 2—3 hadtest állott; mindezek a Visztula mindkét partján előhaladó hadtestek az e ső orosz hadsereghez tartoztak. Ehhez csatlakozva a 2., 4., 5. és 9. hadsereg — mintegy 25 hadtest — számos lovashadosztállyal az orosz főerő képezték ési elérték Unieva—Zdunska-Vola—Novo-Radomsk vidékét Krakótól keletre, majd a Vártánál való hosszabb pihenő után kezdték a két északi hadsereggel együtt ezt a szakaszt átlépni. A Visztu'áíól délre Galíciában nyomultak.elő a többi orosz erők. Az ország bensejében még rendelkezésre álló összes erőket ide vonták, mindenekelőtt a szibériai és kaukázusi hadtesteket, ugy, hogy a Németország és Osztrák-Szilézia elleni orosz nagy offenzívának az összereje körülbelül negyvenöt számos tartalék-hadosztállyal rendelkező hadtestre becsülhető. November közepén megkezdték az oroszok az egész vonalon nagyszabású offenzívainkat; a kelet-porosz határ elleni támadások, különösen Stallupönen, Eydtkhunen és Soldau elleniek heves harcok után visszautasfttattak. A lengyelországi orosz offenzívának a vele egyidejűleg tervelt német támadás elébe vágott. November 13. és 14. Vlcclavecnét vereséget szenvedett egy orosz hadtest, mely számos foglyot is veszített. Az ennek segítségére siető két másik hadtest Kutnónál szenvedett november 15 én dör.tő vereséget. (28,000 fogoly, sok ágyú és gépfegyver-zsákmány). Mialatt v. Morgcn tábornok vezérlete alatt gyöngébb erők vették át ezekn k az üldözését, addig a Mackensen-hadsereg dél felé kanyarodott be és a Ner-sza! asz ellen vonult, miután előzőleg sikerült a Dombjaiéi álló orosz hadtestet is megverni. Jobbszárnyuk ezen veszélyeztetettsége miatt az oroszok kénytelenek voltak jobbszárnyukat a Strykov—Kazim ierz—Zciunska - Vola vo n abba északnyugati arcvonallal visszaverni; efbe a vonalba vonták vissza la sankint ez 5. hadseregnek délről vett csapatait is, ugy, hogy az orosz vonal közepén a negyedik és ötödik hadsereg közt tekintélyes rés támadt. A Ner-szakaszon át Lodz általános iránnyal előnyomuló németeknek már november 17-én sikerült Zgierdzet, fontos közlekedési csomópontot elfoglalni; 18-án az ellenséges jobbszárnyat Strykovtól a Bizeziny— Lodz országútig nyomták vissza. A Lodz köriili sziik téren egyesült 2. és 5. orosz hadsereget sikerült a legközelebbi napokban, a Brzczinyn át déli és a Tuszynen át délnyugati irányból előnyomuló német balszárnyrak előbb keletről, azután délkeletről is körülzárni, mig gyöngébb, Posenből és Breslauból kivont részek az ellenséget nyugatról és dé1nyugaíról átkarolták. Most ugy látszott, mintha a szövetségesek, akiknek eredetileg csak az volt a céljuk, hogy az ellenséges offenzívát kivédjék, az ellenség n?gy túlsúlya ellenére azt a távolabb fekvő célt is követhetik keresek megvételre. Cimet a KIADÓHIVATALBAN kérem leadni. Xtt Most jeient meg ! Várnay-féle Magyarázató* Törvénytár. illEÉ ZSÉÉi Az 1914. évi XLIII. t.-c, és annak végrehajtási rendelete jegyzetekkel, utalásokkal, az összefüggő szabályokkal. Irta : Dr. Pongrácz Jenő, budapesti ügyvéd. íra uászonba ÉIIG K 21. saaaaaaaaaEEBaaaE immáron, hogy az ellenséget már most megsemmisítsék, ekkor váratlrnul következett be az, hogy az oroszoknak sikerült az utolsó pillanatban a körülzárt hadseregeknek keletről és délről segítségei hozni. Amerikában fokozódik az elkeseredés Anglia ellen. Sir Edvarcl Grey válaszát az amerikai jegyzékre az egész newyorki sajtó ki nem elégitönek mondja. Az angol tudósítók jelentéseiből kiérezhető az a remegő aggodalom, hegy ha Grey kitérő és a helyzet komolyságának meg nem felelő hangon, folytatja, még komolyabb összeütközések következhetnek be. A washingtoni hivatalos körök nézete az, hogy Grey válasza, bármily barátságos hangú is az, a tényeken semmit sem változtatott. Döntő véleményn.vilvánitástól még tartózkodnak, mivel az angol kormány megígérte, hogy még kimerítőbben ismerteti a dolgoz; t és addigra nem akarják magukat semmiféle irányban angazsílni. Ámde a sajtó nehezen, Írhatna oly egyforma hangon, ha az elkedvetlenedés nem volna általános. A Newyork Sun azt követeli, hogy Anglia szolgáltasson világos bizonyítékokat állításai mellett. Nagyon is kétséges Greynek az az állítása, hegv halók jogtah n visszatartása sohasem történt n eg. A Newyork Herald szórói-szóra ugyanezt mondja. Biztosítékokat követel arra. hogy a feltartóztatások a lehető legrövidebb időt fogják igénybe venni. Különösen Grey statisztikáját támadják élesen és az összes lapok azt állítják, hogy azok a számok, amelyekkel Grey azt akarja bizonyítani, hogv az amerikai kivitel lényeges kárt nem szenvedett, helyt lenek. Kezd a türelmetlenség is megnyilvánulni. Vájjon, Anglia időt akar nyerni, hogy az amerikai kereskedelmet még jobban megkárosítsa? A Newyork Times különösen arra mutat rá, hogy a preciz tények hiánya nagyon is lefokozza Grey érveinek az erejét. Ironikus rrieglepődöttséggel mutat rá Grey azon uj elvére, mely szerint jogos, hogy az amerikai kereskedelmet megbüntesse azon állítólagos bűnökért, amelyeket német és osztrákmagyar katonák a harctéren követtek el! Igy irnak azok a lapok, amelyek egyébként Anglia mellett vannak. Még sokkal élesebbek természetszerűen a többiek. Azokból Anglia egészen világosan kiolvashatja azt, bogy az ő marinizmusa sokkal brutálisabb, mint a német „militarizmus". A kicsinyek és gyöngék védelmére vonatkozó érv, amelyet Anglia alattomos módon emleget, semmivé válik. A Washington Post azt irja, hogy Anglia meg akarja semmisíteni Amerika kereskedelmét. A semlegesek jogát a tengeren papirrongygyá akarja lefokozni. A Newyork American egy' heves cikkben azt mondja, hogy a jegyzek elismeri ugyan azt az elvet, melyért Amerika sikra szállott, de azzal egyidejűleg vakmerő módon letagadja, mintha az alaptételei ráillenének azokra az esetekre, amelyek ellen Amerika óvást emelt. Anglia most abba a helyzetbe került, hogy vagy föladja Németország gazdasági tönkretevésére vonatkozó ideálját, vagy olyan konfliktusba keveredhetik, amely a legkellemetlenebb formát öltheti. Amerika semmiesetre sem fogja tűrni a kérdés további elodázását, vagy pedig a visszatartóztatás minden egyes esetében óvást fog emelni. Az egész kontroverzia két kérdésben csúcsosodik ki: Először Amierika nem akarja tűrni, hogy az Unió hajóit puszta gyanuokok alapján átkutassák. Másodszor: Amerika nem akarja, hogy Anglia az amerikai hajókat angol kikötőkbe hurcolja, hogy azokat ott alaposan átkutassa. Grey jegyzékében mindenekelőtt nincs benne az az Ígéret, hogy az angol tisztek odautasittatnak, hogy az Unió hajóira különös tekintettel legyenek. Az Amerisával való viszály tehát még nincs elintézve és Angliának még sok keserű órát fog okozni, ~~ • _ & I „ . .