Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-03 / 3. szám

DÉLMAGYARORSZÁG CIrk*ut*«*K iMm*i «L \í ELŐFIZETÉSI ÁS SZEGEDEK 'S| £LŐriZETÉ8I^RvTDÉKEÍr Kiad *TÍ Tatai KárAaz-ntca t Taianiiiim 3H egén érre, K2*— filém . . K12-- egénén . K2B — félévre . . K14.— Telefonszám j 81. jfcyw fan l> Mfc, K fr- agyhéBepra X 2-—J negyedért* K 7-- egyhónapra K 24C E«ye« tiám ára 1» Bllér. Szeged, 1915. IV évfolyam 3 szám. Vasárnap, január 3. LEGÚJABB. A hadsereg Rendeleti Közlönye jelenti: Őfelsége elrendelte Frank Llbőrlusz gyalog­sági tábornoknak egészségi okokból előter­jesztett kérelmére nyugállományba valló he­lyezését. Frank Llboriusz tábornok a szer­biai hadjáratban tudvalevőleg az ötödik had­sereg parancsnoka volt és december máso­dikán ő táviratozta meg a királynak Bel­grád megszállását. Őfelsége elrendelte Przy­borszky Artúr altábornagy nyugállományba helyezését és megbízta Podhajszky Alajos vezérőrnagyot, a 42. Landwehr gyalogsági hadosztály parancsnokát a 21. Landwehr hadosztály parancsnokságával. Elrendelte Biirk! Rudolf vezér őr nagyíjak saját kérel­mére nyugállományba helyezését. Bernből jelentik: Az orosz diplomácia állandóan fáradozik azon, hogy Szerbiának segélycsapatokat biztosítson. Az orosz kül­ügyminisztériummal szoros összeköttetés­ben álló Ruszkoje Slovo tudni véli, hogy az orosz kormány Angliát arra kérte, hogy bo­csásson Szerbia rendelkezésére három vagy négy indiai hadosztályt, amelyek Raguzábóí (?) nyomulnának Szerajevő ellen. A lap ki­fejti, hogy Romániára nem lehet többé szá­mítani: Politikája mind határozottabban csatlakozik a kettős szövetség és Törökor­szág politikájához. Görögország csak abban az esetben van kötelezve Szerbiát segíteni, ha Bulgária megtámadná. Ez a beavatkozás azonban valószinüleg nem történik meg, ha Bulgária csak a jelenleg Szerbiához tartozó Macedónia egy részének megszállására szo­rítkozik, amelyet neki minden oldalról fel­kínálnak. Bulgária részéről Szerbia semmi segítséget nem várhat. Az orosz segélycsa­patok a nehéz szállítási viszonyok folytán későn érkeznének, igy tehát egyedül Anglia van abban a helyzetben, hogy Szerbián se­gítsen, Konstantinápolyból jelentik: Hir szerint a török hadsereg bevonult Ardaganba, a ha­tártól a Kaukázus belsejében 80 kilométer­nyire fekvő városba. A Terschumani Hakki­kat cimü lap azt állítja, hogy ezt a hírt ille­tékes forásből megerősítették. A megszállás hir szerint tegnap történt. A főhadiszállás azonban erről még semmit sem hozott nyil­vánosságra. Brüszelböi jelentik: Az oroszoknak Len­gyelországban szenvedett veresége Itt óriási lehangoltságot keltett. A lakosság körében általában az a vélemény alakult ki, hogy,az entente és szövetségesei ebből a háborúból már nem kerülhetnek ki győztes félként. A La Belgique, Brüsszel legelterjedtebb lapja, azt Írja, hogy a szövetségeseknek az Yser­csatorna mentén és az Argonneokban is igen kedvezőtlen a helyzete és azon kesereg, hogy a német csapatok egy lengyelországi döntő győzelem után teljes erejükkel a szö­vetségesekre vetik ki majd magukat. A lap annak a véleményének ad kifejezést, hogy ez esetben a szövetségesek nem lesznek ké­pesek a németek offenzivájának ellentállani Az oroszok elismerik a szövetségesek sikerét. Kopenhágából jelentik: A Novoja Vrem­ja, a Rjecs és a többi orosz lapok, a harctéri helyzet megbeszélése során arra a követ­keztetésre jutnak, hogy a német, osztrák és magyar szövetségesek sikere a Varsó felé való előnyomulásukban el nem vitatható, mert <a várostól már csak huszonöt mértföld­nyire vannak. A szövetségesek minden in­tézkedést megtesznek, hogy Varsó ostromát megkezdjék. A 32 centiméteres mozsarakat már Varsó felé szállítják. Szochacevből je­lentik, hogy a város, amely az orosz jobb­szárny kulcsa, teljesen halomra van lőve. Az oroszok hadállása a Bzura és a Ravka mentén szakadatlan hav támadásoknak 1 van kitéve. Az orosz hadvezetőség ezért Oposmóná! és Tomasovnál ismét offenzívába megy át, hogy a Bzura és a Ravka mentén megkönnyítse hadseregének helyzetét. A szövetségesek áttörési kísérletei ezen a vonalon igen aggasztók, miután ezzel az orosz jobbszárnyat a centrumtól elvághat­ják. Nincs kizárva, hogy a szövetségeseik­nek sikerül a centrumot áttörni. A nevezett lapok haditudósítói a szövet­séges csapatok számát, melyek Varsó alatt operálnak, egy millióra becsülik és igen kis­hitüen remélik, hogy Varsó e túlsúlynak el­lent tud állni, főképen azért, mert még óriási akadályokat kell a szövetségeseiknek leküz­deni, mielőtt az ostromot megkezdenék. A krakói helyzetről azt jelentik, hogy ott most nyugalom van és a döntés belátható időn belül nem várható. A turini Sta-mpa tudósítója írja lapjában: Varsóban már ismét lehet halani a bombá­zást. A város teljesen tájékozatlan a harc­téri helyzetről. Az újságok csak a hivatalos közleményeket hozhatják, amelyek azzal ál­tatják a lakosságot, hogy a németek még na­gyon messze állanak Varsótól, de az ágyu­dörejt napról-napra mindjobban! ki lehet venni. A katonáknak szigorúan meg van tilt­va, hogy szóba álljanak az emberekkel és el­áruljanak valamit a csapatok állásároL, A Zeppelinek látogatása óta az emberek nem merészkednek többé ki az utcákra. A kozá­kok fosztogatásáról beszél mindenki. Ezek a vad hardák szabadon garázdálkodtak a len­gyel városokban és az elmenekült lakosság minden holmiját elrabolták, vagy felperzsel­ték. Nap-nap után ezrével érkeznek a sebe­sültek, akiket innen az ország besejébe szál­lítanak, mert Varsóban már nincs számukra hely. Amerika a saját becsületéért harcol, Rotterdamból jelentik: Az amerikai jegy­zék — mint most már megállapítható — bombüszeriien hatott Angliára. A íődolgok­ban Anglia kénytelen lesz engedni az összes amerikai követeléseknek és kívánságoknak, mert az Uniót mai amúgy nem rózsás helyze­tében nem teheti ellenfelévé és nem zárathatja le a bevitelt, amely saját lakosságát és iparát még életben tartja. Most már nyilvánvalóvá lett az angol militarizmus gyengesége, amely a brit szigeteket az amerikai bevitel­től teszi függővé. Egy wasohingtoni távirati szerint a kongresszus vezető férűai már be­jelentették hozzájárulásukat a komoly hanga jegyzékhez. Angolország viselkedése erősen csökkentette azokat az amerikai szimpátiákat, melyek a háború elején meglehetősen nagyok voltak. Wilson elnök ugyan egy beszélge­tésében óvatosan kijelentette, ihogy a jegyzé­ket még nem lehet fenyegetésnek tekinteni. Eddig még neim érkezett rá felelet, de ez ter­mészetes, hiszen Angliának nagyon' meg keli gondolnia, mit fog válaszolni. A Morning Post levelezője szerint komoly veszedelem fenyeget, mert Amerika, — miután Anglia provokálta — nem léphet többé vissza. Wil­son elnököt úgyis eléggé megkritizálták már Angliával szemben, tanúsított túlságos engedé­kenységéért és az elnök most megszabadul­hat a gyanútól, de csak egy, hogy kiteszi ma­gát Anglia és az Unió viszályának. Wilson az angliai kérdésben teljesen számithat párt­jára. A demokraták régi meggyőződése, hegy erős külpolitikát kell folytatnia, a republiká­nusoknak pedig, természetesen velük kell tar­tamok, mert Amerika ebben a kérdésben most már a saját becsületéért hurcol. Wilson politikáját helyeslik Ame­rikában. Frankfurt, január 2. Newyorkból távira­tozzák a „Frankfurter Zeiíung"-nák: Az ame­rikai kongresszus valmennyi pártja helyesli Wilson zsákmánypolitikáját. Valamennyi amerikai állam csatlakozni fog az elnök ál­láspontjához. JAPÁN TANÁCS FRANCIAORSZÁGNAK. Milano, január 2. A Corriere della Sera jelenti A párisi Temps közli egy előkelő japán személyiség levelét, amely Franciaországnak azt tanácsolja, hogy már anyagi okokból is minél hamarabb békét kössön, A levélíró ki­emeli, hogy Franciaországnak a háború öt hónapja 48 milliárd veszteséget okozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom