Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-01 / 1. szám

2 DÉLM-AGY ABOBSZA G Szeged ,19tlő. január 1. Szakadatlan harcok az orosz ellen. A főhadiszállás jelenti: Kelet-Poroszor­szágban és Lengyelországban a Visztulától északra fekvő részben a helyzet változat­lan. A Bzura mentén ós ettől keletre a harc tovább folyik. Rawa tájékán támadásunk előbbre haladt. A Pilica ikeleti partján a hely­zet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) RÉMÜLET ANGLIÁBAN AZ OROSZ VE­RESÉGEK MIATT. A Daily Mail december 24-iiki száma a harctéri helyzetről vezércikkében igy Ír: Az európai háború mindkét fő harcterén-, nyuga­ton -és keleten óriási mérkőzések folynak na­pok óta. De annyi bizonyos, hogy 'a ifőérdek­1-ődés és a helyzet súlypontja most keleten van, még pedig Lengyelországban. Csak most kezd Angolország ráeszmélni, Ihoigy orosz szövetségeseit milyen súlyos erővel és gyor­sasággal szorította vissza Hindenburg tábor­nagy serege Varsó felé. Ez a hatalmas táma­dás arra kényszeritette az oroszokat, hogy vissza,vonuljanak iKrakótól, amelynek elfogla­lásától függ, hogy az orosz seregek benyo­mulhassanak Ausztriába és Németországba és ezenkivül: az oroszoknak vissza kellett vonni lovasságukat & 'magyar Aliföld felé. Volt egy pillanat, amikor Varsó, a lengyelországi vasúthálózat csomópontja, a legnagyobb ve­szélyben forgott, de ugy látszik, hogy Niko­lajevics nagyherceg megakasztotta ezt a tá­madást. Azt még nem mondhatjuk, hogy tönkretette a német haditervet, korai- volna még erről beszélni, de 'annyit máris megál­lapíthatunk, hogy megakasztotta a németek hatalmas előnyomulását és hogy Pétervár bi­zalommal nézhet a (jövő elé. Azt is rebesge­tik, Ihogy a németek erősítéseket küldtek ugy keletre, mint nyugatra, de minden jel arra mutat, hogy keleten a németek már harcba küldték minden rendelkezésükre álló erőiket. A lengyelországi döntés olyan létérdek, hogy mindkét fél (minden, állásban a lehető legna­gyobb erővel lép fel, hogy a háború mérlege az ő oldalára billenjen. Szerencsésen a mér­leg nyelve ia mi szövetségesünk felé mozdult. Az angol lapnak természetesen igy kell irnia, hogy ne gyűljön, meg a -baja szövetsé­geseivel és a cenzúrával. De az egészből lát­szik, hogy Anglia immár tisztában van az oroszok kritikus helyzetével és az utolsó na­pok eseményei még jobban felvilágosítsák majd a perfid és gőgös Albion népét arról, hogy az orosz seregek minden akciója telje­sen meghiúsul. Hogy az angol világlap kissé hazudni is képes a mi hátrányunkra persze, azt legjobban bizonyltja, amikor a magyar Alföldről regél. Nyugaton az egész fronton harcolnak. Berlin, december 31. A nagy főhadiszál­lás jelenti: A nyugati hadszintéren a tenger­parton általában nyugalom volt. Az ellen­ség tüzérsége a tüzelést Westende fürdőre irányította ós a házak egy részét összerom­boita, anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Reimstöl délkeletre az Alger-Auberge front általunk történt felrob­bantása alkalmával egy egész francia táma­dás megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk intézett erős francia táma­dásokat mindenütt viszavertük. Az Argon­neok nyugati részében csapataink több egy­más mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékeny tért nyertek, miközben több mint 250 franciát elfogtak. Fiivet környékén, Toultól északra a franciák támadási kísér­letei meghiúsultak. Felső-Elzászban, Senn­heimtöl nyugatra a francia támadások tüze­lésünkben mind összeomlottak. A franciák a birtokunkban levő Steinbach falunak rend­szeresen, sorra minden egyes házát rommá Jötték, a mi veszteségeink mindazonáltal csekélyek. i A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BELGA JELENTÉS A FLANDRIAI HAR­COKRÓL. Le Havre, december 31. (Rómán át.) A belga hadügyminiszter, aki már két hónapja nem adott ki hivatalos jelentést a belga csa­patok harcairól, a Ihavrei belga kolónia szá­mára kiadott lapban következőkónt ismerteti a flandriai' harcokat. Az Yser vidékéről ismét az Északi­tenger felé fog húzódni a flandriai harcvonal, A Lombardzyeeből irányított belga—angol offenzívának nagy akadálya a lapos vidék. Az egész terület egyenletes sik'ság bázis nél­kül, amelyen- a -német csapatok annyira el­sáncolták magukat, hogy a szövetségesek nem érzik magukat -elég erőseknek még álhoz, -hogy ,a' nagy áldozatokkal járó szurony roha­mokat a ho-sszc arcvonal minden pontján megkockáztathatnák. A szövetséges csapatok ezért French tábornok régi taktikájával akar­nak mindaddig dolgozni, am-ig a helyzet ré­szükre meg nem javul. 'Mindazonáltal é'énk harcok vannak az-egész Flandriában gs a belga harctéren, áme-lyből 'a -gyalogság épugy kiveszi a részét, imím-t á tüz-érség. A belga­francia határvonal védelme French tábornok feladata, A határvonalnak német kézen levő frontján a németek rendkívül erős frontián a németek rendkívül- erős földsánc-okat készí­tettek maguknak és ezek mögé vonultak visz­sza. Szemben velük a calaisi utat védő kom­binált hadsereg áll. REIMS OSTROMA. Berlin, december 31. Roterdamból jelen­tik : A németek ismét nagy hevességgel Ostro­molják Reimst. A német -tüzérségi -hadállások már egészen közel vannak a városhoz. ARMENTIÉRES BOMBÁZÁSA. Kopenhága, december 31. A Politiken harcéri tudósítója jelenti Boulogneból: Ar­mentiéres bombázása a múlt hét végén érte el tetőpontját. Péntek estétől szombat regge­lig több mint ezer gránát ese le a várasba, A puszulás leírhatatlan. PÁRISI LAP KRITIKÁJA. Párisból jelentik Rómán át: Az orosz je­lentés beismeri már, hagy ia németek decem­ber 24-én Sochacéwtöl északra már átlépték a Bzurát és hogy ugyanazon napún Skiernie­visétől északra is át tudtak jutni a Rawka fo­lyón, Hogy az orosz jelentés szerint akkőr még eyelőre visszaszoríthatták őket, annak, jól tudjuk, nincs jelentőséé, mert hisz ebben a beismerésben csak annak van fontossága, hogy a németek előnyomulásukban már egy héttel ezelőtt Sochacewnél és Sachacewen tul voltak és hogy maguk az oroszok sem tudják ezt már többé a közvélemény előtt eltitkolni. Már pedig tudni kell, hagy Skiernievice Varsó előtt a legfontosabb vasúti és ut-csomópont és hogy Sochaccw, amely Varsóval egy ma­gasságban, ettől egyenes után negyven Mo­méter távolságra van, a Varsót védő orosz arcvonal legfontosabb pontja. A Temps, amely c jelentés alapján a katonai helyzetről irott cikkében az oroszok helyzetével foglal­kozik, maga is érezteti, hogy a német elő­nyomulás ezen a ponton Varsót közvetlenül fenyegetheti, mert már arról beszél, hogy Varsó birtoka egyáltalán nem bír semmi fon­tossággal. A mi szövetségesünk visszavonulásában — irja szórói-szóra a Temps — nyugtalanító lehet, az nem Varsó esetleges elfoglalása; egy város, egy hadállás, stb. elfoglalása nem nagy jelentőségű. Ami sokkal aggasztóbb lehet, az az orosz sereg esetleges visszavonulása a Visztula keleti partjaira. Ez a veszedelem azonban a Temps szerint nem közvetlenül fe­nyeget. A KARLSRUHE NÉMET KIKÖTŐBEN. Kopenhága, december 31. Hamburghói érkező utasok beszélik, hogy a vasúton ta­lálkoztak a Karlsru-he német cirkáló legény­ségével, akik elmondták, hogy a Karlsruhe­nak a nagy ködben sikerült az Északi-ten­geren átkelnie. Befutott az egyik né-met ki­kötőbe. A Karlsrube cirkáló megmenekülése — ha a hamburgiak híradása , igaz, amiben nincs mit kételkedni — -egyike a német flotta cso­dálatraméltó bravúrjainak. A cirkáló a dél­amerikai vizekről tudott hazasurranni ellen­séges hajók közt, amelyeknek ezer okuk volt az ő üldözésére, mert hiszen az Emden után a Karlsru-he sülyeszt-ett-e el a legtöbb angol gőzöst. KÉTSZÁZEZER TÖRÖK AZ OROSZ ELLEN. Genf, december 31. Az Eeho de Paris­nak táviratozzák Tifliszből: Erzerum körül kétszázezer főnyi török szereg áll. Az oro­szok támadást kíséreltek meg, amely rájuk nézve olyan szerencsétlenül végződött, hogy a török sereg bekerítette az orosz bal­szárnyat s ennek következtében az oroszok kénytelenek volta Urmiát kiüriteni. AZ EGYIPTOMI K EDI VÉT HALÁLRA ÍTÉLTÉK. Berlin, december 31. Husszein Kern alt, Ismail basa, volt kedive fiát, aki ellen fetvát adtak ki. mert kísértetet tett arra, hogy Tö­rökország szuverén,itását Egyiptomi fölött megsértse és akit az angolok Egyiptom ke­div-éjévé nev-ezt-ek ki, a IV. hadtest haditör­vényszéke Konstantinápolyban halálra ítélte. A török hadsereg ezt a halálos ítéletet nyom­ban végrehajtja, mihelyt kézrekerül Husszein Kemal, aki ellen a törökök közt óriási az el­keseredés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom