Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-13 / 321. szám

Szeged, 1914. december 13. UELMAGYARÜKSAAG 9. Mikor a járőr az (Saját tudósítónktól.) A gucevoi harcokéban résztvett szabadkai honvédezred nagyszerű 'históriáiból kapjuk a következő rendkivüí érdekesen megírt 'harctéri részletet: Oucevo magaslatain már szeptember közepe óta mi vagyunk az urak. Véres fejjel, óriási veszteséget okozva - vertük vissza a szerbek minden abbeli törekvését, hogy e fontos pontot visszafoglalhassák. Több mint egy hónap óta dörögnek az ágyuk, ropognak a fegyverek, de csapataink hősi hatással állják meg helyüket és lépésről-lépésre nehéz harcok árán nyomulnak előre. Nincs az az áldozat. melyet a szerbek meg ne hoznának t fontos hegylánc birtokáért, mer/t hiszen ez a kulcsa Szerbia legtermékenyebb vidékének, Macsvának. Éjjel-nappal a legerősebb puskaíiizzel támadják vonalunkat. Mi hallgatunk. A napokban egy elfogott szerb járőrtől megkérdeztük, hogy mi céljuk van ezzel a hasztalan töliténypazarlással. Azt felelték, hogy nagyon félnek attól, hogy a „numeracsik" igy pevezik honvédjeinket — áttörik a vonalunkat. Néhány nappal ezelőtt támadást kiséreitek meg elleniünk. Nagy zsiviózásukkal akartak megfélemlíteni. Alig dördültek el fegyvereink, a támadás azonai megszűnt. Járőreink az ellenség és a mögötti helyzet felderítése végett állandóan künn 'tartózkodnak. A napokban B. őrmester ment ki járőrbe ötödmagával. Szerbiának hegyes-völgyes vidékeim, ilyen kis járőrök nagyszerűen végezhetik dolgaikat. Csak bátor sziv és leleményesség kell hozzá. Mind a kettő meg volt B.ba'n, aki eliszánt kemény katona. A járőr portyázásának célja az volt, hogy egy repülő gépről észlelt vonattábort riaszszon fel. Természetesen e feladattal kapcsolatban a járőrnek 'minden oly alkalmat is ki kell használni tudni, mely által az ellenségnek kárt lehet okozni. Igy történt, hogy a járőr előnyomulása közben egy ellenséges ágyút fedezett fel, mely ismeretilen rejtekhelyről nekünk már oly sok bosszúságot s olykor bizony elég kárt okozott. Nagy ködben indult útnak a járőr. Csendben lopództak előre a bokrok között. Feszült figyelemmel hallgattak minden neszre. Itt látszik meg, mekkora önuralma s milyen idegzete van az embernek. A levelek zörgése mind megannyi jel, amelyből következtetni lehet. A közismert szerb furfanggal szemben eredményt csak szivós kitartás, habozást nem ismerő merészséggel (ehet elérni. B.-nak helyén is volt a szive. Kuszvacsuszva törte magát órákon át, mig végre nesz ütötte meg a fülét. A lassan foszladozó ködből egy szerb tiszt alakja bontakozott ki, aki lovagló pákájával csapkodta lábszárát és hevesen magyarázott katonáinak. A következő pillanatban eldördült az egyik mesterlövész Puskája s a tiszt szó nélkül húnyutlott a földbe. "Erre a lövegek fedezetére kirendelt csapat golyó záport zudit járőrünkre, mely azonban hirtelen irányt változtatva látatlanul elmenekült. A nagy tüzelésbe beleszóltak a szerb ágyuk is. A keresett ágyú is két srapnellel tisztelte meg- a járőr hűlt helyét. Erre vártak csak B.-ék. Már betek óta kerestük ezt az ágyút, amelyet különös repedt hangjáról mindannyian igen jól ismertünk. B.-nek is megdobbant a szive, midőn tőle .alig 600 -800 lépésre -hallotta a dörgést, látta ágyúnak támad. a füstöt felszállni s a szerb tüzéreket körülötte mozogni. Jó fedezéket keresett magának s a járőrünk közel egy hónapos bosszújának szabad folyást engedett. Az öt puska csak ugy öntötte a tüzet a tüzérekre, akik fegyvertelen kezdtek menekülni. A löveg fedezetül kirendelt szakasz állta útját a járőrnek, amely már egész közel férkőzött az ágyúhoz. Ezeil azonban nem fejezte be működését a járőr. Ugyanis a szerbek átható bosszúsággal üldözni kezdték, 'mire az 'védővonalunk oltalma alá igyekszik kerülni, mely törekvése közben egy szilvásba ért. Ekkor látja, hogy az ellenség egyik bajtársát szuronyok között kiséri, nemes bajtársi érzülete erre önfenntartási ösztöne fölé kerekedik s féktelen- dühhel hirtelen, ráveti magát a mit sem sejtő ellenségre, azt szétugrasztva, bajtársát, ki ugyanannál a századnál őrvezető, megmenti. Örvendezve futott B.-hez az őrvezető és hálálkodva mondta: Kedves őrmester ur az életemet -mentette -meg a biztos haláltól! Bevonulása után B. pontosan megmutatta az egyik felfedezett ágyú helyét, amely nem birván ki ágyúink immár eredményes tüzelését, azóta állást is változtatott hátrafelé. A derék őrmestert kitüntetésre ajánlotta a parancsnokság és remélhetőleg rövidesen megkapja hősies magatartásáért a méltó jutalmat. NIHILISTA MERÉNYLET OROSZ MUNICIÓS KOCSIK ELLEN. Berlin, december 12. Genfből érkezett pétervári jelentés szerint két orosz tehervonat Pétérvár mellett összeütközött egymással. A két vonat összesen hetvenkét bombaszállitó teherkocsit vitt. A bombák felrobbantak és va, lamennyi kocsit a szó szoros értelmében porrá zúzódott. A robbanást hatvan kilóméter távolságban is hallották. -A vonatok kisérő személyzetéből senki sem maradt életben és igy az összeütközés okát még nem lehetett megáll a.pi tani. Egy későbbi genfi távirat szerint az összeütközést nihilista merénylet okozta. Magáncsomagforgalom a tábori postákkal. December 5-től, bezárólag december 15-ig minden tábori postahivatalhoz újból lehet csomagokat küldeni. A csomag súlya legfeljebb 5 kilogramm, terjedelme pedig tóimely irányban 60 centiméter .lehet. Tartalmazhat ruházati cikkeken kívül könnyen nem romló élelmiszereket (füstölt hust, szalámit, sajtot, kétszersültet, csokoládét, konzervet, st'b.) és dohányt, szivart is. A burkolat csak viaszos vászon, vagy vízálló más szövet, avagy jól -leszögezett faláda lehet. A cirnet lehetőleg magára a burkolatra, vagy külön vászonlpra ugy kell írni, mint a tábori postai leveleknél. A vászonlapot nem szabad a burkolatra ragasztani, hanem tartósan oda kell varrni. Célszerű, ha a eim.irat másolata a csomag belsejében el van helyezve. A feladó tartozik a Szállítólevélre „saját részé lyemre" szavakat felírni. A szállítólevél szelvényére csak ,a feladó nevét és lakását szabad feljegyezni. Bérmentesítési díj 60 fillér. Ha a csomagot a címzettnek bármely okból nem lehetne kézbesíteni, a tartalmat a rászoruló legénység közt osztják szét. Adakozzunk az % yentejre! •^••••••••••••••""""•iíbkhh ,;>.ci«aabaaigaaaabbiivaa Pancsova! levél Belgrád elestéről. Egy Pancsován tanuló diák érdekesen •festi Pancsova hangulatát azokból a nagy napokból amikor Belgrád elesett. A tevéi igy szól: Pancsova, dec. 4. Belgrád elestének alkalmából írok. A mult kártyában már emiitettem, Ihogy várunk egy kis zene-bonát, mert mindenféle készülődés arra vallott. Hogy komolyan indu-lt meg minden-, ezt leginkább az bizonyltja, hogy Borcsa község népét kilakoltatták. Zene-bona azonban nem volt, mert a szerbek — látván, hogy aluliról s minden oldalról körül -vannak véve — átadták Belgrádot. Ez dec. 2-án, szerdán reggel 9-kor történt. Pancsovára délig is csak egy sürgöny érkezett, ugy, hogy biztosra senki sem vette. Csak mikor több sürgöny erősítette meg, akkor dobolták ki (d. u. 4-kor) tősgyökeres magyarsággal : Belgrád a mienk, katonák lefoglalni, zászlót kidugni éS világosságai tenni az ablakba és 7 áriakor tüntetni. Első dolgunk volt az igazgató úrhoz -menni, engedélyt kérni a tüntetésre. Útközben közmunkásokkal találkoztunk, akik magasan lóbálták ásójukat és énekelték: Megállj, megállj, kutya Szerbia ... Az örömhirre korábban mehettek haza. Az igazgató ur megengedte a tüntetést, de nem osztozott azon véleményemmel, h-ogy 'holnap szünet legyen. Meg kellett tehát elégednünk a tüntetéssel s hogy le ne késsünk, hazamentünk -vacsorálni (fél 7). Hazamenet már 'minden házban volt világítás, zászlók lobogtak és katonák énekeltek. Aki hazafias volt, mind hangosan örült, ugy, hogy az egész város egyszerre zajos volt. Csa'k akkor némult el mindenki, mikor egy félév óta először szólaltak meg a —- harangok. -Mély lélegzettel szítta mindenki a levegőt s a harangszó valami ünnepies érzést keltett fel minden-ki szivében. Mint mikor -a kisgyereknek csenget a Jézuska, első pillanatban meggyökerezett mindannyiunk lába, kitátoituk ijedtünkben a szánkat s csak akkor élveztük az édes. meleg hangját, mely olyan szépen tud-ott muzsikálni, mint az angyalok dala. De csak egy kis időre szólalt .meg, azután megint elszállt s ki tudja mikor jön viszsza?... A tüntetést a diákok vezették. Nagy közönség verődött ösze, mely a városházán tartott polgármesteri beszéd után nagy zajongása! hömpölyögte körül a várost s szünet nélkül éljenezte főleg azon katonákat, akik éppen szolgálatba mentek. Közben három szónoklat is elhangzott. A megnyitó beszédet egy nyolcadikos gimnazista mondotta. Félóra muiva egy kereskedelmista beszélt. Majd kilenc táján ismét egy nyolcadikos gimnazista szólította fel oszlásra a közönséget. Ez volt a tüntetés. * A harangszó után legszebb jelenet volt a tegnapi, a csütörtöki, mikor katonáink átmentek hajón Nándorfehérvárra. Kora reggel kezdték, én csak délután 2—4 óra között láttam, de visszamenet is óriási tüzérség és trénnel találkoztam, amint gyönyörű trombita szóval mentek a Temes-partra, hogy hajóra rakodjanak. A Temesuél óriási közönség jelenlétében indult útnak egy slepp ... tiz ... A parton rengeteg ágyn, trén, municiós kocsi, szénával és lisztes zsákokkal telt szekerek, tábori konyha, iovak és katonaság táborozott. Egy kisebb hajón keresztül mentek a nagy sleppekre. Tiz-tizenöt ember cipelte az ágyukat, a lovak nyugodtan mentek fel s a legénység hangulata kitűnő. Voltak, ahol már gőzösök várták őket, amelyek vígan füstölögve cirkáltak a szabad Dunán, mely a mienk, akna már nincs lienne, de biztonság okáért a gőzös előtt aknafogó van. Még távolról is hallottuk a lovak dobogását. A nagy zaj elképzelhető. Hasonlóképen fölösleges emlitenem az örömöt, mely mindenki arcán sugárzott.