Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)
1914-12-13 / 321. szám
Szeged, 1914. december 10. DÉLMiAGYARORSZÁG 3 Wien, december 11. Hőfer vezérőrnagy mai jelentésében a kárpáti eseményekről jelentése élén emlékezik meg. Ez eddig ritkán történt meg és a hadjárat lefolyásáról szóló eddigi jelentések átekintésénél e hónap kezdete óta csak nagyon kevés kivételt találunk e tekintetben. Mivel e gondosan megszerkesztett jelentésekben minden szó górcső elé kerül és minden fordulat alapos vizsgálat alá kerül és minden összefüggésében megtárgyaltatok, nehezen kerültek a Kárpátok közömbös indokból a jelentés élére. Mert a vezérkar jelentései felvilágosítást adnak a hadsereg és a hadvezetés napi munkájáról. A jelentés a nagy munkakimutatás és az emberek önkéntelenül is arról beszélnek, ami a legközelebb áll a szivükhöz és ebben rangkülönbség nélkül egyformák. Tegnap arról értesültünk, hogy a Kárpátokban folyó harcok árán Magyarország tekintélyes részeit nyertük vissza és ma megtudjuk, hogy az ellenségnek csak az utóvédjei tanusitottak ellenállást, de az is megtört. Ezek a megjegyzések és a sürgöny beosztása azt a benyomást keltik, mintha félrehúznák azt a függönyt, mely mögött fontos események játszódtak ie s most a keskeny résen a háttérnek egy darabkáját látjuk; nem sokat, de mégis eleget ahoz, hogy szüntelenül a hivatalos jelentés azon helyére gondoljunk, mely szerint Magyarország tekintélyes részét ismét a saját csapataink szállották meg. Hangulatból folyó ítéleteknek csák korlátolt értékük van, de mégis 'szükséges annak a megállapítása, hogy a háború egy pillanatában sem volt olyan általános és kételyektől mentes a hadjárat eredményeiben való bizalom, mint most. A közönség az eddig eltelt 140 háborús nap változó eseményei által mintegy katonai nevelést is kapott, és ez beiskolázódott és 'kifejlődött annyira, hogy m'ert érzi: Előhal adásban vagyunk, a Kárpátok lejtőin, Galíciában, Dél- és Észak-Lengyelországban. Páris és London még a Lét kezdetén meg voltak róla győződve, hogy három német hadtest mindenestül fogságba került. Most pedig Pétervárott heves szemrehányással illetik a szövetségeseket, amiért az orosz sereg, a sokat magasztalt, kimeríthetetlen milliók terhein nem könnyitenek. Természetes, hogy ezen segélyhívás dacára ellenségeink megesküsznek rá, hogy mi már meg vagyaink semmisítve, habár ép az utóbbi napokban sok orosz katona szívesen tért volna ki elevenségünk bizonyítékai elől. Az angol veszteségi lajstromok már a nmlt hónap végén 84.000-nyi veszteségről számolt be. A gyermekben szegény Franciaországnak bizonyára nincs fölöslege a csapatok kiegészítésére, és a háború minden irányban terjed, amint a nyugtalanság Ázsiáin és: Afrikán keresztül is 'fokozódik. A török hadsereg Dátumot fenyegeti s előnyomult a Szuezicsatornáig. Marokkóban felkelők szorongatják a francia csapatokat, a szent háború kihirdetése óta pedig Perzsia és Afganisztán érzi, hogy a felszabadulás órája nem késhetik soká. A növekvő zavar e pillanatában, amikor Lloyd George ezüstgolyói sem' segítenek és az angol bank minden aranya sem képes pótolni a lóban és lovasban való hiányt, ismét diplomáciai esábitók kiküldésére került a sor, hogy olyan bolondokat fogjanak, akik Oroszországért és Angliáért harcoljanak és életüket adják oda azért, hogy a brit borsos zsákokat ne zavarja a német világforgalom és hogy a cár Konstantinápoly és környékének korlátlan ura lehessen. A londoni békekonferencián Edvard Grey külügyi államtitkár csak hoszszas tárgyalások után fogadta a Balkán-államok képviselőit: miniszterelnökeit, követeit és más férfiait, akik súlyt képviselnek (népüknél. Hideg semmibevevéssel és anélkül, hogy dülyíösségét legalább udvariassággal enyhítette volna, megmondta nekik, hogy a szerződést vagy feltétlenül írják alá, vagy rögtön el kell utazniok. A Balkán diplomatái ugy érezték ezeket a szavakat, mintha korbácsütések volnának és akkor meg kellett érteniök, hogy Anglia és Oroszország akarat nélküli és szolgai teendőket követelnek tőlük. Ezek után az a hir, hogy az entente-diplomaták a Balkán-szövetség visszaállításán fáradoznak, gúnyként hathat vagy nagyzási hóbortnak tűnhetik fel. Mintha .nekik csak kegyesen 'inteniök kellene, hogy minden sérelem elfelejtődjék. Milyen kár, hogy nem lehetett elfogulatlan tanú jelen, amikor az orosz, angol és francia 'követek Szófiában felhivták a bolgár miniszterelnököt, hogy ismét belépjen a Balkán-szövetségbe és Szerbiát kihúzza a csávából. Most már vannak közelebbi ismerteink annak a szövetségnek az eredetéről és kezdeteiről, melynek az lett volna a rendeltetése, hogy az ententene'k egy millióból álló segédesapatot szervezzen. Bulgária azonban -nem: felejtette el. mint árulta öl a szövetséges Szerbia, mely a bolgárok hátán emelkedett. Kigyót a keblünkön melengetni mindig életveszélyes, a szerb és orosz megbízhatóságban egyszer megbizni, menthető, de ugyanezt megtenni másodszor öngyilkos meggondolatlanság. Az ententenak rnost nincsen szerencséje, sem a harcmezőn, sem a diplomácia terén. A Balkán-szövetség az ő roncsaiból nem tákolható újból össze. gatásra, hogy u hadsereg politikai kívánságait u legfelsőbb hadúr elé terjeszthessék. Beszélik, hogy az udvari marsai rövidesein közölte a tisztekkel a király elutasító válaszát. A király nem fogadta1 a küldöttséget, azzal a magyarázattal, hogy a tiszteknek tilos politizáinick .és a Románia semlegességének íentartása vagy feladása felett való döntés felelőttén tényezők kezébe nem játszható át. Még egy adaí az Emden hősi krónikájához. Rotterdam, december 12. Londonból jelentik: Kolombóba és Ceylon szigetére vitték az Emden megmenekült haditengerészeit, a kik érdekes részleteket beszélnek el hajójuk pusztulásáról és utolsó kétségbeesett küzdelméről, amelyet a Sidney ausztráliai cirkálóval vívott. Az Eimden pompásan célzott — beszélik a matrózok — egyik golyója elpusztította a Sidney távolságmérő készülékeit, egy gránátja a Sidney fedélzetét törte át és láttuk, hogy az ausztráliai hajón nagy kárt okozott. Egy harmadik lövés tönkretette a Sidneynek egy hathüvelyikes ágyuját. A Sidney csak nagynehezen menekült, annyira meg volt rongálva. Miután kifogtak bennünket a vízből, megtudtuk, hogy egy gránátunk a Sidney lőporos raktárába ütött be, de nem robbant fel. A németek uj vezérkari főnökéről. Moltke gróf, amint már jelentettük, nincs olyan állapotban, hogy a nagy vezérkar élén elfoglalhassa korábbi helyét. A nagy vezérkar főnökének állását véglegesen betöltötték Falkenhayn Erik tábornok, porosz hadügyminiszterrel, aki azonban e mellett a miniszteri széket is megtartja. Falkenhayn tábornokkal1 a német birodalomnak egyik legkitűnőbb katonája került a nagy vezérkar élére, akinek SZÍVÓS energiáját, célra törő egyéniségét kitűnően ismerik és méltányolják Németországban. Aránylag még fiatal ember az uj vezérkari főnök, aki rendkívül gyorsan futotta meg fényes pályáját. 1861-ben született Pozen tartományban. A kadetiskola elvégzése után 1880-ban az egyik gyalogosezred hadnagya lett. 1887-től 1890-ig elvégezte a hadiakadémiát és ekkor beósztotíák a nagyvezérkarba. Hat év múlva elküldték katonai instruktornak Kínába. Ezt a mun'kát három évig végezte nagy sikerrel, aztán Kiuocsau kormányzója lett. A boxerlázadás kitörésekor áthelyezték a keletázsiai expedíció vezérkarához. Kinából 1903bari tért haza Falkenhayn és egy ideig osztályfőnöki állást töltött be a nagy vezérkarnál, majd az egyik gárdaezrednek lett a parancsnoka, később pedig a magdeburgi neA politizáló román tisztek kudarca. Bukarest, december 12. Tegnapelőtt egy küldöttség jelent meg Ferdinánd király udvari marsaijánál. A küldöttség, amelyben a hadsereg minden fegyvernemének tisztikara képviselve volt, arra kérte az udvari marsait, hogy jelentse be a küldöttséget kiilön kihail"""" — — —| ICOPNY GYULE ? Auer-fény világítási- rá jókarhantartásl vállalat. Szsgsá, Mii Lsjos-sypriit 1, szárr { Csillárok, gázfőzők és mindennemű gázfelszere:: lési cikkek raktára :: Telefon: 468. Telefon: 4SS. í aimasa es uievi aian Megérkeztek az uj lia és Habig kalapok, ingek, nyakkendők, HammerSi keztyük és az öszszes divatcikkek, továbbá gal- 5zeged, Kelemen-utca 7. Sérok, kézeiők, ingombbok, Telefon 813. parfüm és bőráruk. OgSjanOít eot] SBSéd íelUÉfSlIH.