Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-10 / 318. szám

Szeged, 1914. december 10. DÉLMAG Y ARORSZÁG 3 Belgrád népe. A „Délmagyarország" Belgrád, december 7. 'Belgrád meghódítása óta ma volt Szerbia egykori fővárosának a legérdekesebb vendége: Giesl báró, a háború előtt a monarchia képviselője Szerbiában. Tegnap este érkezett, ma reggel kilenc órakor áthajózott régi székhelyére, látogatást tett a kaotonai .főparancsnokságon, elhajtatott az osztrák-magyar követség palotájába, majd visszahajózott Zimcnyba és déli egy órakor elutazott Budapest felé. Giesl a régi, forgalmas és — mint mondják — bizonyos vonatkozásokban határozottan stílszerű Belgrád helyén életében és forgalmában megcsonkított várost talált, amelynek a nyugateurópai kultarhelyekhez hasonlóvá való átvarázsolását megkezdte az egy,re inkább európai súlyra emelkedő magyar nemzet. Giesl mindnyájunk közül talán a legnagyobb örömmel és elégtétellel szemlélhette a monarchia győztes katonáit azokon az utcákon, amelyeken öt hónap előtt az elvakult és rövidlátó szerbiai militarizmus .felbérelt bandái tüntettek ellenünk. iEz-t a katonai uralmat ma minden gondolkodni tudó szerbiai ember átkozza. Érdekes beszélgetésem volt erről egyik előkelő belgrádi nagykereskedővel, akinek fényes üzlete van az egyik főutcán és akinek perfekt németséggel mondott szavait a következőkben összegezhetem. — Ugy-e most csendes és kihalt ez a nti városunk, amely nem nagyon szép, de annál kedvesebb, nem túlságosan gazdag, de gyönyörködtetően élénk voltUram, innen mindenki elköltözött, aki T nem menekült a rettenetes harcok idején, azt a belgrádi helyőrség kivonulása előtt a legriasztóbb módon szólították fel futásra. Azt mondták, hogy önök nemcsak minden felnőttet, hanem a gyermekeket is elpusztítják. Nem marad ebben a városban kő kövön, üzlet sértetlenül, magántulajdon szentségben, női becsület tiszteletben. Innen futni kellett és Belgrád 125,000 lakója közül csak az maradt itthon, aki nagyon elszánt, akinek nincs veszteni valója, vagy éppen nyerni valója van. Néhány okos ember, akinek sok a veszteni valója és olyanok, akik a Száva túlsó partján is bejártak már kisebb-nagyobb területeket. — Hangsúlyozottan figyelmeztetnem kel! arra, hogy Belgrád polgári lakosságának ezt a pánikszerű lelkiismeretlen eltávolítását katonai hatóságok inszccnálták. Általában: amikor Szerbia sorsáról esik szó, maguk, Európa szivéhez közelebb élő ujságirók sohase feledkezzenek meg arról, hegy erre, a békés hajlandóságokkal gazdagon született népre minden jajt, minden nyomort és bajt az elbizakodottságban megközelíthetetlen, hatalma biztos birtokában különösen a balkáni háború szerencsés befejezése óta dölyfös és zsarnoki katonai uralom zúdította. Ha a legutolsó háborúval megteremtett kedvező helyzetet okosan s gazdaságosan kihasználhatjuk, Szerbia ma a békés fejlődés sok reményre jogosító, kiküldött munkatársától. boldog utján van. De lehet, hogy ez a néhány évi békés és produktív munka a katonai uralom bukását jelentette volna és talán azért kellett megtörténni mindannak, ami ezt a rettenetes háborút előidézte, — Jártam a háború alatt az ország belsejében és mondhatom önnek, a mi polgárságunk leszámolt mindennel. Látjuk a háború végét és tudjuk, hogy azon a térképen, amelyet Európáról újból fognak megrajzolni, a mi országunknak vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsi hely jut. Es ez fáj, mit tagadjam önnek, hiszen én szerbiai vagyok . . . Azok alapján, amiket apasztaltam, joggal mint olyanokat Írhatom le ezeket a sonkát, amelyek a legtökéletesebb hűséggel fejezik iki a meghódított területeken élő szerbiai intelligencia elkeseredését ekzisztenciájuk és fájdalmát hazájuk pusztulása födött. Járva Belgrád utcáin"'•S üzletéiben- ál landóan ebből a hangulatkörből eszközölhet az ember pillanatfölvételeket. Az egyik kép például: csendőrök, vagy bonvédek feltűzött szuronnyal kisérnek egy lerongyolódott bozontos hajú, szőrösképü embert. A belgrádi nemes nép egyik gyermeke, aki számára a sportideál a lakás fosztogatás. Ez itt maradt, nincs ,mit vesztenie és nyerni akar. Általában az ilyen természetű nyerészkedések nem voltak túlságosan tartózkodóak a háború kitörése óta, akkor sem, amikor még .Belgrád a szerbeké volt. Igy lettek Szerbiában a háború alatt a pályatévesztett betörőkből koxnitáesik és a pályatévesztett kom-Bácsikból betörők. A rokonság révén a ko.íuitiáesi hajlamokkal született, ide ez ideig kevésbé érvényesülni tudó betörőknek gyakran elnézte a dicső és nemes katonai ura-lein, hogy mint vájkálnak a szerbiai társadalomnak es európai kultúrának ezek a kiirtásra megérett mákvirágai dolgos és becsületes honfitársaik zsebében é- kasszájában. A mi katonai parancsnokságunk szigorúan a kezére néz ezeknek az embereknek és jaj annak, akiét illetéktelen (helyen látják kotorászni. A belgrádi lakosság már csak ezektől a bősöktől retteg, a csapataink bevonulása óta eltelt idő alatt alkalma volt tapasztalni, bogy hadseregünk háborút visel, fegyvertelen polgárokkal szemben udvarias, előzékeny és viselkedésében sohasem sértő, a békés polgári munka régi kereteken való kifejlődésének is előmozdítója, a gazdasági élet értékeit megbecsüli és soha egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy mivel tartozik a kereslet a kínálatnak. Ez a tapasztalás bizonyára feloldja a belgrádiak lelkületét az alól a lidércnyomás alól, amelyért szintén az ottani katonai uralom nemes nemzeti missziójának lehetnek hálásak, végleg kizárja — ami eddig sem fordult elő — katonáink és a polgárság között támadható ellentéteket ós útját egyengeti annak a véghetetlenül nagyarányú, hasznos é- sokfelé elágazó munkának, amelyet déli haderőnk parancsnoksága Szerbia volt, fővárosában megindított. Történelmi időkben történelmi helyen járván, az emberben dühöngeni kezd a vásárlási mánia. Érzéketlenül megy el az olyan árucikkek mellett amelyek más városokban is megszerezhetők, keresi a szerbiai motívumokat, amelyeik egész életén keresztül stílszerű emlékei lehetnek a nevezetes helyen eltöltött időről. Az egyik kereskedő, akinél akkor már vásároltam, bevezet egy csinos es nagy üzletbe. Németül köszönök: — Guten Tag. És az egyik szemüveges kisasszony — kiszolgáló leány — magyarul fogadja: — Jó napot. Kellemesen lepődöm meg, érdeklődöm a leány sorsa iránt és megtudtam, hogy évek óta Belgrádban él, itt tartózkodott az ostrom ideje alatt is, ahol semmi bántódása sem esett. Szép dolgaik vannak, de egy sem az. amit én szeretnék. Tárgyalásaink talán untatják, talán érdeklik az üzlet tulajdonosát, egy csinos és gazdag özvegy asszonyt — Lyubica Markovics — és közbeszól. Csak szerbül tud, igy tárgyal tehát a szemüveges kisasszonnyal, aki rövidesen hozzám fordul: Semmi ülyun .dolgunk sincs, amit az ur keres. De a Nagyságos asszony azt mondja, hogy van otthon egy szép török teritője, a balkáni háborúban zsákmányolta az ura. azt szívesen rendelkezésére boesájtja. — Kérdezze meg mibe kerül? — Semmibe. — Ugy nem fogadhatom el. Én vásárolni akarok, nem polgári rekvirálást rendezni a békés belgrádi üzletekben. — Azt mondja a naecsága, tessék délután bejönni, majd megegyezitek. Ebéd után bementem. A inegigért terítőn kivül egy csinos váza is várt az üzletben. De Lyubitóá Markovics semmi esetre se akart értük pénzt elfogadni .Azt mondta, hogy ezek csekélységek, n?ki se kerültek pénzébe, van még elég ilyen emléke és én ezeket keresem. Nem mehettem bele az ilyen -üzletbe, végül, mikor megtudták, hogy szegedi vagyok, abban állapodtunk meg, — hogy én viszonzásul valódi szegedi paprikát és egy pár szép szegedi papucsot küldök. Lyubiea Markovics egy azok közül, akiknek sok a veszteni valójuk. Talán annak a szemüveges, derék magyar leánynak van a legtöbb érdeme abban, hogy bizalommal volt katonáink humánus szelleme iránt és Belgrádban maradt. Mégis bizonyos célzást éreztem, amikor török dolgokat ajánlott fel akkor, amikor én szerbiai emlékeket kerestem. Mintha ezt mondta volna: 1 — Nekünk is volt győztes háborúnk, annak az emlékeiből kaphatsz. Törökverő uram zsákmányolta, aki sérüléseibe belehalt. A magunk pusztulásáról, bukásáról nincs emlékem, de (merész fordulattal igy gondoltam) adj egy daraborskát gazdagságából a ti szép országotoknak, amelyhez mi is tartozni fogunk. Pásztor József. Minden idők filmszenzációla UányHewHedőK